login |

Pilot-mustra: Red Band Society – 1×01

2014. 09. 18. 20:41 - Írta: winnie

14 hozzászólás | kategória: 2014/15, kritika, pilot-mustra,

(Emlékeztetőül: CyClotroniC kritikája.) Ehh, pedig mindig megfogadom, hogy csak akkor nézek premier előtt sorozatot, ha én írom róla a kritikát, de mivel ez a dolgom, mindegyiket elolvasom és szeretem a pilotokat nulla tudással nézni, ezért megnéztem az idén kikerült első részeket is. És persze nem írtam róluk rögtön, és így, 1 hónap távlatában már homályosak az emlékek.

Szóval maradjunk abban, hogy (:pilotkritikás kommentre rákeres:) a Red Band Society pilotja nagyon jó volt. Nagyon jó, és ami a legjobb (vagy legrosszabb) benne, hogy sokkal jobb is lehet(ett volna). Éppen ezért egyrészt hiányérzet volt bennem, mert számítottam valami nagyobb umphh!-ra (annyira bejött ugyanis), másrészt viszont abszolút várom a folytatást, mert érzem, hogy hatalmas a potenciál a sorozatban, és idővel csak kihasználják.

RED BAND SOCIETY – 1×01 – 7,5/10

 

A spanyol eredetivel (Polseres Vermelles) rendelkező Red Band Society egy kórházban játszódik, azon belül is a gyerekosztályon – a cím az ottani piros karszalagokra utal. A főszereplők pedig az orvosok és ápolók mellett az ilyen-olyan egészségügyi okok miatt kvázi bentlakónak számító tinédzserek – a narrátor pedig egy kómában lévő fiatal srác. De nyugi, alapjában véve nem valami depressziós sorozatról van szó, amit látunk, az abszolút feelgood, a súlyos téma ellenére mosolygós, remek hangulatú.

A pilot azzal indít, hogy egy utálatos pompomlány kórházba kerül és mivel valami krónikus betegséget állapítanak meg nála és maradnia kell, felfedezi, hogy a kórházi osztály tényleg úgy működik, mint egy iskolai osztály, vagy maga iskola. Az életét ideiglenesen vagy permanensen kórházban töltő fiatalok ugyanúgy járnak órákra, ugyanúgy megfeleltethetőek valami tipikus középsulis/tévés jellemnek, és ugyanúgy szeretik nagykanállal habzsolni az életet, barátkozni, bulizni, csajozni/pasizni – a különbség annyi, hogy mindezt a kórház falai között kell tenniük, vagy ha mázlijuk van, akkor a tetőn.

A Red Band Society-nek egyértelműen a hangulata a legerősebb, de persze az sem ártott, hogy a gyerekek zöme (talán mindegyik?) jópofa karakter, kedvelhető. Igaz, némelyik klisés, de mivel mindegyikhez egy betegség is “tartozik”, ezért az a hendikep, no meg persze a környezet mindenképpen kevésbé tipikussá teszi a szituációkat. (Egyelőre a felnőttek is eltalált figuráknak tűnnek, a profi orvos, a veterán főnővér és a naiv nővérke.)

Arról nem is beszélve, hogy amellett, hogy beleláthattunk egy kicsit a kórházi hierarchiába, némelyik karakter normál életére is kaptunk célzásokat (például a kómás srácéra) – kíváncsi is vagyok, hogy merre indulnak el a készítők, hogy vajon részei lesznek-e a sorozatnak a visszaemlékezések a gyerekek kórházon kívüli életére, vagy abszolút csak az együtt töltött időszakra koncentrálnak és nem firtatják azt, hogy ki miért, mikor és hogyan vált bentlakóvá.

Nagyon sok minden fog egyébként is múlni a folytatásban a készítőkön, hiszen ebben a műfajban nagyon könnyű az őszinte érzelmek útjáról letévedni, hogy aztán ragacsos giccsben gázoljanak tovább, s bár olykor a pilot is megfordult a határmezsgyén, egyelőre könnyedén kikerülte a buktatókat.

És persze, ha már folytatás, akkor bizony a dramedy dráma-részén is el kell gondolkodni, hiszen egy ilyen környezetben nagyon adják magukat a drámai pillanatok, amik főleg akkor lennének ütősek, amikor a körítés mosolygós (nem nevetős!). Bár az is igaz, hogy nyilván a főszereplőket nem fogják megölni (nem halálos betegek), az pedig olcsó lenne, ha valakit behoznának pár részre, hogy kinyírják. Szóval van egy olyan érzésem, hogy dráma terén is inkább a való (kinti) világos analógiákra fognak támaszkodni.

Annak ellenére, hogy a Red Band Society-ben szigorúan alkotóelemeit tekintve minden adott lenne ahhoz, hogy közönségsiker legyen, összességében nem tudom elképzelni, hogy csak a koncepció alapján sokan bepróbálják. De szerintem simán benne van, hogy akinek a kórházas környezet, vagy a gyerekközpontú sztorik nem szoktak bejönni, az is meglátja a sorozat, vagy legalábbis a pilot értékeit.

14 hozzászólás Ne habozz!

Alterego9 - 2014. 09. 18. 22:20

A bemutató alapján a Katawa Shoujo jutott róla eszembe. (Ami egy visual novel, kb. egy regény pár audiovizuális és interaktív elemmel).

Mindenesetre belenézek, az egyetlen dolog amit a tinédzser melodrámánál jobban szeretek, az a tinédzser feelgood.

VDani - 2014. 09. 18. 22:22

Junkieságom egyik legjobb pilotja. 10/10.

Shyllard - 2014. 09. 18. 22:53

Nagyon bízok ebben a sorozatban, a legtöbb ennyire tinikre koncentrálóktól legtöbbször falnak megyek, de itt valahogy sikerült (egyenlőre nem mondanám hogy teljesen, de úgy-ahogy) elviselhetővé tenni a karaktereket, amihez elég sok köze van magának a színtérnek, ahol játszódik az egész. Egyelőre nézős, pláne hogy végre van valami, ami csak egy kicsit is hajaz a Scrubs hangulatára (főleg, amikor körbemutatták a helyet)

sehrezad - 2014. 09. 18. 22:59

Kiváló volt a pilot, minden percét élveztem. A főnővér karakter remek :)

ayren - 2014. 09. 19. 07:47

Mivel ez a már a második kedvező pilotkritika a sorozatról, plusz a dramedy a kedvenc műfajom, a tinédzserek ellenére is bepróbálom. :)

goodjohnwin - 2014. 09. 20. 19:50

Nem jó ötlet pilotnézés alatt hagymát pucolni…

Eny - 2014. 09. 20. 20:33

nagyon bejott. alig varom az uj reszt, szinte mar szamolom a napokat.
amugy,ami erdekes-szamomra- meg nem tudom melyik a kedvenc szereplom..
Octavia Spencer a fonover szerepeben is zsenialis. a The Help film ota rajongoja vagyok

S84 - 2014. 09. 21. 19:53

Nem tudom mikor voltam utoljára így pilottal megelégedve.
Ez elve “veszélyeztetettebb” volt a gyerekszereplők miatt, de A-tól Z-ig kivétel nélkül minden karakter, színész bejön.
Néhány helyen talán a zenét kicsit soknak találtam, de a végén tetszett.
Nem hiszem, hogy egyhamar lesz olyan ami ezt a kezdést felülmúlja.

pytta - 2014. 09. 21. 22:51

Hát, nem vágott földhöz, de talán egy második részt még megnézek belőle. Se a feelgood-rész, se a dráma nem jött át annyira, az utolsó öt perc pedig egy iszonyú giccsbe fordult át nálam…
Mégis kíváncsi vagyok, mit kezdenek vele, lehet ez még jó is, de félek, mert elrontani meg sokkal könnyebb.

yeeeyha - 2014. 09. 23. 13:30

Én imádtam, olyan még sosem történt velem, hogy egy epizód nézése közben már azt tervezgetem, mikor tudom újranézni. Abszolút 10/10, minden a helyén volt, az összes szereplő, a helyszín, a zenék, a hangulat, alig várom a következő részt.

Eli - 2014. 09. 23. 21:59

Másnak is Cseh Laci jutott eszébe a főszereplő srácról?
:D

Amúgy elsőre nem rossz, kivárok vele, kap pár résznyi esélyt.

Trallala - 2014. 09. 24. 18:35

Szenzációsan jó kezdés volt, remek szereplőkkel. Remélem sokáig élvezhetjük a sorozatot, nagyon tetszett.

Saibinu - 2014. 09. 25. 16:16

A pilot szerintem rendkívül jól sikerült.
S a második rész is hozza azt a formát, amit a pilotban megismerhettünk.

Szerintem nem fog átmenni giccsparádéba, megfogja őrizni a mosolygós drámaiságát, csipetnyi megható jelenettel fűszerezve. Kényes egyensúly, de két rész után még korai kijelenteni, hogy végig sikerül ezt megőrizni. 5-6 rész után már jobban rá fogunk látni szerintem, a sorozatra ez ügyben. Én nézni fogom. Nekem eddig nagyon bejött.

lappa - 2014. 09. 27. 19:33

@winnie: “nem halálos betegek”

ööö, az oszteoszarkóma és a szívmegnagyobbodás mióta nem halálos?

nagyon tetszett a pilot, simán 9/10, nem egyszer elérzékenyültem rajta. és mivel a gyerekek közül többnek halálos betegsége van, szívszorító, és egyben felemelő érzés volt nézni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz