Ez lesz a végső évad, szóval Aaron Sorkin nem tököl és mindent bevet! De szó szerint, ősszel most éreztem a legjobban, hogy MLMH, avagy mikor lesz már hétfő és érkezik az új rész.

Igazából az egyetlen problémám a kábeltévés modellel, hogy az apróságokat ilyenkorra már mindig elfelejtem. Vagy a The Newsroom egyszerűen rosszul építi a romantikus kapcsolatokat? Hmm, lehet ez utóbbi, mert az elbaltázott brékingjük simán rémlik, de hogy ki-kivel jött össze abból semmi nem maradt meg.

A premierre kapcsolatban is az előbbi legnagyobb kritikám. Az én hibám is, de a nagy összenézések meg a többi pillanat számomra megalapozatlan volt. Persze McAvoy és McHale kapcsolata világos, de őket le is tisztázták az első 5 percben nekünk, viszont a többiek… na jó, nem is pazarolok erre több betűt, szerintem egyértelmű mire gondolok.

Viszont a többi? Zseniális.

Ismét visszatértünk a való élethez, a világ történéseire reflektál a sorozat, ami szerintem jót fog tenni neki, és méltó búcsú lesz Sorkin tévés pályafutásának. Ugye távozik az öreg. Ennek megfelelőlen a bostoni robbantással kezdtek és elkezdték építeni a Snowden-témát. Lehet itt máshogy fogják hívni a szivárogtatót, de egyértelmű miről van szó. És ha ez nem lenne elég, még egy kitalált szál is lesz a csatorna körül.

Az első 10-20 perc kicsit csalódás volt a premierben, hiszen eléggé középszerű volt, viszont mindenképp kellett, két okból is:
– Egyrészt altatásnak tökéletes volt, bár már itt is kapott a közösségi újságírás és ennek kapcsán az igazi újságírás rendesen, “ezt az ügyet a közösség fogja megoldani”, hiszen Sorkin szerint baromira nem ellenőrzik le a dolgaikat a főbb híradók.
– Másrészről pedig átadta azt az érzést amibe McAvoy beleragadt. Amikor a lelkesítő beszédében kételkedett az nagyon tetszett.

Ezt követően pedig felpörgött minden a csúcsponthoz és érkezett a már említett kérdés, a mikor jön már a következő rész? Még ennyi nap??