login |

Perception: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is.

2015. 03. 29. 15:45 - Írta: Casey Novak

2 hozzászólás | kategória: kritika,

A kezdetektől fogva a „középszerű” jelző ragadt a Perception-re, de legalább nem vádolhatjuk a készítőket következetlenséggel. Az utolsó évad is maximum átlagos osztályzatot érdemel, főleg a finálé, ami még talán évadzárásnak is épphogy felelt volna meg, nemhogy sorozatzárónak.

Jegyzeteltem az utóbbi pár epizód közben a kiemelendő negatívumokat, az erőltetett romantikus szálakat, az időhúzást, a lehetőségek kihasználatlanságát, aztán rájöttem, hogy felesleges. Ezekkel a szépséghibákkal együtt ismertük meg a Perceptiont, és aki folyamatosan követte, azt talán nem is zavarták egyáltalán, akkor meg minek piszkáljuk utólag, ha így is működött. Közepesen, de működött.

Aki kitartott három évadon át, annak elég volt Eric McCormack egyáltalán nem középszerű játéka, és az alkalomadtán kimondottan érdekes orvosi esetek. (Mert az FBI-os nyomozásoknak létezésnek egyetlen oka az volt, hogy doktor Pierce-nek pácienseket szállítsanak, és ez meg is érződött rajtuk.)

A fináléban újra hagyományos, évadonként legalább kétszer kötelezően elsütendő „házon belüli” izgalmakat kaptunk, és kicsit megint kételkedhettünk Daniel ép eszében, de szerencsére most nem ez volt a központi elem.

Volt valami bája ennek a sorozatnak, mert bár három évig toporogtak egy helyben, és mégis hiányozni fog.

Ugyanakkor örülök a lezárásnak, hiszen innentől érezhetően már csak lefele vinne az út; magához viszonyítva a harmadik szezonban nem mondanám, hogy esett a minőség, de minden eszközt bevetettek, hogy a felszínen maradjanak. Például jó pár új karaktert dobtak be, mintha Kate és Daniel már önmagukban már nem lennének elég érdekesek.

Nekem bőven elég lett volna minden epizódban az aktuális hallucinációk vendégeskedése, de emellett jött Pierce apuka, Daniel pszichológusa, és nem újdonságként, de céltudatosan elő lett rángatva Moretti papa is. No és persze csakazértisDonnie, akinek az utolsó epizódra már majdnem sikerült megalapozni a létjogosultságát.

Amit ki lehetett hozni a Perception-ből, azt kihozták, és épp időben abba is hagyták, hogy ne kelljen keserű szájízzel belekezdeni egy szürke negyedik évadba, hanem szép emlékként felkerüljenek az eddigiek egy mentális polcra.

Történetileg nagy szálelvarrások nem voltak, (kivéve Kate és Donnie esetében, de az meg ki érdekel?), sem szép lezárást nem kaptunk, sem búcsúbeszédet, viszont korrekt, kerek volt a befejezés, és legalább nem hagytak cliffhangeröket lógni a levegőben, ami azért szép dolog.

2 hozzászólás Ne habozz!

Tiffauges - 2015. 03. 29. 19:15

Egyetértek, McCormack figurája miatt volt érdemes végignézni és néha nagyon érdekesek voltak az esetek orvosi szempontból. Szerettem a hallucinációit is. Cliffhanger nem maradt, lezárták, de mégis valahogy olyan suta vége lett.

Delilah - 2015. 03. 29. 22:53

Darálva néztem végig az egészet, és amikor vége lett, hirtelen olyan ürességet éreztem, hogy tudtam ebből már nincs és nem is lesz több… de rájöttem, h igazából Pierce doki karaktere és McCormack hiányzott igazán:/ Még el lettem volna vele egy darabig, kicsit talán jobban belebújni és megérteni, milyen lehet nem valóságos dolgokat látni…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz