login |

Black Sails: sorozatszinkron a színfalak mögül (1. rész) – írta AJ

2015. 02. 17. 14:55 - Írta: vendegblogger

17 hozzászólás | kategória: insider, szinkron,

– Hova készül?
– A Sorozatjunkie-ra.
– Ó, jee!

A szinkronstúdiókba így, sokadik alkalomra is ugyanolyan élmény ellátogatni, és bár elsőre azt gondoltam, hogy nem sok újdonságot tudnak mutatni, mégis, amíg ott voltam nem egy olyan pillanat volt, amikor szó szerint a földről kellett összegyűjtenem az állam darabjait.

A Paramount Channel-nek és a Masterfilm Digital-nak köszönhetően leshettem be a Black Sails, vagyis a Fekete vitorlák magyar változata készítésének kulisszák mögé és beszélgethettem el a szinkronrendező, a hangmérnök és a produkciós vezető mellett az általam legnagyobbra tartott szinkronizáló színészekkel.

Az ilyen stúdiólátogatások alkalmával mindig ámulatba ejt, hogy egy ilyen, kicsinek nem nevezhető, de mégis behatárolt épületben milyen mértékben koncentrálódik a szinkronszakma krémje. A nap folyamán olyan színészeket láttam testközelből mint Schmied Zoltán, Rosta Sándor, Lux Ádám, Kálid Artúr, Udvarias Anna, Bogdányi Titanilla, Molnár Ilona, Halász Aranka vagy éppen Kassai Ilona, de a sort azt hiszem elég sokáig tudnám még folytatni.

Persze feltehetitek a kérdést, hogy mi ezen ilyen meglepő, lévén ez is a munkájuk része, én pedig a munkahelyükön néztem meg őket. A helyzet azonban az, hogy teljesen más, mikor a tévében hallod a színészek hangját és más amikor a hátad mögül, vagy éppen az orrod előtt szólal meg egy-egy ismert orgánum, és ugrik be róla azonnal színészek és karakterek garmadája.

A Masterfilm Digital-nál, viszonylag otthonosan mozogtam, már ha az, hogy voltam már náluk korábban kétszer is feljogosít az ilyen kijelentésekre. Mindenesetre nem voltam ismeretlen sem a produkciós vezető, sem pedig a szinkronrendező számára. Ugyanis a Fekete vitorlák magyar változatát ugyanaz a Hornyák Mihály készíti, aki többek között A bura alatt, a Sherlock és Watson, a Jackie nővér és a szerintem nagyon jó Boston Legal szinkronjáért is felelős.

Amíg vártam, hogy benézhessek a stúdiószobába, addig egy kis drukk lett úrrá rajtam, ugyanis nem más volt az első színész, akit megnézhettem munka közben, majd utána beszélgethettem is vele, mint a személyes kedvencem, az általam tényleg legjobbnak tartott Kőszegi Ákos. A várakozás közben találkoztam Makranczi Zalánnal, aki a beosztásával ellentétben korábban vette fel a saját tekercseit, így sajnálatomra nem tudtam vele interjút készíteni, pedig nagy élmény lett volna, mert pont olyan laza volt, amilyennek a tévében is mutatta magát és amilyen érzést kelt a hangja, ha meghallom egy sorozatban.

Az interjú azért sem jöhetett volna sajnos össze, mert pont ekkor lépett be az ajtón Kőszegi Ákos, akit én mindenképp meg szerettem volna nézni és hallgatni munka közben. A stúdióhelyiségben minden színész előtt megfelelő magasságba állította a hangmérnök a mikrofont, majd a jelenet ismertetése után kezdődhetett a szinkronizálás. Az egyik meglepetés akkor ért, amikor láttam, hogy az epizódok elején levő „ez történt az előző részekben” szegmenst nem a korábban szinkronizált jelenetekből vágják össze, hanem egyszerűen praktikus okok miatt ezeket a pár másodperces részleteket újraszinkronizáltatják a színészekkel.

A másik meglepetés akkor ért, amikor Kőszegi Ákos bő öt perc szinkronizálás után sem bakizott és a legcifrább mondatokat, külföldi neveket is gond nélkül ejtette ki, és nem hogy érthetőségében nem volt hiba, de a hangsúlyok is mind rendben voltak. Ez pedig azért is nagy szó, mivel az adott jeleneteket nem nézik meg a színészek előre, maximum csak elolvassák a jelenethez tartozó szövegrészüket és ezek, valamint a szinkronrendező instrukciói alapján rakják össze, mi fog történni a karakterükkel.

A hangsúlyok eltalálásban a szövegkönyvön kívül a fejhallgatóból szóló eredeti hangsáv is nagy segítséget jelent. Nem tudom, pontosan mikor is volt Kőszegi Ákos első bakija, de hogy az aznapra tervezett két epizódot szinte percek alatt megcsinálta az tényleg lenyűgöző volt. Az interjú során pedig megbizonyosodhattam róla, hogy mennyire alázatos, szakmája iránt elkötelezett színészről is van szó.

A tovább mögött a vele készült interjúmat olvashatjátok.

A hangmérnöki szobából láttam, hogy sokáig szinte hiba nélkül szinkronizált. Ez a rutinnak köszönhető?

Többek között a rutinnak, meg annak, hogy viszonylag jó szöveggel dolgozunk, jól tájékoztatnak a fordítók arról, hogy milyen hosszú egy mondat, milyen akciók, gesztusok és milyen hangok vannak az adott jelenetben. Ezt elég pontosan leírják a szövegkönyvben. Az is megkönnyíti a munkát, hogy már ismerem ezt a színészt, akit szinkronizálok.

Nehéz úgy csinálni, hogy nem látja előre a jelenetet?

Még mielőtt a tekercs elindul én azelőtt elolvasom a jelenetet, illetve a szöveget és abból azért elég hamar ki tudom következtetni, hogy mi a teendőm, és ezt úgy látszik az évek során olyan szintre emeltem, hogy elsőre is tud sikerülni, próba nélkül.

Vannak olyan színészek, akiket kimondottan szeret szinkronizálni?

Természetesen vannak, számos sztárnak kölcsönözhetem a hangomat. Nagyon szerettem James Gandolfinit, Colin Firth-öt, Tom Hanks-t. De volt szerencsém Marcello Mastroianit is több alkalommal szinkronizálni. Elképesztő színészi játékokat figyelhettem meg és ebből én magam is sokat okultam és elleshettem néhány titkukat.

Melyik az izgalmasabb, érdekesebb? Egy új szerepet, egy új színészt csinálni vagy egy régit, akit már ismer?

Én mindig azt mondom, hogy a jó színészeket jó csinálni, meg a jó filmet. Nem így határozom meg, hogy új film vagy új szerep, hanem hogy jó színész legyen, azt nagyon nagy öröm csinálni.

A drámai vagy a vicces szerepeket szereti jobban?

Ebben sem válogatok, mindenevő vagyok. De nagyon szeretem az ilyen macsó típusú szerepeket, mint amilyet (Flint kapitány) ebben a sorozatban is szinkronizálok. Nagyon érdekes a sorozat, próbálják elkerülni a romantikus megoldásokat, minél emberibb párbeszédeket próbálnak folytatni, nagyon szimpatikus és nagyon izgalmas ez a közeg. Biztos óriási élmény volt ezt leforgatni. Kicsit irigykedem is rájuk.

A macsó szerepekkel nagyon sokszor megtalálják. A 24-ben Jack Bauer, a Bűnös Chicago-ban Voight nyomozó vagy, ő egy erőszakosabb típus. De volt tavaly a Cédrusliget, az például már egy érzelmesebb vonal.

Igen, én mindenevő vagyok, a szélsőségeket is szeretem a hangommal képviselni. Nagy öröm, hogy ilyen skálán foglalkoztatnak. Úgy látszik észrevették bennem, mind a keményebb hangot, mind a lágyabbat is. Ráadásul számos meglehetősen mulatságos és humoros filmben is kölcsönözhettem a hangomat színészeknek. Nagyon örülök annak, hogy ilyen széles spektrumon dolgozhatok.

Vissza szokta magát hallgatni vagy nézi azokat a sorozatok, amiken dolgozik?

Vannak filmek, amiket én nagyon fontosnak tartok, a Vérző olaj, csak hogy egyet említsek, azt például úgy csináltam, hogy nagyon meghallgattam, milyen hangfekvésben dolgozik az adott színész. Nagyon fontos, hogy lefedjem a hangommal, próbálok alkalmazkodni a színészhez, a játékához, ezért az első tekercsek után a hangmérnöki fülkében visszahallgatom, hogy valóban az jött-e le, azt nyújtottam-e, amit én úgy gondoltam. Ha hallom, hogy rendben van, akkor megnyugszom.

Egyébként igen, vissza szoktam nézni a televízióban is, hogy a keverés után milyen a minőség, de nem azért, hogy élvezkedjek, meg azért, hogy büszke legyek magamra, hanem, hogy tényleg olyan minőséget képvisel-e a dolog, amit én gondolok.

Lehet élvezni a munkát úgy, hogy csak a saját részeit, jeleneteit látja egy sorozatból?

Igen, számos alkalommal csak úgy dolgozunk, hogy nem is nézzük meg az egészet. A képernyőn van, hogy nem is látjuk, mi történik, csak a figurának a fejét vagy a száját mutatják, egyszerűen olyan titokban készülnek a filmek.

Mint a Trónok harcánál.

Igen, ott egyszerűen néha azt sem tudtam, hogy hol vagyok a képernyőn. De úgy látszik, hogy a rendező segítsége, a szöveg segítsége, akkor én magam, a színészi tudásom elegendő ahhoz, hogy le tudjuk szedni a filmről, amit nekünk nyújtani kell. Aztán megnézem a moziban, elviszem a kisfiamat, és néha ránézek, hogy tetszik-e neki és ha látom, hogy rendben van, akkor örülök.

Rajongói visszajelzések vannak? Az utcán meg szokták szólítani?

Természetesen, nagyon sok alkalommal, szinte mindennapos, hogy valaki fölkapja a fejét.

Mi a gyakori, miről ismerik meg? Sorozatszerepek vagy filmes színészek?

Érdekes dolog, főleg sorozatokból, de filmek kapcsán is számos alkalommal volt már visszajelzés. Rengeteg rajongója van egy sorozatnak, fan club-ok alakulnak és akkor ott magasztalják az én hangomat, a saját színészi játékomat. Én mindig azt mondom, hogy igazán jól csak színészek tudják csinálni ezt a szakmát, mások is csinálhatják, de igazán magas szinten ezt csak egy színész tudja, aki képes levenni a szituációt a filmről és a színészi játékot, amit hangban nyújtania kell.

A szinkronon és a színházon kívül mit csinál még?

Most lesz a Kossuthkifli bemutatója március 15-én a televízióban, az egy hat részes változata a Kossuthkifli című Fehér Béla könyvnek, amit Rudolf Péterrel forgattunk tavaly három és fél hónapon keresztül. Nagyon jó munka volt, nagyon élveztem, az is egy kalandos történet.

Abban is egy rendkívül érdekes figurát, Dalfalvi Matyiőt játszom, egy titkosrendőr, egy titkos ügynök, egy 19. századi James Bond. Aki mindenre hajlandó, mindenre kapható és a saját pecsenyéjét sütögetve próbálja a szabadságharcot valamilyen módon megúszni és szolgálni a császári titkosszolgálatot. De rájön, hogy ez a császári titkosszolgálat őt nem védi meg kellőképpen. Nagyon érdekes figura. Emellett számos vizsgafilmben szerepeltem, nem is olyan régen a Csúszópénz címűben.

A nagy füzetben is…

… volt egy kisebb szerepem. Én vagyok a hangja a Duna TV-nek és a Duna World-nek, a SportKlub-nak, a Zeneakadémiának.

Elég sok új sorozatban is szinkronizál, most indult például a Fargo.

Igen, most újra előtérbe kerül a szinkron, három színházi premieren vagyok túl fél év alatt, ez elég komoly megterhelést és időigényt jelent. Szilveszterkor volt a legutóbbi bemutatóm, a Mohácsi János által rendezett Balfékben, amely óriási sikerrel fut. Kemény munkán vagyunk túl. Most egy kicsit szabadabb leszek, egy jó fél évig biztos nem vállalok színházi feladatot és az előadásokon kívül több időm marad a szinkronizálásra.

Mennyi időt vesz el egy sorozat?

Nyilván a részek számától is függ, de tulajdonképpen egy tizenhárom részes sorozatot le lehet forgatni két, két és fél hónapon belül. Attól függ, hogy milyen tempóban írják a fordítók a szövegkönyvet, hogy érnek rá a színészek, a stúdió és így tovább.

A 2. részben Debreczeny Csabával, Nemes Takách Katával és Szabó Simonnal fogunk beszélgetni.

17 hozzászólás Ne habozz!

Drunken Whaler - 2015. 02. 17. 15:03

Lehetne egy kibeszélő a második évadról. Fantasztikus ez a sorozat. Manapság ezt élvezem a legjobban.

winnie - 2015. 02. 17. 15:11

lesz.

Balumedve1 - 2015. 02. 17. 16:48

Kb. 2 hónappal ezelőtt kezdtem el aktívabban feljárni az oldalatokra, de még mindig meglepődöm, hogy mennyi félével foglalkoztok. Kíváncsian várom a 2. részt.

Lengabor - 2015. 02. 17. 16:52

Érdekes olvasmány, bár a sorozatot nem nézem és nem is tervezem. Nekem ez a tipikusan “hosszú” sorozat, már ami a részek hosszát illeti. 50-60 percet végigülni nem szeretek, ilyenekből meg szinkronmintát sem tudok csinálni, mert az esetek többségében az is baromi hosszú lenne. Szóval ez felejtős.
Udvarias Anna nevét viszont jó olvasni. Örülök, hogy legalább a szinkronban jelen van, ha már a Rising Star-ból Mező Misi hathatós közreműködésének hála kipenderítették.

Miss Keamy - 2015. 02. 17. 17:05

jujj nagyon tetszett az interjú, irigyekem most rád winnie :)

DarylD - 2015. 02. 17. 17:11

Igényesen elkészített írás, jó volt olvasni, és tanultam is belőle valamit. Sose gondoltam volna, hogy külön veszik fel a previously részt, ez meglepett nagyon.:D

Ati - 2015. 02. 17. 17:15

Remek írás volt, köszönjük! Várjuk a többit! :)

olcsojanos92 - 2015. 02. 17. 18:17

Nagyon jó lett az interjú! :)
Viszont az utolsó kérdésre adott válasz kicsit meredeknek hat számomra, anno a Smallville szinkronja kapcsán mondta Pál Tamás, hogy 2 órát kapnak egy 40 perces részre, és van, hogy egy nap több részt is leforgatnak. A fordítók pedig sokszor a neten keringő “amatőr” fordításokat veszik elő, szintén a Smallville-nél előfordult nem is egyszer, hogy a rajongói feliratban hibás fordítás a szinkronban is megjelent… :D
Szóval ez a 2-2,5 hónap azért kemény, pláne, hogy ha pl. napiba adnak egy sorozatot.

dualla - 2015. 02. 17. 20:36

@olcsojanos92:

Nem értem ezt a “két órát kapnak egy negyvenperces részre” dolgot. 80 perc szinkron általában kitesz egy forgatási napot.

A sorozatfordításoknál általában heti két rész a normál fordítási, és ha ezzel számolunk, egy 13 részes cuccnál ki is jön az a 2-2,5 hónap forgatási előkészületekkel és utómunkával együtt, ahogy Kőszegi Ákos is mondta.

Az általánosítás egy kicsit fáj, de ettől eltekintve is elmondható, hogy a fordítás során nem maga a _fordítás_ az időigényes tevékenység, hanem a szájra írás. Tehát hiába van feliratod, nem vagy vele sokkal előrébb. (Főleg, ha béna feliratod van, haha. :))

Benny - 2015. 02. 17. 20:46

olcsojanos92
Szerintem ő nem szinkronizálásra utal, hanem rendes forgatásra, az tart 2-2,5 hónapig. A szinkron meg 1 nap alatt többet epizód is lemehet simán, de hogy nem 2-2,5 hónapig szinkronizálnak 10zen pár részt az tuti . :)

Silas - 2015. 02. 17. 22:22

csak én olvastam az interjút az ő hangján? :D

zsemlye - 2015. 02. 17. 22:51

Kis magyar színházi valóság: Reggel Pesten szinkronizál, vissza Kecskemét próba, délután Pesten szinkron, vissza Kecskemét este előadás: kegyetlen mit visz! Külföldön ekkora tehetséggel, tapasztalattal és múlttal a negyedéből úri mód megélhetne.

:) Épp 4 hete néztük meg 2 előadásban Kecskeméten, színpadon nagy kedvencem.
(Balfék: tény, hogy pótszékes teltház, de majd belehaltam annyira NEM, pedig Mohácsi az egyik fétisem. Kőszegi, aki menti az egészet a nézhetetlenségtől. Másik darabnak a címét sem veszem a számra, ott is csak ő tartott ott a végéig.)

/Kossuthkifli tisztán 3 hónap forgatás volt a 6 részre/

akyyy - 2015. 02. 17. 23:12

kár, hogy nem készült videó is a képek mellé. még ha nem is magáról a szinkronizálásról, hanem magáról a Művész úrról :D

a Kati néni - 2015. 02. 17. 23:22

Bírom a hangját, sajnos színházban még nem láttam. Sugárzik belőle a maszkulinitás.

Nikki - 2015. 02. 17. 23:48

Élmény volt olvasni, köszi!! :)

evergreen976 - 2015. 02. 18. 10:52

Minden tiszteletem a szinkronizáló szinészeké.
Tényleg nagyon jó volt ez (is), mint mindig.
Köszönet érte.
;)

FLC - 2015. 03. 03. 15:35

A 2. évadhoz is készül szinkron, lemegy a tv-ben?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz