login |

The Casual Vacancy – írta yeeeyha

2015. 03. 15. 15:50 - Írta: vendegblogger

12 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

A BBC nem kockáztatott túl nagyot, mikor lecsapott J. K. Rowling első önálló, felnőtteknek szóló regényére, az Átmeneti üresedésre és készített belőle egy 3 részes minisorozatot.

Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy Rowling neve nem csak az angoloknál fogalom, hanem a világ nagy részén; a Harry Potterről általában mindenkinek megvan a maga véleménye, a The Casual Vacancy-nél pedig az volt a kérdés, hogy tud-e írni muglikról. Röpke könyvkritika: Tud. Nagyon is jól.

(Először azért csodálkoztam, hogy nem a Kakukkszó című krimijére ugrottak elsőre (ami ráadásul könyvsorozat), de annak a berendelése sem váratott sokat magára. )

A történet helyszíne a hamisítatlan angol vidék, és a dombok, patakok közt megbúvó kis falu. Ez Pagford, ahol összetartó a közösség, nincs bűnözés, a nap is szebben süt és ahol minden tökéletes.

Majdnem.

Ha ez egy kisvárosi krimi lenne, akkor most bukkanna fel az a bizonyos hulla. Mondjuk halott az tényleg lesz, de a falu igazi rákfenéje a közeli Yarvil város lepukkant lakótelepe, az ún. Parlag, amely a közelsége miatt Pagford része és felelőssége is.

A Parlag szöges ellentéte Pagfordnak: bűnözés, mély szegénység, drogfüggőség, munkanélküliség, stb. a jellemző. Pagford tisztes polgárai viszont látni se akarják az ott lakókat, nem akarnak pénzt költeni a Parlagra, nem akarnak közösségi házat, drogcentrumot áldozni a parlagiakra. A városi tanács egy része szerint a Sweetlove House-t inkább luxus wellness szállodává kéne átalakítani, a Parlag pedig oldja meg a saját gondjait.

Pagford lakosai és a városi tanács is nagyjából kettészakad az előbb felvázolt vita miatt, a Parlag mellett kiállók legfőbb szószólója pedig Barry Fairbrother, aki parlagi gyerekből lett tiszteletben álló pagfordi polgár. Ő viszont egyszer csak fogja magát és holtan esik össze a golfklub parkolójában és ezzel megváltozik a status quo: átmeneti üresedés keletkezik a városi tanácsban. Amit valakinek be kell töltenie. De kinek?

Amit hamar le is szögeznék, hogy a készítők lazán vették a könyvadaptáció fogalmát, így a könyvet ismerők is megismerhetnek egy új változatot. Ez sajnos többek között azzal is járt, hogy a karakterek számát eléggé leredukálták a készítők, a könyv történetszálai közül pedig kiemeltek két jelentősebbet: magát a városi tanácstag választást Howard és Shirley Mollisonnal az élen és Krystal történetét.

A választáson többen is indulnak, érdekellentétek, kavarások teszik izgalmassá ezt a szálat (hiszen a győztes szavazatán fog múlni a Sweetlove House sorsa) és a tanács honlapján is titokzatos üzenetek borzolják a kedélyeket. Kis dolognak tűnik egy ilyen választás, szavazás, de ez egyaránt kihat mindenkire, azokra is, aki egyébként magasról tesznek az egészre.

Krystal szála lassan bontakozik ki a 3 rész alatt, többen is kapcsolódnak hozzá és örülök, hogy a készítők is leginkább őt hozták ki főszereplőnek. Viszont a könyvben lévő rengeteg kis sztorit és történést vagy kihagyták, vagy karaktermélyítésre használták fel. Ez utóbbi megoldások egyébként működtek is, a legtöbb szál szépen összeért, tetszett, amire az egész kifutott, csavarral, mindennel együtt.

Azt vettem észre mostanában az angol sorozatoknál, hogy egyre többször látom ugyanazokat az arcokat és ez most kifejezetten idegesített, mert ezt a történetet a karakterek viszik el a hátukon; ez egy karakterdrámába oltott társadalomkritika és sokkal jobban működött volna ismeretlen színészekkel. Kedvencem az újkori Miss Marple alakítója volt, szinte csodálkoztam, hogy itt nem kezdett el szaglászni Barry hullája körül, de még Michael Gambonnál is rezgett a léc. A helyzetet a kezdő, de tehetséges tiniszínészek mentették meg.

A Casual Vacancy fényképezése végig gyönyörű volt, aranyló napfény, nagyon-zöld és zöld színek mindenütt. A zene meglepően bátor választás volt, hiszen egyrészt kaptunk egy új, szokványosnak mondható, BBC-adaptációhoz illő hegedű uralta témát, másrészt beválasztották a dance/elektronikus zenét készítő Solomon Grey formációt. (A szintén angol In the Flesh-nél találkoztam először ezzel a (nekem egyébként nagyon bejövős) módszerrel, hogy egy sorozatban egyetlen előadó, együttes dalai csendülnek csak fel, ezzel még egységesebbé téve a sorozatot.)

A Solomon Grey zenéi végig érdekes kontrasztot alkottak a nagy totálos dombos, pagfordi képekkel és a hangmérnök is hagyta élni a zenét, jó pár ilyen jelenet megmaradt bennem. Nagyot dobott a sorozaton.

Ha őszinte akarok lenni, és miért ne akarnák, el kell ismernem, hogy lehetett volna sokkal jobb is a Casual Vacancy, ez tény, talán nem kellett volna annyi mindent átírni, mert az átlagnéző így sok mindenből kimaradt. Ebben a könyvben pedig lett volna akár 6 rész is. De azért így is több mint nézhető lett a mini, az angol sorozatok kedvelőinek főleg. 7/10

12 hozzászólás Ne habozz!

sherlock20 - 2015. 03. 15. 16:35

Én is azt éreztem, hogy ez pont az a könyv, amiből megérte volna több elemet átemelni, hisz a könyv maga se nyújtott, minden apró kis részlet tényleg sokat dob az összképen. Simán lehetett volna ez még plusz pár rész, de összességében így is jó volt. Meg így legalább akik nem olvasták még a könyvet, mindenképp nekifuthatnak, hiszen vagy 2x ennyi van benne, és sokkal jobban “átjön” az egész sztori.
A képi és zenei világ remek minőséget hozott, színészekkel se volt gond, egyedül a forgatókönyv ad okot némi hiányérzetre a könyvet ismerve, de ezzel együtt is megállja a helyét.
A 7/10 szerintem is reális. Nem kötelező a sorozat, de egy estét mindenképp megér rászánni.

És bár nem az Umbrella volt, mint a könyvben, azért ez is megadta a végén a hangulatot.
https://www.youtube.com/watch?v=ZLJ47JHnEVM

Neoprimitiv - 2015. 03. 15. 17:20

A hossza szerintem véleményes (eleve jelzi az eltérést, hogy csak “based on” szerepel az elején), engem inkább a végkicsengése lepett meg. Rowling könyve sokkal komorabb, ott nem nagyon kap senki feloldozást.

Shannen - 2015. 03. 15. 18:03

Szinte minden pontjában egyetértek a fenti kritikával. Egy nagyon szépen kidolgozott, minőségi 3 részes minit kaptunk. A szereplők remekül el lettek találva, de ami igazán nyerő volt nálam az a fényképezés és a zene. Az első rész első 2-3 percét többször is visszanéztem akkor és azóta is.

Az nem zavart annyira, hogy nem volt annyira hű az eredetihez, mint lehetett volna mondjuk több részben kibontva, mert érezhető volt, hogy tudják mire akarják kifuttatni azokat a szálakat,amiket kiemelték, szóval szép egésszé állt össze így is.

7/10 tőlem is megy rá, még elnéztem volna plusz 2-3 részen át.

jersey - 2015. 03. 15. 18:03

A befejező részt még nem láttam, de én is úgy éreztem már az első rész nézésekor, hogy kevés lesz ez a három rész ehhez a történethez. Engem kifejezetten zavar, hogy egyes karakterek -nyilván idő hiányában- nem kaptak akkora hangsúlyt és így nem jött ki a karakterükben rejlő fricska, amit Rowling remekül érzékeltetett a könyvben.
Vannak okos megoldások pl. Könyves Spoiler!!! hogy
Simon és Barry féltestvérek. Spoiler vége
Továbbá annak én is örülök, hogy Krystal karakterét szépen felépítették, de összességében nekem a sorozat csalódás a könyv után. 5-6 pontnál többet nem adnék rá.

gromit - 2015. 03. 15. 18:57

Én nem olvastam a könyvet, de előzetesen láttam egy röpke beszélgetést a forgatókönyvíróval, arról, hogy tényleg inkább csak “based on”, egy aprólékosan hű feldolgozás akár húsz epizódig is eltartana, és hogy így végül az se baj, hogy kicsit más lett a vége.

Őszintén, ha több mint 3 rész, tuti nem nézem végig én se, ahogy a nézettségben is volt egy kétmilliós lemorzsolódás. Lehet, hogy olvasva jobb, az írói stílus vagy a kihagyott dolgok dobhatnak rajta, de így szenvedés volt nézni, ahogy szinte minden karakternél kedvem lett volna nyúlni a péklapátért…

A képi világa meg a zene rendben volt, tényleg, engem az ismerős arcok se zavartak, Michael Gambont vagy Julia McKenzie-t is ugyanúgy le akarom csapni, ha a figura megkívánja. Viszont az hiszem, nem való mindenkinek, vagy csak rá kell készülni.

Az azért fura volt, h olvasás nélkül is rögtön meg tudtam mondani, mi volt a más a végében, annyira adta magát. (utánanéztem wikin)

napocskin - 2015. 03. 15. 20:13

Hát, én a könyv ismeretében többet vártam volna tőle. Nagyon örültem annak idején, mikor megtudtam, hogy lesz belőle sorozat, de ezt egy kicsit összecsapottnak éreztem – bár valószínűleg jobban tetszett volna, ha nem ismerem az eredeti történetet, de az biztos, hogy abban sokkal több volt. Kicsit túl karikatúraszerűnek éreztem a karaktereket, mintha nem tudta volna eldönteni a rendező, hogy dráma ez, vagy vígjáték – ahogy Neoprimitív is írta, a könyv hangulata sokkal komorabb. Az is fura volt, hogy Sukhvinder itt mennyire nem kapott szerepet, pedig láttuk, utaltak rá, de soha nem derült ki, hogy miért.
A fényképezés és a főcím gyönyörű volt (tudom, hülyeség ezt kiemelni, de a főcímben a kalligráfia az csodás).

a Kati néni - 2015. 03. 15. 20:23

1. A szereplők és a storyline-ok számát redukálni kellett, mert tévésorozatban ez ilyen formában nem működik. Gondolom, senki sem egy 200 részes, epizódonként 30 perces sorozatot várt a tévében, mert a könyv cselekménye akár ennyit is kitehetett volna.
2. Amikor a regényt olvastam, akkor is fogtam a fejemet eleinte, hogy ki kivel, hogyan, mit, miért.
3. Az első részen elaludtam úgy a közepe felé, a könyv sem olvastatta magát az első oldalakon. Szerintem érdekesebb lett volna az egészet krimiként felépíteni (Barry-t megöli valaki az elején). Az ilyen whodunnit? éberen tart és figyeled a jelenetekben azt, hogy éppen ki mit mond vagy tesz, mert talán lesz esélyed összerakni a kirakóst. Az sem baj, ha csak mellékszál ez a gyilkosság, a jó krimikben a dráma a fontos és a megoldásig vezető út.
4. A Kakukkszó sokkal faszább cucc.

napocskin - 2015. 03. 15. 21:12

“A Kakukkszó sokkal faszább cucc.”

Hát ez az. Mi van, ha azt is ilyen szinten csinálják meg? :-P
Egyébként oké, hogy nem 200 részes, de azért 6 rész simán lehetett volna. De 10 még inkább.

a Kati néni - 2015. 03. 15. 21:50

napocskin: már megint az EastEndersszel jövök. Ez a könyv olyan, mintha Rowling összeollózta volna a 30 éves sorozat különböző szálait.
Nemi erőszak? Nagyon hasonló mindkettőben.
Kábszi? dettó
Gyermekabúzus, családon belüli erőszak? szintén
Ráadásul az EE-ben sokkal részletesebben és valósághűbben megközelítették ezeket a társadalmi problémákat, jobban ki is bontották, pedig elvileg csak egy napi szappanopera.

Réka - 2015. 03. 16. 09:39

Nem olvastam a könyvet, mert annak idején nem kapott jó kritikákat, viszont kíváncsi voltam erre a minisorozatra.

Az első rész után úgy éreztem, hogy minden karakter túlságosan egysíkú, vannak a jók meg a rosszak, a szemét apa, a rohadék öreg párocska akik controlfríkek, a muja férj meg Barry, a szent, de csak rávettem magam a folytatásra.

Úgy érzem, ez a mű a Trainspotting+Misfits+My Mad Fat Diary keveréke, és végtelenül NYOMASZTÓ – ez nem tetszett benne.

Mintha direkt nyomasztó akarna lenni, hogy mit nekünk szép vidék meg szép házak, mi a velejéig romlottak vagyunk, rosszak. És hogy a végén persze a rosszak győzedelmeskednek, a jók meg meghalnak.

Á, felidegesített az egész, ráadásul a könyv ismeretének hiányában azért nekem nem volt minden egyértelmű, hogy ki kicsoda, Barry miért támogatja Krystalékat, van-e valami kapcsolat közöttük, stb stb.

yeeeyha - 2015. 03. 16. 12:36

a Kati néni, napocskin:
A Kakukkszónak 3 rész, vagy inkább 2×1,5 óra lenne az ideális, alapból nincs annyi karakter, maga a nyomozás is 2 részben lehetne a legdinamikusabb.
Vagy ha mondjuk komplett sorozatot írnak a könyvbeli karakterek köré és évente kapnánk 6-8 részt.

napocskin - 2015. 03. 16. 14:58

Mondjuk Rowling is sorozatnak tervezi a Cormoran Strike regényeket, lassan megjelenik a harmadik (illetve remélem, nem lassan :-), de ahogy elnézem, az első kettőhöz képest valószínűleg csúszni fog), úgyhogy ez tényleg így működne a legjobban. Bármelyik változatot elfogadnám, amit írtál.
Egyébként én nem nézem az EastEnderst, nem is ismerem, de gondolom, ugyanazokra a (vélhetően legnagyobb és legfeltűnőbb) társadalmi problémákra és konfliktusokra épül, mint a Casual Vacancy, csak hát annak nyilván hagyománya van.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz