login |

Our Zoo – írta Bori

2014. 09. 29. 19:00 - Írta: vendegblogger

11 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Az angol tévék kínálatában mindig is megtalálhatóak voltak a kosztümös sorozatok. A 20. század első évtizedei bár szerepeltek a repertoárban, magával az I. világháborúval a legritkább esetben foglalkoztak. Aztán a Downton Abbey (előre meg nem jósolható mértékű) sikere rendesen megbolygatta a dolgokat.

Nem lehet nem észrevenni, hogy 2010 után hány olyan sorozat készült, ami a „hosszú 19. század” utolsó évtizedeit választotta idejéül. Két éven belül jött el a Birdsong, a The Village, a Parade’s End, a 37 Days, a Mr. Selfridge, a Peaky Blinders, és a The Crimson Field; és bizonyos fokig ebbe a sorba illeszkedik az életrajzi alapokra építő BBC-s Our Zoo is. Bár időben már kicsit távolabb vagyunk az I. világháború végétől, bizonyos formában többször előkerülnek az ott átéltek.

George Mottershead feleségével, két lányával és a szüleivel él a szülők pici lakásában összezsúfolódva. Nehezen tud túllépni a háborús borzalmakon, legváratlanabb dolgok váltják ki belőle az emlékeket. A család azonban – leginkább a saját anyja, aki többször emlékezteti arra, hogy neki semmi baja, míg a bátyja odaveszett – szeretné, ha végre maga mögött hagyná ezeket és normális emberként viselkedne.

Az elvárások helyett ő egyik nap inkább hazavisz a kikötőből egy papagájt és egy majmot, akik nem kellettek senkinek, majd megment egy cirkuszi tevét attól, hogy oroszláneledel legyen belőle; így születik meg az állatkert ötlete. Mindent kockára téve, 3000 fontos kölcsönből megvesz egy elárverezésre bocsátott kastélyt vidéken, hatalmas birtokkal, hogy miután többé-kevésbé meggyőzte a családját, elkezdődhessen az érdemi munka.

A vidékre költözéssel megkapjuk a falusi légkört, a tipikus embereket, akik a tisztelendő vezetésével – aki a sorozat gonoszembere – masszív ellenzői az állatkert tervének. A tiszteletes hatalmára és hitelességének megkérdőjelezhetetlenségére jó példa, hogy még a család nőtagjait is sikerül megbolondítania, és elhitetni velük azt, hogy ő pártatlan, és csak George javát akarja.

A vidéki lét és a nyakukba vett munka új feszültségeket is generál, másokat pedig felerősít. Mottersheadék nagyobbik lánya, a 16 éves Muriel utál mindent, legszívesebben a városban élne, elegáns partikról álmodozik, miközben nagy duzzogva ellátja az állatokat. George anyja, Lucy és a felesége, Lizzie között sosem volt felhőtlen a viszony, a különbség kettőjük közt az, hogy Lizzie mindent megtesz, hogy az az állatkert terve megvalósuljon, míg Lucy a régi életét és fia ép elméjét siratja. George támaszai az apja, Albert, a kislánya, June és feleségének link öccse, aki különböző termékekkel házal, amikbe rendre belebukik.

George mozgatórugója saját bevallása szerint az, hogy a háborúban megtanulta az élet igazi értékét még akkor is, ha ez nem emberi élet. A rácsok nélküli „szafari-szerű” állatkert az ő megnyugvása és gyógyírja a háború okozta lelki sebekre. Az állatkert egyfajta küldetéssé válik, aminek sikere anyagi és érzelmi okokból is elengedhetetlen számára.

A második és harmadik részre hál istennek visszavettek az első rész vizuális szentimentalizmusából, a természetesnél erősebb narancssárga szűrőzésből, és a jelenetek végén megcsillanó napsugarakból. Nagy katarzisoktól mentes, de kedves és bájos pillanatokkal teli a sorozat, és egy olyan történet, ami bőven tartogat izgulnivalókat.

11 hozzászólás Ne habozz!

Athrun - 2014. 09. 29. 19:34

Kedves, szerethető sorozat :)
A harmadik résznél járok és a végén a pingvines jelenet az eddigi legjobb volt.

yeeeyha - 2014. 09. 29. 20:43

Jó írás, köszönet érte, mindenképp belenézek :)

(Apró megjegyzés: az elején való sorozat felsorolásba még a The Village is beleillik.)

Bori - 2014. 09. 29. 21:04

Köszönöm a kiegészítést! :) A The Village még várólistán van nálam.

audrey - 2014. 09. 29. 21:04

felkeltette az érdeklődésemet

Eny - 2014. 09. 30. 08:57

en varom befejezodjon ez az evad,hogy egybe megnezhessem az egesz evadot.
mar azota kivanom,amiota olvastam rola a hirekben :)
imadok barmi angol sorit, habar a Downton Abbeyt meg nem sikerult megneznem.
lattam viszont a The mill-t,ami zsenialis volt..Ripper Treet, Happy valley stb- mind jok
orulok,hogy irtal rola Bori, meg jobban tetszik neked koszonhetoen:D pedig meg nem is lattam.

Eny - 2014. 09. 30. 08:57

Ripper Street*

Rékuc - 2014. 09. 30. 09:32

Köszönöm az írást, én is meg fogom nézni! :)

Alice - 2014. 09. 30. 10:57

Remek írás, köszi! :)

Én Sophia Myles filmlistájában láttam meg,akit nagyon kedvelek, így nálam is várólistán van. Szerintem én még várok jó pár részt, hogy többet tudjak egyben nézni.

Így első ránézésre a hangulata és vmennyire a témája is hajaz a Családom és egyéb állatfajták c. 2005-ös filmre.

bluedress - 2014. 09. 30. 17:12

Megnezem, erdekesnek tunik. Gerald Durrellbol indulhattak ki. A konyveibol ossze lehetne ollozni egy sorozatot..

Dark Energy - 2014. 10. 03. 19:50

Két szó nagyon illik a sorozatra, nagyon kedves és bájos. Mindenképpen nézem.

yeeeyha - 2014. 10. 11. 21:06

Nagyon megragadta a képzeletemet ez az egész állatkert dolog, szóval első 3 rész után 9/10-nél jár nálam a sorozat, imádom az érzést, hogy nézem :D

A családtagok jók (főleg, hogy a kamaszlány se ragadt meg a pilotbeli stádiumában) és jól is működnek együtt, a falusiak olyanok, amilyenek, de őket is meg lehet érteni. A lelkésszel nem vagyok kibékülve, semmilyen téren (pedig Toby Stephens-re emlékeztet, aminek pluszpontot kéne jelentenie). Oakfield nagyon szép, és tetszik, hogy mindent ők alakítanak ki, a madárház jelenleg a kedvenc.

Az 1×03-ban, a pingvines résznél nagyobb cukiságot nem láttam mostanában.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz