login |

Mr. Selfridge – írta Bori

2015. 01. 14. 14:53 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Kapcsolatom a Mr. Selfridge című angol sorozattal meglehetősen nehezen indult. Amennyire érdekelt és vártam, annyira nagy csalódás volt az első rész. A kosztümös sorozatok titka a megteremtett atmoszféra és a nézőben kialakuló érzelmi kapcsolat a szereplőkhöz. Sajnos a Mr. Selfridge első része pont itt mutat csalóka képet, mert úgy tűnik, mintha egy végtelenül unalmas, koncepció nélküli széria lenne, ahol ráadásul a szereplők is érdektelenek.

Pedig a látszat csal.

Egy meglehetősen kemény vizsgaidőszak után jöttem rá, hogy nekem most pont egy kosztümös sorozat kell ahhoz, hogy a megtépázott idegeim helyre jöjjenek. Ekkor adtam egy második esélyt a Mr. Selfridge-nek, és kis túlzással egy ültő helyemben végignéztem. Ha vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan egy rész alapján ítélnek meg egy sorozatot, javaslom, adjanak még egy lehetőséget a Mr. Selfridge-nek a bizonyításra, mert megérdemli.

Bár a sorozat címe Mr. Selfridge, ami alapján azt hihetnénk, hogy az ő karaktere az abszolút főszereplő, talán pontosabb lenne a Selfridges cím, mert itt maga az áruház és a benne dolgozók legalább olyan fontosak, mint az ember, aki létrehozta azt. A szereplők mindegyike Henry Selfridge-hez kapcsolódik valamilyen módon, de mindegyiknek megvan a saját, privát élete, ami sokszor izgalmasabb vagy drámaibb, mint az amerikai üzletemberé.

Sokan felrótták, hogy Jeremy Piven játéka mennyire harsány az első részben, de ők pont elszalasztották a lényeget: azt, hogy ebből a nagyon angolos, merev környezetből mennyire kilóg Selfridge karaktere. Ő a nagyhangú, hevesen gesztikuláló amerikai, aki azzal a céllal jött Londonba, hogy meghódítsa a várost az általa kínált portékákkal, és hogy forradalmasítsa a vásárlást egyéni látásmódjával.

Ha összeadjuk, legalább nyolc, Selfridge-dzsel majdnem egyenrangú szereplőt mozgat a sorozat és még vagy ugyanennyi olyan mellékszereplőt, akik szinte mindig jelen vannak, hol kisebb, hol nagyobb részt vállalva az aktuális rész alakulásában. Ennek ellenére nem lesz zsúfolt a sorozat, sőt. Valamilyen módon pont ez a sok ember adja a dinamikáját, a történések szintjén is reprodukálva az áruház nyüzsgő légkörét. Ráadásul ezek a szerepek sem kidolgozatlanok, mindegyiknek van valami sajátos jellemvonása, ami miatt szeretni vagy utálni lehet őket.

Az első évad fő történetszála az áruház felfuttatása és Selfridge társadalmi elfogadtatása körül zajlik, eközben Selfridge jellemét is jobban megismerhetjük. Azt, hogy bár szereti a feleségét, képtelen ellenállni két nagy szenvedélyének, a nőknek és a szerencsejátéknak. Mindezt úgy tálalják, hogy nem idegenítik el túlságosan Selfridge-t a nézőktől, és a feleségéből sem csinálnak végletekig tűrő áldozatot.

Annak, aki esetleg nincs oda az úri réteg ügyes-bajos dolgaiért, a sorozat természetesen kínál alternatívát, egy nehéz sorsú, de kitörni vágyó eladólány személyében. A kor jelentős eseményei és alakjai is megjelennek. A szüfrazsettek felvonulnak, Sir Conan Doyle dedikál, Sir Ernest Shackleton előadást tart az expedíciójáról, Anna Pavlova fellép, és mindez a Selfridges-ben történik.

A sorozat története nagyjából 50-50 %-ban oszlik meg az áruház és a személyes kapcsolatok között, de mivel utóbbi az áruházba is beszivárog, úgy tűnik, mintha túlsúlyban lenne. Az első évad pont annyira üzleti, hogy még érdekes maradjon. Nem csak a „bizniszt”, de a kreatív szempontokat is érdekesen mutatja be, ráadásul a legtöbb ilyen dolog a tényekre épül és valóban újító volt a maga korában.

A második szezon 5 évvel az első után, 1914-ben játszódik. Ez az évad színesebb, bohémebb és kicsit elrugaszkodottabb is az előzőnél. Az új, ármánykodó karakterek és a szerelmi sokszögek picit eltolják a sorozat határait, néha vékony jégen lavírozva az elszappanosodás felé.

A realitásért a kitörő világháború a felelős, amit érdekesen jelenítenek meg. Ahelyett, hogy kivinnék a nézőt és az egyik szeretett karaktert a harctérre, azt mutatják meg, hogy az otthon maradottaknak milyen nehézségekkel kell szembenézni. Kezdve azzal, hogy a legférfiasabb munkát is a nőknek kell ellátni, az idegenellenes felhangon át (francia és olasz származású karaktereink is vannak), az eltűntek és elesettek elvesztésének feldolgozásáig. Ezt a szomorú és megváltozott állapotot hűen mutatja be a sorozat az egész évadon át.

Több új szereplő is érkezik, ezekből kettő cseppet sem könnyíti meg Selfridge mindennapjait. Egyikük (Lord Loxley) az üzleti, míg a másik ( Delphine Day) a magánéletét próbálja megkavarni. Utóbbi karakter felelős az erőteljesen bohém hangulatért és a szükségesnél kissé több magánéleti cselszövésért. Az ő ármánykodása nem annyira kifinomult és elegáns, ezért néha bosszantó tud lenni, hogy milyen sokáig bedőlnek neki.

A második évadban Henry Selfridge élete minden tekintetben hullámhegyeket és völgyeket jár be, hogy az évad vége a legkevésbé se legyen megnyugtató vagy fájdalommentes. A néhány hete debütált harmadik évad előzetese alapján pedig bátran kimondható, hogy egy nagyon sötét és komor évad előtt állunk.

Tény, hogy a sorozat nem hibátlan, legnagyobb baj talán az, hogy a Mr. és Mrs. Selfridge-t alakító színészek között nulla az érzelmi feszültség, a kémia. Ez főleg a második évadra válik nyilvánvalóvá, amikor pont azon lenne a hangsúly, hogy mit éreznek egymás iránt, van-e még annyi szikra a kapcsolatukban, ami lángra tud kapni. Cserébe viszont másoktól kapjuk meg az igazinak, hitelesnek mondható érzelmeket, ami bőven kárpótolhat.

Mindent egybevetve azt mondhatom, hogy a sorozat a saját maga támasztotta lécet bőven megugorja, így nagyon kellemes, izgalmas és helyenként megható szórakozást biztosítva a nézőknek.

(Andrew Davies, a Mr. Selfridge készítője elmondta egyébként, hogy 4 évadosra tervezi a sorozatot. Ha ez valóban igaz, és miért ne lenne az, akkor itt legalább nem fordulhat elő az a fiaskó, mint például a Downton Abbey esetében, hogy a siker miatt nyújtják a sorozatot akkor is, ha már rég nincs mondanivaló.)

13 hozzászólás Ne habozz!

Andro - 2015. 01. 14. 15:31

Remek összefoglaló, élvezet volt olvasni. Én magam is szeretem a kosztümös sorozatokat, és pont ezért szeretem a Mr. Selfridge-et is. És nagyon várom a harmadik évadot.

Amúgy igaz, a volt férj és feleség között valóban nulla a kémia, ez nekem is feltűnt.

goodjohnwin - 2015. 01. 14. 17:00

Nagyrészt egyetértek a poszt szerzőjével, bár így, a második évad végére nekem inkább lefelé görbül a szám, a kasza is felmerült.
Én induláskor az üzletiesebb-történelmibb cselekmény reményében kezdtem bele, persze ez alapból naiv gondolat volt… a később beinduló szerelmi szálakat még jól toleráltam, mert a társadalmi vonatkozású dráma ellensúlyozta azokat, tetszett, hogy ebbe az irányba fejlesztik a cselekményt és a karaktereket.
Mostanra azonban túl sok lett a szappanoperás vonás, sok karaktert érzek kiégettnek, csak akkor fogom folytatni, ha a 3. évados visszajelzések erre okot adnak.

Miss Keamy - 2015. 01. 14. 20:07

Jééé Jeremi Piven, nem tudom megtudnám -e szokni egy kosztümös sorozatban.. Bár lehet attól hasonlít az Entourage-beli karakteréhez :D

gromit - 2015. 01. 15. 01:10

Kicsit félve kezdtem neki, mert engem speciel a Downton Abbey se nagyon kötött le, de különösen a valós történeti aspektus miatt érdekelt. Éppen ezért tetszett az első rész is, de nagyon meglepődtem, h rész végére fel is épült az áruház, és akkor most miről fog szólni?

Az, hogy maradtam, még részeges apuci megjelenése után is az első évadban, leginkább Mr Selfridge-nek / Jeremy Pivennek köszönhető. Én az Entourage-t csak hallomásból, gyakorlatilag nem ismertem, de magával ragadt ez a lelkes és energetikus amerikai abban a múlt század eleji angol közegben. Meg persze mert azért az akkor modern üzletvezetésbe továbbra is bepillantást kaptunk.

a 2. évadból még nem sokat láttam, de az első alapján Frances O’Connornak egész jól megy ez az elhidegülő feleség szerep. Nyilván tud mást is, de a Missing emléke még elég új.

Nina - 2015. 01. 15. 09:05

Én is hasonlóképpen jártam, mint Bori, annyi a különbség, hogy én abbahagytam, azt hiszem, talán 3 rész után. Imádatom a kosztümösök iránt nem újkeletű, képes vagyok felkutatni mindent, ami hasonlóan témába vág. Nagy örömmel álltam neki, pláne Jeremy Piven (!)-akinek szuperül áll a hacuka-de mégsem húzott be a sorozat. Nekem is csalódás volt… nem tudtam hová tenni, össze-vissza, koncepció nélküli… tényleg, ahogy Bori is említi a remek összefoglalója elején.
Nem tudom, folytassam-e.

Bori - 2015. 01. 15. 16:31

Nina : Szerintem ha 3 rész alatt nem fogott meg a sorozatban valami, akkor nem hiszem, hogy érdemes erőltetni. Van ilyen.:) Azért írtam a saját példámat, hogy az első rész nekem sem tetszett, sőt. De aztán a 2-3. részre berántott.

Alice - 2015. 01. 16. 07:35

Köszi a remek ajánlót, én biztosan belekukkantok, aztán már meglátjuk. :)

Mennyire van párhuzam a Paradise (Hölgyek öröme vagy mi a magyar cím) sorozattal? Még azt sem láttam, de messziről az alapkoncepció hasonlónak tűnik, amolyan testvérsorozatoknak tűnnek (vagy riválisoknak :), eléggé egy időszakban kezdték őket vetíteni.

Nina - 2015. 01. 16. 09:47

Azért majd próbálkozom ám újra :-) jártam már úgy sorozattal, hogy első blikkre off-aztán a legnagyobb kedvencem lett.

Bori - 2015. 01. 16. 11:45

Alice: Sajnos azt még nem láttam,de tudom,hogy nagyjából egyszerre kezdék fejleszteni,de mikor a BBC látta,hogy a Mr.Selfridge mekkora siker,gyorsan adásba küldte. Szóval valóban riválisok,de a Paradise közel sem lett olyan sikeres.Persze ettől még minőséginek tűnik.

zsemlye - 2015. 01. 17. 00:52

Aisling Loftus (Agnes) és Grégory Fitoussi (Henri) miatt nézzük / várjuk remegve.

zsemlye - 2015. 01. 17. 00:56

Alice / A Paradise-nél ez sztem jobb, de én azt is kedvelem

kinga - 2015. 01. 22. 16:08

alapból nem szeretem a kosztümös sorozatokat, de ari gold iLyen környezetben… felkeltette az érdeklődésemet :)

lumiere - 2015. 03. 02. 14:00

Én azt hittem, hogy ez a Hölgyek öröme, illetve a kettő egy és ugyanaz :D :D
Szerintem egyszer én is bepróbálom.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz