login |

Olive Kitteridge – írta Réka

2015. 02. 06. 17:45 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

Ó, Istenem, mit nem adnék egy óceánparti házért…

Először a plakát fogott meg – egy középkorú hölgy szikrázó kék szeme, háttérben az óceánnal, türkiz betűk. Tavaly novemberben debütált az HBO-n az Olive Kitteridge című minisorozat, melynek alapjául Elizabeth Strout Pulitzer-díjas novelláskötete szolgált (Kisvárosi életek). Mielőtt a sorozatot megnéztem volna – bízván az HBO jó ízlésében – fogtam magam, és beszereztem a könyvet.

Azonnal megfogott a hangulata: a könyv szinte illatozik a hűvös, sós illatú levegőtől, a lábad a homokba süpped és a hideg víz nyaldossa a bőröd. Minden szürkéskék, fehérre mázolt faházak pettyezik a partot, gyapjúsálak, kötött kardigánok az embereken.

A sorozat erőssége (amit pár hónappal a könyv olvasása után néztem), hogy meg tudta teremteni ezt az atmoszférát, csodálatos helyszínen forgattak; ott, ahol el tudnám képzelni, hogy leélem az életemet.

A novelláskötetben 13 történetet olvashatunk, s ezeket a rövid történeteket Olive személye köti össze, hol főszereplőként, hol mellékszereplőként. A kötet leginkább a mulandóságról szól. Nem kell negatív felhangra gondolni, tökéletesen életszagú, kicsit nyers, karcos műről beszélünk.

A történetek együtt ívelnek át évtizedeket, de teszik ezt úgy, hogy vissza-visszatekintenek korábbi eseményekre, játszanak az idővel, de az intervallum nem változik: az elején Christopher, Olive és Henry fia kiskamasz – s innentől egészen a fiú második házasságáig, kábé 25 éven át követhetjük nyomon a kisváros lakóinak életét.

A könyvet úgy adaptálták a sorozatban, hogy összefűztek négy órába beleférő szálat, a kronológiát megőrizve.

Olive Kitteridge-et (bár a könyvben nagydarab, izzadós, testes nő) remekül alakítja az 57 éves Frances McDormand, egy kis Miss Pettigrew-s utánérzéssel – gondolok itt hajra, ruházatra. Olive olyan nyers, mint maga a kötet, szigorú, kemény nő, ugyanakkor becsületes, egyenes, szókimondó, és főként bátor. Tanárnőként dolgozott a helyi iskolában. A férje tökéletesen az ellentéte, Henry (Richard Jenkins) a kisváros patikusa szelíd, lágy, naiv, atyáskodó, és szereti a feleségét – ráncai mélységének és sokaságának ellenére.

A történet egyik központi eleme a gyermekükkel, Christopher-rel (John Gallagher, Jr.) való kapcsolatuk. A szülők a szülői ház közelében építettek egyetlen gyermeküknek otthont, de ő első feleségével nem kér a szülőkből, és Maine államból Brooklyn-ba költözik.

Olive és Henry óriási fájdalma ez, és itt jön az egyik kérdés – hiába szereted a gyermeked, ha ezt a szeretetnyelvet nem érti? Hiába szereted a fiad, ha ő nyomasztónak éli meg ezt a szeretetet? Olive – majdan nagymamaként – megkapja a menyétől, hogy az „ő korában még máshogy neveltek gyereket”, megkérdőjelezve anyaságát, hozzáértését.

Néhány városlakóval is megismerkedhetünk a sorozatban, és minden karakter vállát súlyos kérdések nyomják, de ez nem erőltetett, inkább az élet velejárói. Özvegység és elárvulás, céltalanság, keserűség, és mögötte az élni akarás.

A kulcskérdés pedig az öregedés. A szociális otthon fojtogató légköre, a kínkeserves magány – mert idősen is megmaradunk társas lénynek. Mi okból kezelik az idősebbeket gyerekként, miért kopik el az irántuk érzett tisztelet? A mesékben az öregek a bölcsek, a valóságban pedig sokszor nyűgként kezelik őket, perifériára szorulnak.

Azoknak ajánlom a könyvet és a sorozatot, akik a tartós tejen túl is gondolkodnak, és már a carpe diem-érzésből egy tudatosabb életszemléletre váltottak korban, fejben. Van eleje az életnek, van vége is – csak nem mindegy, milyen.

Nálam 9/10-et kap a minisorozat, az HBO-nak pedig megköszönöm, hogy felhívta a figyelmem a könyvre is, az egyik kedvencem lett.

6 hozzászólás Ne habozz!

napocskin - 2015. 02. 06. 18:22

Zseniális volt ez a sorozat, sokszor újranézős. Szomorkás, de valahogy mégis felemelő, egyszerű, de megmagyarázhatatlan.
Minden színész nagyon jó benne, de nekem ebben Cory Michael Smith volt az igazi felfedezés. Ritkán fordul elő ilyen, de alig mertem levegőt venni azoknál a jeleneteknél, amikben szerepelt, és elég kicsi szerepe volt, de mégis maradandó benyomást tett.
A könyvet is beterveztem.

Banower - 2015. 02. 06. 19:04

Köszönöm a kritikát!
Az elő hírek óta nagyon vártam, tűkön ülve. Bele is kezdtem a megjelenés napján, de az első 15 perc után leállítottam. Nyomasztónak találtam.
Azt hiszem, ehhez a sorozathoz nem csak arra van szükség, hogy ” tudatosabb életszemléletre” váltsunk, hanem megfelelő lelkiállapotot is igényel. Én akkor kicsit meg depis voltam, így sok volt nekem az az atmoszféra, amit már az első képkockával megteremt.
A kritikát olvasva jöttem rá, hogy most jött el a megfelelő pillanat a végignézéséhez.

Eny - 2015. 02. 06. 19:06

nagyon orvendek,hogy irtal Réka errol a sorirol.nagyon is tetszik az iras,jol eltalaltal mindent. teljes egeszeben egyezek a velemenyeddel.
a sorit az elejetol a vegeig imadtam, ugy a szereploket,tortenetet,hangulatot,mint mindent mast.
szineszek is kitunoek.
@napocskin -amugy en is felfigyeltem Cory Michael Smithre, tenyleg o is nagyon lekotototte a figyelmemet.
mind jok voltak.
a konyvet sajnos itt nalunk nem aruljak,ugyhogy mashonnan kell beszerezzem.

Dor Ka - 2015. 02. 07. 09:05

gratulálok az ajánlóhoz! én sajnos előbb láttam a mini-sorozatot, és a könyvbe csak beleolvasni volt időm, pedig már az első sorok megfogtak… szóval nincs kétségem, h legalább annyira jó, ha nem jobb, mint a sorozat, amit belőle készítettek.:)

semper - 2015. 02. 07. 10:33

Nagyon jó sorozat. 8,5/10
Egy dolog viszont kicsit zavart utólag, még pedig az, hogy Bill Murrayt golden globra jelölték az alakítása miatt.(Szerintem semmi kiemelkedőt nem nyújtott)
Frances McDormand viszont remélem meg kapja, mert megérdemli.

Andro - 2015. 02. 07. 14:39

Remek ajánló, szeretem az ilyen életszagú, hétköznapi történeteket. Szerintem biztosan megnézem, és a könyvet is igyekszem majd beszerezni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz