login |

Pilot-mustra: Marry Me – 1×01

2014. 10. 16. 19:10 - Írta: winnie

16 hozzászólás | kategória: 2014/15, kritika, pilot-mustra,

Jé! Nem túlzás azt mondani, hogy a Marry Me pilotján többet tudtam nevetni, mint az idei országos újonc szitkom összes eddigi epizódján. Oké, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a röhögés és a poénok nem minden, hiszen egy A to Z poénzuhatag nélkül is nagyon bejön nekem a stílusa miatt, a Marry Me esetében pedig, poénok ide vagy oda, ha szét akarnám cincálni, még arra a következtetésre is juthatnék, hogy nem volt jó, de nem teszem. Akár jó volt, akár nem, remekül szórakoztam rajta.

MARRY ME – 1×01 – 7,5/10

És ennek nem a kegyetlen nyitójelenet az oka. Nem poénok szempontjából volt kegyetlen (félő, hogy egyesek már aközben kaszálni fognak), de elég jó felütést ad a sorozatnak, melynek középpontjában a Casey Wilson (nagyon él!) és Ken Marino (nagyon laza és visszafogott) által alakított pár van, akik már 6 éve járnak és igencsak aktuális lenne egy esküvő. Azonban a lánykérésre eddig ilyen-olyan okok miatt nem került sor. Amikor pedig sor kerül, akkor elbizonytalanodnak hőseink.

A klasszikus romantikus felállást kiegészítik kedves (és vicces) flashback-ek is, plusz szokásos módon barátok és szülők – ezúttal egy szőkenő, egy négernő és egy szakállas, plusz anyu és két apu. És szerintem ez a karakterleosztás remekül utal arra, hogy alapjába véve a Marry Me a lehető legtipikusabb panelekből van felépítve, szóval a történet, a jó húzások ellenére sem az eredetiségével és újszerűségével fog híveket szerezni magának, hanem színészeivel és persze poénjaival.

Azokkal a poénokkal, melyek elég sokszínűek, abszolút nem egy kaptafára épülnek – és nem idézik meg a Happy Endings-et egyelőre (ez nekem jó hír), hiába ugyanaz a készítő. Más kérdés, hogy szinte minden egyes vicces szituáció olyan, ami csak filmekben vagy sorozatokban fordul elő, tipikusak a megoldások, lerí róluk, hogy “írói húzások”, és nem a karakterekből fakadó organikus folyományok, de van, amikor effélékért nézünk sorozatokat, ha nevetek, nem akadok fenn ilyesmin, például az egyszerre kínos, feelgood, fergeteges és szívmelengető karaoke-jeleneten – nem véletlenül fogom legalább még egyszer megnézni a teljes 1×01-et.

A karaktereket direkt nem említettem, mert míg más komédiák már a pilotjukban megalapoznak pár, kedvencjelölt szereplőt, addig a Marry Me-ben ilyesmire nem került sor, az említett sablonok, a bevált recept alkalmazása miatt. De nem véletlen, hogy máskor és máshol bevált a recept, itt is működik, még akkor is, ha egyesek rajzfilmszerűek.

Nem mentegetőzésképp írom, de simán elfogadom, hogy a Marry Me pilotja erőltetett volt, de poénok szintjén nem volt gond vele. A nagy kérdés, hogy miképpen lehet frissen tartani a párkapcsolati kötélhúzást. Mert ami 20 percben működött, azt nyilván nem lehet elnyújtani 22*20 percre, szóval valami más is fog kelleni, egy-két másik szál.

16 hozzászólás Ne habozz!

Dr. Agy - 2014. 10. 16. 19:28

A mellékszereplőkön még volna mit fejleszteni, de egyébként egész jó volt. Még nem kezdeném agyondicsérni, de egyelőre biztató.

Viszont én itt-ott igenis felfedeztem benne Happy Endings-es jegyeket (nálam ez jópont), a poénok egy része egész hasonló stílusú.

winnie - 2014. 10. 16. 19:36

igen. sokfele volt, de osszessegeben nem hasonlitanam hozza.

FrankLuck - 2014. 10. 16. 20:18

Végre! Nagyon jó volt. Én is felfedeztem a Happy Endings-es jegyeket, akik szerették, azoknak kötelező – annak meg külön örülök, hogy Winnie nem fedezte fel őket, így azoknak is bejöhet, akiknek a Happy Endings nem. Aki nem viseli el Casey Wilsont, az ne pazarolja az idejét, mert nagyon intenzív az élmény (én szeretem, így ez csak pozitívum). Sőt, Annie is kicsit olyan, mint egy ‘6 év múlva Penny’. A Pilot valóban nem egy 100%-ig kiforrott egész, de ebből még valami nagy jóság sülhet ki. 8/10

julcsi - 2014. 10. 16. 21:07

nekem is nagyon bejött, szerintem a Happy Endings-t ez a csaj simán elvitte a hátán, itt meg egyszerűen zseniális! pörgős, minden jó volt benne:)

Casey Novak - 2014. 10. 16. 21:07

Bejövős, fogom is követni, mert jó sitcomokból hiányom van, de mégis nehezemre esett nézni. Egyrészt Wilson miatt, akit végül is szeretek, de eközben marhára idegesít, és még nem döntöttem el, hogy melyik érzelemre hallgassak. Reméltem, hogy túllép Penny-n, de nem.
Másrészt pedig azért, mert az egyik színészhez kötődik a számomra egyik legszomorúbb pillanat egy másik sorozatból, és mindig elfelejtek nevetni, ha ő a képernyőn van. De ezt szerintem pár rész után leküzdöm. Remélem.
De a személyes szociális problémáimon kívül tök jól van összerakva, a poénok, amellett, hogy tényleg iszonyat életszerűtlenek, valahogy mégsem erőltettek és gagyik. Az egyik kedvenc jelenetem az anyuka kocsiban éneklése volt, meg Annie marhaságait is nagyon bírtam.

Castor - 2014. 10. 16. 22:20

Szerintem ez a 7,5 kicsit inkább a hitet szeretné visszaadni a sitcomokba. De akkor inkább dobjatok ki egy Scrotal recall kritikát, attól nem sajnálom a minimum 7,5-et.

winnie - 2014. 10. 16. 22:21

“Szerintem ez a 7,5 kicsit inkább a hitet szeretné visszaadni a sitcomokba. De akkor inkább dobjatok ki egy Scrotal recall kritikát, attól nem sajnálom a minimum 7,5-et.”

á, akkor itt a félreértés. a 7,5 az én pontom. a scrotalos meg a tiéd. az nem ugyanaz:)

nem akarok én semmilyen hitet visszaadni, eleve nem hiszek a szikomokban. ez egyszerű mechnikakánt is felfogható, ugyanúgy kedveltem, mint az a to z pilotját, csak más okból. nem volt jobb, rosszabb pedig a poénok jelenléte miatt nem lehetett.

El-ahrairah - 2014. 10. 16. 22:58

Hát nálam ez egy jó közepes. A happy endingset nagyon szerettem, ez pedig nekem eléggé egy “Penny legújabb kalandjai”-nak tűnt. A gond csak annyi, hogy ő egyedül nem nagyon fogja elvinni a sorozatot, és a többiek eléggé semmilyenek eddig.
Még pár részre maradok, aztán kiderül.

Bambusznád - 2014. 10. 17. 07:05

Tényleg jó volt, igaz, hogy Annie eléggé Penny, de én bírtam ott is, itt is jó. Akinek ott nem jött be, itt sem fog.
Ken Marino-t pedig jó volt újra látni, miatta nálam plusz pont :)

Dexter Morgan - 2014. 10. 17. 19:27

Hm. Meglepődtem én is kissé… A három szezonnyi agyrém, borzadály iszonyat “worst ever” Happy Endings után arra számítottam, hogy Caspe hasonlóképp minősíthetetlen trágyával fog előrukkolni… és: nem. Nagyon sok dolgot lehet utálni a Marry Me első részében, van is vele gond pár helyen, de: nem mondhatom rá azt, hogy nagyon rossz volt. Sőt, nem volt rossz. Hatalmas lépés ez David Caspe részéről, sikerült kikupálnia magát. A használhatatlan szemét gyártásától eljutott a “gyengécske, felejthetőcske, de azért nézhető, nem rossz” előállításáig. Nagy fejlődés ez.

Casey Wilson bármennyire is hatalmas kedvencem, remélem később visszavesz majd a karaktere “mindjárt lelövöm” szintű irritálóságából. Ken Marino megint úgy jó, ahogy van, de ő mindig, nem is pazarlom a szót rá. Az írás: teljesen elmegy, semmi nagy durr, de volt benne több kedves, sőt, még jó mozzanat is. (A Happy Endings 3 szezonjában összes EGY poént láttam, ami működött, és már arra se emlékszem, mi volt, azért az elég fos arány…)

Nézni fogom, amíg megy, bár nem jósolok hosszú jövőt. Egy biztos: már most látszik, hogy inkább ez érdemel 3 évet, mint az előző próbálkozás. Azért Caspe kaphatna hármat, felfüggesztettet… :D

galocza - 2014. 10. 19. 12:18

a főszereplő nénit kevésbé szerettem, mint a happy endingsben, a bácsit viszont ebben a szerepben kedveltem először.
háh, és hogy végleg mindenkit kiakasszak visszás ízlésemmel, a szezonkezdés nálam komédiák ügyében:
1 selfie
2 manhattan love story
3 a to z (leng a kasza)
4 black-ish (kasza)

ez még kap 1-2 rész esélyt, nagy jövőt nem jósolok.

RSL - 2014. 10. 19. 22:36

Nem volt rossz, de nem is vettek meg a folytatásra. Nekem ez nagyon műanyag.

nfsu17 - 2014. 10. 20. 21:33

általában itt olvasom a kritikát, pár hozzászólást és ha azokban kellő pozitívum van, akkor bepróbálom és nagy %-al egyezik is az ízlésünk.

hát itt nem.

az első jelenet (“fordulj meg”) már kiakasztott, onnantól meg csak bele-belepörgettem, de sehol nem volt olyan jelenet, amit végig bírtam volna nézni.

egyik szereplő sem szimpi, a történet (igazából azt sem tudom mi akar ez lenni) hanyagolható, poént talán azon az edzésórán hallottam egyet.

a selfie, cristela eddig a nyerő toronymagasan ehhez képest.
ránézésre mondjuk nem is egy kategória a 2 (3).

winnie - 2014. 10. 21. 13:31

nfsu17: látod? pont ezért írtam, hogy nagyon rosszul teszi az, aki attól kiakad (ennyire kiszámítható a néző:), mert utána is abszolút jönnek a poénok, ráadásul sokféle stílusban.

azért nem érdemes, mert az első 5 perc az egyetlen poén. vagy tetszik, vagy nem. ráadásul kiabálós, ami idegesítő. számomra igazából csak az dobta fel, hogy a pasi bénázott háttérben a gyűrűvel de egyébként nem jött be – mondjuk amikor mindenki előbújt köszönteni, az váratlan volt. de minek után az első (5 perces) poén nem jött be annyira, a folytatás remek volt.

Lajosék a másodikról - 2014. 10. 23. 21:04

A sorozat legnagyobb kérdése számomra, hogy hogy a francba lehet Ken Marino 46 éves.

A többi a nem rossz kategória, a nyitó jelenetben pedig a Penny-monológ 30. másodperce után sztem egyértelmű volt, hogy a többiek elbújtak, de lehet, hogy csak túl sok szitkomot nézek.

ALDO - 2014. 11. 01. 15:20

Az első “fordulj már meg” jelenetnél tudtam, hogy ez nem az én sorozatom és, hogy ez csak rosszabb lesz. A humorosnak szánt jelenetek inkább kínosak voltak és a szereplők is jobb esetben csak érdektelenek, de nagy részük inkább ellenszenves.
Még a sokak által lehúzott Bad Judge is köröket ver rá. AZ idei legrosszabb sitcom, amit bepróbáltam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz