login |

Please Like Me: vége a 2. évadnak – írta Eloise

2014. 10. 15. 16:50 - Írta: vendegblogger

2 hozzászólás | kategória: Ausztrália megmutatja, kritika,

Annak ellenére, hogy hétről-hétre nagyon vártam az újabb részeket, összességében némiképp csalódottságot érzek az évaddal kapcsolatban. Sokkal kevesebb volt a korábbról megszokott vidám jelenet és párbeszéd, és nagyon sötét lett ennek az évnek a hangulata.

Emellett, ahogy már az első részről írt kritikámban is szerepelt, nagyon hiányozott néhány szereplő. Kaptunk belőlük egy kicsit most is, de nekem olyan érzésem volt, hogy a Geoffrey-t és Claire-t alakító színészeknek éppen más dolga akadt, de nem akartak teljesen kimaradni a forgatásból, úgyhogy beszúrták őket a cselekménybe.

Az egyikük például csak egy részre tért vissza, s lehet, hogy csak én örültem meg nagyon ennek a váratlan fordulatnak, de nem véletlen, hogy a harmadik epizód tetszett a leginkább. Persze elképzelhető, hogy csak azért vagyok ennyire csalódott, mert az évadtrailer alapján, úgy tűnt, hogy Geoffrey és Josh kapcsolata központi téma lesz. A tovább mögött spoileresebben folytatom.

A másik rész, ami még a régi idők hangulatát idézte az a nyolcadik, amikor Josh elbarikádozta Tomot. Újra sikerült a humort és a drámát ötvözni és kaptunk néhány aranyos Josh – Tom – Claire-jelenetet. Azért is volt jó, hogy ez egy valamivel vidámabb epizód lett, mert a 2×06 sok szempontból érzelmileg felkavaró volt, a 2×07 pedig kifejezetten nyomasztó és néhol talán vontatott is. Amiért mégis talán szükségesnek éreztem Josh és az édesanyja túráját, mert nagyon kevés közös jelenetet kaptak, olyan pedig, amiben kettesben beszélgetnek szinte alig volt.

Az előző évadhoz képest kaptunk plusz négy részt, ezen kívül a régi szereplők hiányát új szereplőkkel próbálták kitölteni nekünk. Hannah-t azonnal megszerettem, a többekkel viszont még nem tudok mit kezdeni. Ott van például Patrick, aki hol kedves, hol iszonyatosan tahó, Arnold pedig nem tudom, hogy mennyire van jó hatással Josh amúgy is érzékeny lelki világára.

A történetnek lett egy mellékszála is, ami abban az elmegyógyintézetben játszódott, ahová Josh édesanyja került. Azért sem volt túl sok anya – fia-jelenet, mert az intézet lakóinak saját gondjaik és életük volt, amibe szintén betekintést nyerhettünk. Néhol kissé felesleges volt ez a szál, máskor viszont érdekes beszélgetések vagy vicces jelenetek voltak itt is.

Akadt viszont pár dolog, amit előbbre lépésnek éreztem. Ilyen volt többek között, hogy Josh apja már nem rágódik azon, hogy jó döntés volt-e, hogy elhagyta a feleségét. Egyáltalán nem szoktam szeretni a gyerekszereplőket, Grace viszont aranyos és az első részekben, ahogy Josh a vele kapcsolatos érzéseit igyekszik megfejteni, az rendkívül kedves volt.

Ahogy már korábban is írtam Josh-nak már most fel kell nőnie, és úgy tűnik, hogy az édesapja drasztikus lépésekre szánta el magát, hogy ez meg is történjen. Egyelőre ezzel kapcsolatban még nem sok minden történt, valószínűleg jövőre fogjuk meglátni, hogy hová vezet mindez, ugyanis a 3. évad már berendelésre került.

Azt gondolom, hogy ez az szezon inkább csak felvezetés volt a következőhöz. Jó pár cselekményszálon elindultak az események, nem egy lezáratlan szálunk is maradt. Ráadásul ez a sorozat még mindig képes hétről-hétre meglepni az embert. Elképesztő belegondolni, hogy most hosszú ideig jó pár kérdésem válasz nélkül marad, és nem tudom heti rendszerességgel figyelemmel követni, hogy mi történik ezután Josh-sal.

2 hozzászólás Ne habozz!

montanosz - 2014. 10. 15. 18:33

Hát én az első évad két részéig jutottam, taszitonak találtam a homoszexuális főszereplő nyegle vonaglását, bármennyire is értékeltem az egyedi hangulatát és erős drámaiságát a sorinak, így akkörül kaszáltam is.

bëiz - 2014. 10. 15. 22:31

Szerintem nem feltétlenül a történet az, ami eladja ezt a sorozatot, hanem az epizódokban felbukkanó 1-1 szuperül megírt jelenet. Pl. amikor a nyilvános mosdó ajtaján észrevesz egy horogkeresztet, és átrajzolja házikóvá, lebukik és vandalizmussal vádolják. Vagy amikor randizik és elütnek egy oposzumot. Vagy az emlékezetes tamponos rész. Vagy amikor a reikiről tesz néhány megjegyzést. Meg amikor elbarikádozza Tomot :D Tele van ez a sorozat remek kis jelenetekkel, maga a naaaagy, átfogó történet szerintem kevésbé lényeges.

A főhős valóban nyegle, teljes mértékben elfogadom, hogy valaki nem bírja elviselni. :) Én sem feltétlen a karaktere miatt nézem, bár engem nem is irritál túlzottan (talán csak egy kicsit), inkább ezek a fent említett dolgok azok, amik nálam nagyon betalálnak. Meg a főcímzene is feelgood. :) és a haverjait is birom.

Na mindegy, számomra ez a sorozat egy kellemes kis meglepi volt így őszre, máris hiányzik kicsit.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz