login |

Rég beszéltünk a sorozatfüggésről

2015. 04. 03. 23:41 - Írta: winnie

51 hozzászólás | kategória: elmélkedés, sajtószemle, video

Most vagy megritkultak a sorozatfüggéses marhaságok a sajtótermékekben, vagy egyszerűen nem jutnak el hozzánk, mert mondjuk kevesebbet olvasunk – nem véletlen, hogy a sajtószemle kategória kvázi tetszhalott. De akik már 2006 óta velünk vannak, azok emlékeznek, miket írt anno a MERt, a Nők lapja, a Maxima, a Blikk, a Magyar Nemzet vagy a Népszabadság. (Lehet nosztalgiázni!)

Na de majd most! Vagyis nem, mert alapból egy teljesen értelmes és jó beszélgetésről van szó, de.

A Hír Tv Civilizáció című műsorának múlt heti adása ‘A hazai drogpolitika’ címen futott, amiben többek között Dr. Zacher Gábor és Viktorné Erdős Eszter is meghívott vendég volt – itt nézhető meg a teljes beszélgetés (vagy a tovább mögött a poszt alján). És 9:00 körül elhangzik a kulcsszó. Pont Zacher-től. Oké, nyilván a kóros esetekre gondolt, csak fura volt hallani ebben az összefüggésben a sorozatokat.

Vannak olyan függőségek Magyarországon, alkohol, szerencsejáték, nyugtatószer, orrcsepp, hashajtó, tévé, sorozatfüggőség, ami szerintem sokkal-sokkal nagyobb problémát jelent, mint az egész kábítószer, csak ezzel nem tudunk mit kezdeni.

A válaszoló rögtön rá is ugrott.

Azért úgy gondolom a drogosok kicsit mások, mint a sorozatfüggők vagy a dohányosok a bűncselekményekhez és a társadalomhoz való viszonyukban. (…) A drogosok bűnelkövetők (…), nem úgy működnek mint a sorozatfüggők vagy a dohányosok.

Később 31:20-nál előkerül a sorozatnéző anyukák kérdése, de máskor is elhangzik a sorozatfüggés, mint népszerű hívó szó vagy hivatkozási alap.

Ebben az az érdekes, hogy engem már többször megkerestek innen-onnan, hogy nyilatkozzak, mint fő sorozatfüggő, és sokszor meglepődtek azon, hogy 1.) alig nézek sorozatokat (főleg a többséghez képest, mert napi 3-5 órában blogot is kell írni), 2.) nem feltétlenül az a sorozatfüggőség, amit mi művelünk – és most tekintsünk el a blog nevétől. A mienk maximum sorozatnézési-függőség lehet, nem?

És éppen ezért gondolom, hogy sokan már-már jelentés nélküli szóként dobálóznak ezzel a kifejezéssel, mert nem gondolnak bele, hogy pontosan mit takar. Nem akarom megmondani, de általában súlyosabb tünet az, amikor az ember egy valaminek lesz az iszonyatos rabja, vagy tényleg úgy reagál arra, ha “elveszik” tőle a sorozatát, mint a drogos – ld. az IRL tiltakozó akciók kaszált vagy szünetelni küldött sorozatokkal kapcsolatban.

De mondom, ehhez nem értek, nem is nagyon gondolkoztam a témán, nem éri meg, csak tippre sokan a magunkfajták tevékenységét tekintheti már-már deviánsnak, ami igencsak távol áll a valóságtól. Legalábbis szerintem.

A videót köszi Liz Lemon-nak! A tovább mögött helyben is megnézhető.

51 hozzászólás Ne habozz!

Casey Novak - 2015. 04. 03. 23:59

Tl;dr, have to watch tv shows instead.

CyClotroniC - 2015. 04. 04. 00:07

Heh, vicces, hogy pont “ez” a mai Limitált Széria témája :D

Egyébként én is utálom ezt a kifejezést, mert ez végülis egy hobbi, azt meg ugye ne más döntse el, hogy a hobbi jó vagy rossz, és ha rossz, akkor az objektíven rossz, tehát voltaképpen káros, hogy űzzük, tehát függés.

Van amúgy tényleg olyan, aki megérzi azt, ha nem nézhet sorozatot? Nálam pont az van, hogy évi 2x 1 hónap szünet kell, amikor heti 1-2 órára csökkentem csak az adagomat.

winnie - 2015. 04. 04. 00:33

én megérzem, mert akkor tudom, hogy túl sok a meló és ki vagyok facsarva nap végén:)

Flanker - 2015. 04. 04. 00:39

Én le se merem írni, hány hete nem jut időm gyakorlatilag semmi, a sorozataimra, pedig már “alig” van (igaz ez szándékos, mert lemaradásom viszont bőven akad). És a háttérben érzem hogy “feszít” a komplettizmusom, meg mégis csak 4 sorozat oldalt követek napi szinten :)

Degausser - 2015. 04. 04. 00:47

szerintem meg zachernek nem kellene konkrét esettanulmányok nélkül ezzel dobálóznia mert megint csak a sorozatnézők lesznek hülyének nézve (hozzáteszem legtöbbször pont olyan emberek által akik napi több óra hír tv-t néznek… vicc)

Lengabor - 2015. 04. 04. 00:50

Tehát akik tiltakoztak a Szulejmán hat hetes szünetre küldése ellen, vagy azért, mert a SuperTV2 nem veszi meg a Kuzey Güney második évadát, hogy más példát hirtelen ne is mondjak, azok olyanok, mint a drogosok? Hát ez érdekes felvetés, de lehet, hogy én értem félre. Én azt gondolom, hogy aki megszeretett egy sorozatot, vagy nagyon kötődik hozzá, az nézze, imádja, várja nyugodtan, és ha kell, harcoljon is érte. Nem árt vele senkinek, az meg, hogy mások mit gondolnak, az rohadtul irreleváns. Ha mindenki aszerint élne, cselekedne, írna, beszélne, hogy a másik vajon mit gondol róla, milyen skatulyába helyezi el, akkor ez egy nagyon szomorú és rideg világ lenne. Az ember hadd élje úgy a saját életét, ahogy akarja, mindaddig, amíg ez másra nincs negatív hatással. Nagyon sokan nem isznak, nem cigiznek, nem drogoznak, de szeretnek tévézni, sorozatozni, mert kikapcsolja őket, elfelejtik a mindennapi gondjaikat, hozzászoknak. És ha már így van, akkor lehetőleg elejétől a végéig szeretné is azt látni, nem pedig azt várná, hogy random csatorna jól bele****jon a ventilátorba.
Na ez mondjuk mellékvágány, de a lényeg, hogy nem vagyunk egyformák. Ami az egyiknek fura, a másiknak lehet természetes. Rég túl kellene lépni azon, hogy mások elvárásainak akarjon mindenki megfelelni.

Kissur - 2015. 04. 04. 01:01

Én akaratlanul leszokóban vagyok. Nem tudom, hogy azért, mert nincsenek olyan színvonalú szériák, vagy az én szájízemnek nem felelnek meg, vagy egyszerűen változok, de maximum 3 sorozatot követek már csak heti rendszerességgel. Szomorú.

Kádi - 2015. 04. 04. 01:11

A sorozatfüggés is nézőpont kérdése. Biztos, hogy nem követek annyi sorozatot, mint az oldalt látogató “keménymag”, de saját ismerősi körömben kicsit furcsa szemmel néznek, mert hogy heti rendszerességgel követem azt 3-4 sorozatot ami érdekel.
Bár szerintem a függés inkább abban nyilvánul meg, hogy kifejezetten keressük az általunk követett sorozat, vagy azok szereplőivel kapcsolatos híreket

RolloJuve - 2015. 04. 04. 01:12

Hehe, a Mert-et még én küldtem be, mai napig büszke vagyok, hogy lehoztátok :) Amúgy tényleg olyan ez, hogy amennyi idő van. Volt hogy egy Lost évadot megnéztem két nap alatt (na jó, csak a negyedik volt), pedig én nagyon nem darálok, most meg kábé már nincs időm követni semmit hetiben. Aztán ebből az van, hogy mindjárt kezdődik pl a Continuum negyedik évadja és még a harmadiknak is csak az első részét láttam. Egyébként meg bár a sok drogos is sorozatot nézne, vagy telenovellát, mindegy, Zacher úr meg menjen a… ;)

baggio - 2015. 04. 04. 01:28

Aki egy Szulejmán mellett kardoskodik annak a sorozatfüggősége a legkisebb probléma… De ettől függetlenül persze minden eset más, mert a függőség ott kezdődik, mikor már hatása van az egyéb kötelezettségeidre (szóval kissé más a határ annak pl., aki három kisgyerekkel heti 80 órát dolgozik, és más egy eltartott munkanélkülinek).
Winnie esete azért ironikus, mert ő akkor lenne igazán junkie, ha a sorozatok miatt hanyagolná el a sorozatjunkie-ra való írást :)

Lengabor - 2015. 04. 04. 01:37

Tök mindegy, hogy mi az a sorozat, nem hiszem, hogy az intelligenciaszint azzal függene össze, hogy ki mi mellett kardoskodik (már ha burkoltan erre akarsz célozni). Rengeteg más példát is lehetne mondani, teszem hozzá sajnos, még olyat is, ami engem személyesen érint(ett). Amíg az embernek van normális élete is, elvégzi a feladatait, lehetőleg nem teljesen antiszociális, addig hódoljon az élvezeteinek is, és adott esetben tegyen is érte valamit. De még ha szívesebben néz sorozatot, mint hogy emberek között legyen, ahhoz sem lenne senkinek semmi köze. Itt azért mégsem ön- és közveszélyes őrültekről van szó.

arwen*** - 2015. 04. 04. 06:44

A márciusi Nők Lapja Pszichében pont van egy cikk a sorozatfüggésről :-)

bëiz - 2015. 04. 04. 07:14

Inkább érdeklődési kör, egyfajta hobbi ez a sorozatszeretet részemről és semmi több. Szórakoztatnak a jó szériák és ennyi. Nem kell ebbe hülyeségeket belelátni, rengeteg mãst is csinálok mellette. :)

sziszko - 2015. 04. 04. 07:30

mindenkinek kell egy hobbi :)

Andro - 2015. 04. 04. 07:40

Nem azért, de az, aki sorozatfüggő, még nem olyan káros önmagára és másokra nézve, mintha teszem azt, valaki szerencsejátékot űz, vagy drogot fogyaszt. Ez egy hobbi, és maximum az időnket rabolja, de sem az egészséget, sem a pénztárcát nem károsítja.

Jence4 - 2015. 04. 04. 07:41

Ez fura dolog, mert pl a munka addikció az jó dolog, amíg nem beszélsz egy olyan emberrel, aki szívesebben van a családjával, a család is egy addikció? Az én véleményem mindig az, volt hogy a függés az akkortól függés és káros amikor az embernek mentális/fizikai problémát okoz ha nem tudja csinálni, vagy élvezni a jelenlétét. Két fajta ember van , aki a realitások talaján áll, és tudja hogy amit csinál az mi és mivel jár, és az aki NEM , aki nem érti azt amit csinál(pl több jelentőséget tulajdonít egy sci fi sorozatnak, vagy egy szernek, egy mmorgpg-nek mint bárminek a kézzelfogható világból aminek a része(saját magáról való gondoskodás, másokról akik tőle függnek, pl a gyereked) Idevágó film a Transpotting , nekem nagyon hamar beégett a kisbabás jelenet az agyamba, az a jelenet a szenvedély betegségről szól , ami először a környezetedet és utánna téged rombol le , teljesen. Mindegy mi okozza ezt amitől elfordul az ember a valóságtól, itt a fő probléma az a miért hogy miért választják az emberek ezt a fajta kóros elfordulást a realitásoktól.

a Kati néni - 2015. 04. 04. 08:01

1. Naponta kb. 2-4 órám megy el sorozatnézésre, ez 3-5 epizódot jelent. Ez még egyáltalán nem káros, főleg ha azt is belevesszük, hogy egy átlagos magyar 3 órát tévézik. Én sorozatokon és néha egy-két filmen kívül mást nem is nagyon nézek (bár kíváncsiságból több nem fikciós magyar gyártás első egy-két adását megkukkantom).
2. A Hír TV blamát nyom rendszeresen az Echóval karöltve, nem tudom, hogy mit vártok tőlük. Fogalmam sincs, hogy 2015-ben egy ilyen elrugaszkodott világképet hogy a fenében lehet még közvetíteni egy közép-európai országban.
3. A szegényebb rétegeknek itthon szinte az egyedüli szórakozási lehetősége a tévé. A javuk leszokott más médiumokról (napilap, magazin, könyv, mozi, színház), mert nincsen rá pénz, illetve annyira rákaptak a szájbarágós tartalomfogyasztásra, hogy nem tudnak visszaállni például az olvasásra (amely az agyat jobban megdolgoztatja). A rádió itthon nem is nyújt normális alternatívát, a közrádióból kiirtottak szinte minden nem zenei jellegű szórakoztató tartalamat (érdekes módon a BBC még mindig gyárt régi és új irodalmi művekből hangjátékot például).
4. Havi 2-3 szál vicces cigit szoktam elszívni. Ez még nem függőség és azt sem értem, hogy miért büntetik. Jól érzem magam néhány óráig tőle. Durvább anyagot nem mernék tolni, no meg nem is költenék rá.

idioty - 2015. 04. 04. 09:17

Én sorozatfüggő vagyok.

idioty - 2015. 04. 04. 09:24

Bocs, véletlenül rányomtam a küldés gombra :)
Szóval. Napi 1-2 részt nézek meg. Sokszor az van, hogy a munka miatt nem jut csak 1 részre időm. Mégis alig várom, hogy nézzek sorozatot. Nem filmet, nem tv-t, hanem sorozatot néznék akkor, amikor van egy kis szabadidőm.
Szóval igazából nem karos senkire sem nézve a függőségem. Mégis úgy érzem sorozatfüggő vagyok. Egyszerűen kell egy határ, hogy mi felett számít függőségnek. A drogosoknál az, ha rendszeresen hozzányúlnak szerekhez. Azaz a rendszeresség. Sorozatoknál elég, ha inkább sorozatot szeretnénk nézni más szabadidős elfoglaltság helyett. Pontosabban én szeretek játszani, kirándulni is, de ugyanúgy szeretek megnézni egy-egy részt is. Szerintem ez a sorozatfüggőség. És mivel itt eleve nagyon ritkán beszélhetünk káros sorozat függőségről, ezért szerintem a határ sokkal alacsonyabb, mint a kábítószereknél.
(Amúgy is a függőség első jele a tagadás :D)

pearl - 2015. 04. 04. 09:42

Én sorozatfüggő vagyok, nem tagadom. Nagyon függtem a Lost-tól. Nagyon vártam, letöltöttem, hogy mielőbb láthassam. És vártam a következőt. Mai napig van Lost hiányom. Olyankor nézek valamennyit belőle. Ünnepnap volt, amikor már reggel tudtam, hogy este jön az új rész. Most is sok sorozatot nézek. Esténként 1-2 részt, vagy hetibe követve, vagy mikor milyen hangulatom van. Könnyed, vagy komolyabb. Tévét nem nézek, mert nem érdekelnek a celebek. Filmeket meg, amit adnak többnyire már láttam. És zavarnak a reklámok. EZért inkább gépen nézem azokat is. Nem hiszem, hogy ez káros lenne. Ezenkívül rengeteget olvasok, játszok a gépen, reggel-este betakarítok a farmon. De csak ha van időm. Nem maradok otthon, nem hanyagolok el semmi feladatot.(Bár volt, hogy odakapott a hús, mert játszottam :) Csak így a szabadidőmet azzal töltöm, amiben örömöm lelem, és nem kerül pénzbe.A sorozatfüggőséget egy lapon említeni a droggal, alkohollal durva túlzás. Nyilván vannak kóros esetek, de azok sem ártanak annnyit, mint az alkohol. Ez inkább az emberek életvitelének megváltoztatásáról, korlátozásáról szól.

Cápi - 2015. 04. 04. 10:14

Én csak húzom a számat ilyen cikkekre, tipikusan baromira ráérő, de abszolút hozzá nem értő emberek írnak ilyeneket szerintem…
Míg nem dolgoztam, volt, hogy 3-4 napot beleöltem a darába, aztán lenyomtam az összes évadot és ment az élet tovább, csináltam mást. Munka mellett és idő hiányában reggel letöltöm az aznapi sorozatrészem (van jelenleg keményen 3, amit heti szinten követek, néha aznap nincs is kedvem hozzá), mellé befigyel időnként 1-2 dara, ha úgy van. De azon már inkább csak részletekben.
Amelyik okoskodó firkász szerint ez van olyan rossz, mint dohányozni, alkoholizálni vagy drogozni (egyiket sem művelem), beveheti tövig a bal karom.
Mondhatni a sorozatnézés egy hobbi, ennyi erővel akármilyen más szabadidős elfoglaltságra ráhúzhatjuk, hogy függőség. Fájdalmas…

El Diablo - 2015. 04. 04. 10:14

Az ilyen cikkekben teljesen egy kalap alá veszik a szappanoperát a sorozattal, holott nagyon nem ugyanaz. És ez hiba.
Az ilyen cikkekben teljesen egy kalap alá veszik a TV adást napi pontosan meghatározott időpont(ok)ban bámulókat, a rendes sorozatjunkie-kal, akik letöltenek és hobbi szinten akkor nézik, amikor épp van idejük rá, vagy direkt erre szerveznek összejövetelt, hogy pl. társaságban megnéznek egy évadot. És ez hiba.
Az ilyen cikkekben teljesen egy kalap alá veszik a vegyiparilag előállított, súlyos függőséget és maradandó szervkárosodást okozó termékeket, a pozitív (gyógy-) hatása miatt globálisan egyre több helyen legalizált természet ajándékával. És ez hiba.

Amíg úgy emlegetik ezeket a dolgokat, hogy ‘sorozat’ és ‘drog’, addig lehet bármilyen dr. elismert szakértőt bevonni, az egész cikk irreleváns, nagy nulla.

m76 - 2015. 04. 04. 10:37

baggio: Aki 3 kisgyerekkel heti 80 órát dolgozik, az nem sorozatfüggő, hanem munkafüggő, vagy nagyot akar mondani.

karit - 2015. 04. 04. 10:59

Ez egy ártalmatlan, nyilván hivatástudattal átitatott lózung volt egy szereplésfüggő celebdoktortól, nem aggódnék miatta. (Mármint magam miatt.)

Persze, más lenne a dolog optikája, ha a másodpilóta a Banshee finálé elspoilerezése miatt veszett volna össze a kapitányával és vezette hegynek Hood seriffet, vagy a teljes csernobili személyzet a Dallast bámulta volna egy hangyás VHS másolaton, míg a hátuk mögött ezerrel csörögtek a hibajelzők. (1986-os hét idézete: “Szicsasz, Vologya, már csak öt perc!”)

Mindennek vannak fokozatai, Zacher doktor szavait is tessék a helyükön kezelni! Na, most jól felidegeltem magam, megyek, beveszek két rész BSG-t és iszok rá egy EGÉSZ POHÁR kólát. Reszkess, társadalom.

Isteee - 2015. 04. 04. 11:06

Függő voltam én is egy darabig, de csak a saját példámból tudok kiindulni, ezt megosztom veletek, hátha más is járt így.
Anno 4-5 éve kattantam rá nagyon a sorikra, akkor úgy éreztem, hogy van sok, aminek érdekes a koncepciója és érdemes nézni. Akkor volt a calendaromban kb. 60-65 sorozat egy évre (vegyesen 20-40 percesek), ami néha azt jelentette, hogy hetente 15 sorozatnak jött új része. Akkor kezdtem magam függőnek érezni, amikor nem volt időm megnézni ezeket, mert ugye az ember dolgozik, van egy élete, programjai, viszont frusztrált, hogy csak gyűlnek a részek és nem haladok velük. Nagy részüket nyáron pótoltam, amikor pangás volt, de a net miatt sokszor futottam bele spoilerekbe, így az is frusztrált. Közben viszont kialakult az ízlésem nagyjából. Persze, mai napig kedvenc a sci-fi, de nem nézek drámákat és a heti nyomozós sorikat sem. sokszor láttam ugyanazokat a sablonokat, kliséket és sztorikat több sorozatban is.
Most van 35 sori a calendaromban egész évre, ez 5-10 rész hetente a leghúzósabb időszakban, viszont nagyjából sejtem, melyik fog bejönni, ezért bátran kaszálok 2-3 rész után, és az újak közül is bátrabban válogatok.
Bár azért azt hozzátenném még, hogy talán 3-4 sorozat volt az, ahol a részek végén azt mondtam, hogy mikor jön már a következő, annyira nézném. :)

winnie - 2015. 04. 04. 11:25

A márciusi Nők Lapja Pszichében pont van egy cikk a sorozatfüggésről :-)

van ehhez link?

winnie - 2015. 04. 04. 11:26

m76: a 3 gyerek pipa és a 80 óra most nekem is simán meglesz (sőt, több is), de azért csinálom, hogy utána pár hónapig ne kelljen szinte semmit. szóval az átlagra azért ügyelek:)

ayren - 2015. 04. 04. 11:43

Én annyi mindentől függök /pl. macskasimogatás :)/, hogy a sorozatnézés ezek közül csak egy dolog. Egyébként se tudom, mikor lesz sorozatfüggő az ember? Ha csak nézi, ha már kommentel is, vagy netán ha néha ír egy-egy vendégposztot is a kedvenceiről ide a junkie-ra? :)
Éljenek a függőségek, amik gazdagabbá teszik az életet!

arwen*** - 2015. 04. 04. 11:48

A magazint vettem meg, a neten sajnos nem lelem a cikket. Be tudom szkennelni, ha kell, és elküldöm nektek emailen.Megtegyem?

winnie - 2015. 04. 04. 11:55

ha nem gond, akkor nagyon megköszönöm.

energy - 2015. 04. 04. 12:05

Na és a Facebook-függők!? Az súlyosabb. Selfie függők?! Belehaltak már páran.

arwen*** - 2015. 04. 04. 12:10

Mail ment :-)

RaizeN - 2015. 04. 04. 12:39

Én sorozatfüggő és nem látok ebben semmi rosszat vagy kivetnivalót,főképp hogy szerintem a “civilizált” országokban (ahol van TV/internet) a lakosság több mint a fele(akár a 80%-a) sorozat függő ha bevallja ha nem!
Lehet hogy ezt sokan nem értik,én meg azokat az embereket nem értem akik munka után hazaérve nem TV/PC/Projektor(én :D ) előtt lazítanak hanem mennek a kertbe dolgozni vagy az edzőterembe gyúrni!

Neoprimitiv - 2015. 04. 04. 13:43

Nagyjából karit véleményével értek egyet, hozzátéve, hogy azért sajnos nem is annyira nonszensz.

Szerintem a junkie kommentelőinek (aki csak olvas, arról ugye nehéz véleményt mondani) legfeljebb a marginális része tartozhat akár csak a függő kategóriába is. A számomra ugyanis nem függés az, ha valaki több szabadidős opció közül pont a sorozatot választja. (De nem mindig azt.) Valóban, a sorozat nálunk a közbeszédben a telenovellákat, szappanokat jelenti, ezért van egy pejoratív színezete, de ha valaki mondjuk esténként két órát tévét néz vagy olvas, arra sem mondják, hogy tévé- vagy könyvfüggő, pedig ez heti 14-20 epizódra is elég lehet, műfajtól függően.

Viszont tényleg vannak olyan vadhajtások, amelyek ha nem is addiktológiai, de mindenképpen pszichés problémát jeleznek. Ezek viszont jellemzően nem általában sorozatokra vonatkoznak, hanem egy-egy bizonyosra, vagy akár azon belül is csak egy-egy szereplőre. Én is olvastam olyan fórum posztot, amelyikben egy anyuka kért tanácsot, hogy mit csináljon a kamasz lányával? Az iskola helyett is csak a kedvenc sorozatát nézi, sokszor iskolába sem akar menni, folyamatosan fan fórumon lóg és legutóbb, amikor éppen szívfájdalom volt a szereplők között, akkor két napig bőgött.

Az ijesztő nem is ez volt (mentálisan instabil emberek mindig vannak), hanem a fórum reakciói, hogy ezzel nincs semmi baj, milyen csodás, hogy ekkora rajongó a lelkem. Nyilván a kislánynak sürgősen pszichológusra lett volna szüksége, de ennek nem a sorozat az oka, éppen ellenkezőleg, ebben csak kitörési pontot kapott a meglévő problémája.

Ancsa - 2015. 04. 04. 13:44

Érdekes, évekig TV-m sem volt, nem is hiányzott, aztán úgy alakult, hogy lett TV-m, és beleszerettem a sorozatozásba. Ha azt vesszük nem követek sok sorozatot, hiszen heti kb. 5-7 epizódot nézek (nyáron kevesebbet), meg nagy ritkán egy-egy rövid évados dara befigyel, viszont azért elég sokat olvasok sorozatos témában, napi egy-két órát simán elülök a gép előtt, mert a téma érdekel.
Viszont minden vasárnap kőkeményen leragasztom a seggem a gép elé és reggeltől kiájulásig hogyvótot írok. Sokszor szabi alatt is. Ha úgy vesszük ez is függőség, de legfeljebb sorozatokkal kapcsolatos a hobbim, és annak fagyok a függője. Vagy valami ilyesmi :)
Sőt az írás azt hozta, hogy megismertem pár olvasómat személyesen is, néha leülünk egy sör mellé, és szerintem ez tök jó.

Lemoni - 2015. 04. 04. 13:45

Lemoni vagyok. Sorozatfüggő.
Családi génekben lehet valami, még 80+ idős rokon néném is a délutáni latin sorozatokhoz igazítja a napi ritmusát és nagyon morcos, ha ilyenkor valaki megzavarja a műélvezésben. Úgy gondolom, amíg milliókat, milliárdokat herdálnak el az országban más(ok) eszement függőségére, addig én ártalmatlan vagyok.
Köszönöm doktor úr!

(Na, ez jó demagógra sikerült, de kibuggyant és jólesett:)

Flanker - 2015. 04. 04. 13:58

“Sőt az írás azt hozta, hogy megismertem pár olvasómat személyesen is, néha leülünk egy sör mellé, és szerintem ez tök jó.”

De még mennyire :)

Ancsa - 2015. 04. 04. 14:02

@Flanker: főleg, ha eljönnek sörözni, ugye :)

sorozat/gyilkos - 2015. 04. 04. 14:03

Egy húzós sok évados dara okozhat függőségi tüneteket: felborulhat a normál életviteled, kilépsz a valóságból, a kapcsolataidat, kötelezettségeidet hanyagolod. A sorozat végén lehetnek elvonási tünetek, visszailleszkedési zavarok.

Magamon egyszer (köszi WestWing), egy haveron többször tapasztaltam ezt. Viszont ahogy más pszichológiai függés, ez is csak eszköz, pótszer: tkp azért süllyedsz el a sorozatban, mert belemenekülsz.

DE
– ez csak dara alatt alakulhat ki, friss, heti epizódokkal nincs elég idő a merülésre.
– kevés sorozat képes ilyen erővel berántani (engem legalábbis)
– minden sorozat véges és korlátozott ideig (egy jóbarátok dara extrémben nem több 8-10 napnál) húz be.
– közvetlenül egy ilyen virtuális búvárkodás után nem tudsz ugyanolyan intenzitással egy másik sorozat világába belesüllyedni. Tehát mész vissza IRL-be.

Ha valaki rendszeresen a valós élete kárára merül el sorozatokban, ott ez nem oka, hanem tünete valami válságnak, de még mindig a legveszélytelenebb menekülési útvonal, szinte bármihez képest.

- 2015. 04. 04. 15:42

nem értem a különbséget a sorozatnézés-függő és a sorozatfüggő között. amúgy az alkoholisták nagy része is azt állítja, hogy ő nem alkoholista csak munka után megiszik pár pohárkával.
a függés szerintem ott kezdődik, amikor a normális életedet károsan befolyásolja egy tevékenység, amit nem tudsz abbahagyni. pl ha valaki éjjel háromig nem tudja abbahagyni a sorozat-nézést és reggel hatkor kel és ezt minden nap. vagy nem jár el sehova emiatt. ez már szerintem a függőség kategória, akár tetszik, akár nem.

Neoprimitiv - 2015. 04. 04. 16:23

ká: egyrészt szerintem senki nem vitatta, hogy ilyen intenzív tevékenység (legyen az bármi) az függés. Az viszont, amit általában ennek neveznek a médiában (több sorozatot is követ, ne adj isten a háttérinfókat is) az nem.

Másrészt a sorozatnézés-függő és a sorozatfüggő között elég egyértelmű és nagy a különbség. Az első csak magának a “fogyasztásnak” a mértéktelenségét jelenti. Nem jelent mély elkötelezettséget egyik iránt sem, legfeljebb különböző tetszik-nem tetszik szintet.

A sorozatfüggő egy sorozattól függ, általában valamilyen szinten azonosítja is magát valamelyik szereplőjével. A cosplay ennek egy elfogadott megjelenési formája, az meg, amikor valaki öngyilkos akar lenni, mert a sorozatban megölték a kedvencét, az a súlyosan kóros.

Phoenix - 2015. 04. 04. 22:01

Én függő vagyok a rosszabb fajtából.

Zsuzsy93 - 2015. 04. 04. 23:28

Szerintem a legtöbb ember néz valamit rendszeresen, ha nem sorozatot akkor pl. focimeccset. Én mindig nézek/néztem valamit. Van egy listám, hogy miket akarok megnézni és csak gyűlik rajta a sok sorozat. Zavart, hogy sose érek a végére, de már elfogadtam, hogy mindet nem nézhetem. Most az Orphan blackra kattantam nagyon rá, kínszenvedés az az idő mikor nincs. Annyi jó azért van, hogy a sorozatok miatt kezdtem angolul tanulni egyedül, a spanyollal is régóta szemezek. Viszont a családomnál, barátaimnál nem tartom előbbre a sorozatokat. Kibírok pár napot nélkülük. Nem mindig tudok sorozatozni én se. Ezzel se másnak nem ártok, se magamnak. Szabadidőmben így kapcsolódok ki.

NeonPink - 2015. 04. 05. 00:07

A környezetem is szívesen néz rám furán, hogy nincs életem mert sorozatfüggő vagyok. Mindezt úgy, hogy 3-4 sorozatot követek rendszeresen ami heti egy részt jelent plusz valami rövidebbet darálok mellé szépen beosztva. Szívesen hangoztatja mindenki a rossz véleményét bezzeg amikor angol órán egy mondatot se tud kinyögni én meg folyékonyan felkészülés nélkül lefelelek akkor mindenki tátja a száját, hogy ezt meg hogy.
A sorozatoknak köszönhetem, hogy gond nélkül szólalok meg angolul, alap szinten értek japánul és koreaiul és anno amikor még németet tanultam, akkor is hatalmas segítség volt. Nincs ártok vele sem magamnak sem a környezetemnek, és amúgy is hadd döntsem már el, mire szánom a szabadidőm.
Egyébként meg szívesen írnak a magazinokban olyan témákról, amikről fogalmuk sincs, olyan emberek, akik véletlenül sem jártasak azon a területen. De semmi gond, valami sz*rral ki kell tölteni a helyet, különben nem kapnának fizetést.

Neoprimitiv - 2015. 04. 05. 09:02

Azt hiszem a másik oka annak, hogy a “sorozatfüggést”, – ami általában csak pár sorozat követését jelenti a valóságban – az emberek furcsálják az az, hogy nem értik, mit lehet ezekről beszélni? Nem azon szoktak igazán meglepődni, hogy valaki nézi ezeket, hanem hogy egy rész megnézése után is foglalkoztatják őt, úgy beszél fiktív helyzetekről, mint ha azok valódi emberekkel történnének meg.

Ennek egyik oka szerintem, hogy az idősebb korosztályban még él az Isaura-effektus, amikor emberek elkezdtek pénzt gyűjteni a szemműtétjére, és mindenki (joggal) hülyének nézte őket. A másik, hogy a telenovellákat és szappanokat a Blikk szintjére sorolják be (megint csak nem ok nélkül). Harmadrészt hiába volt az elmúlt pár évben komoly fejlődés a sorozatok terén, ez az itthoni országos adókra alig csorog be. Még külföldi sorozatokból is azok hoznak nézettséget, amelyek 6-10 évvel ezelőtti szemléleten alapulnak (NCIS, Bones, Castle).

karit - 2015. 04. 05. 10:53

Neo, az a vak Esmeralda volt, Isaurát anno még fel akarták szabadítani, aztán amikor ide repült az őt alakító Lucelia Santos, meglepődtek, hogy valakinek sikerült. Bár ezek az anekdoták nem a függésről szóltak, inkább a primitív tévénézőkről – oké, most jól lebuktam.

(Lehet, csak félig valósak ezek a gyök kettő IQ-s sztorik, de az tény, hogy a 90-es években egy kóla promóciónál tele voltak az újságok “balos 5 milliós kupák eladó” hirdetésekkel, ami ‘végülis már 50% esély a főnyereményre, ugye’, és ismertem olyat, aki többet is vett sok ezer forintért, aztán kereste tovább az újságokban az eladó jobbos 5 milliós kupakokat, és furcsállotta, hogy nem talált.)

Nem tudom, mennyire erős a párhuzam, hogy gyerekként minden Winetou-s film után hetekig indiánosdit játszottunk, máskor meg Zorrósat vagy űrhajósat (úgy értem, nem a monitor előtt ülve), sok évvel később pedig komment hegyeket írtunk mondjuk, a Lost random paranormális eseményeinek mérnöki leírásával, a megmagyarázhatatlan megmagyarázásával, ami kellő távolságból nézve totál értelmetlen módja az entrópia növelésének, és nehéz meggyőzni egy nyugdíjas horgászt, hogy ez igenis, jó szórakozás.

Vagy ideje lenne felkeresnem egy eutanázia központot?

dinnyemano - 2015. 04. 05. 11:58

Én sorozatfüggő anyuka vagyok.
Lassan 3 éve, a második gyerekem születése óta.
Állandóan új sorozatokat kell keresnem,
mert folyamatosan darálok valamit, és elfogynak.

És ezalatt a 3 év alatt több ezer órányi idő ment el az életemből
erre a kifele bámulásra, a fikció izgalmas világába.

Pedig nincs baj itthon, boldogok vagyunk,
pénzt is keresek, senkinek nincs káros szenvedélye.

DE
Ezalatt a több ezer óra alatt, mindig önmagam
és a családom ELLEN döntöttem.

Mert A SOROZAT BÁMULÁS ÓRÁIBAN:
nem valósítottam meg a céljaimat, terveimet,
nem gondolkoztam értékteremtésen
nem teremtettem új bevételi forrásokat,
nem tanultam újat, amivel előreléphetek,
nem takarítottam, csak ha rám omlott a ház,
nem játszottam a gyerekeimmel, csak bámultam a laptopot,
nem edzettem, annyit amennyi jól esett volna
nem készítettem „extrább” ételeket, amire idő kell
nem figyeltem a férjemre (aki szerencsére arany türelmes és elfogadó)

Szóval ELMENEKÜLTEM-
ELMENEKÜLÖK minden rész megnézésekor
a bennem lévő teremtő-szerető erőtől.
Attól hogy az élet-IDŐMBŐL kihozzam a maximumot.

És ezt nem értem.
Pedig vannak céljaim,
és akarok előrelépni.


de most a Shameless-t darálom.
és ma is fogok nézni…


és fekszek az ágyon a laptoppal

bár minden nap egy kicsit teszek a céljaimért,
de ha már azt a több ezer órát is arra szántam volna milliárdos lennék!

szóval miért döntök minden nap rosszul???

jessm - 2015. 04. 05. 16:13

Én tudom, hogy függő vagyok.

A függő az aki egy rossz megoldási sémát választ a problémái és a stressz levezetésére. Ezáltatal egy ördögi kör rabja lesz , és amiben nem oldja meg a problémáit és egyre lejjebb süllyed agödörbe.
És konstans stresszt már csak egyre nagyobb adag tudja kezelni abból amitől függ.
A függőség lehet akármi alkohol, drog, szerencsejáték, vásárlás, sex, szerelem , evés / hagyományosak/ , aztán jön a sorozat, internet , játék, munka vagy a társfüggés.

PErsze ezek közül vannak olyannok melyek gyorsabban ölnek, vag gyorsabban leépítik az ember kapcsolatait, de mindegyik tud akár ölni és végletekig fokozva. Vagy egyszerüen egy üres életet okoz, amivel az élet végén nehéz elszámolni, hogy az életem felében nem voltam jelen.

Van aki nem függő 1 telenovalla, 5 sorozat heti követése, napi egy sör megivásával és valaki igen.

A kérdés mindig az , hogy mi a motiváció amikor megiszod a sört, megnézed azt a rész? Menekülésre, sterssz levezetés használod? Vagy esetleg mert jólesik és ártatlan idő töltés? Ha nem okoz problémát , ha le kell mondanod a részről , akkor nem vagy függö. Ha nem látod az új részt és már majd szét rombansz , és egész nap csak az új részre bírsz gondolni , akkor biztos , hogy függő vagy.

Mindig a motiváció fontos, nem az, hogy valaki hány részt néz. Heti 1 sorozatnézéssel is lehetsz függő és heti 5-6 is lehetsz nem függő.

Én hol jobban és hol rosszabul vagyok, Én tudom, hogy egy rossz stratégiát választottam a problémákkal való szembenézésre, de ez akkor alakult ki amikor gyerek voltam és teljesítmény kényszerrel nem tudtam szembe nézni , csakúgy ha elszöktem egy másik valóságba.

Neoprimitiv - 2015. 04. 05. 16:33

karit: persze, hogy a nézők primitívségéről szólnak (kösz egyébként a pontosítást!), de a kép úgy áll össze, hogy aki egy sorozat szereplőinek a lelkivilágáról (vagy hasonló mélységű dolgokról) csak az olyan hülyék akarnak beszélgetni, akik pénzt gyűjtenének Isaura felszabadítására.

OFF: a SHIELD következő részének a promója kapcsán eléggé elszabadultak az indulatok néhány helyen, lojalitás-árulás, személyhez vagy ügyhöz témában. Olvasva a kommenteket, az jutott eszembe, hogy mondjuk egy osztályfőnöki órán mennyivel közelebb állna a kamaszokhoz egy ilyen szituációból való indítás, mint a nagyon elavult nyelvezetű Kőszívű ember fiai?

RolloJuve - 2015. 04. 06. 02:42

Na és az, most jutott eszembe, hogy a szomszédasszony annak idején a házikedvencként tartott malacát Zsuscsínónak hívta az sorozatgüggőség?? :D :D

Tommy Drama - 2015. 04. 07. 13:54

Igen, a sorozatfüggőség szerintem sem attól függ, hogy valaki hány sorozatot néz, hanem hogy milyen hatással van az adott ember életére. Mikor már mondjuk az a bizonyos függőség (jelen esetben itt a sorozatok) a legfontosabb az ember életében, és minden más (emberi kapcsolatok, napi teendők, célok stb) másodlagos akkor már függőségről beszélünk.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz