login |

The Divide: vége az 1. évadnak

2014. 09. 03. 18:41 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: kritika,

És a nagy kérdés, hogy lesz-e második, mert ez a szezon úgy fejeződött be, hogy… De kezdjük az elején.

A The Divide pilotkritikáját már olvashattátok, szóval tudjátok, hogy miről szól, és hogy nálam ez a sorozat hozta eddig az év legjobb pilotját. És így visszatekintve a 8 részes szezonra, azt tudom mondani, hogy az összkép is nagyon jó lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy annyira jó, mint az első rész, de végig magas, 7-8/10-es maradt a színvonal, és a finálé hatalmasat ütött.

Az viszont meglepett, hogy egyáltalán nem lett elvarrva minden a végére. Sőt. Egy szál valamennyire “megoldódott”, de rengeteg nyitott kérdés érkezett és maradt is, szóval egyáltalán nem egy eset/szezon-felépítésű sorozatról van szó. És nem is jogi sorozatról, ahogy azt a pilotkritikában írtam. Persze jogászok a főszereplők, de semmi tárgyalótermezés nem volt benne, inkább machinációk és nyomozgatások. (Bár ezek nem valami Nagy Rejtély körül forogtak.)

Fura módon ez utóbbi aspektus vett vissza egyébként számomra kicsikét a sorozat értékeléséből, a nyomozás, hogy nem The Killing-szerű, lassú volt a tempó. A készítők ugyanis valóban ráfeküdtek a történetre. Persze a karakterekkel is bőven foglalkoztak, de itt maga az eset (egy életfogytos rab és egy 10 évvel korábbi gyilkosság újravizsgálása) élvezett szerintem elsőbbséget.

Mindez persze nem volt akkora baj, de egyszerűen az volt az érzésem, hogy nem jut elég idő a karakterekre. Vagy nem is akartak annyira elmélyíteni őket, vagy a 8 részes limit határolta be a lehetőségeket, nem tudom, de csalódás volt, hogy a sok érdekes figurát és a viszonyokat elkezdték megalapozni a legelején, képbe kerültek biztató mellékfigurák is, majd vagy lógva hagyták őket, vagy egyszerűen elmaszatolták. Csak mert az adott részben éppen egy másik irányba kellett fordítani a sztorit.

Ez vonatkozik a főhősre, a Marin Ireland által alakított Christine-re, aki a pilotból hihetetlen mód kiemelkedett, de a későbbiekben vagy a többiek léptek fel mellé, vagy belőle vettek vissza egy kicsit. Így is nagyon jó főszereplő volt, csak némi hiányérzetem volt, mert azt vártam, hogy keményebben merik használni. Mondjuk a végén megint ráerősítettek a karakterére.

És hasonló a helyzet a rosszakkal is, vagy legalábbis némelyikkel. Hiszen az egyik fő negatív karakter olyannyira hirtelen lett előrántva, hogy elég sok idő kellett ahhoz, hogy élettel teljen meg. És amikor erre végre sor került, huss, vége lett a szezonnak. Ha a szezon közepén is olyan szemétnek éreztem volna, mint a végén, akkor sokkal ütősebb lett volna az események folyása.

De amit láttunk, az mindenképpen minőségi krimi volt kisemberekkel és gazdagokkal, bűnösökkel és ártatlanokkal. Nagyon jól megírt párbeszédek és jelenetek, tényleg szinte kivétel nélkül remekül teljesítő színészek jellemezték, és nagyon keményen boncolgatták az etikai, erkölcsi és érzelmi kérdéseket. Egyszerűen nem lehetett anélkül nézni a sorozatot, hogy az ember ne gondolkozzon el többször is azon, amit lát vagy hall, legalábbis nekem sikerült végig együtt élni a látottakkal.

Az évadfinálé elég fura volt abban a tekintetben, hogy már rész elején sem tudtam, hogy göngyölítenek fel mindent 45 perc alatt, de közben ahogy egyre telt az idő, úgy hatalmasodott el rajtam az érzés, hogy itt semmi sem lesz megoldva. Mármint tudtuk, hogy ki a gyilkos, tudtuk, hogy ki sáros, de az elég hamar kiderült, hogy vagy gyorsan összecsapják a sztorit és elvágják, vagy később akarják folytatni, mert semmiféle felelősségre vonásra nem lesz idő, s az sem fog kiderülni, hogy mi történik a karakterekkel a lezárást követően.

És még így is sikerült meglepniük egy kőkemény húzással, valamint a történet totális más irányba való terelésével – erre utaltam az első mondatomban, miszerint a befejezés olyan volt, ami folytatás után kiált. Kegyetlenül. Meg sem számolom, hogy hány szereplő sorsa vált kérdőjelessé.

9 hozzászólás Ne habozz!

sorozat/gyilkos - 2014. 09. 03. 20:06

Huhh, a záró epizódról el is feledkeztem! Pedig nagyjából egyetértünk, jó cucc volt. A nyár legjobbja nálam.

naughtyl - 2014. 09. 03. 23:33

mindegyiké?

tényleg az volt a legnagyobb meglepetés, hogy nem zárták le.
és főleg, hogy Christine oldalán még, apa meg nagyi szálnál is belengettek ilyen mindenféle finomságokat.
erre bumm.

nagyon jó volt végig, bár az szerintem is zavaró volt, hogy nem mentek rá jobban a karakterekre. mert, hogy sikerült tényleg Mindenkit érdekessé tenni.

nagyon tetszett az Adam-gyerek-nagypapi háromszög. Micsoda érdekes párbeszédek voltak ott is.

akkor Jenny és a nem sikerült öngyilkosság.

és persze Reg. E Cathy meg a hangja, mindig welcome:)

icipici egyéni hülyeség, hogy szegény Adam, vagyis az őt alakító színész, nyomokban eléggé hasonlít Stephen Moyer-re, és ez kicsit zavart.

bocs, ha már volt linkelve, de itt beszél Tony Goldwyn egy kicsit a sorozatáról.

http://www.avclub.com/article/tony-goldwyn-divide-scandal-and-nasty-looks-he-got-208064

és akkor jöhet a folytatás!

paranoid android - 2014. 09. 04. 00:42

Nekem is volt egy hangyányi hiányérzetem a Divide nézése közben, mert már a pilotnál érezni lehetett, hogy ebből erős sorozat születhet, és így nagy elvárásokat is állítottam irányába, de valahogy sosem lépte át azt a határt, amivel bekerülhetett volna a szűk elitbe. És igen, azt hiszem ez a karakterek kissé hiányos elmélyítése miatt lehetett. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt ez egy remek első évad. És remélhetőleg nem az utolsó.

Christine azonnal nagy kedvencem lett, és tényleg érezni lehetett, hogy visszavettek a karakter feltérképezésével az ügy érdekében, pedig Marin Ireland játéka és az egész karakter annyira imponáló számomra, hogy akár Sarah Linden magasságokba is emelkedhetett volna.

Egyébként a karaktermomentumokat tekintve gyönyörű volt a sok apa-gyerek kapcsolat variáció bemutatása. A Page családnál, főleg Adamnél volt nagyon érdekes, hisz ő kétszeresen is megtapasztalhatta ezt a kapcsolatot csak annak más-más oldalán, és folyamatosan reflektálhatott erre, befolyásolva a döntéseit az egyik kapcsolatban a másikbeli tapasztalata. Vagy Terry és az apja közötti illetve Eric és Stanley Zale közötti kapcsolat párhuzama is mennyire jó volt, ahogy felerősítette az egyik a másikat. A drogos és beteges fiát mindenben és minden áron védelmező apa vs. az ártatlanul börtönben sínylődő fiát hibáztató és megvető apa. És persze Christine egyik legnagyobb motivációja is az apja helyzetéből ered. Amúgy is közel áll a szívemhez a “daddy issues”, mint téma, de itt különösen szépen kiegészítették egymást annak különböző megnyilvánulásai.

A finálé vége meg hatalmasat ütött, egyáltalán nem számítottam ilyen gyomrosra, szóval nagyon kell a folytatás.

naughtyl - 2014. 09. 04. 10:16

egyébként azt nagyon tudom értékelni, mikor ilyen simán szimpatikus lesz egy karakter. Semmi erőlködés vagy jó színben feltűntetés. Szurkolsz neki és kész.
Hmm. Nekem is Linden jutott eszembe, de nem azért, mert hasonlóak lennének, csupán, hasonlóan erős karakterek, mindenkitől függetlenül.

És ez Terry-nél is megvolt, de nyilván nála volt némi előny.

Amúgy Adam őrlődése az apja és a fia között valami gyönyörű volt.
És nagyon mellbevágó volt, az a flegmaság, ahogy az öreg Isaiah beszélt Terry feláldozásáról. És hogy magában ezt igazolta is.
a generációk világnézetének összecsapása.

nem ömlengek tovább, de olyan jó volt:)

paranoid android - 2014. 09. 04. 11:11

Én sem feltétlenül céloztam nagy hasonlóságra Christine és Linden kapcsán, de minkét karakterben van egyfajta immanens sebezhetőség, egy mély – a rossz, embert próbáló gyerekkorból származó – önbizonytalanság, miközben az ezt kiváltó élmény tette őket kemény és hajthatatlan, néhol kényszeres egyénné is. Ezt szerintem mindkét színésznő iszonyat jól és főleg finoman, nem az ember arcába tolva mutatta meg. Marin Ireland játékában ugyanazt az intelligens hozzáállást véltem felfedezni, mint amit Mireille Enos csinált lenyűgözően Lindennél, hogy a karakter sebezhetőségét nem szimplán a kemény külső mögé rejtett rétegként ábrázolta, hanem mindkét jellemvonást visszavezette ugyanarra a kiváltó okra. Ugyanabból a gyökérből sarjadva egyik sem lett domináns, sőt egymás létét indokolták.

winnie - 2014. 09. 04. 13:03

a pilot alapján nekem is rögtön linden ugrott be, az a röss, az a szenvedély ahogy rávetette magát az ügyre és nem eresztette, baromira bejött.

naughtyl - 2014. 09. 04. 14:38

amúgy az első pillanatban kicsit nem tetszett a dolog Terry-vel, de aztán eszembe jutott, hogy ez is mennyire meg volt alapozva. már ugye azzal, hogy ő ebben/ezzel nőtt fel.
és ha jól rémlik, de nem tudom pontosan mióta dolgozott ott Christine, de évek? óta olvasta Terry leveleit?!

jaj tényleg nagyon érdekes volt az Eric-apa ft. Terry-apa szembeállítás.
Az is annyira jó jelenet volt, ahogy Terry apja mondta, hogy elítéltek, börtönben voltál, akkor mégis, hogy lehetnél ártatlan.
és az ezzel szembeállított Zale apuka, aki nem ismer se istent, se törvényt. pedig látja, hogy mennyit ér a fia.

semper - 2014. 09. 04. 14:40

Nekem az utcsó 10 perc nagyot ütött szinte már súrolta a SOA-t.Várom a kövi évadot. Még azt kiemelném, hogy a ZENE egyszerűen frenetikus kb 3. szereplő a sorozatban.

winnie - 2014. 09. 04. 15:08

én is akartam a zenét említeni. nagyon jó volt, mind a komponált, mind a licencelt. és változatos.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz