(Előzmény: human kritikája.) Nem sokon múlik, hogy előálljon az a helyzet, miszerint a legnézettebb “hősös” DC-tévésorozat esélyes a kaszára, és a legkevésbé nézett (Arrow) számára szinte biztosított a sok szezon. Azonban papírforma ide vagy oda, egy felületes nézettségvizslatás után azt látom, hogy azért a The Flash átlagos nézettsége azért valamivel jobb, mint a Constantine-é, melynek nagyot kell majd küzdenie a második szezonért.

Minden évadban van egy olyan országos sorozatom, amit valamiért nem kezdek el nézni, pedig elhatározom, hogy minden pilotról írok. Nem tudom, miért alakul így: a sor 2006-ban a Brothers & Sisters-szel kezdődött, utána jött a Dirty Sexy Money, később a The Unusuals, a Melrose Place, az NYC-22, tavalyelőtt a Golden Boy, tavaly a Reign. Nem azért, mert nem érdekeltek, egyszerűen csak így alakult. Azóta is bepróbálásra várnak a “nézendők” könyvtárban. Idén a Constantine volt esélyes erre a pozícióra, de azt mondtam, hogy kicseszek a rendszerrel.

Nem kellett volna…

Szóval nem érdemes örülni, mert hiába terveztem el, hogy írok egy “5 rész utáni” helyzetjelentést, ebből 3&out lett.  Oké, előrebocsátom, hogy (nagy) részben bennem van a “hiba”, mert a démonvadászat nem nagyon szokott megfogni. A Supernatural addig jött be, míg az első (talán) 10 részben horrorkliséket dolgoztak fel, a Reaper a zseniális szereplőgárda ellenére sem maradt nézős, bár a Sleepy Hollow-nál még úgy ahogy tolerálom ezeket a természetfölötti teremtményeket.

Mondjuk azt elfelejtettem ma délután, amikor belekezdtem a pilotba, hogy eleve 0%-nyira vártam a sorozatot (a filmmel nem volt bajom egyébként), ezért kíváncsi voltam, hogy mit sikerült összehoznia Daniel Cerone-nek (yay!) és David S. Goyer-nek (pff…), de amit láttam az kőkeményen lelombozott. Már a kezdés annyi sebből vérzett, hogy nem is értettem, miképp ment át a rostán: a színészek (Matt Ryan-nel az élen), a párbeszédek, meg eleve ahogy az egészet összerakták, egyszerűen random volt, semmi következetesség, nem épültek egymásra a dolgok. A folytatás pedig csak rontott a helyzeten.

A pilot tehát nálam klasszikus 1/10 volt, végig az járt a fejemben, hogy röhejesen rossz, pozitívum csak a medálos szellemsík, meg végén a rajzos megoldás volt. A folytatás már egy fokkal jobbra sikerült, de nyilván a 2-3/10 sem érdemel sok jó szót, egyszerűen érdektelen volt a sztori és a megvalósítás is, a rejtélyfaktor nem izgalmas, a megoldás a rész végén…, nem mondom, hogy random, de közel sem következetes, mintha visszafele gondolkodva építették volna fel. (Zed karaktere rendben van, bár nekem a másik lánnyal sem volt bajom.)

Ráadásul az egész túl lájtos volt, semmi tétet vagy feszültséget nem éreztem, ami persze lehet, hogy a főhős habitusának volt köszönhető. Ehh, mindegy. Törlöm inkább a sorozatot az agyamból és maradok a kommentek olvasásánál. Jó volt olvasni a (főleg kinti) pozitív véleményeket, abszolút érthető, hogy mi tetszik benne sokaknak, de ezekből is kiderült, hogy a Constantine-t nagyon nem az én ízlésemre szabták.

Aki ismeri a képregényt, a Hellblazer-t, annak mindenképp más és pozitív élmény lehet az egész démonos móka, bár szerintem egész egyszerűen a főhős karakterén áll vagy bukik a sorozat meg. Én eleve Constantine megnyilvánulásait nem tudtam értelmezni, a fickó sajátos humorát pedig iszonyatosan nem odaillőnek éreztem, de talán épp ez a nem tipikus, lezser stílus az, ami megfoghat sokakat.