login |

Over the Garden Wall

2014. 12. 06. 16:20 - Írta: CyClotroniC

16 hozzászólás | kategória: animáció, kritika, minisorozat,

Leave if you wish, but remember: the beast haunts these woods, ever singing his mournful melody in search of lost souls such as yourselves.

Ha van ékes példája annak, hogy milyen kincsekre lehet bukkanni a vendégblogger ajánlók között, akkor az Over the Garden Wall egyértelműen ilyen. nem is olyan régi írása után én is adtam neki egy esélyt, és most ott tartok, hogy baromi kevés lesz a három jelölésnyi hely animációs kategóriában az év végi JAws-on.

Valamiért még mindig úgy érzem, hogy övezi némi szkepticizmus az animációs sorozatokat, és mintha helyből hátránnyal indulna egy ilyen történet, pusztán a közlési formája miatt, pedig éppen hogy örülnünk kéne annak, hogy az animációs közeg sokkal több szabadságot ad és jóval több kreativitásnak enged teret.

Ha gyorsan végigveszem az idei évben látott sorozatokat, kapásból 4 olyan animációsat tudnék mondani, ami simán ott van a legjobb 20 között, és a The Legend of Korra, a Rick & Morty és a My Little Pony mellett bizony ilyen az Over the Garden Wall is.

A történet első ránézésre rémesen egyszerű, ám ha belevágunk, kiderül, hogy valójában meghökkentően komplex. Egy fiatal testvérpár elveszik egy erdőben, majd megpróbálnak onnan hazajutni, az erdő azonban olyan furcsaságok sorát rejti, mintha csak Csodaországba csöppentünk volna, ám itt nem Alice keresi a kiutat, hanem két kisfiú, a kissé cinikus, idősebb Wirt és öccse, az örök optimista Greg, aki végig egy teáskannát egyensúlyoz a fején és leginkább az érdekli, hogy milyen nevet is adjon a békájának.

Ha van történet, ami értelmet ad a minisorozat formátumnak, hát ez az. A 10×10 perces Over the Garden Wall nem több két óránál, mégsem működne filmként, mert kisebb helyszínek és kalandok alkotják a nagy egészet, és bár külön-külön is megvan mindegyiknek a saját tanulsága, az utazás igazán csak akkor taglózza le az embert, amikor az utolsó két epizódhoz ér, és egy olyan fordulattal találja magát szemben, amit ha láttunk is előre, akkor is sokáig velünk marad az utolsó képkocka után is, mint egy jó tündérmese.

Talán az a sorozat legnagyobb erőssége, hogy úgy hat rettenetesen egyedinek, hogy közben tucatjával juttat eszembe olyan alkotásokat, amik amúgy is a kedvenceim. Olyan okosan kifordított lenyomatát hozza a folklórnak és mondavilágnak, amik kicsit Neil Gaiman munkáira emlékeztetnek, a könnyen félreismerhető jellemű és szándékú karakterek sora Miyazaki meséit idézi, a benne rejlő sötét és játékos mágia pedig kifejezetten a Chihiro-t.

Az igazán fura hozzávalót a kissé véletlenszerűnek ható, modern humor adja, ami leginkább az Adventure Time-ra jellemző, majd átitatják egy olyan retró zenével az egészet, mintha egy fonográf játszana bluegrasst, jazzt vagy Yann Tiersent felváltva egymás után, ám mindegyik a The Petrojvic Blasting Company munkája.

Wirt: Um, Beatrice? Why are you pretending I’m this guy’s nephew?
Beatrice: We need money.
Wirt: You’re scamming him?
Beatrice: I was thinking more like flat-out stealing from him.
Wirt: What? No way!
Beatrice: Why not? We already stole a horse.
Fred: Hey, guys.
Wirt: No, we didn’t. Fred is a talking horse. He can do whatever he wants.
Fred: I wanna steal.

Egyszerűen lenyűgöző, ahogy keveri a klasszikust a modernnel és a sötét kalandot a könnyed humorral, amihez az animáció stílusa is illeszkedik. A főszereplő karakterek a mostani trendekhez hasonlóan vannak megrajzolva, a környezetük és jó pár mellékszereplő azonban régiesebben, ahogy a kalandoknak otthont adó erdő feketéje is barnába hajlik a könnyedebb részeknél.

Az Over the Garden Wall kötéltánca azonban nem ér véget a tálaláson, a tartalma és a mondanivalója is olyan, hogy ha a felnőtté válás és a felelősségvállalás keserédes meséjét nem is értik meg a gyerekek, az biztos, hogy a teáskannát hetekig nem tudjátok majd levakarni a fejükről.

Bár volt talán két epizódja, ami távolabb állt tőlem (különösen a harmadik), az egyedisége és a lezárása miatt egy 9/10-et most nyugodt szívvel kiszórok rá, ami idővel lehet, hogy 8-assá kopik majd, de még nagyon friss és nagyon pozitív az emlék.

Persze, mint minden különc sorozat, ez sem lesz mindenki ínyére, de két órát megér, hátha ti is kincsre találtok benne, ráadásul az Over the Garden Wall tipikusan olyan darab, amit mintha direkt azért írtak volna, hogy egy hideg, téli estén egy bögre forró teával letelepedjen elé az ember.

16 hozzászólás Ne habozz!

todie - 2014. 12. 06. 19:55

nagyon hosszu ido utan egy olyan rajzfilm, amiben teljesen elmerultem. napokig a hatasa alatt voltam es meg most is felall a szor a kezemen, ha ragondolok.

egy igazi kis gyemant.

lurker - 2014. 12. 06. 19:55

Velem is pont ez történt, a vendégblogger ajánlója alapján bepróbáltam és nagyon nem bántam meg. Kicsit furcsállom, hogy ezt gyerekeknek vetítették (cartoon network) mert néhány epizód különösen félelmetesre sikerült. Remélem sikeres lesz és a csatorna nem adja fel a kisérletezést az ehhez hasonló rétegsorozatokkal, mert ez igencsak minőségi darab lett.

Mardred - 2014. 12. 06. 20:46

Azért a 14-18 évesek korosztályába simán befér egy ilyen rajzfilm.Az ilyeneket szokták általában esete hét után adni.

lurker - 2014. 12. 06. 21:02

Nem tudtam mikor vetítik, csak azt hogy hol. De így már érthető, annak a korosztálynak teljesen elfogadható.

fahejember - 2014. 12. 06. 21:26

Másfél hete daráltam le kb., zenével, hangulattal, karakterekkel együtt ötös, akkor is, ha első pár rész még nem áll annyira össze, a negyediktől már tényleg szuper.
(A Blasting Companyt is nagyon megszerettem, szimpatikus srácok.)

clegane - 2014. 12. 06. 22:13

na jó mostmár én is megnéztem, tényleg nagyon jópofa. bár a végére azért maradéktalanul nem váltotta be az ígéreteit, mintha a koncepció ambiciója nagyobb lett volna annál amit végül ki tudtak hozni belőle, de így is mindenképp egy élmény volt.

20legendd - 2014. 12. 07. 11:14

Már az első ajánló után is szemeztem vele, de most már tényleg kedvet kaptam hozzá.

Treff86 - 2014. 12. 07. 15:01

Hasonló hangulatú sorozatokat ismertek? Nézem a Rejtélyek Városkáját, a Kalandra fel!-t, régen a Nyomi szerencsétlen utazásait, filmből meg a Ghibli stúdió műveit. Van még más is?

JohnGood - 2014. 12. 07. 21:20

köszönöm az ajánlót, bár igazából már a tweet-ed miatt felvettem a darálnivalóim közé. A néhány rosszabb résztől eltekintve, gondolok itt a 3. epizódra és a kocsmai éneklésekre kiváló élmény volt. Minden résznek volt egy egyedi stílusa mintha egy másik világ lett volna vagy
SPOILER legalábbis egy másik kor, amit az utolsó részek elég jól megmagyaráztak, mivel mindenki halott volt, akivel találkoztak és abban a ruhában voltak, amiben meghaltak. mondjuk a teknősökre még nem találtam magyarázatot.
de találtam néhány érdekes easter egg-et:
Dante Isteni szinjátékában Dante-t egy Beatrice nevü nő vezeti a Mennyországban.
A pokolban pedig az utolsó kilencedik kör be van fagyva és itt található Lucifer is, csak mint az utolsó részben, amikor majdnem megfagy Greg.
az én teóriám az, hogy a szörny maga Lucifer, aki a purgatóriumban környékezi meg az elveszett lelkeket alkukat ajánlva
SPOILER

clegane - 2014. 12. 08. 13:36

a 3. rész tényleg kilóg, de a kocsmai éneklések tetszettek. na jó kivéve a lakodalmas dalt mert az roppant idegesítőre sikerült, de alighanem direkt.

fukszin - 2014. 12. 11. 02:33

@Treff86
A Regular show-t próbáld be esetleg. Ha meg ez a tündérmese szerű világ bejövős, akkor a Csillagport tudom ajánlani filmben és könyvben egyaránt.

clegane - 2014. 12. 11. 10:39

tényleg a Csillagpor film az tök jó.
(a könyvet nem olvastam)

CyClotroniC - 2014. 12. 11. 11:12

Egyébként a Neil Gaiman regények, novellák baromi jók a témában. Oké, elfogult vagyok, mert a kedvenc íróm, de imádja kifordítani a folklórt és a mitológiát, ahogy ez a sorozat is teszi. A ‘Hó, üveg, alma’ című novellája például egy zseniális remixe a Hófehérkének, és ha olvastad, utána sosem fogsz már ugyanúgy tekinteni az eredeti mesére. Meg ugye ott van tőle az Amerikai Istenek. Nyilván egy jóval komolyabb darab, de érdemes elolvasni valahol a fülszövegét. Nekem a kedvenc könyvem ever.

Animációsok terén szerintem sok érdekes nézni való akad manapság. Elszállt humorban a Rick & Morty kihagyhatatlan idei újonc (de vigyázni kell vele, mert pont a pilotja gyengébb, mint a többi), felnőttebb darab, de sokan dicsérik a BoJack Horsemant is. Gyerekesebb humora, de szerintem térdcsapkodósan vicces néhol a My Little Pony, nem viccelek, írtam is ide már róla, és ha valaki egy kalandosabb – de humorban sem szűkölködő nagy kalandra vágyik, annak a The Legend of Korra-t nagyon tudom ajánlani, sőt az eredeti sorozatát, az Avatar: The Last Airbendert is. (A film NEM létezik, abból senki se induljon, az siralmas).

Egyébként jövőhét pénteken (dec 12.) pont animációsokról beszélgetünk majd részben a podcastünkben 20-25 percet biztosan, és a fenti címek szóbakerülnek ott is, lehet, hogy majd érdemes belehallgatni, ha valaki animációsokat keresne.

clegane - 2014. 12. 11. 15:31

amúgy én Gaiman írásait rettenetesen nem bírom, annyira magamutogató okoskodó ripacs, még ha lennének is jó ötletei. mint az Utopia sorozatban XD

a Garden Wall ezzel szemben rendkívül erőlködésmentesen hozza ezt a végtelenül bájos stílust, amiben a szimbolikus mélységek ugyan erőteljesen jelen vannak, de ellopja előlük a showt a humor meg a játékosság, ahelyett hogy végig oldalba böködné a nézőt szemöldökét vonogatva hogy “látod, itt egy szimbólum! érted?!? érted?!?” mint Gaiman szokta.

CyClotroniC - 2014. 12. 11. 15:43

Forgatókönyv fronton nem ismerem annyira, a Doctor Who-kat pl helyből nem láttam, de regényeknél és novelláknál abszolút nem érzem ezt. Az American Gods esetében rendkívül jó szerintem az egyensúly, hogy rá is jöjj, hogy melyik karakter kicsoda, de ne is legyen szájba rágva. Illetve szerintem mesében rettenetesen jó. Erről jut eszembe, hogy a Coraline filmes feldolgozása is (szintén az ő regénye) abszolút ilyen, nagyon tudom ajánlani azt is.

mitsesejt - 2014. 12. 19. 22:42

Nagyon köszi az ajánlót!
Asszem Elijah Wood követő leszek, a Wilfred és ez meggyőzött..

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz