login |

Parenthood: kezdett a 6. évad – írta cyborgwings

2014. 09. 30. 13:30 - Írta: vendegblogger

8 hozzászólás | kategória: kritika,

Előrebocsátanám, hogy ugyan a véleményem nem egy habos torta, de ez senkit se tántorítson el a Parenthoodtól, sem az utolsó évadra, sem egy gyors pótlásra a befejezés előtt, mert attól függetlenül, hogy mostanra mássá vált, még mindig nagyjából felhőtlen szórakozást jelent, mindig akad benne egy csipet humor és nagycsaládos báj, amiért megéri időt szánni rá.

Tehát elkezdődött az utolsó felvonás, én pedig a premiert kétszer néztem meg, vagyis először igazából csak hallgattam. Ez mindössze azért érdekes, mert összevetve a két élményt, immár egyértelmű, hogy a sorozat a minőségi háttértévézés zászlóshajója, ugyanis a látvány elég keveset nyom a latban. Itt nem kell feszült figyelemmel kísérni a színészi játékot, nem mintha ne játszanának jól, de tulajdonképpen mindent elmondanak.

Erre akár pozitívumként is tekinthetünk, mert látszik, hogy a szövegre nagy hangsúlyt fektetnek az írószobában, ugyanakkor másik irányból megközelítve a dolgot vehetjük úgy is, hogy semmit sem bíznak a nézők fantáziájára, hanem inkább szájba rágnak. Itt már csak hozzáállás kérdése, melyik változattal szimpatizálunk, nekem jelen esetben nem jön rosszul ez a megoldás, mert néha jólesik olyasmit nézni, amit nagyrészt hallgatni is elég.

A Parenthood számomra mindig is afféle langyos víz jelleg volt, de abból a kellemes fajtából, amit szívesen követek figyelemmel. Viszont tavaly elkezdett kihűlni, és sajnos az évad első része ismét megerősített abban, hogy itt bizony elcsúsztak az arányok.

Minden olyan grandiózussá vált, a szereplők nem a mindennapok problémáival szembesülnek, hanem inkább tipikus tévésorozatos irányt vettek, és már nem a kedves, családias hangulat, hanem az egyre szaporodó és növekvő gondok teszik ki az epizódok nagy részét. A tovább mögött folytatom.

Mindez amúgy azért is furcsa, mert két éve Kristina betegsége jóval nagyobb problémának tűnt sok tavalyinál, az valahogy mégis emberközelibb volt – Monica Potter csodálatos alakításáról nem is beszélve. Azonban az utóbbi időben mintha mindenki csak nyafogna – még ha nem is jelentéktelen dolgok miatt –, valahogy távolinak tűnik az egész, nem sikerült semmit úgy megfogni és átadni, mint a korábbi évadokban, hogy az ember szinte családtagnak érezte magát, vagy legalábbis sokszor szeretett volna azzá válni.

De őszintén, ki akar mostanában Braverman lenni? Mert én már jó ideje nem. Nincs nekem bajom azzal, ha egy család egyfolytában drámázik, amíg otthon, a négy fal között csinálják… ha értitek, hogy mondom. Egyszerűen elveszett már az a bizonyos bensőséges légkör, amivel a kezdetekben megvett magának a Parenthood.

Persze ettől függetlenül az utolsó szezonban már nem fordulok sarkon, annál azért kíváncsibb vagyok a végkifejletre, ám az ötödik szezon után kissé keserű szájízzel várom, mit hoz ez az év.

Annak idején kommentben panaszkodtam Amberre, akinek most a valószínűleg ütősnek szánt nyitójelenet jutott, ám engem maga a sztori nem annyira taglózott le, ellenben Mae Whitman talán a legjobbját nyújtotta végig az epizód során, és csak remélni tudom, hogy most már nemcsak végeláthatatlan nyafogásra kell elpazarolnia a tehetségét, hanem hasonlóan jó dolgok jutnak neki is és nekünk is.

Mindehhez Haddie visszatérése is rengeteget tehet hozzá, hiszen régebben az ő barátságuk sok szerethető pillanatot adott, és a kicsit Friday Night Lightsos hangulatú focipályás lelkizésük is ezek közé tartozott.

Noha mindig is Max volt a kedvenc szereplőm – fölbukkanása után pedig Hank is csatlakozott hozzá –, a szezonnyitóban ő is csak egy hisztis kölyöknek tűnt, semmint az egyébként rettentő sztereotipikus, mégis jópofa Aspergeres srácnak. Mondjuk az is igaz, hogy így legalább már ő sem lóg ki az egyre makacsabb és akaratosabb családtagjai közül, viszont én jobban szeretném, ha nem a mind sűrűbben előforduló hangos viták és veszekedések töltenék ki azt a heti negyven percet, amit a műsorra szánok.

Jason Katims drámát és könnyeket ígért a záróévadra és semmi kétségem afelől, hogy meg is valósítja, azt pedig majd meglátjuk, hogyan. Én a nem túl fényes kezdés ellenére is reménykedem, hogy jól, habár nem bánnám azt sem, ha az előző fináléhoz hasonló kedélyes, hamisítatlan Parenthood hangulatot árasztó, nagy családi vigassággal intenénk búcsút Bravermanéknek.

8 hozzászólás Ne habozz!

julcsi - 2014. 09. 30. 13:51

nem értek egyet, szerintem még mindig hozza a régi, bensőséges hangulatot és az abszolút szerethető karaktereket!
kíváncsian várom a folytatást!

cyborgwings - 2014. 09. 30. 16:20

én tavaly sokszor bosszankodtam, hogy nem egy szereplő teljesen karakteridegen módon viselkedett, valószínűleg csak amiatt, hogy legyen miből drámát csinálni, és ez régebben nem így volt, vagy legalábbis nem ilyen mennyiségben, az biztos, mert nem emlékszem hasonló érzésekre a sorozattal kapcsolatban.

egyébként annak csak örülök, ha mások nem így látják, és mint az elején írtam, nem szeretnék senkit lebeszélni a Parenthoodról, mert jó, csak nekem már nem olyan jó, mint régebben.

valamint köszönettel tartozom Sue-nak, hogy átengedte a kritikaírás lehetőségét. :)

ayren - 2014. 09. 30. 16:32

Kicsit én is azt érzem, amit a posztoló, hogy egy-egy új epizód nem okoz már annyira kellemes érzést, mint az első évadokban, de én ezt betudom annak, hogy előbb-utóbb minden cucc elveszti az újdonság varázsát, nekem már nem annyira várós a P. mint régen. Kábé a Chicago Fire-ral van egy skatulyában: relatíve megbízható színvonal hétről hétre, tehát nézem – barátság extrák nélkül. :)

Dregnarr1 - 2014. 09. 30. 19:42

Én még összességében nézem, de már régen nem az ami egykor volt.

Dramaturgia továbbra is rendkívül erős, de még mindig fenn áll az a probléma, hogy nagyon hamar jelenetetváltanak és nem engedik a nézőnek, hogy beleélje magát. Többször volt már, hogy bizonyos szituációk átérzésekor bizony könnybe lábadt a szemem és pityeregtem is volna, de mire épp “élveztem volna” a drámát, már ment is tovább a történet.

szerintem - 2014. 11. 03. 22:54

ezt az evadot egyelore nagyon szeretem, talan azert, mert tudom, hogy az utolso, bocsuzkodom a braverman csaladtol. vagy azert, mert egy fokkal tenyleg jobb megint, foldhoz ragadtabb, hetkoznapibb gondokkal foglalkoznak ujra szerencsere.
azert ket dolgot megemlitenek, ami engem roppantul zavar.
az egyik amber.
sosem kedveltem es most mar nem is fogom. szerintem nem tul szep lany es allandoan ugy nez ki, mintha apolatlan lenne. ez mondjuk egy dolog, izlesek es pofonok, de azert az eros tulzas, hogy allandoan van korulotte legalabb egy, ha nem tobb, rendkivul jokepu fiu, akik persze mind halalosan beleszeretnek. affeneket. sokkal valosaghubb lenne, ha attol szenvedne, hogy a hatranyos kulseje miatt a fiuk nem veszik eszre a belso ertekeit….csak mondom.
kulonben a tanmese a legutobbi fiuval kifejezetten gaz volt, szomszedok idejet idezte, de tenyleg….

a masik problemam julia. az en szememben o mindig is egy akaratos, celtudatos, torteto no volt, aki a kornyezete segitseget termeszetesnek veszi, mikozben az elorejutasat a sajat erdemenek tekinti. szamos ilyen no van, a ferjuk masodrangu karakter. mint joel is a sorozatban. valsagba kerul a hazassaguk es melyikuk talal maganak elobb part, hat persze, hogy az, aki az elozot sem becsulte…..mondjuk ez legalabb nagyon valosagos, csak eppen nehez latni :)

hat, ennyit akartam, most gyujtest inditottam joelnek, hogy nagyobb hazba koltozhessen :))))

zsenike - 2014. 11. 27. 08:46

Sziasztok..

6×10 promo…. és várhatunk jan 8-ig..

Azt tudjuk amúgy, hogy Craig T. Nelson/Zeek hány részre szerződött erre az évadra..?

Nem örülnék a karakter halálának, de az utolsó 4résznek így lehet lenne értelme.. jó persze akkor is,hha Zeek életben marad(remélem), csak ez akkor olyan sablonos sorozatfinálé lenne..

Nikolka - 2015. 01. 22. 20:56

Nagyon tetszett a 11. rész. És pont az itt is megfogalmazott dolgok tették számomra kiemelkedővé. A hétköznapi dráma.
Amber esete a kisággyal, a dolog ami megfogalmazott az apjáról, az anyja bocsánatkérése, az anyja párja akire számíthatott.
Adam dilemmája az öccsével és a saját családjával kapcsolatban.
A végén a régi ház előtt annyira megható volt, ahogy nézték azokat a gyerkőcöket.
Bár Juliát én sem szerettem soha, megegyezik a véleményem nagyjából szerintem véleményével. De örülök a békülésüknek, főleg a gyerekek miatt.

Hank viszont úgy érzem, hogy túl sok időt vett el az évadból. Igazából szeretem, jó karakter, jó színész. De nem (volt) része a családnak. Ő volt az első karakter aki kapott külön történetszálat, a családon kívül. És úgy érzem értelmetlenül sok idő ment el rá és a lányára (akit már egyszer végignéztünk az elején Amber formájában) és helyette pl. Kristina, Jasmin totál háttérbe szorultak. És ez így a vég előtt sajnos nem tetszett.
És igen a vég. Annyira érezni a közeledtét.. Azok a régi képek. Előkerültek a főcímes képek is. Nagyon megható jelenet volt az is, az anya-lánya beszéddel együtt.

Darwinka - 2015. 01. 24. 19:59

Nagyon ingadozó ez az évad, a 11. rész egész jóra sikerült, erre a 12. pedig olyan rossz volt, hogy ha nem ez lenne az utolsó előtti, akkor kaszálnám is.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz