login |

Pilot-mustra: Manhattan Love Story – 1×01

2014. 10. 07. 14:50 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: 2014/15, kritika, pilot-mustra,

(human pilotkritikája) Nem mekegni, hanem MEEHegni volt kedvem az egész pilot alatt, nem tudom miért, de ezt hozta ki belőlem a Manhattan Love Story. Pedig én azon kevesek közé tartozom, akik legalább az egyik főszereplőhöz elfogultan viszonyulnak (Greek és America’s Next Top Model-nézők, sziasztok!), a reality-szereplőből színésszé lett Analeigh Tipton-t a marha jó Crazy, Stupid, Love.-ban láttam először és azóta nem kellett csalódnom benne. Mostanáig. Persze itt sem az ő hibája, hogy ennyire szerencsétlenre vették a karakterét.

MANHATTAN LOVE STORY – 1×01 – 4/10

Félreértés ne essék, simán el tudom képzelni, hogy végül egy jópofa romantikus komédia kerekedik ki az MLS-ből, és a közepesnél alig gyengébb értékítélet is szerintem csak a jó szívemnek köszönhető, de ez a pilot remek példa arra, hogy hiába hangzik érdekesnek egy koncepció, csak az nem fogja eladni a sorozatot.

A Manhattan Love Story egy klasszikus “fiú találkozik a lánnyal”-romantikus sztori – előbbi beképzelt, már-már tapló, egy családi gravírozó műhelyben nagyfiúskodik (vagy valami hasonlóban), a lány pedig nemrég “jött föl” New York-ba vidékről és a barátnőjénél lakik, s épp elkezd dolgozni egy újságnál. Őket hozzák össze egy vakrandira a közös barátok – és az a randi szörnyen sül el.

Az A to Z-hez hasonlóan a Manhattan Love Story sem volt túl vicces, csak míg előbbinél a habos-babos tálalás és a karakterek rögtön megnyertek maguknak, itt a készítők a figurák révén mindent megtettek azért, hogy azonnal elveszítsenek. Már a lány esetében is túlzásba vitték annak tálalását, hogy mennyire, de mennyire szerencsétlen (bénázik a mobiljával, azt hiszi, nem veszik észre, amikor hülyeséget csinál, minden szívatásnak felül), azonban a pasit végképp nem volt szerencsés a szememben már az első percben nagy playa-nak beállítani, akibe kábé minimális empátia szorult és azt hiszi, hogy pontosan ismeri a másik nemet.

Ha pedig a pilot után azt érzem, hogy én azt nagyon nem akarom, hogy a két főhős összejöjjön, akkor lehet bármilyen a humor vagy a hangulat, kizárt, hogy tovább nézzem a sorozatot. Nyilván a 2-3. rész során csillapodni fognak bennem az utóbbi karakter iránt táplált negatív érzések, de az előbb ismertetettek miatt nálam eleve hátrányból indult az MLS. (A taplóság valamiért fő motívum, a lány munkahelyén is bunkózik mindenki.)

És ezen az sem segít, hogy bár szeretem a narrációt, főleg a “dinamikusat” (tudjátok, a sajátmagával vitatkozós, a kimondott szavaknak ellentmondót), de a fő csavar, az, hogy mindkét főhős narrálja az eseményeket olykor egyszerre, kifejezetten zavaró, sőt, idegesítő volt. Nem mondom, poénforrásnak remek, csak jobban kéne használni, nem pedig úgy, hogy miközben dumálnak, addig csak a gondolati síkon, kvázi partner nélkül folytatott diskurzust halljuk. Valahogy ki kéne egyensúlyozni a használatát.

És a hab a tortán az volt, hogy még a mellékszereplők sem mentették meg a pilotot, a két barát nem volt kiemelkedő, a munkahelyiek sem túlságosan, azt meg nem is értettem, hogy Kurt Fuller-t minek kellett ilyen minimális időre a pilotba rángatni.

Összességében azt gondoltam a pilot után, hogy csak akkor nézem tovább a sorozatot, ha a második részben szétmennek a főhősök, de mivel erre nyilván nincs esély, ezért nagyon reménykedem, hogy kicsit azért alakítanak a srácon. Azt mindenesetre továbbra sem tudom, miért ilyen magas a pontszámom.

6 hozzászólás Ne habozz!

zolkó - 2014. 10. 07. 16:27

Na én ezzel voltam úgy, mint te a Scorpionnal winnie. Minden szavukat, mozdulatukat utáltam. Ekkora nyálas, blőd kliséhalmazt, nem is tudom hogy láttam e valaha. Ha 14 éves amerikai kislány lennék aki rózsaszín vattacukorfelhők között él, akkor talán tetszhetne. KASZA.

Thomas - 2014. 10. 07. 17:02

Szinte mindennel egyetértek a kritikában, de én ebből csak azt szűrtem le, hogy egy újabb ABC sorozat, amit nagyon a női nézőkre kalibráltak. Mi lehet, hogy nagyképűnek, flegmának, taplónak tartjuk a srácot, de szerintem a lányok többségének pontosan ez a stílus jön be. Majd talán nyilatkoznak, mert a másik kritikánál se nagyon voltak kommentek.

Analeigh Tipton-ra én a zseniális Warm Bodies-ból emlékszem, de azon gondolkodom, hogy szeirntem a Crazy, Stupid, Love.-ot is láthattam, az a film viszont nem hagyhatott bennem mély nyomokat:) Mindenesetre itt nekem sem annyira szimpatikus ez a halmozottan hátrányos helyzetű karaktere (vidéki naiva és szencsétlen és még a munkahelyén is bunkóznak vele…), de azért még adok neki 1-2 részt, hogy kiforrja magát, talán majd a srác is változik:)

highwaycat - 2014. 10. 11. 13:11

Teljesen nem tudok egyet érteni a kritikával. Tényleg eltúlozták a dolgokat, de nekem pl. iszonyat feelgood volt az egész. Megjegyzem ennyire cheezy sorozatoot még az életben nem láttam, de talán pont ezért kötelező darab lett számomra. :P

winnie - 2014. 10. 11. 15:40

ez? cheezy? akkor az a to z milyen?:)

a feelgooddal azért nem tudok egyetérteni annak ellenére, hogy nyilván mindenki máson érzi jól magát, mert itt nem történt semmi, ami jó, vagyis volt sírás meg megaláztatás és a végén valaminek a reménye, de a feelgoodhoz szerintem több kéne.

winnie - 2014. 10. 11. 17:33

a folytatás sokkal jobban bejött.

1×02: 6/10. Ehh, annyira béna ez a két karakter már önmagukban is és nem csak egymással, hogy az már-már átmegy cukiba, ahogy képesek elcseszni annak lehetőségét, hogy komolyabban összejöjjenek. Mondom ezt annak ellenére, hogy még mindig nehezemre esik elfogadni a tapló pasit, de már mutatkoznak biztató jelek.

Ez az osztályzatban is meglátszik, sokkal jobban bejött a folytatás, mint a pilot, és nem csak a destruktív szerencsétlenkedés élvezetes helyenként, hanem dialógok szintjén is többet nyújtott a sorozat – az az utcán sétálós hosszú párbeszéd nagyon jól sikerült. Cserébe viszont a mellékkarakterek, a két testvér, az apa és a barátnő olyan szinten NULLA, hogy ha a folytatásban is ennyi időt szánnak rájuk, akkor lengetni fogom a kaszát.

Verdikt: egyelőre azonban még maradok, mert szeretem az aranyosnak szánt romantikus komédiákat.

Enn - 2014. 10. 15. 02:28

Én nagyon szerettem az egész hangulatot, a két főszereplőt és még a mellékszereplőket is. De jó lenne, ha nem lennék ezzel egyedül és nem kéne már most attól félnem, hogy ilyen érdeklődés mellett nem húzzák sokáig… :/

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz