login |

Finding Carter: kezdett a 2. évad

2015. 04. 06. 14:59 - Írta: Casey Novak

3 hozzászólás | kategória: kritika,

Hatalmas meglepetés volt számomra az MTV tavalyi újonca, a Finding Carter, humannel ellentétben az első évad  minden percét imádtam, és alig vártam a folytatást, ami most meg is érkezett. És az az igazság, hogy egy picit le is törte a lelkesedésemet.

Pár óra eltéréréssel ott folytatták, ahol a fináléban megszakadt a történet, és feloldották a cliffhangert. Mondhatni rövidre zárták, és szerencsére nem arra vitték az eseményeket, amerre kiszámíthatóan unalmas lett volna, viszont nem vetítették előre egyértelműen, hogy merre fog tartani az évad.

A készítők próbáltak eltérni az eddigiektől, de valahogy mégis önismétlésbe keveredtek, és nem sikerült új irányt mutatniuk. Amire persze nem lenne feltétlenül szükség, de aki tisztában van a történettel, az tudja, hogy egy fontos, alapvető szál lezárásra került, és muszáj lesz bevetniük friss problémákat, anélkül, hogy abból öncélú drámázás vagy szappan lenne.

És ez az, ami egyelőre nem sikerült az íróknak, emiatt húztam a számat, mert úgy tűnik, hogy innentől a fő konfliktus kizárólag az eddig is jelen lévő, viszont idáig arányosan adagolt titkolózás lesz.

Egyébként még mindig odavagyok a sorozatért, mert tök jó hangulata van, pedig az MTV legtöbb sorozatához képest talán komolyabb/komorabb hangvételű. Az összes hibájukkal és esendőségükkel együtt is kimondottan szerethetőek a karakterek, annak ellenére, hogy eleinte egy-két kivétellel mindenkit utáltam, most meg szinte régi ismerősökként örültem mindannyiuknak.

Egyedül az a furcsa a fiatalokban, hogy nagyon felnőtten viselkednek. Igaz, hogy az egész banda olyan hányattatások közepette élte eddigi életét, hogy simán elhiszem nekik, hogy elfelejtettek gyereknek lenni.

Sztori, szereplők, atmoszféra, vagy akármi miatt a Finding Carternek van valami varázsa, amivel teljesen megfogott, és amit pontosan nem tudok megfogalmazni, de megpróbálom,  némi spoilerrel a tovább mögött.

A sorozat openingje nekem nagyon bejön, az átforduló szoba-felforgatott élet motívum igencsak hatásos, és nem csak Carterrel, hanem a nézőkkel is nagyot fordul a világ az epizódok alatt.

Emlékszem, hogy a pilot nézése köbe majdnem megszakadt a szívem, elképzelhetetlen volt számomra a szituáció, ahogy anyát és lányát elszakították egymástól, és Carterrel együtt lázadtam az „új” család ellen. Az évad végére viszont elérték – méghozzá igen szépen kidolgozott átmenettel -, hogy Lori legyen a legellenszenvesebb karakter mind közül, a második évadban pedig már alaphangon ő az ellenség.

Most, hogy őt lekapcsolták, nem tudom, hogy mivel fogják fenntartani a feszültséget. Igaz, hogy a háttérből is tud kavarni, mint ahogy már meg is tette, de bármi is a borzasztó titok, abból maximum még 2-3 epizódok  nézek ki. Hacsak nem mennek el Desperate Housewives irányba, és részenként szellőztetnek meg valami mocsokságot, de ennek nem örülnék.

És igen, feszültségről beszélek, mert bár lényegében tini drámáról van szó, de az emberközelisége és jól kigondolt, valósághű konfliktusok miatt gyakran jobban lekötött, mint pár akciósorozat. Nem bánnám, ha lenne a második évadban is pár olyan rész, mikor elfelejtek pislogni, remélem, hogy nem fogyott még el a készítők muníciója, és a kezdés miatt felmerült kétségeim alaptalanok lesznek.

Még a szerelmi szálak sem zavarnak, mert nem érződnek fölöslegesnek, hadd romantikázzon a fiatalság. Bár annak örülnék, ha felnőtt fronton Elizabeth és kollégája észhez térnének. Az is jó döntés volt szerintem, hogy Taylor és Max újra egy pár, bár meglehetősen elnagyol volt az indoklás: „Hibát követtem el, mégse szakítsunk.” A cél szentesíti az eszközt?

Most, hogy “megvan” Carter, nem tudom mi után fognak kutatni ebben az évadban, (valószínűleg az „igazság” után), de felőlem a szomszéd kiskutyáját is kereshetik, mert ha hozzák az előző szezon szintjét, és nem fullad ismétlésbe, egymás hülyének nézésébe és mismásolásba a dolog, akkor továbbra is 7/10-et érdemel nálam a orozat.

3 hozzászólás Ne habozz!

Poghy - 2015. 04. 06. 21:08

Két kis lény megjelent a vállaim felett. Az egyik azt mondja: “Kathryn Prescott!” és már indítanám is a sorozatot, mire a másik azt mondja: “Nem ez az igazi szülőm” és már indul is a dráma amire nem vagyok kíváncsi. Alapesetben nem foglalkoznék vele, de jókat is hallottam a sorozatról, valaki adja már el nekem! :)

Cápi - 2015. 04. 06. 22:42

Kathryn Prescott!
Maga a sorozat szerintem egy teljesen kellemes szórakozás darára, ugyan én néhány résszel a vége előtt félreraktam időhiány miatt, majd hamarosan szeretném már pótolni. A karakterek szerethetőek, aranyosak, észre se veszi a néző, hogy és milyen hamar illeszkedik be Carter a családba. Szerethető az egész, ahogy van. És persze Kathryn Prescott! Vagy ezt már írtam volna? :)

Casey Novak - 2015. 04. 07. 03:07

Poghy: Az első pár részben eléggé tipikus húzások vannak ilyen téren, de itt is elindul egy viszonylag lassú, de nem vontatott átmenet, ahogy Carter (és az új család is) alkalmazkodik, és elfogadja a helyzetet.
Én pl. attól féltem az elején, hogy az otthon maradt két testvér majd utálni fogja az “újat”, és ez lesz egy konfliktusforrás. De épp ellenkezőleg, hiszen úgy nevelték őket, hogy szeressék az eltűntet, és ugyancsak érdekes és elgondolkodtató, ahogy a legkisebb tisztában van azzal, hogy ő egyfajta “pótlék”, vagyis inkább hogy furcsa szituációban született, de elfogadja a szerepét, és meglepően racionális véleménye van erről.

Carter régi és új baráti társasága, ezek keveredése, és a velük való kapcsolata is ellensúlyozza az esetleges sablonos családi szálakat, így pláne nem unalmas.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz