login |

Pilot: Banished – írta mizchris

2015. 03. 18. 15:03 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Egyszer régen, mikor még az egyetem ódon falai között szívtam magamba a brit sávosok számára kötelező tudást az Angol-Amerikai Intézetben, belefutottam az ausztrál kultúrához kapcsolódó szemináriumokba, és szinte azonnal beleszerettem ebbe a nem túl egyszerű történelmi hátterű, színpompás és érdekes világba. Azt szintén a fent említett intézetnek köszönhetem, hogy alkalmazták Cunningham professzort, aki észak-angol származású, megnyerően zakkant és tévémániás volt, ezért indíthatott egy British Popular TV elnevezésű szemináriumot, ahol, igen, sorozatokkal (is) ismerkedhettünk.

Így találkoztam először Jimmy McGovern nevével és munkájával. Életem e két szála pedig nemrég összekapcsolódott a BBC2 vadonatúj, 7 részes kosztümös drámájában, a Banished-ben.

A Banished alapszituációja a következő: 1788-at írunk és (az ausztrál) Új Dél-Walesbe megérkezett Philips kormányzó (David Wenham) egy csapat katonával és egy rakás fegyenccel, hogy megszabadítsa a brit birodalom makulátlan orcáját az emberiség szennyétől, és hogy egyébként olcsó munkaerőként alkalmazza őket a terület előkészítéséhez egy esetleges betelepülési hullámhoz.

McGovern elmondása szerint a hét epizód körülbelül két hét történéseit öleli fel és az első „fegyencszállítmány” mindennapi életét vizsgálja meg közelebbről. Természetesen szó sincs dokumentarista drámáról, a szigorúan történelmi események ugyan háttérelemként jelen vannak, de a fegyenckolóniákra jellemző problémákat egy kitalált történet köré helyezi el.

Aki ismeri McGovernt (The Street, Cracker, Accused) az tudja, hogy a központi szereplői gyakran a munkásosztályból kerülnek ki, hogy személyi jegyeikben gyakran szerepel a züllöttség, a csalás, a megcsalatás, a bántalmazás és hogy képes arra, amire nagyon sok tévés alkotó nem vagy csak felületesen: karaktereit nem nőként vagy férfiként tipizálja, hanem emberi lényként veszi őket górcső alá.

A tipikus mcgoverni elemek itt is jelen vannak: a nehézségek által felőrölt emberek, az igazságtalanul elszenvedett fájdalom, a bűnözés mint kitörési lehetőség vagy mint végső megoldás. McGovern azonban meglepte kritikusait és nézőit, ugyanis romantikus, néhol már szentimentális elemekkel tarkítja a történetmesélést.

A sorozat meglehetősen nagy stábbal és sok karakterrel dolgozik, de a központi szerep két szerelmesé, Tommy Barretté (Julian Rhind-Tutt) és Elizabeth Quinné (MyAnna Buring), valamint  James Freemané (Russell Tovey), aki előbbinek barátja, utóbbi iránt pedig ugyancsak gyengéd érzelmeket táplál. Az ő hármasuk élete áll a középpontban.

Annak ellenére, hogy a két főhősről azonnal kiderül, hogy szerelmesek, a Banished nem csupán szappanopera, ahol 200 részen keresztül szurkolhatunk, hogy legyen esküvő, hanem egyből megkapjuk az arcunkba a történelmi valóságot: a fegyenctelepen csak a katonák rendelkezhettek a fegyencnőkkel, minden értelemben (intézményesített nemi erőszak). A fegyenceknek tilos volt a női körlet közelébe menni, a szabályszegésért akasztás járt, tehát Liz és Tommy között valami igazán komoly van, hogy ezt a tiltott és veszélyes szerelmet mégis fenntartották.

Megismerjük tehát kettejük kapcsolatát, a pilot pedig mondhatni boldogságban vegyülő tragédiával fejeződik be, hepienddel, de olyan nyögvenyelősen és torokszorítóan fájdalmas módon, ami az örömöt kiöli a pozitív befejezésből – cserébe a néző biztos, hogy folytatni fogja a sorozatot a második résszel. Ez is jellemző McGovernre, hogy nincs felhőtlen hangulat, csak kis örömszikrák, a remény halvány pislogása és mindez egy morálisan nem teljesen romlott kormányzónak és egy fanatizmusát legyőzni tudó lelkésznek köszönhető.

Nem mindennap fut bele az ember egy ilyen kosztümös sorozatba.

A folytatásban még jobban rávilágítanak arra a civilizált ésszel elképzelhetetlen helyzetre, ami nagyon is létezett a fegyenctelepeken: a nők szörnyű helyzetére. Teljesen mindegy volt, hogy egy nőt miért ítéltek el, onnantól, hogy partot ért, a teste már nem a saját tulajdona volt, hanem prostituáltként tekintettek rá.

És ez még csak a kezdet, további, mai szemmel brutálisnak tűnő témákat is felvet a sorozat, az összkép azonban meglepő módon mégis egy szenvedélyes, érzelmektől fűtött robbanó elegyet alkot, ami odaszögez a képernyő elé, szeretne az ember még többet megtudni az ott látott emberi sorsokról. Igazi, jóízűen utálható gonoszok és szívet sajdítóan kedvelhető, esendő főhősökké válnak a szereplők, akik egy embertelen világban küzdenek valami emberiért.

Az élet és a halál a mindennapok része, nem filozofikus kérdés, ha rossz helyre lépsz, garantáltan nem éred meg a következő órát. A régi világhoz fűződő kötelékek vékonyabbak, mint egy selyemszál, itt az őrző és az őrzött egyaránt fogoly és, ahogy Philips kormányzó mondja egyszer, „Anglia már rá sem hederít” a hajókra felhalmozott emberi szemétre, amit leöntöttek az ausztrál partokon. Várják az utánpótlást, de igazából mindenki sejti, hogy magukra vannak utalva.

Az egyik cikkben olvastam egy nagyon fontos mondatot, ami lefordítva úgy hangzik: „a sorozat első epizódja megmutatta az elegáns, művelt, magukat civilizáló erőnek gondoló briteket, de ezt a civilizációt brutalitás és szervezett erőszaktevés formájában közvetítik.” Aki tehát szereti az ilyen love story-ba oltott történelmi leckéket, nem kelt benne visszatetszést egy-két szerelmi jelenet és némi szentimentalizmusba hajló monológ, vagy egy nyilvános korbácsolás, annak ajánlom ezt a sorozatot.

A Banished talán lehetne történelmileg alaposabb és pontosabb, több akcióval és kevesebb romantikus elemmel, de így is elég jó ahhoz, hogy az ember okosan kapcsolódjon ki és ne érezze elpazaroltnak azt a hét órát az életéből, amit ezzel a sorozattal eltölthet.

Én mindenképp maradok, kíváncsi vagyok, meddig hajlítható McGovern szerint az ember gerince és mennyit bír el egy végletekig megalázott ember lelke, mielőtt a harag átvenné az irányítást a gondolatai fölött. 7/10-et adok rá, két epizód után.

5 hozzászólás Ne habozz!

El-ahrairah - 2015. 03. 18. 15:12

Jó, hogy lett róla cikk, anno az előzetesnél érdekelt, de azóta teljesen elveszett a feledés homályában :)
Be is próbálom ma estére szerintem, a leírás alapján jónak tűnik.

ayren - 2015. 03. 18. 18:10

A leírás alapján engem érdekel, ha lesz hozzá magyar felirat. Köszi, hogy felhívtad rá a figyelmünket!

mizchris - 2015. 03. 19. 20:32

Nagyon szívesen. Izgalommal várom a mai részt, kíváncsi vagyunk, ma lesz-e valami egetverő fordulat vagy megérkezik-e az ellátmány. :) Ha megnéznétek majd egyszer, jó mulatást hozzá!

El-ahrairah - 2015. 03. 19. 23:29

Megnéztem az első két részt, de nem hinném, hogy folytatni fogom. Nem mondanám, hogy kifejezetten rosz, de nem is túl jó.
Ami tetszett, az a hangulat és a brutalitás, meg néhány érdekesebb karakter.
Ami viszont nagyon nem, az a történet érdektelensége, és az elítéltek teljes hiteltelensége. Egyszerűen nem tudtam komolyan venni a drámát, annyira feleslegesen büszke, öntudatos és kiművelt mindenki.
Minden adandó alkalommal beszólnak az őröknek, katonáknak, kormányzónak meg aki még szembe jön, miközben a másik szálon azt próbálják érzékeltetni velünk, hogy itt zsarnoki rémuralom folyik éppen. Ráadásul a 18. századi deportált írni-olvasni nem tudó bűnözők olyan kimunkált szónoklatokban beszélnek, hogy már-már nevetséges. Ha ez még nem lenne elég, ebben a zsarnoki büntetőtáborban a világ legveszélyesebb kontinensén a fegyencekre rá se bagóznak, mindenki azt csinál amit akar, és oda megy ahova akar munkaidőn kívül.
A másik ami kifejezetten zavart az Ausztrália teljes hiánya. Néha kapunk a képünkbe pár eukaliptuszfát azt annyi. Nem vártam, hogy minden második jelenetben elüget majd egy kenguru a háttérben, de a szereplők azért mégis egy bizarr és ismeretlen földrészen vannak, tele csupa számukra idegen és félelmetes dologgal, jó lett volna ha legalább egy kicsit megpróbálják ezt érzékeltetni.
Az utolsó ami frusztráló volt az a “gonoszok”. Annyira egydimenziósan értelmetlenül rajzfilmesre sikeredett egy-kettő, hogy már vártam, hogy mikor fakadnak dalra elárulva közben sátáni tervüket.

Vannak azért jó pillanatai, de számomra ez messze túl mesterkélt.

gromit - 2015. 03. 19. 23:42

ellátmányra lehet várni, kb mint Godot-ra, de egyéb izgalmak azért akadtak ma (3. rész) is bőven, sőt most bővebben, mint eddig. az ember nem győz hüledezni, de simán tudják még fokozni :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz