login |

Girlfriends’ Guide to Divorce: vége az 1. évadnak – írta tulipán

2015. 03. 03. 14:50 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Madarat tolláról, sorozatot csatornájáról. A Girlfriends’ Guide to Divorce alapvető felállása nem változott a pilotkritikában ismertetetthez képest az évad során, a sorozat első szezonja arról szólt, hogy Lisa Edelstein karaktere, Abby próbálja összeszedni magát a válása, tinédzser gyereke, kisgyereke, összezuhanó, rebootra váró munkája és barátnői gyakran igen beteg gyűrűjében.

Már a kezdetek kezdetén guilty pleasure szaga volt a GGtD-nek, hiszen gazdag és gyönyörű emberek, eszméletlenül drága dizájnolt környezetben igazi white-people-problémákkal küzdenek – és ezeket idióta módon próbálják megoldani és/vagy megbeszélni, közben néha szex is van a képernyőn.

A karakterek az évad elején kicsit egydimenziósak, hiszen túl sok háttérszereplőt (barátnők, gyerekek, férj, férj új barátnője, testvér+férj, barátnők exei, barátnők gyerekei) kellett túl gyorsan bemutatni, és ez sajnos elég sok erőltetett párbeszédet eredményezett. Ráadásul mivel nem volt időnk rendesen belelátni az életekbe és sorsokba, nehéz volt bárkit is megszeretni, vagy legalábbis érdeklődni utána. Az évad folyamán sajnos ez nagyon nehezen fejlődött, lehet, hogy nem is fejlődött egyáltalán.

Az első pár epizód sajnos azt sem mutatta be rendesen, hogy mi a jelenlegi kapcsolatok alapja, története, szépsége, és így nehezen adtak ívet vagy fejlődési lehetőséget ezeknek. Tényleg csak attól vannak jóban ezek a nők, hogy egy iskolába járnak a gyerekek? Vagy attól, hogy eszméletlen elegáns helyeken beszélgetnek reggelente és kibeszélik az előző esti szexet vagy limuzinokban isznak? És pontosan mitől működött annak idején jól Abbyék házassága? Az a valami hová tűnt el?

A felhozott problémák így nem túl életszerűek, kisstílűek, szinte lufihoz hasonlóak: nem kapunk mélységet és érzelmeket, de felszínes guilty pleasure-nek is kevés a sok ugrálás a túl sok történetszál között. Mintha mindig eggyel több csavar lenne, mint amit elbírnak a színészek, az írók és a negyven perc.

Az évadban egész sokáig kell arra várni, hogy megváltozzon az, hogy eszméletlen idegesítően semmit nem visznek végig. A Hálaadás-napi rész az, ahol bizonyos apróbb és nagyobb dolgoknak adnak elég időt, és a kérdéseket – problémákat egy kicsit körbejárják.

A nevelés – erről szól a problémák nagy része és a gyerekek is gyakran szerepelnek – még amerikai tévés szülő mértékkel mérve is elképesztő: a kihágások nem kapnak hangsúlyt, reakciót, lecsengést, megbeszélési lehetőséget, a problémák lógnak a levegőben és eszméletlenül egydimenziósak.

Ez persze nem is lenne baj önmagában, de számomra az idegesítő gyerek-karaktereket még idegesítőbbé tették. (Sajnos-szerencsére még a gyerekek is elég kidolgozatlanok.) Egészen az 1×11-ig például arra várni, hogy a kissrác képzelt barátjának megjelenéséről egyáltalán szó essék, mint valami, amit egy szülőnek figyelemmel kell kísérni.

Fontos eleme a sorozatnak a pénz, a gazdagság: bizonyos (sajnos kiszámíthatóan felbukkanó) konfliktusoknak ez az alapja, a Bravónak mint csatornának, ez beleillik a brandjébe is, de valahogy olyan, mintha ezt mindig ki akarnák hangsúlyozni, és nem a szereplők életének természetesen része lenne. A gazdagság pl. a Dallasban, vagy a Gossip Girlben is hangsúlyos volt, de ott nem éreztem azt, hogy ezt beletolják a készítők az arcomba – ott ez a karakterekből jött.

Nőkről szól a sorozat, sajnos ebből következik, hogy nőknek is (hihetetlen erős téveszme, hogy a nőkről szóló sorozat nem lehet érdekes férfiaknak), de a feminizmus kifullad abban, hogy néha elmondjuk, hogy a nőknek is joga van élvezni saját szexualitását.

De, ha már itt tartunk, a Girlfriends’ Guide to Divorce-ban nincs meleg női karakter, nincs férfi nélkül élő boldog nő (igazából boldog szereplő nem sok van), nem mindig lehet pontosan tudni, hogy a nők mivel foglalkoznak az ételfeltálaláson és shoppingoláson túl (Delia talán az egyetlen kivétel). Nincsenek kérdőjelek és problémafelvetések ott, ahol pedig kifejthetnék ezeket: maga a házasság, mint jogi, társadalmi, családi és érzelmi intézmény, a nők és a munka, vagy akár a szexualitás.

Persze még véletlenül sem társadalomkritikát várok a Bravo-tól, főleg nem első sorozatukként, de lehetne valamiféle pozitív modern nőkép a sorozatban, amivel a nézők azonosulni tudnának, a nézettséget növelendő. Röviden, de már spoilerekkel folytatom a tovább után.

A helyszínek (kávézó, Las Vegas, az ügyvédi iroda), a szituációk (a kötelező bikini-gyanta jelenet, az obligát meleg pár, a csókolozás barátnővel), a problémák sajnos a sablonosság szintjén maradnak, és semmi olyat nem tudnak hozzá adni, amitől érdemes lenne nézni.

Az évad vége felé felcsillan a remény, de sajnos az évadzáróra elszállr: a menyasszonyi ruha szétfestékpisztolyozása mekkora ötlet már, de tényleg védőszemüveg kell hozzá? Értem én, hogy egy házibuli Los Angelesben nem farmer-pólós, de tényleg mindenkinek 0-s méretű modellnek kell lenni a meghívottak közül designer ruhákban? Tényleg össze kell jönni valakivel ahhoz, hogy boldog legyél?

Az egyik nagyágyú, Jeanane Garofalo, szenvedett végig, és gyorsan le is lépett, de az ő karaktere, harcai, és kiszállása pontosan példázta az öncélúságot, a sutaságot, amit fönt is próbáltam leírni. Más anya volt, más személyiség mint a többiek, így egyetlen őszinte mondatot nem kaphatott.

Ugyanez jellemző Phoebe-re (Beau Garrett), akinek a sekélyesség csimborasszója szinte minden történetszála, ami különösen fájdalmas a karaktere traumái szempontjából. Alanna Ubach karaktere sem hozta meg az egyensúlyt, bár ő és Edelstein is nagyon profin játszanak, amikor ritkán erre esély van, de az ő tehetségük is kevés az egész sorozat megmentéséhez.

Olyan sok lehetőség lenne ebben a sorozatban, és mindbe belekapnak a készítők, ahelyett, hogy egyet-kettőt kipécézve személyiséget adnának a sorozatnak. A szereplők megvannak, a helyszínek, alapfelállás kész, a második évad sokkal jobb lehet, bár a szappanos csavaroknak már melegszik a táptalaj az új terhességgel, Deliáék primitív név-harcával és a belengetett perrel.

3 hozzászólás Ne habozz!

kisanna - 2015. 03. 03. 16:42

teljesen egyetértek a kritikával; néha tényleg borzalmas volt nézni, miken szenvednek ezek a szörnyen elkényeztetett, dúsgazdag emberek:) de azért guilty pleasure-nek nem volt rossz.
viszont a fináléban belengetett szálak annyira erőltetettnek hatottak, rossz volt nézni…

(a Garofalo karaktere helyére lépő nőszemély pedig kifejezetten idegesítő volt, és kicsit össze is zavart ez a “váltás”, látszott, hogy a készítők se nagyon tudtak mit kezdeni vele.)

Roxi - 2015. 03. 03. 18:31

Igazából nem bírom az ilyen típusú sorozatokat(Szex és NY,Született feleségek )Ennek ellenére Lisa E.miatt mindenképpen be akarnám próbálni.De ez az írás nem nagyon győzött meg,így továbbb halasztom.

missy - 2015. 03. 03. 20:54

Abszolút egyetértek a kritikával. Az évad közepére már utáltam az összes karaktert, idegesítően üres és felszínes ez a sorozat. Lisa Edelsteint szerettem a House-ban, de amit itt művel színészkedés címszó alatt, az szerintem no comment kategória.
Valahogy kétlem, hogy javulni fog a sorozat a 2. évadban.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz