login |

MasterChef Junior: vége a 2. évadnak

2014. 12. 23. 16:27 - Írta: Casey Novak

6 hozzászólás | kategória: kritika, reality,

Azt hittemm két évad elég lesz hozzá, hogy megszokjam, hogy apró emberkék rohangálnak egy korántsem apró konyhában, és olyan dolgokat művelnek, amit sokkal nagyobb emberek is megirigyelnek. De nem. Az első szezonnak még a döntője idején is kételkedtem, és inkább hajlottam afelé, hogy megrendezett az egész, és tényleg tehetségesek a gyerekek, de csak színészileg.

Olyan ételeket készítenek ezek a fiatal kis zsenik, amiknek többségéről még csak nem is hallottam, és az összetevők nagy százalékát is bősz szótárazás után tudtam megfejteni. Hja, én  ilyen idős koromban már egész magabiztosan kentem vajas kenyeret.

Jelenleg szerintem a Masterchef Junior a legszórakoztatóbb főzős show, amit a tévében találni, pedig nem kevés van, de kiérdemli ezt a címet, hiszen a fenomenális étel-alkotások, a jól szerkesztett műsormenet, és a kreatív feladatok mellett a versenyzők zsenge kora még az esetleges gyengébb pillanatokat is felejteti, hiszen az ember csak ül tátott szájjal, és nincs ideje kiszúrni a hibákat.

Mivel a készítők ttekintettel vannak a gyerekek állóképességére, ezért rövidebb egy-egy évad, mint a felnőtt versenyzőknél, a kiesők kettesével távoznak, ami érthető, de sajnálom, mert még hetekig el tudtam volna nézni a kölyköket. (Kettőt kapásból örökbe is fogadnék, hát mondjátok, láttatok már cukibb tízéveseket tévében, mint Oona és Josh? Minden rész alatt önkéntelenül kitört belőlem egy pár „Awwwww” és „Óóóóóó” mikor őket láttam. )

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Nem csak az évad rövidségében, hanem a feladatok játékosságában és a három zsűritag hozzáállásában is már ez a műsor az eredeti Masterchef-hez képest. A tejszínhabos, vagy juharszirupos móka kiváló feszültségoldás volt, és akárhányszor elbátortalanodott egy versenyző, vagy Gordon, Joe, vagy Graham személyesen tett róla, hogy felszáradjanak a könnyek, és visszaüljenek a gyerekek a nyeregbe.

A Ramsay család tagjainak bemutatása folytatódott, ezúttal Gordon anyukája vendégeskedett a konyhában, úgy mint tavaly Gordon kisfia, aki most nem volt itt, de majdnem kiházasították.

Az egyedüli aspektus, amit kevésbé szeretek, – itt is, a felnőtteknél is, és a Hell’s Kitchenben is – az a field challenge, azaz a kitelepüléses feladatok. Ahogy elhagyják a jól megszokott díszletet, már unom is az egészet, de leginkább azért, mert ilyenkor mindig tömegeknek főznek, idegen környezetben, amiből kapkodás, kiabálás és káosz lesz, a munka pedig inkább darálást, monoton munkát igényel nem pedig kreativitást.

Szerencsére ebben az évadban csak egy ilyen rész volt, a pop-up restaurant, azaz a rögtönzött éttermes  kihívás, amit az tett elviselhetővé, hogy Ramsay-nek viszonylag rövid idő után elkezdett repedezni az arcán a gyerekek miatt felöltött kedves máz, és már majdnem Hell’s Kitchen szinten beszélt velük. Ez volt annyira meglepő és rémisztő egyszerre, hogy elfelejtettem morgolódni a kitelepülés miatt.

Samuel, az egyik döntős már a kezdetektől meghatározó karakter volt a műsorban, kitűnt a többiek közül, mind stílusával, mind technikai tudásával, de én csalódtam volna, ha ő nyeri meg a versenyt. Ugyanúgy, mint az első évad nyertesénél – csak hogy ezt is elspoilerezzem – Alexandernél, nála is érezni lehetett, hogy minimum a döntőig eljut, és bár tényleg nagyon tehetséges és jó fej, szívesebben láttam volna mást csillogni a reflektorfényben.

Az viszont, hogy ez pont Logan lett, meglepetésként ért. Ő is remekül teljesített végig, de sokszor elbizonytalanodott, csendesebb volt mint a többiek, és az elődöntőnél meg voltam győződve róla, hogy Adaiah-t juttatják tovább helyette.

Legjobban persze annak örültem volna, ha Abby lesz a győztes, elképesztő kis figura, elképzeltem, ahogy feláll a kis hordozható sámlijára, hogy elérje a fődíjat. Olyan húzásai voltak annak a kislánynak, hogy csak pislogtam, de technikában és összeszedettségben nem tudta volna legyőzni a másik három elődöntőst. Viszont ideje van még bőven, ha valaha is megnyitja a Horses and Courses-t, biztosan elmegyek egyszer oda vacsorázni.

Összességében Logan megérdemelten vitte el a címet, a pénzt, és a legfontosabbat: a trófeát. (Mindig röhögök, mikor hosszas felvezetés után előkapják azt a műgyanta szobrocskát, mintha legalábbis a Szent Grál lenne. Jó, tudom, eszmei érték, akkor is nevetséges.)

Aki már jóllakott ma, az nézegesse  meg, milyen csodákat hozott létre a két kisfiú a döntőben, éhgyomorra csak saját felelősségre tessék kattintani a képekre.

6 hozzászólás Ne habozz!

dragon1986 - 2014. 12. 24. 11:29

Ooana nekem is a kedvencem mint az 1. evadban a szoke 9 eves.

Volt egy jo beszolasa, nevezheto “pun”nak is, amikor legelszor majdnem kiesett.

winnie - 2014. 12. 24. 12:25

majd betolom holnap a bakis videot, de abban van egy marha jo kislany. o lenne az?

dragon1986 - 2014. 12. 24. 16:45

Ha a félvér (ázsiai az anyja) kislányra gondolsz akkor ő az :D

dragon1986 - 2014. 12. 24. 16:47

ha már Gordon család bemutatásáról van szó, akkor a sima MC-ben meg a felesége is benne volt :D

Casey Novak - 2014. 12. 26. 20:41
dragon1986 - 2014. 12. 28. 02:23

“majd betolom holnap a bakis videot, de abban van egy marha jo kislany. o lenne az?”

hol a bakis video? :P

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz