login |

Blue Bloods: kezdett az 5. évad

2014. 11. 14. 18:30 - Írta: Casey Novak

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Már az 5. évadját tapossa a Blue Bloods, melynek népszerűsége odakint szinte töretlen, itthon pedig továbbra sem tudott széles réteget meghódítani magának. Én még mindig nagyon szívesen nézem, az előttem szólókkal sem értek egyet abban, hogy csökkent volna a színvonal, vagy beállt volna középszerre. Pontosan azt adja, amit ígér: egyedi és őszinte sorozat.

Az idei szezonnyitó nem volt kiemelkedő, ugyanúgy, mint az előző évad zárása sem tűnt ki a “mezei” részek sorából, de valahogy ide nem is hiányzik semmi extra sallang A Jamie-s átívelős szál után már ilyennel sem próbálkoznak évadok óta, és ez sem hátrány, nem állt jól nekik. Egyenletes, érdekes és szórakoztató részeket hozott eddig ez a szezon, Danny és Erin felettesei körében egy kis vérfrissítésre is sor került.

Azt sajnálom, hogy Danny karakterével egyre gyakrabban nem tudnak mit kezdeni, néha vihetnék őt jobbra vagy balra, ahelyett, hogy mindig árral szemben ússzon. Nem a karakterfejlődést hiányolom, mert őszintén szólva egy felnőtt embertől a valós életben sem várok csodát: a sorsfordító eseményeken kívül, amik meglehetősen ritkák,nem igazán lehet tapasztalni nagyobb változásokat.

Viszont a Reagen család összes tagja közül Danny a leginkább egysíkú, amellett, hogy még mindig ő az egyik  legszórakoztatóbb. Linda már csak dísznek van, de nekem nem is nagyon hiányzik, ami benne volt, azt megmutatták.

A kezdeti favoritom, Danny helyett azt vettem észre, hogy egyre inkább kedvencemmé válik két dolog, ami eleinte inkább zavart a Blue Bloods-ban: a politikai szálak és a családi vacsorák. Ez utóbbit az első évadokban kimondottan modorosnak és giccsesnek éreztem, de mostanra már szinte várom, hogy a családtagok saját problémáikat mintegy összefoglalva és egymás szempontjából megvilágítva tálalják a vacsi mellé. Különösen aranyos, mikor a két kisfiú a vacsoraasztalnál gyermeki ártatlansággal belekotyog a felnőttek dolgaiba.

Francis diplomáciai és politikai dilemmái pedig így 5 évvel a premier után, érettebb fejjel sokkal érdekesebbnek és relevánsabbnak tűnnek, még úgy is, hogy örökös felsőbbrendű igazságérzete fárasztó lehet hosszútávon. Ahogy a politikai sakkjátszmákban sokkal járatosabb szóvivője és a polgármester, na meg a sajtó között őrlődik, elszomorító, tudván, hogy pont így működik a való világ is, csak kevesebb az olyan jó ember, mint Frank.

Nicky kapcsán is egyre több elgondolkodtató szálat dobnak be (például a Twitteres botrány), nagyon jó karakter, tökéletes keveréke anyjának és nagybátyjának. Mármint Danny-nek, nem Jamie-nek, aki annak ellenére, hogy nem ő a legfiatalabb a családban, mégis úgy bánnak vele. Még az írók is. Komolyabb szerepe ritkán van, de nem játékidőben, hanem tartalomban értve a komolyat. Szépen egyensúlyoznak az egyes szereplők és sztorijaik között, de valahogy mind közül Jamie megjelenései tudnak legkevésbé lekötni. Plusz az Eddie-vel való “egyet előre, egyet hátra”-táncuk is unalmas már.

Egyébként pont az, ami más procedural sorozatoknál irritál (a Helyszínelőket is mindig ezért ostorozom), itt kimondottan tetszik: nem a nyomozáson van leginkább a hangsúly, hanem a karaktereken. De ezt nem olyan olcsón oldják meg, hogy mindig veszélybe sodorják valamelyik főszereplőt (persze Danny és Jamie nyilvánvalóan gyakran kerülnek húzós helyzetbe, de a többiek életéért szerencsére ritkán kell aggódni), és kimondottan érdekel a véleményük, a nézőpontjuk egy-egy üggyel kapcsolatban.

Nekem még mindig a Blue Bloods az egyik legszerethetőbb, és kövezzetek meg, de legrealistább nyomozós sorozat a most futók közül, ahol a gondolatébresztés fontosabb, mint az akció.

6 hozzászólás Ne habozz!

Drunken Whaler - 2014. 11. 14. 19:18

Szerintem kifejezetten olcsón oldják meg a heti eset megoldását. Nálam az ütötte ki a biztosítékot legutóbb, amikor Eddie-t elrabolta a barátnőjét megölő fickó.

Mivel tudom jogi / rendőri / kriminológiai szemmel is nézni ezt a sorozatot, nem tudok elmenni amellett, hogy erős (amerikai) politikai-rendőrségi elköteleződése van az egész sorozatnak. Ahogy az írók az ebédlőasztalnál a betört ablakok elméletét dicsőítik (tévesen) a karaktereken keresztül, vagy ahogy a drogárus srác inkább öngyilkosságot követ el, semmint vállalná a gyereknevelést, lévén hogy alkalmatlannak tartja magát erre, nekem kicsit áthallásos. Akkor még persze nem ejtettem szót arról, ahogy a rendőrség munkáját kritizáló politikai aktivista vezéralakot (nem jut eszembe az afrikai-amerikai fickó neve) ábrázolják, szembeállítva a talpig gerinces Frankkel, hát…

Néha az a benyomásom, hogy az NYPD szponzorálja a sorozatot.

Eddie a kedvenc karakterem. Nagyon aranyos. Neki több képernyőidőt kellene adni.

LuPuS - 2014. 11. 14. 21:00

Frank beszédei , nyíltsága az évad színfoltja
s05e04 Frank & Sergeant idáig a legjobb résdz és legjobb monológok
s05e07 itt lehetett legjobban érezni a politikát ,de a monológok a két oldal szembenállása tökéletes

Akik még felesleges szerintem: nagyapó

kapott egy piás twitteres majd én megmondom mi volt itt 60 éve jelenetet….. a többiben meg a sót passzolja tovább

s05e05 az tényleg komplett hülyeség volt

antijunkie - 2014. 11. 14. 23:31

Érdekes, kint eddig 8 rész ment le az évadból, viszont itthon a Universal már 14-nél tart. Ritka az ilyen, érdemes megjegyezni.

Casey Novak - 2014. 11. 15. 05:17

Nem tudom eldönteni, hogy poén akart-e lenni, de nem ugyan arról az évadról beszélünk :) Itthon még csak a 4. megy.

antijunkie - 2014. 11. 15. 12:44

Hát ezt bizony csúnyán benéztem :)

lostfanka - 2014. 11. 17. 16:12

Nemtudom en kb a masodik evadnal kaszaltam es szerintem nem is fogom ujra kezdeni. Nekem nagyon egyformak voltak a reszek es egy ido utan beleuntam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz