login |

Getting On: a 2. évad – írta JustABoyInMotion

2015. 01. 13. 18:17 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Kicsit megkésve ugyan, de sikerült végeznem a jelenlegi tévés kínálat legalulértékeltebb és legelhanyagoltabb sorozatának, a Getting On-nak a 2. évadjával. Az HBO-n futó komédia/dramedy tavaly debütált, és a kezdetektől fogva nagyon tetszett, ahogy azt olvashattátok is, a gyenge nézettség miatt viszont nem is reménykedtünk a folytatásban. Azonban a sorozatos mégis megkapta a folytatást, a készítők pedig éltek vele – de még hogyan!

Továbbra is egy kórház elfekvő/ápolási osztályán járunk, ez legtöbbször az “utolsó állomás” az idős páciensek esetében. Itt dolgozik ugye dr. Jenna James (Laurie Metcalf bármilyen díjra érdemes alakítása), az ambiciózus főorvos, aki nem titkolt módon utálja jelenlegi munkáját és gyakorlatilag minden idejét a kutatásaival tölti, ebbe bevonva az osztály főnővérét, Dawn-t, majd mikor ő már besokall, akkor a másik nővért, Didi-t.

Itt rögtön közbe is szúrnám, hogy bár a forgatókönyv nagyon jó, az egész sorozat jól van összerakva, de a három színész (Metcalf mellett Alex Borstein és Niecy Nash) nélkül közel sem lenne ilyen kiemelkedő az összkép. Egytől egyik elképesztően tehetségesek, itt legalábbis nagyon jól hozzák a karaktereket, hármuk közös dinamikája pedig átlagon felüli.

Azt mondjuk sajnáltam, hogy Patsy karaktere idén nem kapott túl sok teret… (Nem mintha túlzottan szerettem volna, viszont Mel Rodriguez játéka a legrosszabb pillanataiban is képes volt elviselhetővé tenni az általa megformált felügyelő ápolót.)

Idén a cselekmény fő szálát az adta, hogy Jenna, hogy pénzt szerezhessen kutatásai folytatásához, belement abba, hogy egy hospice szervezet betegeket küldjön át hozzájuk – természetesen ezt bőven kompenzálva anyagilag -, és egy kis trükközés vagy félrediagnosztizálás segítségével ott is tartsák őket.

A biznisz gyorsan beindult, a pénz pedig valóban elkezdett “dőlni”, amit Jenna mellett Patsy is igyekezett kihasználni. Ráadásul külön öröm volt látni Jayma Mays-t, karrierje eddig talán legjobb karaktereként, mint Suzi Sasso, a hospice szervezet vállalati képviselője. A tovább mögött folytatom spoileresebben.

A másik egész évadon futó szál középpontjában Dawn állt – eleinte a Patsy és közte folyó évődés, majd egy terhesség, végül a “szakítás” és egy új kapcsolat kapcsán.

Alex Borstein nem tudom, hogy hol volt eddig. Oké, sokat szinkronizál (többek között ő Lois hangja a Family Guy-ban), sőt, még a Shameless-ből is emlékezhetnék rá, de itt egyszerűen… wow. Tudom, már említettem, de nem bírom hangsúlyozni, nagyon erős a casting, Borstein is olyanokat alakított részről-részre, hogy leesett az állam.

All I wanted was to become the person I was meant to be instead of being the fucking me that I am. Is that so much to ask?

A fináléban aztán borult minden: előbb csak Jenna, majd a többiek is bajba kerültek, ugyanis kiderült, miképp ügyeskednek a hospice szolgálatból kicsalható pénzekkel – amit Jenna és Patsy elég bőkezűen szórtak-, hogy Didi, aki ugye új pozíciójából adódóan magasabb fizetést követelt, valójában az eddig megkeresett indokolatlanul alacsony összeget is jogtalanul kapta, illetve hogy Dawn vastagon visszaélt a szolgálat által kihelyezett nővér segítőkészségével.

A betegek aktái alapján pedig, már ha valaki nekiáll, hogy ellenőrizze őket, akár igazolhatóak is lesznek a simlizések. Sajnos a felügyelet még azelőtt rájuk talál, mielőtt a három nő eltüntethetné azokat. És ezt követően jött a katarzis.

I’m not that person. I’m not Doctor Death. I’m not Doctor Death.

Jenna kiborulása egyszerűen…, nincsenek rá szavak. Könyörgöm, valaki vágjon már hozzá Laurie Metcalf-hoz valami elismerést! Olyan igazságtalan, hogy ha egy népszerű(bb) sorozatban fele ilyen jól formálsz meg egy karaktert, rögtön esélyes lehetsz egy Golden Globe-ra, de ha valamiért a közönség nem fedez fel magának, akkor akármilyen zseniális is lehetsz.

Összességében tehát eseménydúsabb és talán könnyebben emészthető részeket kaptunk most, mint az első évadban. Valahogy jobban összeértek a karakterek is, olajozottabban működtek a dolgok, és most már nagyon-nagyon szeretném, ha kapnánk harmadik évadot is. Kérlek, HBO!

Külön kiemelném még a “heti betegek” közül Carrie Preston-t, aki simán ellopta az egész epizódot, pedig a 2×04 egyébként is elég erősre sikerült, illetve az Oscar-díjas June Squibb-et, aki hasonlóan jó volt. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy sürgősen kezdjen neki a sorozatnak, két rövid évad mindössze, 20-30 perces részekkel, nem tart sokáig, viszont abszolút megéri! És akkor szurkoljunk együtt a folytatásért.

3 hozzászólás Ne habozz!

Rea - 2015. 01. 13. 20:36

Köszi az írást, nagyon lelkesítően írsz róla.:) Még nem láttam a 2. évadot, igyekszem pótolni mihamarabb.

chronologie - 2015. 01. 21. 11:46

Én is nagyon szurkolok a folytatásért, bízom benne lesz harmadik évad is!

JustABoyInMotion - 2015. 01. 21. 19:54

Hm, örülök, hogy két embert is megtalált a dolog! :D talán szerencsénk lesz, és berendeli az HBO a 3. évadot! :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz