Mostanra ezerrel pörög a 90-es évek nosztalgiahulláma, ebbe a közegbe érkeztek meg a Fresh off the Boat távolkeleti szereplői, akik 1995-ben Washingtonból kiköltöznek Orlandóba.

A kor tehát adott, szól az Ace of Base a kocsiban, a fiatalok gangsta rapet hallgatnak, az emberek már nyitottabbak, mint a 80-as években, de azért nem teljesen. És a kínai főszereplő steak éttermet nyit.

Az a helyzet, hogy a jó kritikák miatt reménykedtem a tipikus puskaporral érkező írók hiányában, de sajnos rosszul tettem. Az új környezetbe illeszkedő kínaikat a már sokszor látott fehér emberek veszik körül, így a sorozat faji része gyorsan el is fáradt, kivéve talán azokat a jeleneteket, amikor a kínaiak villantanak tévképzeteket a fehérekről.

Viszont, és itt jön az ami miatt egész jó volt az első két rész: mint családi sorozat remekel a Fresh off the Boat. A férj-feleség viszony egész jól van megírva, a gyerekek szintén, bár akinek a visszaemlékezései alapján készült, az nyilván jobban meg van alapozva, mint a többiek. A közöttük levő dinamika, összetartás, párbeszédek marhajók.

A mellékszereplőkkel sem lesz sok baj, a szomszédban lakó srác nem tűnik rossznak, az étteremben dolgozók egyike pedig rögtön alap, hiszen a The League-ből érkezett.

A végeredmény így eléggé kettős, mert faji kártya több béna poénra lett felhasználva, viszont a megszokott közegéből kiragadott család összetartása miatt 7/10 azért elmegy. Jöhet a folytatás.