login |

Pilot-mustra: State of Affairs – 1×01

2014. 11. 19. 14:50 - Írta: winnie

10 hozzászólás | kategória: 2014/15, kritika, pilot-mustra,

– 26 Suni militants attending a suicide bombing training session were killed when their instructor accidentally loaded a belt with live explosives.
– That is amazing.
– Yes. I guess our work is done.

Szokásom olykor mentegetőzéssel kezdeni az efféle kritikákat, de most megfogadtam, hogy nem teszem – meglátjuk, hogy sikerül-e. Az olyan sorozatok ugyanis, mint a State of Affairs általában elég nagy hátránnyal indulnak egy szélesebb közösségben, s ezúttal nem az erős női CIA-es karakter miatt, hanem Katherine Heigl reputációja ürügyén. Eleve nem túl elismert színész (pedig a Grey’s Anatomy-ért kapott két Emmy-jelölést, amiből egyet haza is vitt), könnyen skatulyázható, ráadásul Grey’s-béli távozása miatt erősen problémásnak lett kikiáltva.

Erre most kap egy erős, alfanőstény karaktert, egy Carrie Mathison 2.0-t, aki CIA-elemzőként terrorfenyegetésekkel foglalkozik és közvetlenül az amerikai elnöknek jelent. Na, vajon a nézők hány százaléka fogja őt hitelesnek találni?

STATE OF AFFAIRS – 1×01 – 7/10

Igen, a verbális szinten pörgő sorozatok mindig is a gyengéim voltak. Persze a State of Affairs nem egy Scandal, de a John Carnahan által rendezett pilot tempója nagyszerű volt, ember legyen a talpán, aki minden párbeszédet, illetve snittet dekódolni tudott, amikor beindult a nagyüzem, az efféle, a karakterek profizmusát sugalló megoldások le szoktak nyűgözni, s időm sem volt azon gondolkodni, hogy karakterek vagy színészek szintjén milyen a megvalósítás. (Ld. az az 1-2 perc, amikor duma nélkül véglegesítették a jelentést. Remek volt.)

Az intenzív és akciódús kezdés után megismerjük a komoly traumán átesett főhőst (a szeme láttára halt meg katona vőlegénye Afganisztánban egy terroristának köszönhetően), aki CIA-s elemzőket irányít, akik segítségével minden nap hajnal kettőkor nekiállnak összeállítani az elnöknek egy füzetet, amiben az éppen aktuális tíz megoldandó válsághelyzetet prezentálják. A pilotban egy amerikai orvos fejének levágásával fenyegetőző afrikai terroristák jelentik a konfliktust, ezt kell megoldani Amerikából kommandósok irányításával.

Egy State of Affairs esetében nem egyszerű eltalálni a hangvételt. Először azt akartam írni, hogy nagyon, talán túlságosan is komoly a sorozat, az élet-halál helyzetek miatt pár percenként üveges szemekkel merednek a kamerába, azonban ez nem igaz, hiszen ahol kellett, ott oldottabb volt a végeredmény – némi poén, buja megnyilvánulás, vagy játékos kacsintás, miközben egy akadékoskodó illetőt kijátszanak, átvágnak a palánkon.

Na jó, visszatérve a karakterekre, azért azt meg kell jegyeznem, hogy Carnahan nem sok figyelmet fordított rájuk, talán csak James Remar volt emlékezetes a pár másodperces szerepében, a többiek _egyelőre_ még semmilyenek (elemző1, elemző2, elemző3, random amerikai elnök, akadékoskodó elnöki jobbkéz, idióta és gáncsbajnok főnök), vagy pedig menthetetlenül tankönyvszerűek, ld. Heigl Charlie-ja, aki nappal hűvösen kimért vérprofi, de esténként kikapós, egyéjszakás kalandra hajtó csajszis vadmacska.

Igen, a State of Affairs nem csak a terroristás tematikában hasonlít a Homeland-re, hanem a fő karakter személyében is némileg hajaz a Showtime drámájára, bár itt valószínűleg a főhős csak a hivatalából fog irányítani, nem megy terepre. Ebben a tekintetben pedig a Threat Matrix ugorhat be egyeseknek, esetleg az E-Ring, mely sorozatokban ugyancsak az elnök asztalára tettek fenyegetési jelentéseket, illetve versenyt futottak az idővel az irodák falai között.

Persze a halvány hasonlóság még véletlenül sem teszi Homeland-dé a sorozatot, ez sokkal populárisabb, és szerintem ezért is jött be ez a kezdés ennyire. De ettől még a hosszabb távú kilátások tekintetében még véletlenül sem bíznám el magam, hiszen a veszélyhelyzetek elhárítása hamar repetitívvé válhat, akárcsak a munkahelyi konfliktusok, s csak a szappan, a személyes dráma és az átívelés (erről az utolsó bekezdésben bővebben) adhat pluszt.

We don’t water-board people, General. We just drown them.

Úgyhogy marad az, hogy felületes nézőként annak szurkoljak, hogy a prezentálás maradjon ennyire tempós, és akkor nem lesz gond.

Utóiratként csak annyi, hogy a rész végi csavar, amivel felvezetnek egy átívelést, amellett, hogy nálam erősen a whatever-kategóriába tartozik, még random is, nincs megalapozva. Érdemes megnézni a májusi előzetest, amiben 03:58-nál megnézhető a zárójelenet eredeti verziója: semmi sem változott benne, mindössze egy másik karakter (és másik színész – de ugyanolyan jelmezben és “kiegészítőkkel”) teljesen más csavart lenget be. Éééés…, szóval ez elég szkeptikussá tesz. Oké, tudom, hogy a sorozatok története dinamikusan változik, de ebből kiderül, hogy az átívelés csak azért lett, hogy legyen. Kitaláltak valamit a végére ad hoc módon, aztán később mást találtak ki.

10 hozzászólás Ne habozz!

Neoprimitiv - 2014. 11. 19. 15:39

Látatlanban ugyan az a gondom vele, mint a Madame Secretary-val: a számomra nem működik az, hogy hetente kapásból megoldanak olyan helyzeteket, amelyekkel előtte-utána találkozom a hírekben és amelyeket a valóságban egyáltalán nem tudnak megoldani, de még kezelni sem.

Egy Blacklist vagy egy PoI ilyen szempontból azért nem zavar, mert ott van egy áttét, nem a valóságot akarják imitálni. A Homelandben pedig sorozatos kudarcok után egy évad alatt jutnak el néha csak egy újabb kudarchoz.
Ezek viszont úgy válnak komolytalanná, hogy közben azt várják éljem bele magam, ez nem megy, bosszant. Ettől még a megvalósítás lehet akár nagyon jó is, csak nem az én műfajom.

harmundo - 2014. 11. 19. 17:26

Nekem bejött, nálam is kb 7/10, biztos maradék még. Semmi elvárásom nem volt, azt sem tudtam igazán, hogy mire számítsak, de végül teljesen elkapott.

Heiglt eddig csak magyarul hallottam, nagyon fura volt az eredeti hangja. :-)

djangyu - 2014. 11. 20. 09:18

nekem bejött, egyik exnőmre emlékeztett Heigl karaktere, de amúgy más miatt is még maradok… ha nem is kilóra, de odaát stabilan megvett nézője lennék. 6,5/10

carpediem - 2014. 11. 22. 13:24

Heiglnek van is egy Emmyje!

Coraline7831 - 2014. 11. 22. 22:40

Hűha, nagyon meglepődtem ezen a kritikán. Katherine Heigltől semmi jót nem vártam, de most azt hiszem, legalább egy próbát adok neki.

schweinsteiger - 2014. 11. 23. 21:26

én is ezt akartam írni, hogy nemcsak jelölést kapott, hanem nyert is egy Emmyt a GA-ért.

winnie - 2015. 01. 26. 13:29

a 2. rész nagy nulla lett, a 3. rész sem volt semmi extra, 3-4 pontosak, részemről kasza.

tipikusan az a helyzet, hogy az átívelés kinyírja a sorozatot, minden egyes rá fecsérelt perc dögunalom, rohadtul nem érdekel, hova futtatják ki. plusz még ennyi rész után sincsenek benne karakterek, ami szomorú. csak egy főhős és más senki.

eszemix - 2015. 01. 27. 23:05

Éppen ráérek mostanában, így tegnap elővettem a State of Affairs pilotját. Kicsit tartottam tőle, mert a Madame Secretary-t pár rész után kaszáltam. Ebből az előbb már a hatodik részt láttam, és továbbra is érdekel. Nyilván nem egy Homeland, de vállalható. Szerintem

Roxi - 2015. 03. 26. 19:35

Végignéztem,hát nem volt nagy durranás.Lesz második évad? Bár az utolsó másodpercek eléggé végleges(és végzetes) lezárásnak tűntek.

Hakapeci - 2015. 05. 19. 20:09

sziasztok! lesz második évad? nem találok róla semmi infót..

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz