login |

Rectify: vége a 2. évadnak – írta DarylD

2014. 11. 28. 21:33 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: kritika,

Jelentem, a Rectify továbbra is napjaink egyik legjobb drámája – és öröm látni a 2. évados kibeszélőben, hogy itthon is egyre többen fedezik fel. Az első évad nagyon magasra tette a mércét, és ha a második nem is szárnyalta túl mérföldekkel, de sikerült megtartani az eddig szokott minőséget.

A sorozatot továbbra se az eseménydús epizódok miatt, vagy épp a nagy WTF-momentumokért fogjuk szeretni. A történetvezetés nagyon lassú, de remekül csöpögtetik nekünk a minőségi drámát. Kis túlzással a Rectify sok-sok egymás után pakolt Breaking Bad-es Fly-ok sorozata, és ezt nem feltétlen negatívumként mondom. A tovább mögött folytatom – spoilerek nélkül.

Az idei évad talán még nyomasztóbbra sikeredett, mint az első volt. Aden Young remekül alakítja a megkeseredett elítélt szerepét. Hiába mentették fel a gyilkosság vádja alól, az élete továbbra sem egyszerű, megbélyegzett ember marad. Több oldalról is szorongatják, közutálat tárgyává válik, és családi helyzete sem stabil. Ráadásul az ügyét is újra előveszik, így szabadsága is veszélybe kerül.

Daniel több szempontból is mélypontra jutott az évad során, egy kicsit sötétítettek számunkra a karakteren. A történtek után elgondolkozhatunk rajta, hogy vajon-ő követte-e el a gyilkosságot, amivel vádolják, vagy valóban csak felültették őt? Emellett érdekes pillanatokat szül, ahogy főszereplőnk megpróbál beilleszkedni a külvilágba. Mégiscsak komoly időt töltött a börtönben, és a világ nagyot változott, amihez neki alkalmazkodnia kell.

A Rectify remekül mutatja be, hogyan hat Daniel helyzete a család többi tagjára, hogyan osztja meg őket. Anyja természetesen az ő pártjára áll, amikor csak lehetséges, a két Ted pedig egyre inkább ellene fordul, amiben azért főszereplőnknek is szerepe van. Jared pedig…, nos, Jared pedig csak úgy van, ő tökéletes Walter Jr.-pótlék.

Idén pozitívum volt látni Ted és Tawney kapcsolatának fejlődését, vagy épp züllését. Főszereplőnk szabadulása fenekestül felfordította a pár életét. Megkockáztatom, hogy nekik voltak idén a legerősebb jeleneteik, és a köztük levő feszültség az utolsó részekben bontakozott ki.

Akit még mindenképp ki kell emelni, az az Abigail Spencer által alakított Amantha karaktere. Ő a sorozat fő színfoltja, a gyakorlatias vidéki lány, aki más világnézete miatt olyan gyakran kerül konfliktusba családjával. Neki vannak egyben a legemberibb problémái, olyan jelenetekbe csöppen, amikkel mi is könnyedén azonosulhatunk.

A kedvenc epizódom idén a Donald the Normal (2×04) volt, nagyon érdekes kitérő volt látni, ahogy Daniel új személyazonosságot kreál magának, hogy ha csak egy napra is, de normális élete lehessen. De piszok erős volt az utolsó pár epizód is. A flashbackek egyébként idén se maradtak el, és ugyanolyan nyomasztóak, mint tavaly voltak.

A készítőknek ismét sikerült egy 8/10-es évadot lerakni az asztalra. Aki meg tudja szokni a sorozat tempóját, az egy nagy kedvencre lelhet. Olyan mélységeket láthattunk nyáron, amit nem sok más sorozattól kaphatunk meg. A 3 évad pedig már be is van rendelve, addig majdcsak kibírjuk valahogy a Rectify nélkül.

18 hozzászólás Ne habozz!

semper - 2014. 11. 28. 22:39

Nekem kicsit jobban bejött a hat rész egy évadban ez a 10 kicsit hosszú volt szerintem túl sok üres járat volt emiatt ebben az amúgy se túl pörgős és cselekmény dús sorozatban. Ettől függetlenül továbbra is ez a kedvenc drámám az évben.2/4 tényleg az egyik legjobb volt de azért az utolsó rész sem volt kutya és nagyon köszönöm a készítőknek, hogy kétségek közt hagynak Daniel ártatlanságát illetően. Twany-Ted duó nekem is nagy kedvencem de azért idősebb Ted is ellopta párszor a képernyőt. Amantha engem idegesít de hát semmi sem lehet tökéletes ugye. Jared pedig szerintem hozza azt amit kell csak több időt kéne adni az ő drámájának és akkor nem lenne súlytalan a karaktere.(pl pár Amanthás abc eladós jelent helyett):)

ldavid - 2014. 11. 28. 22:51

ezeken a sötétebb képeken ugyan nem látszik de ez volt a “legjobban kinéző” sorozat amit idén láttam.
az elsővel sem volt gond, de itt most valamiért (más kamerák?) szebb képek voltak.

Bence - 2014. 11. 28. 23:45

A 10 rész nekem pont megfelelő volt, ki tudtak bontani mindent, egyébként sem a nagy cselekményekről szólna a sorozat.

paranoid android - 2014. 11. 29. 00:20

Zseniális volt ez az évad is. Nálam nagyon a maximális pontszám felé hajlik a sorozat összességében. Az első évad szűkebb volt, introspektívebb. Igaz, ez utóbbi jellemzőjét szerencsére a második évadra is megtartotta, de az biztos, hogy tágított az elbeszélésen, és nagyobb teret kapott a család többi tagja. Emellett Daniel is aktívabb lett, a kezdeti, első évados, megdermedt állapotából valamelyest felengedett. Így a dráma is sokszínűbb lett a második évadra. Ezért szerintem kellett a 10 rész. Legalábbis én nem éreztem feleslegesnek semmit; persze én nem is biztos, hogy bármilyen mennyiség után megunnám ezt a sorozatot.

“Az idei évad talán még nyomasztóbbra sikeredett, mint az első volt.”

Nem először nem értek egyet egy ilyen, vagy hasonló kijelentéssel. Az kétségtelen, hogy érzelmi szinten iszonyatosan igénybe tudja venni a befogadót a Rectify. De szerintem sokkal összetettebb érzéseket közvetít, ahhoz, hogy szimplán nyomasztó legyen. Nem számít milyen igazságtalan és fájdalmas az élet, van a Rectify-ban valamiféle immanens életigenlés. Amitől a sok rossz valahogy még kegyetlenebbül tud odadöfni, de közben emiatt az egészet átszövi egy bizakodó, folyton a szépséget kereső szemlélet.

Ennek a hozzáállásnak a megtestesülése Daniel, aki még mindig lebilincselően fantasztikus karakter. Aden Young alakítása nem vesztett egy cseppet sem az erejéből, az ember egyszerűen nem tudja levenni róla a tekintetét.
A másik nagy kedvencem Tawney. Ritka az ilyen vallásos és altruisztikus karakter, aki nemhogy nem egy idegesítő karikatúra, hanem egyenesen érdekfeszítő. Talán a kettőjük párbeszédeit szeretem a legjobban. (“You saved me, Tawney. Not some God.”)
Idén Teddy is nagyobb teret kapott, és baromi érdekes volt az ő története is, ill. a Tawney-Teddy házasság szétesése.
Amantha a második évadban kicsit haloványabb volt számomra, de ez annak tudható be, hogy eltávolodott a története a többiekétől, hisz az ő karaktere épp az önkeresését kezdte meg.

Az első évadban idősebb Ted alig volt jelen, de most remek volt. Én nem éreztem, hogy Daniel ellen fordult volna, legalábbis nem abban a formában, ahogy a fia. Ted inkább megpróbált a családjának két ellentétes fele között lavírozni.
Jaredben sem látom a Walter Jr.-pótlékot. Kevés képernyőidőt kap sajnos, többet érdemelne, de abban a kevésben nem csak térkitöltésként van jelen, vagy cselekmény-katalizátorként. Ő reprezentálja egyedül azt a generációt, aki nem élte meg közvetlenül a tragédiát. De mégis hatalmas hatással van az életére ez az esemény. Szerintem fontos hogy van egy ilyen nézőpont is a családban.

naughtyl - 2014. 11. 29. 00:45

Amantha tulajdonképpen most “pótolja” a Daniel miatt elvesztett időt. Nekem érdekes volt, hogy döbben rá, hogy nem volt saját élete, és ezt most miként kellene élni/elkezdeni.

Jared azért (lehet) érdekes, mert benne ott van, hogy családtagként közelről, de mégis generációs távolságból látja, mit tett a családdal a Daniel ügy. és ha akarja, ha nem, rá is nagyobb hatással van, mint kellene. Én bevallom vártam valamiféle nagyon mélyreható beszélgetős jelenetet közte és Daniel között.

Tawney nekem már első perctől borzasztóan érdekes.

Még az első évadban beszéltünk róla, hogy Teddy elsőre kicsit talán ellenszenves volt, de a végére elfogadtuk. És értettük vagy egyetértettünk vele (is). És ez tetszett a mostani szezonban is, hogy a készítők annyira könnyen adnak minden karakterhez olyan momentumot, amivel egyet lehet érteni. Természetesen itt a Danielhez fűződő véleményekről van szó.

tényleg nem nyomasztó. @paranoid mondta meg a tutit.

paranoid android - 2014. 11. 29. 01:52

Igen, Teddy-t könnyen lehetne utálni, de ha kicsit jobban odafigyelünk rá – és a készítők nem kevés lehetőséget adtak erre, főleg a második évadban – akkor rájövünk milyen törékeny az énképe, mennyire hiányos az önbizalma, ami miatt indokolatlanul ellenséges tud lenni. Ezek szerintem már Daniel kiszabadulása előtt is töréseket okoztak a házasságában. Aztán az első évadbeli kávés incidens, amivel képtelen megbirkózni, éppen a fentiek miatt, és Tawney egyértelmű kétségei a kapcsolatukat illetően, végleg betetőzte a Daniel iránti ellenszenvét és beindította az önpusztító viselkedését.

tobias88 - 2014. 11. 29. 02:57

Első évad azért sokkal jobb volt, a 2. közel sem hozta azt a szintet sajnos :(

Rettus - 2014. 11. 29. 03:00

Egy hónap / epizód sebességgel haladok. Tawney-Teddy jeleneteket után késztetést érzek, hogy kárt tegyek valamiben :D
Szuper dráma…

Tommy - 2014. 11. 29. 11:12

Az egyik legminőségibb dráma jelenleg. Simán hozta a 2 évad is az 1 szintjét, és remélem a 3 is 10 részes lesz.

20legendd - 2014. 11. 29. 11:44

Annyira nem tudom azt megérteni, hogy eygesek szerint az első évad miért volt sokkal szuperebb, mint a második. Nekem még jobban is tetszett. Az igaz, hogy az első kkét rész elég filler jellegű volt, de utána olyan érzelmi hullámvasút indult el, amilyet csak ritkán látni.

A finálé pillanatainak hevében számomra a második évad 10/10 volt, ami most egy kicsit jobban belegondolva inkább egy 9-es. Remélem még sok évadot meg fog élni és tartani is tudja a szintet, mert a Mad Men jövő évi leköszönésével kell valami hasonlóan lebilincselő drámasorozat.

Semper - 2014. 11. 29. 12:06

Tommy ha jól emlékszem 6 részes lesz a 3. évad

clegane - 2014. 11. 29. 13:40

nekem is nagy kedvencem.
szerintem is érdemes kiemelni, hogy milyen szép a fényképezése a sorozatnak, már csak amiatt is várom mindig az új részeket, hogy tovább nézegethessem a szép képi világát.

Don Fanucci - 2014. 11. 29. 14:23

Kifejezetten osztom Paranoid Android vélekedését: nagyon-nagyon nagyot ment a második szezon is, egy pilanatig sem lehetett okunk a panaszra. Tehát nem arról van szó, hogy komoly baj lett volna vele. Egyszerűen az első feszesebbre lett vágva, így sűrűbb és drámaibb lett, ráadásul valahogy sokkal inkább fókuszált Daniel nézőpontjára. Épp ezért volt hihetetlenül intenzív minden egyes rész.

Mindezekre itt sem lehetett panasz – de a világ kitágult, és az idei eresztésben már központi szerepet kapott más karakterek nézőpontja is. Különösen is az idősebb és fiatalabb Teddy-é, Amantha-é, Daniel anyjáé, Joné (akit eddig senki sem említett) és a helyi vezetőké (a seriffre és a szenátorra gondolok). Éppen ezért már nem szólt annyira minden Danny-ről, mint az első szezonban, s így a nézőpontja kínálta nagyon speciális hangulat vonzásereje is gyengült valamicskét.

Cserébe persze kaptunk rengeteg más, igen intenzív nézőpontot és erős karaktert, de biztosan vagyunk úgy egy páran, hogy egy picit fájlaljuk, hogy ezzel elveszett valami az első szezon egyediségéből, sajátos világszemléletéből is.

A többiekre nézve a kritika és a hozzászólók is nagyon találó dolgokat írtak – nekem Tawney az egyik óriási kedvencem és hihetetlenül ügyesen mélyítették el a konfliktusát Teddy-vel, no meg a közeledését Danielhez, amiért öklömnyi nagy pirospont jár.

A szezon másik hőse egyértelműen Teddy volt. Az egyik leggazdagabb és legösszetettebb motivációjú figuráról beszélünk és Clayne Crawford is sokat tesz azért, hogy így legyen. Bár minden lépése kellően alá van támasztva és meg van indokolva, azért én persze titkon továbbra is utálom (nincs is nagyobb eredmény, mint ha egy karakter heves érzelmeket csal elő az emberből), de ez egy másik kérdés.

A nyomasztóságra nézve: ne felejtsük el, hogy a rendezett, ízléses környezet esztétikuma, a világos és meleg színvilág, és a napfény állandóan megjelenő központi szerepe mennyit tesz azért, hogy elvegye mindenfajta depresszivitás erejét, amit a történések kelthetnek bennünk.

Ja és Jared: nehogy már leWWJuniorozzuk a srácot! Lehet, hogy ritkán bukkan fel, de mindig sűrű pillanatokat kap. És, amit eddig még senki nem említett: egyértelműen sokat tettek a játékba hozásáért az évadzáróban, amikor elment Hannáékhoz.

Épp ezért van egy olyan tippem, hogy a következő szezonban lényegesen nagyobb szerepet fog játszani.

Összeségében: a második évad is hihetetlen élmény volt és számomra éppen, hogy kevésbé nyomasztó, mint az első. Valahogy sokkal nyitottabb és árnyaltabb volt, és közelebb vitt minket azokhoz a karakterkhez, akikkel szemben az első még tartott bizonyos távolságot.

Lemoni - 2014. 11. 29. 14:54

Bár a második évad is bővelkedett nyomasztó momentumokban, mégis összképben nekem világosabb, pozitívabb kicsengésű volt, mint az előző. Az első évadban Daniel sokkal passzívabb volt, nem sok esélyt láttam, főleg az évadzáró brutalitása után, hogy valaha újra helye lesz a kinti világban, de a másodikban elkezdett élni, még ha nagyon óvatosan és félve, de megpróbált elindulni egy normálisabb élet felé. Ehhez erősebb impulzusokat kapott idegen emberektől, mint a közvetlen környezetétől, az anyja úgy tesz, mintha meg sem történt volna a 19 év börtön, öccse tartózkodó rajongással figyeli, Amantha túlszereti és túlfélti, Teddy pedig féltékeny és gyűlöli. Szerintem Tawney sem jól közelít hozzá ezzel az önfeláldozó mártírkodással, bár lehet ezt csak azért gondolom így, mert magam sem kedvelem az ilyen típusú viselkedést. Nagyon jó karakternek tartom Tawney-t és jó az őt játszó színésznő, csak Danielnek hétköznapi segítségre lenne szüksége, hiszen a hétköznapi életbe kell visszatérnie, persze nehéz az érzelmi skála két vége között lavírozó szűkebb környezet befolyását kivédeni. Legjobb lenne Danielnek, ha hosszabb vagy rövidebb időre, de kiszakadna ebből a környezetből, de az már egy másik történet. Daniel mellett még Amantha sorsa érdekel nagyon, láthatóan őt viselték meg legjobban a testvére börtön évei, de még inkább az, hogy nem igényli annyira a kiszabadulása után az ő segítségét a férfi, Amantha küldetésének érzi, hogy neki kell rendbe szedni Daniel szétzilált életét. Nagyon várom a folytatást :)

no_signal - 2014. 11. 30. 11:05

Csak hogy legyen itt egy ellentétes vélemény is.:) Én már az első évad felénél elkaszáltam. Adtam neki több esélyt, lévén már az első részt is irtó pocséknak éreztem, de hiába ha egyszerűen nem jön be.

Csigusz - 2014. 11. 30. 14:22

Én is azokkal értek egyet akik szerint az első etap 6 része sokkal érzelemdúsabb, és ezáltal jobb volt – az idei 10 rész nagyon szétesett, a sztori sem haladt… nemtudom, lehet csak a léc volt magasan, de nekem kicsit csalódás.
De nagyon örülök, hogy a folytatás ismét csak 6 epizód lesz!

Dhomasson - 2014. 12. 01. 00:51

Én is azokhoz csatlakoznék, akik az első évadot jobban szerették. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy túl sok volt a 10 rész, ezáltal valahogy vesztett a varázsából. Néha kicsit olyan érzésem volt, hogy Danielt már mindenféle abszurd kalandba keverik, csakhogy ki tudják tölteni az időt. A kevesebb néha több.

Ettől függetlenül az egyik legminőségibb dráma jelenleg, az utolsó részek hihetetlen ütősek voltak.

Don Fanucci - 2014. 12. 02. 13:27

@Csigusz:

Én nem érzem ilyen markánsnak a két évad közti különséget színvonal szempontjából, viszont stílus szempontjából mindenképpen. Az elején csak Danny szemével figyeltük a dolgokat, most pedig már jónéhány más nézőpont is helyet kapott.

Egyébként, amit itt fentebb kifejtettem azt kicsit pontosabban és szabatosabban is feldolgoztam ebben az írásban:

http://borostaszerint.blog.hu/2014/11/30/5_gondolat_a_rectify_masodik_evadarol

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz