login |

Black Sails: sorozatszinkron a színfalak mögül (2. rész) – írta AJ

2015. 03. 17. 14:48 - Írta: vendegblogger

14 hozzászólás | kategória: insider, szinkron,

(Bocs a 2. résszel való késésért, nem AJ tehet róla, hanem mi – human)

A Kőszegi Ákossal való beszélgetés után visszanéztem a stúdiószobába, ahol javában zajlott a munka, miközben a második olyan színészre vártam, akivel szerettem volna interjút készíteni.

A Fekete vitorlák szinkronizálása közben egymásnak adták a kilincset az ismert színészek, előfordult az is, hogy a szünetben egy másik sorozat részeiből is vettek fel jeleneteket, amiket szintén végigültem, naná, hiszen érdekel a szinkron és nem utolsósorban azért, mert így több színészt is láthattam munka közben.

Az egyik szünetben például Orosz István lépett be az ajtón, akit szintén a kedvenceim között tartok számon. A nagyobb szünet előtt azonban volt lehetőségem Szentgyörgyi Ritával, a TVR-hét újságírójával közösen interjút készíteni Debreczeny Csabával, aki a John Silver nevű szereplőnek kölcsönzi a hangját a sorozatban. A tovább mögött folytatom vele, Nemes Takách Katával és Szabó Simonnal.

Mi alapján választasz szinkronszerepet?
Amit az ember kap, azt csinálja.

Minden automatikusan jól jön, mint ebben az esetben a Fekete vitorláknál?
Furcsa, mert amikor megnézek egy színészt, egy figurát és hallom a hangját, akkor gyakorlatilag öt-tíz másodperc alatt kialakítok róla egy véleményt. Az a legjobb mondjuk, ha ismered azt a színészt, akit csinálsz, mert ha már többször láttad, akkor azért könnyebb szerintem nekirugaszkodni, mint egy teljesen ismeretlennek. De mondom, megnézed a karaktert, látod az embert és akkor kész, onnantól fogva csinálod.

Van olyan karakter, aki hozzád a legközelebb áll?
Nincs.

De ott volt például a Lost című sorozat…
…de azt a Széles Lászlótól vettem át és például az nagyon rossz volt, mert egyszerűen imádom Lackót mint színészt és szeretem a hangját is. Rossz volt átvenni tőle a szerepet, mert ő nagyon jó volt benne. Sokáig csak azt éreztem, hogy megyek utána.

Nincs olyan színész, akivel rokonlelkűséget érzel?
Nincs. Az én célom, hogy gyakorlatilag nyolc másodperc alatt belehelyezkedjek az adott karakterbe, figurába, színészbe.

És mi van, ha ez nem sikerül? Volt-e erre már példa?
Volt, akkor az ember csinálja. (nevet) Akkor muszáj csinálni, pénzért, családért.

A Fekete vitorlákról mi a véleményed?
Lenyűgöző és mélyen elszomorító, hogy ott gyakorlatilag garmadával kerülnek ki ilyen sorozatok, míg nálunk egy negyed se, semmilyen szinten. Egyszerűen káprázatos az egész hangulata, a világa, a díszlet, a jelmez, a kellék és a lehetőség, hogy egy ilyet meg lehet csinálni.

Van olyan sorozat, amit szívesebben vállalsz, vagy amit nézel és úgy gondolod, hogy abban szeretnél szinkronizálni?
Vannak, abszolút vannak olyan sorozatok, meg szerepek, amiket nézel otthon és azt mondod, hogy ezt de jó lenne megcsinálni. Például nagyon szeretek két ilyet, de az az igazság, hogy mind a két kollégám baromi jó bennük. Az egyik a Dexterben Haás Vander Péter, a másik pedig a Kaliforgiában Epres Attila. Mindkettejük hangnagybirtokos. De nagyon szeretem például még az angol Sherlock-ot is.

Magadat hangilag hova sorolod? Vagy nincs ilyen?
Azt tudom, hogy nekem például rosszak az S-eim. A szinkronnál az a fura, hogy amikor az ember visszahallgatja magát, akkor lehet olyan, hogy azt mondja, íjj, azt újra kellett volna venni. De például vannak olyan színészek mint a Haás Vander Péter, az Epres Attila vagy a Csuja Imre, akiket úgy hívunk, hogy hangnagybirtokosok. Nekik úgy áll a szájszerkezetük és olyan a hangjuk, hogy egyszerűen jó őket hallgatni.

Nem csak szinkronizálsz, hanem a tévében is szerepelték, például Jóban rosszban című sorozatban. Milyen kaland volt a kereskedelmi televíziózásba belekerülni?
Nagyon furcsa volt, mert én a legelején szerepeltem a sorozatban. A TV2-nél azt találták ki, hogy a konkurens tévécsatorna mellé szintén akarnak egy napi sorozatot, de színészekkel. Tehát, hogy nem szereplőkkel, hanem színészekkel. Az elején benne volt a főcsapatban a Sághy Tomi, a Gazdag Tibi, a Mihályfi Balázs, akkor a Kerekes Viki és a Létay Dóri is. Epizódokra is olyanokat hívtak meg mint Végvári Tamás, isten nyugosztalja drága barátomat, vagy szintén Isten nyugosztalja, ha már a szinkronnál vagyunk Doktor House első magyar hangját Szakácsi Sándort is. Epizódokra is ilyen neveket szereztek meg. De aztán én kiszálltam belőle, a napi sorozatok gyártása egy macerás, nem szép dolog. Meg az is hozzátartozott az egészhez, hogy ez csúnyán fölhígult.

A Beugró-val mi a helyzet?
Valahogy a tévécsatornáknak nincs szüksége a minőségi szórakoztatásra. Az viszont olyan furcsa, hogy a mai napig csinálunk belőle havi kettő-három előadást a Játékszínben.

Milyen improvizálni? Úgy tűnik, hogy te ebben a szerepben lubickolsz.
Igen, mert ez egy képesség. Úgy volt az egész, hogy csinálták először négyen a Beugrót, a fix csapattal és akkor Kapitány Ivánék akartak valami újat és meghívtak vendégeket, többek között engem is. Az első alkalom pedig meglepően jól sikerült. Mondjuk mindegyik barátommal, kollégámmal dolgoztam már előtte együtt más produkciókban is, de az Ivánék is meglepődtek, hogy mennyire beleilleszkedtem rögtön ebbe a történetbe, az agyalásba. Még előttem például beugrottak a műsorba nagyon nagynevű színész kollégáim, akik viszont begörcsöltek és nem ment nekik.

A színházzal most mi a helyzet?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az ország egyik legjobb színházában, az Örkényben játszhatok. De emellett van egy vendégségem a Madách Színházban, az Anna Kareninában és lesz a közeljövőben egy nagyobb musicalszerepem is.

A színésszel készített interjú után egy kicsit nyugodtabb vizekre eveztem és beültem ismét a hangmérnöki szobába, hogy onnan figyeljem, hogyan is dolgoznak az általam nagyra tartott színészek. A mikrofon előtt ismét nagy nevek, gyakran szinkronizáló színészek váltották egymást, sőt, mivel én pont az ajtóval szemben ültem, így amikor kinyílt, akkor láthattam más sorozatokhoz, filmekhez kik érkeznek szinkronizálni.

Az élmények sorát tovább bővítette az, amikor megérkezett Vass Gábor is a stúdióba, akiről nem lehet nem tudomást venni olyan jellegzetes személyiség. Nem egy vicces szituáció vagy baki humoros megoldása fűződik az ő nevéhez.

Tényleg nem lehet azt mondani, hogy ez a szakma unalmas és gépies lenne, mert kívülről hiába tűnik ilyennek, miközben az ember nézi a színészeket sokszor az az érzése támad, hogy ez inkább jutalomjáték számukra, mintsem olyan feladat, vagy munka, ami miatt görcsölni kellene. Lazák és ez nagyon sokszor a játékukon is meglátszik.

A szünetekben azonban nem csak a színészekkel volt lehetőségem pár szót váltani, hanem a szinkronrendezővel és a hangmérnökkel is. Az egyik legérdekesebb kijelentés az volt a szinkronrendező részéről, amit nem tőle hallottam először, az az, hogy lényegében nincs utánpótlás a szakmájukban. Régen a szinkronrendező-asszisztens volt az a pozíció, amiből kinevelték a következő generáció szinkronrendezőit, azonban ilyesmi már csak elvétve található, de általános inkább az, hogy nincs is ilyesmi. Hornyák Mihály is volt szinkronrendező-asszisztens, többek között Kosztola Tibor mellett a Columbo című sorozatnál.

A kis szünet után pedig érkezett az újabb interjúalany, mégpedig a vidám és rendkívül aranyos Nemes Takách Kata, akit előtte megnézhettem munka közben.

Mennyire ismered ezt a sorozatot?
Amikor elkezdtük, akkor megpróbáltam utánanézni, de nagyon sok mindent nem tudtam meg róla. Ez engem minősít sajnos. (nevet)

Nincs is lehetőség megnézni előre?
Előre nem, amikor elkezdtük, akkor a rendező elmondta, hogy kalózos, de ahogy én képzelem, – ami lehet, hogy tök nagy tévedés, – hogy ez ilyen Trónok harcás, felségharcos viszálykodás, csak kalózokkal.

Valami olyasmi, lényegében.
Akkor eltaláltam!

A Kincses sziget előzménye egyébként.
Tényleg? Ezt nem is tudtam.

Amiket te csinálsz sorozatokat, filmeket, azokat visszanézed valahogy?
Igazság szerint az van, hogy nagyon keményen nem nézek utána, de ha elkapom a tévében, akkor ott ragadok és megnézem.

Van olyan, amit nagyon szeretsz, és abban szeretnél is szinkronizálni?
Ha vannak is kedvenc sorozatok, akkor azokat én nézni szeretem, belekerülni mérsékelten, inkább színészek vannak, akikre azt mondom, hogy hú, azt tök jó lenne.

Például?
Emma Stone, akit csináltam is párszor és mindig felkapom a fejem, ha éppen nem én vagyok a magyar hangja, hogy miért nem? (nevet) Amikor például a 300 második részét szinkronizáltuk és abban azt az Eva Green nevű csajszit csináltam, akkor eléggé utánanéztem, ő valami eszméletlen jó.

A 24-ben te voltál Jack lánya, akit aztán követtél egy szitkomba is.
Igen a 24 az király, de az a vígjátéksorozat itthon mintha nem lett volna olyan kult sorozat.

Szeretnéd a 24-et újra? Mondjuk az új évadban pont nem hozták vissza a karakteredet.
Igen, nyilván, amit már megcsináltál, annál meg van a vágy, hogy tök jó lenne folytatni. De most tök érdekes volt, ugye Blake Lively-t én szoktam csinálni a Gossip Girl óta és most pont volt egy reklám, amiben reklámoz egy krémet és oda automatikusan engem hívtak. Van egy-két dolog, ami hozzánő az emberhez.

Hova hívnak többet, a tinilányokhoz vagy most már változó?
(nevet) Egy kicsit változó, mostanában a színes bőrű csajok elől vannak, nyilván azért, mert a korosztályomban viszonylag mélyebb a hangom, illetve öregszem (nevet), ezzel szembe kell nézni, így hát mostanában azért egyre felnőttebb emberkéket is csinálok. Közben meg tök vegyes, mert csináljuk a Violetta című tinisorozatot, ami hát azért korban jócskán alattam van. Néha azt érzem, hogy úristen, de öreg vagyok én már ezekhez a problémákhoz, de az ember csinálja.

Mit a legjobb csinálni? Vígjátékot, egy drámát, vagy ez teljesen filmfüggő?
Filmfüggő. Igazából a végleteket szeretem, ha dráma, akkor legyen nagyon dráma, ilyen taknyom-nyálam összefolyós, ha meg vígjáték, akkor legyen teljesen elmebeteg. Az egy izgalmas kihívás, amikor összetett a figura és nehéz lekövetni. Szeretem ha kicsit skizofrén a dolog, nagyon nevet, nagyon sír, nagyon játszik, nagyon cinikus, azokat bírom.

Hogyan szeretsz dolgozni, egyedül vagy párban valakivel?
Tök mindegy, én szeretem, hogy ha együtt vagyunk, mert lehet egymásra figyelni, összehangolni, nem utolsósorban, ha valami változik a szövegben, jó ha együtt vagyunk. Van, hogy kicsit finomítanál, mondjuk egy kérdésen, más szót használnál, hogy pontosabb legyen, de ha a választ már korábban felvették, akkor nincs mit tenni. Szóval azt hiszem, hogy jobban szeretek párban dolgozni, már ha párosak a jelenetek. Persze ez jelenetfüggő is, de szerintem a kétszereplős dialógokat érdemes párban venni.

Szoktál sorozatokat, filmeket nézni?
A férjem nagy sorozatmániás, úgy hogy általában ő szokott rákattanni a sorozatokra és akkor én igyekszem felzárkózni. Mondjuk a Trónok harcát elsősorban miatta néztem, mert bevallom őszintén mérsékelten vagyok ilyen félig fantasy, félig kosztümös fogyasztó, akkor már inkább a kemény vonalas sci-fi. De nagyon bírom a rajzfilmeket, Family Guy meg South Park, azokból sokat nézek.

A Family Guy-ban, hogy is mondjam, nem a legnormálisabb szereplőt kaptad.
Nem.

Sokan piszkálják.
Szerencsétlen Meg Griffin egy elnyomott tinilány, szörnyű, de hát szerencsétlen mindig meg van alázva. Ez van.

Animációt könnyebb szinkronizálni, mint élőszereplőset?
Nem, szerintem nehezebb, nekem nehezebb. Vannak, akik zseniálisan csinálják az animációt, de én többet küzdök vele, mert általában nagyon odafigyelek rá, hogy a szereplő hol vesz levegőt. Ebből tudom, hogy fogja elindítani, mi a dinamikája, a ritmusa. A rajzfilmfigurákkal az van, hogy nem vesznek levegőt! És így rohadt nehéz kiszámítani, mikor fog megszólalni.

Kire érdemes ilyenkor figyelni, magára a figurára vagy az eredeti hangra?
Én jobban szeretek a képre, a figurára szinkronizálni, de iszonyat nagy mankó, hogy hallom a fülemben, mi történik. Pláne, amikor végtelen mennyiségűt rizsáznak, amikor hosszú bekezdések vannak, akkor ez nagyban segít, mert nem tudom egyszerre olvasni is, meg nézni is a képeket. Csak az elején, a végén meg a közepén tudok felnézni, meg a szemem sarkából figyelni. De szerintem az a fontos, hogy a képet kövessük le, mert a néző az eredetit nem hallja, nekem a képről nem szabad leesni. Én a képpel kell, hogy szinkronban legyek.

Melyik volt a legelső szinkronszereped, emlékszel rá?
Szerintem a Váratlan utazásban volt, amikor még nagyon kicsi voltam én szinkronizáltam Cecily-t, a legkisebb lányt és minden harmadik epizódban elmondtam, hogy „Fickó, hova szaladsz?” (Fickónak hívták a kutyát), körülbelül ez (nevet). De ez az ősidőkben volt, nagyon régen.

Egyből a kis szerepekkel kezdted vagy volt tömegezés is?
Furcsa módon én ezzel a kis szereppel kezdtem, utána azért tömegeztem itt-ott, de igazából a tömegezés nem tartott olyan sokáig, mert szerintem ez a gyerekeknél kicsit másképp működik. A felnőtt színészeknél a szinkron a szakmájuk egyik szegmense, elvben tudnak bánni a hangjukkal, csak azért kezdenek tömegezéssel, hogy belerázódjanak a műfajba. A gyerekeknél mindent nulláról kell megtanítani. Majdnem mindegy, hogy tömeggel vagy szereppel kezdik, így is úgy is meg kell velük küzdeni.

Mit szeretsz jobban, szinkronizálni vagy színpadon játszani?
Valójában én nem vagyok színészművész, gyerekként kezdtem játszani, aztán a képzőn végeztem, mint díszlettervező. A Momentán Társulattal viszont 11 éve improvizálunk. Szeretek szinkronizálni, egyébként olyan fura, mert ez az impróval nagyon összefügg, nagyon nagy mennyiségű filmet, szituációt, meg helyzetet látok, amiket aztán az improvizációs színpadon tök jól tudok hasznosítani. Én bírom, bele tudom lovallni magam a szinkronokba sőt még egy hangalámondásba is.

Nem volt nehéz megszokni, hogy mikor indulj, hogyan hangsúlyozz?
Azért nehéz erre válaszolni, mert tizenegy voltam, amikor elkezdtem.

Akkor mondhatjuk, hogy belenőttél?
Igen, gyakorlatilag minden zsigerileg jött. Gyerekfejjel ösztönösen kezdtem el használni a hangomat. Semmi másról nem szólt, mint hogy azt kell csinálnom, amit a képen látok. Felnőttként az ember mindenféle koncepciókat gyárt, hogy hogyan kéne ezt csinálni. Küzd önmagával, a megfelelési kényszerével, a szerepével, ez traumatikusabb lehet. Gyerekként sokkal egyszerűbb. Csinálod ahogy hat rád és közben belerázódsz. Aztán persze később rájössz, hogy ez többről szól.

Az interjú után ismét benéztem a stúdióhelyiségbe, ahol épp Sörös Sándor szinkronizálta a Fekete vitorlák egyik karakterét, majd miután végzett megérkezett a nap minden szempontból legérdekesebb figurája, Szabó Simon.

Nem csak a filmjei, tévés vagy mozis szerepei miatt mondom, hogy rá voltam talán a legkíváncsibb, hanem azért is, mert neki lényegében, egy-két kisebb szerepet leszámítva, ez az első szinkronszerepe. Márpedig az ilyet pedig mindig érdekes látni, hogy egy szinkronban kevés tapasztalattal rendelkező színész hogyan éli meg ezt az egészet, hogyan tanul bele ennek a szakmának a fogásaiba. Mert tény és való az, hogy ha valaki jó színész, és színpadon vagy filmekben remekül dolgozik nem jelenti azt is, persze kivételek vannak, hogy tud szinkronizálni.

A korábbi szinkronlátogatásnál, Aprics László is mesélte, hogy volt olyan, aki egyből beletanult ebbe, de volt olyan is, akinek izzadságos munka volt megtaníttatni, hogyan is csinálja. A szinkronban a színészeknek a hangjukkal kell eljátszaniuk azt, amit az eredeti, a képernyőn levő színész a testével, az arcával is előad, ezért is kell néha picit túljátszani egyes gesztusokat, érzéseket.

Szabó Simon munka közben pedig ezért is okozott meglepetést, mivel az ajánlókat megnézve valahogy nem passzolt össze az ő hangja, és az akaratlanul is mindig oda képzelt személye a képen látott karakterhez, de így, most valahogy mégis össze tudtam párosítani őt a szerepével.

A szinkronrendező és a hangmérnök is azt mondta, hogy most a második, harmadik részre tudott is javulni, azaz, ha nem is teljesen, de belerázódott egy rész után a figurájába. Az ő kiválasztása egyébként a Paramount Channel kérése volt, a sorozat többi magyar hangját már a szinkronrendező javaslatai alapján választották ki.

A munka így, a nap vége felé is ugyanolyan jó hangulatban telt, mint délelőtt. A legjobb pillanat az volt, amikor szinkron közben feltűnt a képernyőn egy nagydarab, kicsit vikinges férfi, mire Szabó Simon rögtön mondta, hogy meg is van, kihez illene legjobban a hangja. A szinkron után pedig volt lehetőségem vele is, mármint nem a vikinges szereplővel, interjút készíteni.

Kicsit utánanéztem, hogy szinkronizáltál-e már korábban, és beszéltem is a szinkronrendezővel és az elmondottak szerint nem nagyon csináltad még ezt.
Soha. Nekem ez az első szinkronos melóm. Egyszer-kétszer elmentem régen tömegezni, de nem nagyon volt maradásom, mert szerintem túl jellegzetes a hangom.

Mikor néztem az ajánlókat, akkor nem is tudtam elvonatkoztatni, hogy láttalak már sorozatokban, filmekben.
Nekem ne is mond, pont most mondtam a szinkronrendezőnek, hogy megnéztem a trailer-t és nagyon nem tudtam összehozni a hangomat a csávóval, Vane-el, akit szinkronizálok. Nagyon furcsa volt.

Jellegzetes a hangod, de meg lehet szokni.
Biztos, de ez is olyan, hogy ha már tizenöt éve szinkronizálnék, akkor az emberekben társult volna a szinkronhangom is egy-két karakterben.

Az a másik, hogy téged inkább tévében, meg moziban látnak, és nem biztos, hogy a hangod maga az, ami elsőre beugrik rólad.
Igen, de egyébként meg nagyon furcsa, csomó helyen, például benzinkúton, meg boltokban azért, amikor megszólalok, vagy köszönök, akkor egyből az szokott lenni, hogy “Hú, nem találkoztunk már valahol?”. Elkezdünk beszélgetni és mondják, hogy a hangom volt ismerős. Van olyan, amikor a hangom alapján előbb fölismernek mint kinézetről.

Nehéz volt beleszokni, elkezdeni a szinkront?
Még most is nehéz. Most voltam csak harmadszorra azt hiszem és ez jó ideig csak folyamat lesz, amíg belejövök, de azért bízom a szinkronrendezőben. Ők tudják, hogy ez most fekszik-e vagy sem.

Mi a nehéz, lekövetni a színészt vagy a hangoddal úgy játszani, ahogy eddig mondjuk nem nagyon?
Igazából az a nehéz, hogy a jeleneteket nem ismered, nem tudod, hogy mi fog történni, akkor látod életedben először, amikor egyből föl kell mondani és így nehezebb egy jellegzetességet, egy stílust adni neki, hogy nem ismered a történetet.

Nem is akartad előnézni? Vagy mondták, hogy lesz ez a szerep és jöttél?
Meg se kérdeztem igazából, hogy lehetne-e előnézni, nem tudom, hogy lett volna-e rá lehetőség, de most már könnyebb így harmadik alkalomra. Nagyjából tudjuk, hogy mire vagyok képes. Jönnek akkor a kommentek ügyfél, megrendelő és a rendező részéről is, hogy mit hogyan kell változtatni, azért így könnyebb csinálni.

Szokatlan ez a többi szerepedhez képest?
Aha, nagyon, teljesen más.

Melósabb is?
Azt nem tudom megmondani, ilyenkor nem nagyon foglalkozom a meló részével, mint egy filmforgatásnál. Annyira nem melónak fogom fel. Nyilván tudom, hogy teljesíteni kell és meg kell csinálni.

Sokkal többet kell dolgozni, mint mondjuk egy filmszerepnél?
Annyira nem, inkább csak más, szokatlan, hogy hamar eltelik a munka. Jó csinálni, tök jó, élvezem.

Tetszik?
Aha, tetszik. Aztán kíváncsi lennék persze, hogy esetleg három-négy hónap múlva mennyit fejlődnék, mennyivel tudnám profibban csinálni. Ez is egy érdekes dolog.

Emellett színházban, filmekben mit csinálsz most?
Érdekes, a színház most kicsit elmaradozgatott itt az utóbbi egy évben, igazából egy társulatnál játszottam, a TÁP színházban és az ő előadásaik ritkultak sajnos, illetve volt két filmem, a Fekete leves és a Megdönteni Hajnal Tímeát.

Mennyire tetszett meg a szinkron, hogy ha jobban belejössz és a visszajelzések is jók, pozitívak lesznek, akkor csinálnád?
Szívesen csinálnám, bér ez attól függ, hogy van-e rám szükség, tehát ha látják, hogy tudok dolgozni és valakihez úgy hozzá tudják képzelni a hangomat, akkor csinálnám, mert tényleg jópofa. Meg hát így könnyebb azért, hogy egyből bekerülsz egy ilyen jó szerepbe.

Sorozatokat szoktál nézni vagy nincs erre időd?
Nem is tudom, melyik sorozatot néztem utoljára. Amit az elejétől a végéig megnéztem az a Twin Peaks volt. Tudom, hogy nagy divat, meg csomó tök jó sorozat van, lehet, hülyén hangzik, de nincsen időm leülni és nézni filmeket meg sorozatokat. Egy csomó minden érdekel, például a The Walking Dead, elmondás alapján az, amelyikben a kémiatanár drogot csinál, a Breaking Bad, az Orange Is The New Black vagy a Trónok harca is, de nem jutok el odáig, hogy megnézzem.

Mondjuk a Fekete Vitorlák hasonlít egy kicsit a Trónok harcához. Persze nem azt mondom, hogy egy az egyben ugyanaz, de hasonló karakterek vannak benne, no meg ármánykodás.
Tetszik, szeretem az ilyeneket, de két gyerekem van és ez főállást jelent otthon is, tehát, ha hazaérsz nem az van, hogy benyomsz egy sört és leülsz tévézni, hanem mire észreveszed magad, hogy megnézhetnél valamit, addigra már olyan álmos és fáradt vagy és éjfél van, hogy nem ülsz le sorozatokat nézegetni.

De vissza fogod nézni magadat? Meg fogod hallgatni, hogy milyen lett?
Valószínűleg igen, majd megpróbálom. A tanulás miatt szeretném, mert ha megnézed, akkor tudod, hogy esetleg ezt máshogy kellett volna mondanod, azt máshogy kellett volna csinálnod. Érdekes, hogy ezt mondom és a nézőket gondolom nem nyugtatja meg, de nekem ez egy tanulási folyamat.

Az aznapra tervezett utolsó interjú után már csak köszönni néztem be a stúdiószobába, főként azért, mert ismét egy nagyobb szünet következett és egy másik sorozatból vettek fel több tekercset, amit nem szívesen ültem volna végig, pedig váltottam volna pár szót az este fele érkező Bertalan Ágnessel és Jakab Csabával is.

Ez a mostani szinkronlátogatás is remek élmény volt, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki valamiért nem elégedett a magyar szinkronnal vagy nincs rálátása, hogy ragadjon meg egy-egy ilyen lehetőséget, vagy menjen nyílt napokra, mert például a Masterfilm tavaly ősszel tartott egyet, mert akkor ki lehet próbálni, hogy milyen nehéz feladat is ez.

14 hozzászólás Ne habozz!

Nif - 2015. 03. 17. 15:08

A Black Sails magyar trailert be tudná valaki rakni? A junkie-s posztban privát videónak mondja és nem tudom megnézni.

Kibeszélő mikor lesz? :D (vagy megvárjátok amíg elkezdik magyarul?)

winnie - 2015. 03. 17. 15:10

nif: lehet, hogy csinálok neki egy kamut. neoprimitiv pár hete jelezte kommentben, hogy ír róla, azóta nincs infóm.

Nif - 2015. 03. 17. 15:12

Kellene, mert valamelyik részben konkrétan majdnem lefordultam a székről, olyan dolog derült ki. :S

Lengabor - 2015. 03. 17. 15:21

Ez egy nagyon színvonalas cikk lett, gratulálok!
A sorozat ettől függetlenül továbbra sem érdekel, viszont szerencsére itt sok másról is szó volt. Csabáról nekem is mindig Jack jut eszembe, Katáról már sok mindenki más is, de leginkább Donna Pinciotti. Ott nagyon szerettem, ahogy persze az egész sorozatot is (nem véletlenül az Azok a 70-es évek – show a kedvenc szitkomom).

Platschu - 2015. 03. 17. 15:44

Ez nagyon szép és színvonalas cikk lett. Kérünk még belőle! :)

Ati - 2015. 03. 17. 17:13

Csatlakozom, rendkívül érdekes volt, és pár dologra választ is kaptam.
Színvonalas munka jó színészekkel… egyetlen (nagyon) gyenge pont számomra éppen Szabó Simon. Nem ismertem korábban, de egyből kirítt a többiek közül, és sztem nem ez volt a cél. Így, hogy a csatorna kérésére hívták be, már értem. Teljesen kizökkent az élményből, nem hangsúlyoz, nem intonál, csak monoton felolvas. A filmből legalábbis ez jött le. Érzésem szerint az újoncoknak nem viszonylag nagy szerepen kellene gyakorolnia, arra ott a tömegezés meg az 1-2 mondatos figurák.
Hasonló érzésem volt, mint a Zöld Lámpásnál a Ryan Reynolds-Géczi Zoltán párosítással… kár az ilyenekért.

symor - 2015. 03. 17. 17:32

Szabó Simont imádom, egyszerűen imádom ebben a szinkronszerepben!

Olyan egyedi, olyan megkülönböztethetetlen és olyan színvonalasan árnyalt a hangja, hogy az szinte önmagában nosztalgiafaktor.

Mintha a régi alámondásos VHS-korszakot idézné óvodáskoromból, csak azt nem értem miért nem ő szinkronizálja az összes többi szereplőt is. Úgy lenne az igazi, ahelyett, hogy elkontárkodják ilyen egyedi hangokkal a szinkront Simon alámondhatná az egészet.

537dsd - 2015. 03. 17. 20:58

Jó cikk, tetszenek a szinkron hangok bár most már értem mért ilyen rossz Vane szinkronja.

wovbagger - 2015. 03. 18. 18:12

No, ezen most meglepődtem jól. Eredeti nyelven nézem a sorikat, és úgy általában sem, de a Black Sailsnél aztán végképp nem tudok a szereplőkhöz magyar szinkront hozzáképzelni. Flint acélos és határozott orgánumát, Max aranyos-franciás pöszeségét, Rackham kicsit hadaró hangvételét, Silver eszmefuttatásait, magyarul? Nem beszélve Vane folyamatosan indulattól fűtött orrhangú tónusáról…? Lehetetlenség ehhez olyan magyar hangokat találni, akik megközelíteni tudják ezt.

winnie - 2015. 03. 19. 06:57

a szinkron nem a beszédstílusok leutánzásáról szól. aki szinkronnal nézi, az nem tudja, hogy az eredetiben hadarás vagy pöszeség van. a legtöbb sorozathoz könnyedén lehet szinkront csapni, azért a black sails nem egy the middleman:)

más kérdés, hogy lehet bármilyen is a szinkron, nyilván azoknak, akik ismerik az eredetit, jó eséllyel nem fog bejönni. nem azért, mert rossz, hanem mert más. de ez megint csak minden sorozatnál így van, tehát nem black sails-specifikus dolog.

FLC - 2015. 03. 24. 20:43

Feliratosan követem a sorozatot, de belenéztem kiváncsiságból egy szinkronos részbe… hát nagyon félresikerültek a főszereplők hangjai (kb mind: Eleonor, Vane, Flint, Rackham, Max, Silver), nagyon nem illenek hozzájuk.
De ha már a szinkront dicsőítő témába szóltam bele, hadd tegyem hozzá, hogy pár másodhegedűs szinronját viszont nagyon eltalálták, Mr. Scott, Mr Gates első látásra/hallásra a helyén volt.

FLC - 2015. 03. 24. 21:06

btw, azt nem értem, ha megkapnak egy szerepet, miért nem néznek meg egy-két részt eredeti szinkronnal, hogy ha nem is leutánozzák, de jobban megismerhessék a karaktert és stílusát? Egy fél óra felkészülési idő nem fér bele?
Nem lenne az hogy csak “a második, harmadik részre tudott is javulni”.

pestmen - 2015. 03. 25. 08:31

A rosszarcú hajóskapitány magyar hangja nagyon nem jó. Mondhatnám, kaki, de ilyen csúnyákat nem mondok. Szóval; csere!

Archer - 2015. 10. 31. 20:06

Szabó Simon szinkronja valóban a vhs korszakra emlékeztet. Borzalmas! Nem bántani akarom, de ezt nem kéne eröltetni. Amit csinál az nem szinkronszínészet csak monoton felolvasás.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz