login |

Looking: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is. – írta 20legendd

2015. 03. 26. 14:49 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Nem hittem volna a gyengécskére sikerült pilot után, hogy ezt fogom mondani, és igazából még most sem akarok nagy szavakat használni, de a 2. évadot látva nehezemre esne azt mondani, hogy a Looking nem az egyik legjobb sorozat jelenleg a tévében – amit szinte senki sem néz. És ezzel láthatóan sokan egyet is értenek, csak sajnos nem elegen.

Aki még nem hallott volna a sorozatról, annak annyit kell tudnia röviden, hogy egy meleg baráti társaság útkereséséről szól San Franciscóban. Könnyű lenne ezek alapján beskatulyázni a sorozatot, de szerencsére a készítők teljesen más pontokra fektették a hangsúlyt, mint az egyszeri sorozatnéző előre feltételezhet és ebből később egy rendkívül erős párkapcsolati dramedy kerekedett ki.

Aki már hallott a Looking-ról, netán be is próbálta, de nem kötötte le az első néhány rész, azoknak azt ajánlom, hogy adjanak neki még egy kis időt. A Richard Linklater-féle Before-trilógia hangulatát megidéző 1×05-től kezdve a sorozat tényleg megtalálta a saját hangját, ahogy az az első évad kritikájában is áll.

Aki pedig már korábban is megszerette az HBO szériáját, az nagy valószínűséggel a második évadban sem csalódott. A pozitív dolgok ugyanis még pozitívabbak lettek, míg a gyengébb pontok tekintetében sikerült nagy lépéseket tenni előre. A tovább mögött kisebb spoilerekkel folytatom.

Nagyon jól működött tehát továbbra is az, amit már láthattunk tavaly és amit az első évad fináléja előre is vetített. Nem nehéz kitalálni, hogy a Patrick-Kevin-Richie szerelmi háromszögre gondolok, amit természetesen ezúttal is Patrick szemszögéből követhettünk végig.

Patrickben egyfelől ott van a részben saját maga által generált, részben pedig a környezetéből jövő megfelelési kényszer, melyet a Kevinnel való összeköltözéssel tud kipipálni. Mindazonáltal a Jonathan Groff által remekül megformált karakter nem kicsit bizonytalan és ebből fakadóan azonnal megkérdőjelezi saját döntéseit is.

Ennek a bizonytalanságnak a hátterében pedig mindig ott áll valami, vagy valaki. Ez lehet a család, barátok, vagy éppen Richie is. Az ő feltűnései valahogy rendre összezavarják Patricket, aki akárhogy is próbálja leplezni, szemmel láthatólag nem tette túl magát rajta és ezért minden alkalmat megragad, hogy továbbra is se idegenüljön el tőle.

Annak ellenére, hogy ez az évad is Patrick-centrikusnak érződött, mindenki más megkapta a maga sztoriját. Amíg az első szezon után egy kicsit úgy vettem le, hogy a készítők nem igazán tudnak mit kezdeni a többiekkel, addig most ilyen meg sem fordult a fejemben. Ennek az is lehet az oka, hogy ezúttal 8 helyett, 10-szer fél órába kellett belesűríteni az eseményeket. Hogy ez mire volt elegendő?

Augustín szerencsére szakított az első évadban látott énjével és a második etapban egy nem túl nagy horderejű, de annál könnyedebb hangvételű lávsztorit kapott, aminek köszönhetően maga a sorozat is gazdagodott egy új, és nem mellesleg igencsak szerethető karakterrel, Eddie-vel.

Ami sikerült Augustínnak, az ugyanúgy nem sikerült Domnak, mint Patricknek. A kettő között az a különbség, hogy amíg utóbbi útja komoly vívódással van kikövezve, addig előbbi hamar realizálta, hogy Lynn-nel (Scott Bakula) nem ugyanazt keresik a párkapcsolatukban.

Ennél viszont sokkal nagyobb érvágás lehet Dom számára Doris “elvesztése”, aki egész életében mellette volt, de most nagyon úgy néz ki, hogy ez könnyen megváltozhat.

És ha már Doris, a fejlődés nála is nyomon követhető. Az első évadban nagyjából csak egy-egy mondatra ugrott be, itt azonban ő is külön szálat kapott. Méghozzá egy nem is akármilyen epizód által. A “Looking for a Plot” névre keresztelt 2×07 egy olyat húzott, amit nálam már biztos, hogy nagyon nehéz lesz lenyomnia idén bármelyik sorozat bármelyik epizódjának.

Ez a szűk fél óra ugyanis olyan érzelmi hullámvasutat nyújtott, amit csak a legjobbak tudnak. Egyszerre jelent meg többek között az elmúlás, az új kezdet, a “nincs holnap” hangulatú önfeledt szórakozás, majd természetesen a valóság is beütött. Vagyis minden benne volt, ami miatt érdemes nézni a sorozatot.

Az olykor könnyed, olykor mély, néha ide-oda csapongó, de ugyanakkor mégis konstans Looking egy roppant érdekes, félig-meddig zárt világot teremtett magának, amiben egy idő után élvezet elmerülni, hiszen pillanatnyilag nem igazán találni még egy ilyen, hétköznapi és emberközeli eszközökkel dolgozó, főként karakterekre és párbeszédekre építő sorozatot. Emiatt részemről összességében simán megér egy 9/10-et az évad.

Hiába azonban a dicsérő szavak, mert amikor az első bekezdésben arra utaltam, hogy senki sem nézi, azt nem csak a hazai közönségre, hanem a külföldire is értettem. Az HBO úgy döntött, hogy kaszálja a sorozatot, amiért nagy kár. Kapunk ugyan egy lezáró tévéfilmet, de… Szóval vannak sorozatok, ahol nem a befejezés a fontos.

6 hozzászólás Ne habozz!

Gaines - 2015. 03. 26. 15:20

Az első évadot is szerettem, de ott inkább egy-két rész emelkedett ki, és eleinte még zavart kicsit a céltalanság (amit azóta kifejezetten szeretek benne). A második évad viszont szintet lépett, és szinte hibátlan volt. Rohadtul dühít a kasza, főleg mert ez érezhetően csak egy középső fejezete volt a szereplők történetének, egy csomó karakter idén vált igazán érdekessé (fene gondolta volna, hogy az első évadban gyűlölt Augustín fog a legjobban hiányozni).

Az HBO bekaphatja, Andrew Haigh-nek és a csapatának pedig köszi az élményt. Nehéz lesz letaszítani a Lookingot az első helyről a 2015-ös év végi listámon.

El-ahrairah - 2015. 03. 26. 15:31

Kár érte, a gyengécske kezdés után tényleg meglepően szerethető kis sorozattá nőtte ki magát. Ritka, hogy ennyire el tudom hinni szereplőkről, hogy valódi hús-vér emberek, jó és rossz tulajdonságokkal.
Üdítő színfolt volt, hogy láthattunk mást is témában a “meleg férfiak viccesek mert nőiesek, a meleg nők viccesek mert férfiasak” és a “melegnek lenni rossz mer’ a világ kegyetlen, szenvedjünk” vonalon kívül.
Remélem le fogják tudni zárni normálisan a szabadon maradt szálakat, és végül szép kerek egészként fejezheti be a pályafutását.

robbiedani - 2015. 03. 26. 19:06

Ajánlom helyette az angol Cucumber című sorozatot. Az zseniális.

Zsanna - 2015. 03. 27. 09:10

Nagyon szeretem. Betöltötte a Queer as Folk után maradt űrt… Jonathan Groff pedig nagyon cuki, remekül hozta a bizonytalan srácot, aki pont emiatt keveredik mindenféle slamasztikába. Ami pedig külön tetszett, hogy igazi volt, mert mindenki tud igazán elb*szott lenni, és nagyon-nagyon f*sz döntéseket hozni, nekem simán ment volna a sztori nők-férfiak párosítással is. Ezt fogalmazta meg El-ahrairah is az előttem szóló kommentjében. Itt nem a bugyutaságra mentek rá, hanem a valóságra. Hiányozni fog, szerettem, várom a filmet.

p.o.p. - 2015. 03. 27. 12:37

Nekem a Girls mellett egyik nagy kedvenc. Hasonló hangulat, lazulás, jó zenék, érdekes karakterek. Kivéve a csaj, na ő nagyon irritált…

Eny - 2015. 04. 18. 16:54

en is neztem es nekem is bejott. kar,h kaszaltak…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz