login |

Szerializáltság kontra epizodikusság MEG AZ A KIBA* PATIKAMÉRLEG!

2015. 01. 29. 16:20 - Írta: winnie

34 hozzászólás | kategória: a hét dumája, elmélkedés

Ehh, hihetetlen, hogy a csatornák, mennyire vakok. Idézek. Először az NBC-től a State of Affairs buktája kapcsán*:

The increasingly serialized element possibly turned some viewers off.

Aztán a FOX is következtetett a Sleepy Hollow 2. évadjának nézettségi mélyrepülésén merengve**:

The show got a little overly serialized this past season.

Á, persze. A csatornák szerint a State of Affairs és Sleepy Hollow azért hasal, mert túl szerializált. Vajon, mire fognak következtetni ebből? Éljen a totális epizodikusság? Vagy esetleg a kamu, részenként pár perces átívelés? És még meg is magyarázzák

It’s very difficult on a show like this to hit the exact right balance of procedural storytelling and ongoing character relationships and the mythology.

Komolyan? Azt hiszik, hogy csak ennyi lenne a megoldás? A balansz? Van egy megfelelő arány, amit belőve minden néző hepi lesz? Oké, tudom, hogy ez a sajtónak szánt duma, de akkor is mondhatnák azt, hogy valamit elszúrtak, nem? Hogy béna az írás, hogy nem véletlenül volt showrunner-csere a State of Affairs-nél, hogy nem véletlenül van kollektív grimaszolás a Sleepy Hollow 2. évadja miatt kritikusi körökben.

Minek ide mesterséges egyensúly? Más sorozatok simán megélnek nulla átíveléssel, illetve full átíveléssel – nyilván utóbbiak a kábelesek. Az idei egyik nagy sikerben, a How To Get Away with Murder-ben nagyon okosan mixelték ezeket az elemeket, a nem túl nézett, de itthon jól fogadott Forever-ben pedig szinte minimálisra van szorítva, de például a The Flash is csak tessék-lássék ívelget át az első pár epizód során.

S bár örök kérdés az epizodikusság kontra szerializáltság témaköre, a lényeg az, hogy jó legyen, nem? Tudom, hogy, ami szeralizált, az könnyebben lépre csalja és megtartja a nézőt, az is egyértelmű, hogy junkie-körökben azt várják sokan előzetesen, ami nem epizodikus.

De persze az sem lehet véletlen, hogy az elmúlt években az abszolút átívelős sorozatok zöme elhasalt országoson és inkább a nyomozósok arattak sikert, és igen, ezek közé tartozik a Sleepy Hollow, az Agents of SHIELD, a Gotham vagy a The Flash is. Meg azok, amik odakint 10M néző fölött teljesítenek az újoncok közül, mint az NCIS: New Orleans vagy a Scorpion.

Bocs, hiszem, hogy hozzáértő emberek ülnek az országos csatornák döntési pozícióiban. De akkor miért nem adnak a látszatra, miért beszélnek hülyeségeket, miért nem okulnak a múltból és próbálnak kockáztatni, a megfelelő arányok keresése helyett?


* Mint írtam az újoncokról szóló villámértékelésemben, a State of Affairs buktatója a szememben ugyancsak az átívelés, de nem azért, mert van, hanem mert annyira érdektelen és elcsépelt.
** És azt is leírtam korábban, hogy a Sleepy Hollow-ban sem az a baj, hogy van átívelés, hanem, hogy van egy rettenet használhatatlan fő karakter, egy senkinek nem hiányzó konfliktus és a jó karakterek mellé mindenféle felesleges újat hoztak be. Meg a remek főgonoszt nyávogó piperkőcre cserélték.

34 hozzászólás Ne habozz!

m76 - 2015. 01. 29. 16:31

Erről tipikusan az a videó jut eszembe, amiben kék vonalat kell húzni piros filccel. Kb hasonló meetingek lehetnek network fejesekkel is.

korum - 2015. 01. 29. 16:34

A szerializátságnak akkor van értelme, ha vezet valahova (ez már az X-Akták korszakában sem mindig ment, már ott is csak takonyhúzás volt az átívelő szál a földönkívüliekkel, akiket soha nem lehett bizonyítani és elkapni), és az sem árt, ha mellette azért másról is szólnak a részek, időnként legalább mellékszálakat lezárva, általános idegtépés helyett. Vagy ha egyik sem, akkor meg legalább látható legyen, hol a vége (pl. egy évad, 13 rész, van füle és farka), mert kinek van kedve belemélyedni egy történetbe, amit sok évadon keresztül húznak, aztán meg kasza miatt nem zárják le rendesen… vagy mert az egész összedőlt a saját inkonzisztenciája miatt :/

winnie - 2015. 01. 29. 16:39

korum: az, hogy vezessen valahová, az nézés közben nem zavarja az embert, főleg, hogy senki nem tudja, hogy eljut-e addig a sorozat, hogy legyen payoff.

de való igaz, hogy éppen ezért lett divatos manapság a 3-4 részes, hajszálvékony miniarc, a röpke átívelés, a feldobott, mjad azonnal megválaszolt kérdés. de ez is sok ellenérzést szülhet, mert annak idején mi is hidegrázást kaptunk attól a készítői dumától, hogy “ó, lesznek itt válaszok”, mert kissé pánikszerűnek tűnt, hogy “jajj, csak nézzetek minket, nehogy azért ne kezdjetek el nézni, mert attól féltek, hogy nem lesz válasz”.

de mondjuk ez az eégsz nem is annyira a rejtélyekről szól, meg válaszokróól, hanem irányról, az pedig azért van általában.

winnie - 2015. 01. 29. 16:41

“Vagy ha egyik sem, akkor meg legalább látható legyen, hol a vége (pl. egy évad, 13 rész, van füle és farka), mert kinek van kedve belemélyedni egy történetbe, amit sok évadon keresztül húznak, aztán meg kasza miatt nem zárják le rendesen… ”

de erre írtam, hogy ott van a sok limitáltnak nevezett sorozat, amiben lezárást ígértek évadvégekre – és szinte mind bukott. ebből látszik, hogy ez egyáltalán nem faktor, ez nem vonzza a nézőt.

mondhatnám azt is, hogy a néző sorozatot akar nézni, nem pedig a sorozat végét várja. a sorozat eleve olyan műfaj, hogy 90%-ban nincs lezárása (technikai okok miatt), de nem hiszem, hogy ez annyira zavarná sok-sok millió ember műélvezetét. a szokásos utazás kontra megérkezés mantra illik ide, hogy kinek mi a fontos.

de még egyszer: az átívelés és a befejezettség nem ugyanaz.

korum - 2015. 01. 29. 16:43

Miközben nézed, tényleg nem zavar, csak a “végén” húzod fel magad rajta, meg nehezebb az ilyen sorozatoknak nekiülni – de kivételek vannak, most azzal a tudattal néztem meg az Odyssey 5-ot, hogy tudtam, hogy egy ordas nagy cliffhangerrel lesz vége… és a korához képest jó volt, de ha normális vége is lett volna, még jobb lett volna :)

korum - 2015. 01. 29. 16:45

Igen, az átívelés és a befejezettség nem ugyanaz, de a rossz tapasztalatok azt mutatják, hogy az átívelés esetén valószínűbb lesz a befejezetlenség…
Természetesen csak az aktuálisan futó sorozatoknál, ahol nem lehet tudni, mi lesz vele.

vbalazs91 - 2015. 01. 29. 17:15

Én nagyon tudom unni, ha nincs átívelés, egyszerűen kell. Úgyhogy vagy vegyítve a kettőt, vagy legyen teljesen átívelős, bőven akad példa mindkettőre, ami iszonyat jól működik.

De hát nem véletlen, hogy a kábeles sorozatokat dicsérik mindig a kritikusok, és nem az országosokat…

tomzorz - 2015. 01. 29. 17:29

Iszonyatosan elszomorít ugyanez a PoI-nál. Elég csak ránézni a hivatalos facebook oldalukon a kommentekre, a sok eccségsugarú emberke követeli a heti számot :(((

Aredhel - 2015. 01. 29. 17:41

Én eljutottam oda, hogy szinte képtelen vagyok epizodikus sorozatot nézni. Egyszerűen nem tud lekötni, hogy minden héten megoldanak egy gyilkosságot. Elég, ha az átívelés karakter szinten működik, és itt lehet annyi, hogy “összejönnek/nem jönnek össze”, vagy egy-egy szereplő háttértörténetének, esetleg két szereplő mélyebb kapcsolatának bővebb kibontása, de ha ezt nagyon ritkán adagolják, akkor egyszerűen elkezdem unni. Pl. mint az Elementary-nál.
Igaziból a legjobb arányt a Person of Interest találta el, ami bár az első évadban eléggé epizodikusan indul, de már kb az 5. résztől elkezdődik az átívelés, és az évad felétől pedig több átívelő szál fut párhuzamosan, amiket bele-beleszőnek a heti esetekbe. Mindenkinek ajánlom, szerintem tökéletes sorozat a maga nemében.

Neoprimitiv - 2015. 01. 29. 17:41

korum: nyilván van olyan állatfajta is, aki úgy választ műsort, hogy ha nem tudja előre, hogy majd biztosan kap egy szép masnit a végére 1-2-3-19 év múlva akkor bele se kezd, de szerintem ez azért ritka.

Ha jön egy új sorozat, akkor megnézem miről fog szólni, kik a szereplők, esetleg megnézem az előzetest és ezek alapján eldöntöm, hogy kipróbálom-e? Aztán ha megfogott, vagy látok benne esélyt, hogy olyan legyen, amilyennek reméltem, akkor folytatom és nem hagyom azért abba, mert “á, biztosan nem fogják tudni befejezni”.

Az erősebb átíveléses sorozatok szerintem nem csak a sztori miatt kapnak több figyelmet vagy jobb fogadtatást. Nyilván az is benne van, hiszen egy történetnél lehet ötletelni, hogy mi jön tovább, egy epizódikus nyomozós alapvetően ugyan az a műsor hetente más mellékszereplőkkel: hulla, 1. gyanúsított, 2. gyanúsított, 3. gyanúsított, AHA pillanat (opcionális kergetőzés), lecke felmondása.
Ez a színészektől is gyakorlatilag ugyan annak 15-20 helyzetnek az újra és újra ismételt eljátszását követeli meg, amit azért a legtöbbjük a második évadtól már rutinból is hoz.

Az átívelős sorozatokban viszont – ha jók a készítők – akkor a változó konfliktusok nagyobb teret hagynak a színészi játéknak, szélesebb a spektrum. Lehet, hogy a történet esetleg magában nem is annyira erős, de az egyes jelenetek mégis emlékezetesek maradnak. Ez viszont egy fordított megközelítést is igényel az íróktól: nem elég csak azt megmutatni, mit csinál a karakter vagy mi történik vele, arra legalább annyi figyelmet kell fordítani, hogy ez hogyan hat vissza rá.

Ubul - 2015. 01. 29. 17:44

tomzorz: néha jól jön, viszont mióta a 3. évadban nagyon előtérbe került a főszál, engem nem is zavar, hogy nincs heti eset nagyon.

m76 - 2015. 01. 29. 17:59

Egy sorozat vagy legyen szerializált, vagy legyen epizódikus, de az, hogy évadonként 2-3 részre elővesznek egy átívelő szálat, annak nem látom értelmét.

Megvallom én is gyűlölölm, amikor átívelő szálat eröltetnek 1-1 egyébként epizódikus sorozatban. Messze ezek produkálják a legelviselhetetlenebb részeket, főként mert amikor leülök egy epizódikus sorozat elé megvan a sablon a fejemben amire számítok, erre kapok valami egész mást. Még ha véletlenül jó is a megvalósítás akkor is csak csalódni tudok. Hiszen nem a sorozatban csalódunk, hanem a saját magunk által támasztott elvárások miatt.

Aki meg azt mondja, hogy az epizódikus sorozatok nem lehetnek olyan jók, annak ajánlom nézze meg mondjuk a Zen-t. Igaz, hogy csak 3 rész, de abban a 3 részben mindben olyan történetet mesélnek el, ami mellett legtöbb szerializált sorozat fel se állhat.

CyClotroniC - 2015. 01. 29. 18:10

Ebben a témakörben mindig a Veronica Mars S1-S2 ugrik be. A vicc, hogy minden volt, csak nézettségi siker nem, pedig ha volt sorozat, ahol mindent megadtak, az az volt.

Sokszor banálisan egyszerű és mégis szórakoztató, kreatív heti ügyek (elveszett kiskutya, osztálypénz) keveredtek egy jóval sötétebb átívelő szállal (gyilkosság, nemi erőszak, buszbaleset), emellett humorban verte a legtöbb komédiát, bár néha túlhúzták, de mégis nagyon fogyasztható volt a romantikus oldala is, és voltak egészen sötét és mély pillanatai is, ha az kellett.

Éppen ezért érzem egyszerre furának, hogy manapság nem csinálnak ilyesmit és vagyok úgy vele, hogy okkal, hiszen ma egy Veronica Mars valszeg az első szezonját se élné végig.

Egyébként az a legrosszabb, amikor placeboátívelés van, mint a The Mentalist esetében. Évi 3-4 epizódot leszámítva mindegyik bájolgósan könnyed, aztán amikor Red Johnozás volt, akkor darkosabbra vették a stílusukat. Ez ilyen: heti ügyezünk, bármikor bekapcsolódhatsz, de ha már jöttél egyszer, el ne menj, mert van ám nagy rejtélyünk is hozzáállás.

Networkön akkor lesznek végre merész és jó sorozatok, mikor eljutnak olyan nézettségi mélységekbe, hogy merjenek egy szűk, de nagyon érdekelt csoportnak sorozatokat gyártani. Az NBC Hannibal-ja már kicsit ilyen.

Yooha - 2015. 01. 29. 18:32

Ez mióta van, hogy nem az utazás, hanem az úticél a lényeg? Őszintén szólva elég lehangoló gondolat, hogyha valaki nem tudja biztosan, hogy lesz “lezárás”, akkor bele se kezd. Milyen sivár úgy az élet?!
Amúgy elárulok egy titkot: Egyik sorozatnak sincs lezárása. Sőt a szereplők sincsenek, a világ sincs. Ez _kitaláció_! Hogy lehet valakinek irányadó az, hogy más emberek agya mit szül meg?
Ha belekezdesz és tetszik, akkor nézd! Ha a 15-ik részben felébred Pamela, vagy a Figyelők átveszik az uralmat a Földön az 5. évadban, akkor meg nem nézed tovább. De ha addig jól szórakoztál, akkor nyertél!

Ja, ennek semmi köze az epizódikussághoz, vagy átiveléshez, csak eszembe jutott, mert szóba került itt.

Balumedve - 2015. 01. 29. 18:39

Ott a pont. Bár az igazat megvallva, én sem tudom pontosan mi az igazság. Az olyan sorozatokért nem igazán rajongok, ahol ha kihagyok 5-6 epizódot az évad közepén, majd a vége felé ismét bekapcsolódok, nem maradtam le semmiről. A Forever, ami példaként lett felhozva, az pont egy ilyen sorozat. Stagnál az egész történet. Az elején azért kezdtem bele, mert érdekelt a halhatatlan szál. Egy ideig le is kötött a dolog, amíg jelen volt néhány epizódban. Az utóbbi 3 vagy hány rész úgy ment le, hogy semmi halhatatlanság nem volt benne, és rájöttem, hogy krimiként irtó unalmas. Ha másnak nem is unalmas, de azt be lehet ismerni, hogy semmi újdonság nincs benne. Láttunk már ezer és egy krimit, ami sokkal eredetibb volt. A fő karakter sem túl egyedi. Az az érzésem, mintha összegyúrták volna pár másik sorozatból. Amolyan Bones, Sherlock (esetleg Elementary) egy kis hegylakóval.
Elnézést, kissé eltértem a témától. Csak azt szerettem volna mondani, hogy ha egy sorozat semmi átívelést nem tartalmaz, akkor piszok jól meg kell írni azok az epizódokat, hogy lekösse a figyelmem.

winnie - 2015. 01. 29. 18:54

vbalazs91: a kabeleseket dicserik, de az orszagosokat nezik:)

m76 - 2015. 01. 29. 18:54

@CyClotronic

Nekem is pont Mentalist volt az első ami beugrott a pocsék átíveléssel kapcsolatban. Már szinte kezdettől fogva gyűlöltem az RJ szálat, mert pont azt a feelgoodságát vették el sorozatnak mindig ami miatt néztem. De persze ismerek nem 1 olyan embert, akik saját bevallásuk szerint csak a RJ szál miatt nézték.

Ezek alapján nem értem, hogy miért tartják a Networkok kockázatnak a szerializáltságot, ha egyszer sokan csak azért képesek nézni egy sorozatot, hogy 20-ból 2 részben haladjon előre az átívelő szál.

sorozat/gyilkos - 2015. 01. 29. 19:31

Vinnie! Ezért ki fog belezni a kommentmotor!

Egyébként szívet melengető látni az érzelmet, az őszinte és mellesleg jogos dühöt valami faxxság miatt!

Több csillagot a szavakba!

Ez a túlszerializáltság lehet a network középvezetők jollyjoker mentsége! Egy alkoholistát, és egy tehetségtelen libát (megdolgozott érte) castingoltam a főszerepre? Benyaltam magam Abramsnél, aki a takarítónőjével íratta meg a szkripteket? Lilára kokszolva toltam három (talán) jegesmedvét a playboy palotában, amikor aláírtam egy egész évadot abból a baromságból?

Who cares? Túlszerializált!

vbalazs91 - 2015. 01. 29. 19:54

winnie: egyszer megnézném, hogy megcserélik a kábeles és a networkös sorozatokat, úgy milyen nézettségek születnének :D

Deny - 2015. 01. 29. 20:09

Mondjátok itt, hogy nem jók a miniátívelések, de én meg pl. pont ezért imádom a Chicago Fire-t, ami ilyenekkel operál. Egyrészt pörgősebb, mert nem egy egész évadon át húznak valamit, másrészt, ha van is olyan szál, ami kevésbé jön be, tudom, hogy nem kell sokáig szenvedni, mert 3-4 részen belül vége lesz.

Pont emiatt tartom az egyik legjobb sorozatnak, mert nagyon stabil minőséget szállít, és nem is tudok olyan szálat mondani, ami ne jött volna be.

Mondjuk én nem ez alapján ítélek meg egy sorozatot, felőlem jöhet átívelős is, procedural is, hibrid is. Bár mondjuk az átívelőseket jobban kedvelem, mert proceduralból most csak a Scorpiont nézem.

bëiz - 2015. 01. 29. 21:02

Én csak szerializáltat nézek. (Érzem én is, hogy ezzel nem nagyon tettem hozzá ehhez a vitához semmit :p)

a Kati néni - 2015. 01. 29. 21:10

A HTGAWM azért… hát… rohadt jó az alapötlet, csak nehezen követhető szerintem, inkább kevesebb szappan meg kefélés kellene és több idő a heti ügy kifejtésére (ez lenne a kifizetődőbb), vagy pont fordítva (erre meg nem lennék kíváncsi).

Thomas - 2015. 01. 29. 22:25

Engem sem nagyon tudnak megtartani az epizodikus sorozatok. Hiszen eleve azért sorozatozok, hogy valami folytatásos dolgot lássak, ne minden héten egy új sztorit. Akkor már sokkal inkább a filmek, hiszen sokkal változatosabbak, mint mondjuk egy nyomozós sorozat egy kaptafára készült részei.

És az sem jó, amikor pár perc átíveléssel akarják kiszúrni a szemem, mint mondjuk a The Flash-ben a részek végén bedobott “hú de titokzatos” dolgok:( Az ilyenekre meg mindig azt mondom, hogy elég azt a kb. 4 kulcsrészt megnézni (félévad nyitók-zárók), a többi meg nekem legalábbis elpocsékolt idő. Ilyen volt a Fringe is, meg a Ghost Whisperer is, de akkor még gyenge voltam, végigszenvedtem 100 részeket azért a 10-15 jóért:)

Azért vannak kivételek, az epizodikus kórházas/orvosos sorozatokat szeretem, a Vészhelyzetben pl. soha az életben nem untattak a heti esetek:) Az orvoslás valahogy mindig jobban izgatta a fantáziámat, mint a nyomozás:) Meg azért ott voltak átívelő szappanos szálak is, ami szintén jó. És ezeket a miniátíveléseket is szeretem, amik a Chicago-sorozatokban mennek. A Chicago Fire az én felfogásomban nem is egy heti 2-3 esetes tűzoltós sorozat, hanem egy szappanos sorozat tűzoltókkal:) A CPD meg számomra is felfoghatatlan, hogy miért tetszik, hiszen az alapvetően egy krimi, de valahogy arra is csak azt tudom mondani, hogy inkább a karakterek, meg az egymás közötti viszonyok vannak a középpontban, nem a heti esetek (amik meg gyakran szintén kapcsolódnak a szereplőkhöz, tehát nem érdektelenek:)

korum - 2015. 01. 29. 23:12

Nekem pont azért jöttek be a nagyonepizodikus sorozatok (Ray Bradbury színháza, Twilight Zone, Outer Limits, Black Mirror, de még úgy ahogy a Metal Hurlant Chronicles is) mert ott bármi megtörténhet… nincs benne sem az epizodikus sorozatokra oly gyakran jellemző térjünk vissza a rész végén a régi kerékvágásba, bármilyen durva dolog is történt közben, sem az átivelő szálak ragaszkodó kényszere, hogy vigyük egy irányba a dolgokat. Csak történetek, amelyekben nem tudhatod, hogy a rész végére jön-e a csavar, ami mindent megváltoztat, meghal-e a teljes szereplőgárda, vagy bármi hasonló…

korum - 2015. 01. 29. 23:16

Neopimitív: “nyilván van olyan állatfajta is, aki úgy választ műsort, hogy ha nem tudja előre, hogy majd biztosan kap egy szép masnit a végére 1-2-3-19 év múlva akkor bele se kezd, de szerintem ez azért ritka.”
Én is nézek sorozatokat, amelyeknek nem lehet tudni mi lesz a sorsa, a baj ott van, hogy már egyre szomorúbban és minden rosszra felkészülve, és ez nem a nézés örömét segíti elő, és ha valaki a második rész táján kijelenti, hogy minden kitaláltak és tudják hova megy ki az egész 7 évadon keresztül azt meg már egyszerűen nem hiszem el, csak elveszi a kedvem az egésztő, és biztosan könnyebben kaszálom mint egy olyan sorozatot, amelyik bevallja, hogy mire készül.

outlander - 2015. 01. 29. 23:20

Thomas:

“Az ilyenekre meg mindig azt mondom, hogy elég azt a kb. 4 kulcsrészt megnézni (félévad nyitók-zárók)”

Én is kb. ebbe az irányba lőttem be a mentalitásomat azokkal a sorozatokkal, amelyekben csak a sztori szövögetése érdekel és a karakterek/rutinesetek untatnak (Person of Interest és anno a Fringe), persze ennek a szöges ellentéte is előfordult, amikor a karakterek miatt ültem le és minden erőltetett átívelést a pokolba kívántam (Chuck 4. évad, Scrubs a vége felé, stb.)

A baj az, hogy az amerikai nézők nem engedhetik meg maguknak ezt a fajta válogatós, “megvárjuk-az-izgis-részeket” luxust mint mi, mert tőlük függ a sorozat nézettsége/sorsa. Ha mindenki csak 4 részt nézne egy 22 részes évadból, nem sok sorozat érné meg folytatást, vagy akár a (fél)évadzárót :D

Ennn - 2015. 01. 29. 23:40

“S bár örök kérdés az epizodikusság kontra szerializáltság témaköre, a lényeg az, hogy jó legyen, nem?”

De!
Ezen felesleges vitázni :)
Ha valami jó, akkor nézed.
Ennyi.
Pont.

combo - 2015. 01. 29. 23:45

A “nem túl mély” sorozatoknál én is epizodikusságpárti vagyok. Egyszerűen a kizárólag átívelő szálat meg lehet unni. De azt azért szeretem, ha van valami laza átívelés, illetve bedobnak néhány “két részes” történetet is, ha kell annyi idő a kibontakoztatásához.

Például szerintem még egy True Detective-nek is bőven elég volt 8 rész (és azt sokan nem is a sztori miatt szerették).

combo - 2015. 01. 29. 23:47

@Ennn: Azon szerintem nem felesleges vitázni, hogy miért romlott el egy sorozat.

Én például a Suitsot és White Collart is akkor szerettem a legjobban, amikor még csak laza átívelő szál volt.

Thomas - 2015. 01. 30. 00:06

korum:
Az antológiák már egészen más lapra tartoznak, mint az epizodikus sorozatok. Ezek lényegében már rövidfilmek sorozata, hiszen általában a színészek is cserélődnek, van ahogy még a műfaj is változó. Ezeket én is szoktam szeretni, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy zseniális, vagy halál gyenge rész következik. Pont az az első három, amit én is nézem még régen a TV-ben, és szerettem is őket, főleg a Ray Bradbury színházát:) Meg később volt még a Masters of Horror, az is hozott pár eszméletlen jó részt:)

outlander:
Én sosem jutottam el addig, hogy így nézzek sorozatot, de most lehet hogy a The Flash-el megteszem, hogy csak a crossover részeket, és a kulcsfontosságú epizódokat fogom megnézni, aztán meglátjuk, így mennyire követhető. Amúgy tuti, hogy Amerikában is vannak, akik így nézik a kevésbé érdekes sorozataikat, ezért is magasabb mindig az évadnyitók és gyakran az évadzárók számai is.

muhaddib - 2015. 01. 30. 07:40

Szerintem a legjobban a House sorozat csinálta ezt. Egy-egy epizódon belül is volt magánéleti szál, ami szinte azonnal le is zárult – poénok Wilson-al vagy Cuddy-val – illetve 2-3 részre adtak átívelést. Viszont az epizód 85%-a a napi ügyről szólt.

3 évad is eltelt, mire elkezdték valóban építeni House magánéleti szálát, vagyis kivárták, míg a sorozat elég népszerű lett, és úgy engedték meg maguknak.

korum - 2015. 01. 30. 10:49

Thomas, az antológiák között is lehet nyugodtan rövid átívelés, lásd pl. az Outer Limts részeit, ahol sok téma visszatért egy-egy folytatásban, de amúgy sem különíteném el ennyire az antológiákat a sorozatoktól – Jó példa a Black Mirror is, ahol bár nincs közös szereplő, de, ugyanazok a témák futnak végig a 7 részen, sokkal jobban összekötve azokat, mint pl. egy epizodikus sorozat random részeit, ahol legfeljebb a főszereplők azonosak.

Samott - 2015. 01. 30. 11:37

“Éljen a totális epizodikusság?” Igen, éljen a totális epizodikusság!

winnie - 2015. 01. 30. 18:39

muhaddib: de sok sorozat csinálja így. minden karakterizálós nyomozós ezt csinálja. a-sztori az eset, b-sztori az esettel párhuzamba hozható orvosok közti sztori vagy random klinikai beteg, c-sztorinak meg valami vicces.

az tény, hogy amikor egy sorozat be van járatva, akkor mernek komolyabban belenyúlni a heti esetek hátrányára. ez például a full nem karakterizálós nyomozósaknál úgy megy, hogy pár évad után kezdenek el egy picikét karakterizálni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz