Oké, nem ért nagy csalódásként, hogy ennyire humortalan (vagy ovis humorú?) a One Big Happy, mert csodák csodájára az idei kínálatból két nézhetőség határára beúszó többkamerás országos újonc szitkomot is találtam (Cristela, The McCarthys), de ettől még bizakodtam. Hogy aztán a human pilotkritikájában is említett első jelenet azonnal jelezze, hogy ha elkezdem nézni az OBH-t, akkor jobb, ha felhagyok minden reménnyel.

(A sztori a fenti linken van, de ez az a 3 szereplős együttélős szitkom, ahol egy leszbikus lány és legjobb (fiú) barátja mellé beköltözik utóbbi friss felesége. Miközben kiderül, hogy a leszbikus lány gyereket vár a fiútól, mert anya akart lenni.)

Nyilván a rém rossz kezdés után csak felfele vezethetett az út és hozta is a 2/10-et az első rész, hogy utána a második is nagyjából ennyit produkáljon. Utóbbinál is megadta az alaphangot a kezdőmondat.

– Good morning, roomies. Thank you for both being fully clothed today. :nevetés: So far. :nevetés:
– And thank you for not walking in two minutes ago. :nevetés:
– Uck, straight people. :nevetés:

Basszus, ezek az írók csak úgy szórják a poénokat jobbra és balra, tartani is nehéz velük a tempót, nem? És tudjátok, mi a durva? Az, hogy valószínűleg a közönség sem nagyon röhög valójában. Legalábbis mostanság ennél a többkamerás sorozatnál figyeltem fel arra, hogy rém ismétlődő és monoton a nevetés, tipikus konzerv, mint amit olykor a szinkronokra kényszerülnek rá tolni a hazai hangmérnökök. (Komolyan mondom, hogy más sorozatoknál sokkal életszerűbb az egész. Oké, elég ritkán nézek többkamerás komédiát, de akkor is.

Viszont… Nem tudom, van ebben a sorozatban valami. Nem fogom nézni, mert a humortalansága, illetve a humor szintje számomra elviselhetetlen, plusz én nem vagyok oda az olyan szitkomokért, amelynek a karakterei idióták, rajzfilm figurák, olyasmiket tesznek/mondanak, amit egészséges ember csak akkor tenne/mondana, ha nagyon komoly értelmi deficitje lenne. De mégis ott van benne valami… báj?

– Prudence, Luke is the father.
– No, Lizzy. Darth Vader’s the father.

Az volt a két rész egyetlen remek poénja, de értitek? Ilyet ép eszű ember nem reagál. (Luke a férfi karakter.)

Vagy ez a dedós szint válik cukivá, amire a poénokat leredukálják a karakterek korlátoltsága miatt, vagy az, ahogy Elisha Cuthbert játszik – nem hihető butch csajként és olykor rémesen időzít, de mégis van az esetlenségében valami aranyosság. (A másik két színészt fizikai fájdalom néznem. Cuthbert is túljátssza a szerepet, de Nick Zano és Kelly Brook végképp iszonyatosan teátrális – de ki tudja, talán ezért fog tetszeni valakinek a sorozat.)

Igazából azt sajnálom a One Big Happy-ben, hogy elnézném az iszonyatos poénszínvonalat, ha felnőttként viselkednének a karakterek, mert tök jó látni az ilyen baráti férfi-nő kapcsolatokat, ami Lizzy és Luke között van. De nem megy, mert az íróknak ez a vicces. (Ez Lizzy tesója és férje között zajlik.)

– She says “vahz” instead of vase. Get a life.
– I say “vahz.”
– Yeah, but I don’t listen to you.