login |

Parenthood: vége a 6. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Sue

2015. 02. 02. 15:42 - Írta: vendegblogger

19 hozzászólás | kategória: 2014/15 finálék, kritika,

Elérkezett ez a nap is: Jason Katims pontot tett a Braverman-család történetére. A fő momentumokat tekintve egyértelmű volt, hogy azt kapjuk, amire számítottunk, de melléjük még sok-sok olyan apróság is került a búcsúajándékba, aminek köszönhetően én, a fáradtságtól mindig szentimentálissá váló némber gyakorlatilag a záró epizód felétől magam mellé vettem a zsepicsomagot és csöndesen hüppögtem.

Aláírom: felemás volt ez az évad. Voltak zseniális részek, amik abszolút többször újranézős kategóriába esnek, és olyanok, amiket érdemesebb volt a megnézés után gyorsan el is felejteni. De azt hiszem, mindez kellett ahhoz, hogy egy igazán szép keretet kapjon a 6 év, ami anno Sarah visszatérésével a szülői házba vette kezdetét.

Merenghetnék most hosszasan azon, kivel mennyi minden történt a 6 év leforgása alatt, vagy csak akár szeptember óta is – de nem fogok. Komoly fejlődésen estek át egyes karakterek, pláne ahhoz képest, amit 2010 tavaszán láthattunk. Aki erre kíváncsi, vesse bele magát a sorozatba, nézze végig.

Nem árulok zsákban nyávogó szőrmókot: aki nem bírja a családi drámázást, meg ha valaminek olykor életszaga van, annak nem való. Aki igen, annak hajrá. Főleg azért, mert manapság családi sorozat szinte alig van az amerikai tévésorozatos palettán. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Az utolsó évadban „mindent” megkaptunk: volt itt kisbaba születése (Amber), első szerelem (Max), karrierproblémák (Adam és Corsby), esküvő (Sarah és Hank), probléma kamaszgyermekkel (Hank), nagy békülés (Julia és Joel), élményadás (Zeek és Drew).

A finálé valóban dráma volt, de visszatekintve a hat évre azt kell mondjam, mindez olyan formájú volt, hogy igenis egyes részekre a dramedy címke sokkal jobban illet.

Ugyanis nem a végeláthatatlan drámázás volt mindig jelen, hanem jócskán kijutott vicces helyzetekből is, amelyek hatására akár fel is hemperedhetett az ember nevettében. És ettől lett a Parenthood egy hétről hétre jó kedvvel és odaadással fogyasztható alkotás. Meg a nagyon jól megírt párbeszédeinek köszönhetően, amelyek akár magukban is képesek elvinni hátukon az egészet.

Voltak momentumok, amik a vége felé (az utóbbi majd’ 2 évben) már egyre jobban zavartak: például néha a veszekedéseket kissé túlzásnak éreztem, zömében intenzitásuk miatt. Mint például az évadzárót megelőző rész kórházi várójában zajlót.

És igen, voltak olyan momentumok, amik meg a Navégre!-kategóriába estek, merthogy már kilométerekről látszott, hogy ez kellene, hogy a megoldás legyen (mint például Crosby és a Luncheonette kérdésköre), és szívem szerint többeknek adtam volna ilyesmiért egy jó kis taslit, hogy vegyék már észre azt, ami ott van az orruk előtt.

Zeek Braverman szép búcsút kapott: a 3. évadban diagnosztizált betegsége utolérte, és az utolsó percekig nézhettük, ahogyan még próbál harcolni minél több időért a családjával. Tény, voltak pillanatok, amikor feladni látszott, de attól még nagyon szépen és emberien volt felépítve ez az egész szál.

Várható volt, hogy az ő életének vége fogja a sorozat végét is jelenteni, ugyanakkor a záró képsorok az abszolút pozitív meglepetés kategóriát erősítették. Így kell szépen búcsúzni: láthattunk felvillanó képeket mindenki jövőjéből, és azt gondolom, ez nagyon kedves dolog volt mind a készítőknek, mind a nézőknek.

A Parenthood-ot az apróságok tették azzá, ami volt: egy-egy szituáció a testvérek között, egy-egy gesztus a beszélgetések közben, egy-egy melléktéma. Nem tudok mást mondani, minthogy köszönöm ezt a 6 évet, és hogy garantáltan elő-elő fogom venni a Braverman-családot ínségesebb időkben.

Good bye, kedvenc sorozatos családom!

19 hozzászólás Ne habozz!

Tika - 2015. 02. 02. 15:46

Nagy kedvencem :( Sajnálom, hogy vége

rm - 2015. 02. 02. 16:20

Az utóbbi évek egyik legjobb sorozata, még a hihetetlen kábeles kínálat mellett is, nagyon nagyon emberi, érzelmes és intelligens sorozat volt, és azt az érzést, ami ilyen naggyá tette, azt az első pillanattól az utolsóig meg tudta tartani, tényleg érdemes adni neki egy esélyt, nagyon könnyen megfoghat olyanokat is, akik nem számítanának rá, hogy egy ilyen sorozat érdekli őket. Örök emlék marad.

zsenike - 2015. 02. 02. 16:42

Nagyon-nagyon nagy kedvenc lett a sorozat.. hiányozni fog!!!

pff - 2015. 02. 02. 17:27

Nagyon fog hiányozni a Braverman család :(((

kisanna - 2015. 02. 02. 19:23

nagyon féltem, hogy a végén meglépik Zeek halálát, de végül is szépen oldották meg, és így visszanézve nem is nagyon lehetett volna más(?) a lezárás.
(bár a tökéletes jövőkép-betekintést kicsit túlzásnak éreztem, a több tucat gyerekkel stb.)

az egyik legtartalmasabb, legőszintébb sorozat volt, amit valaha láttam, hiányozni fog.

szerintem - 2015. 02. 02. 21:23

nagyon ritka, hogy egy sorozatnak megadatik a lehetoseg, hogy idoben kiderul, mikor lesz vege es sikerul tartalmasan, szepen lezarni. a parenthoodnak megadatott es az irok eltek is a lehetoseggel.
a braverman csalad tortenete rendkivul egyedi, nagyon szep sorozat. nalam siman top10-es.

mitsesejt - 2015. 02. 02. 22:12

családi összetartás a tökéletlen mindennapokban. nagy kedvenc marad! nálam a fotózkodás volt a búcsúpont, a meccs meg szép lezárás.

nemrég daráltam nosztagiából a Relativity-t (Viszonyok), és csak most láttam meg, hogy abban is Jason Katims keze volt, még bizonytalanabb, talán kicsit erőltetett, de ugyanilyen emberien ábrázolt helyzetekkel..

Sue - 2015. 02. 02. 22:17

Az az igazság, hogy valahol bennem mindig ott volt, hogy Zeek betegsége egyszer csak elő fog kerülni újra. Amikor meg kiderült, hogy ez már tényleg a záró évad, valahogy adta magát, hogy ez lesz az egyik fő szál. Mivel tényleg azon szerencsés helyzetben volt az írói stáb, hogy eleve úgy állhattak neki ennek az etapnak, hogy ezt tudták, így valahogy számomra ez egyáltalán nem volt váratlan.
Az mondjuk igaz, hogy nem a “totálisan a hatása alatt vagyok” állapotból visszagondolva valóban nagyon idillisztikus volt a jövőbeni képek felvillantása, de kiindulva abból, hogy Bravermanék háza táján mindig úgy alakultak a dolgok, hogy a legmélyebb gödörből is ki tudtak jönni, így nem meglepőek ezek a képek sem. :)

sanddio - 2015. 02. 03. 10:27

Hiányozni fog.

Dregnarr1 - 2015. 02. 03. 13:03

Rendkívül kihasználatlannak éreztem a jeleneteket. Minden részen sírni lehetett volna valamelyik részen, mondanivalón, történésen, akármin, de a készítők sohasem hagyták, amint kicsit elmerült az ember egy-egy ilyen részben, már váltottak is tovább. Emiatt csúszott le az örök toplistámról.

Winry Rockbell - 2015. 02. 03. 14:37

Nagyon szép lezárást kapott és nagyon de nagyon nehezen álltam meg ,hogy ne bőgjek főleg a utolsó kép kockáknál.
Lehet,hogy minden túl tökéletesnek tűnt a végén ,de szerintem simán megérdemlik láttunk hat évadot “az életükből” amibe volt sok öröm,gond és bánat.
Örülök az ilyen befejezésnek és,hogy meg tudtuk kivel mi lett,mert lehet csak egy TV család ,de a végén akkor is azt mondom magamba,hogy mindegyik legyen boldog.

dalia - 2015. 02. 03. 16:49

2009-ben diagnosztizálták az akkor 8 éves lányomat aspergeresként, az egyik komoly mankóm volt az első években Max története, annyira ugyanazokon a helyzeteken mentünk át, bőgtem és röhögtem velük együtt. A lányom ma 13 éves, megtanultunk együttélni a másságával és a napokban belenézett a 6. évadba mikor néztem, és azt kérte töltsem le neki az első évadtól, nagyon izgalmas lesz újranézni vele, hogy ő mit gondol az aspergerség ábrázolásáról.
Szóval több ez mint egy családsorozat, szerintem sokat köszönhet az autizmus normális ábrázolásának is.

csabesz - 2015. 02. 03. 18:13

Jó volt, hiányozni fog. Nekem mindig nagyszerű kikapcsolódást nyújtott a hibáival együtt is a sorozat. Nem volt csalódás a befejezést illetően, hasonlóra számítottam. Nagyon hiányolom a mai sorozatos felhozatalból az ilyen jellegű sorozatokat. Csak emberi viszonyok, drámák normálisan megcsinálva. Mert persze van rengeteg jó nyomozós stb., de nem nagyon tudok hasonlókat, mint a Parenthood volt, ami valódi emberekről szólna. (Apropó, ajánlhatnátok esetleg)

bollokcs - 2015. 02. 03. 20:12

Nagyon jó és tartalmas sorozat volt, bár minden évad felett ott lebegett a végzet – főleg a negyediknél, így nekem az 5-6. évad néhol kicsit irányát vesztettnek tűnt.

A lezárás szép volt, Zeek halála megrázott, annak ellenére, hogy sejteni lehetett.

Szép emlék marad.

(Azt viszont kiemelném, hogy a feliratok levadászásához angyali türelem és kitartás kellett, az angol felirat 1-1,5 nap után vált elérhetővé, a magyar kb. 1-1,5 hét után. Más sorozatokhoz képest ez nagyon sok volt.)

Floo - 2015. 02. 04. 08:33

Örülök neki, hogy ilyen szép lezárást kapott a sorozat, az utolsó két részt szinte végig bőgtem…

Zeek halála nekem egyértelmű volt, főleg Amber névválasztása után. Jó volt látni a végén az előretekintéseket, bár az Amber-Ryan szálnak nem nagyon örültem, de azért kíváncsi lennék a kimaradt játszóteres jelenetre, ahol megismeri ezt a srácot.
Haddie-t hiányoltam nagyon a végéről, vajon nála csak fellángolás volt-e a leszbikus szál, vagy mi lett vele.

Nikolka - 2015. 02. 04. 21:41

Most értem a zárás végére. A családi fotózkodástól végig bőgtem az egészet.
Várható volt, hogy Zeekel kapcsolatban meglépik ezt, de még így is annyira megható és egyedi volt, maga a pillanat és a búcsúzkodás is.
Nagyon fognak hiányozni, ritka nagy kincs volt ez a sorozat! És tényleg annyira jó, hogy tisztességes zárást kaphatott, mindenkitől elbúcsúztunk, mindenki életébe betekintést nyertünk.

Dor Ka - 2015. 02. 07. 10:17

oh, hiányozni fog a Braverman család!
nagyon szeretem a család sorozatokat, amikből manapság egyre kevesebb születik, h a minőséget már ne is említsük… így remélem, hamarosan születik egy újabb Braverman-ékhez hasonlóan nagyívű sírós-röhögős család sorozat valakinek a tollából.

Rajongó - 2015. 10. 22. 15:39

Sziasztok!
Nem találom a fináléból kimaradt jeleneteket?
Tudnátok segíteni?
Hálás köszi!

Gevin - 2016. 12. 03. 20:21

Most fejeztem be a 6. évadot.

Gyönyörű évad és finalé volt. A sorozat korábbi évadjainak esszenciáját sikerült belesűríteni ebbe a tizenhárom részbe. Egyetlen szépséghibája volt, hogy a közepe táján volt 2-3 rész, amiben pl bizonyos főszereplők (pl. Krause) nem, vagy alig szerepeltek. Gondolom mást forgattak éppen.

Ezt leszámítva csodaszép búcsú volt, mind a Braverman-családtól úgy ámblokk, és magától a legszebben felépített karaktertől, Zeektől egyaránt.

Kifejezetten örültem, hogy sikerült megtartaniuk azt a pozitivitást, és életigenlést, amit az egész sorozat sugallt kezdettől fogva.

A Friday Night Lights és a Six feet under ugyan verhetetlen családregény-témában, de azt hiszem sikerült megtalálnom a dobogó harmadik fokát birtokló gyöngyszemet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz