login |

Fortitude: vége az 1. évadnak

2015. 04. 10. 21:45 - Írta: CyClotroniC

32 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

The ocean did come to me straight into my arms,
I tried to caress it but it ran through my fingers.

(A pilotkritika itt olvasható.) Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára olyan sorozattal dolgom, mint a Fortitude-dal, amit képtelen voltam elhelyezni magamban a teljes 12 részes első szezon során, amiről 11 epizódot követően elképzelni sem tudtam, hogy hogyan fogják lezárni egyetlen órában, majd miután megkapta a 2. szezonos berendelését, hozott egy olyan finálét, ami bár sok kérdésre szolgált válasszal, nem sok mindent hintett el arról, hogy milyen folytatással is számolhatunk majd a jövőben.

Merthogy a Fortitude rendesen átverte azokat, akik egy kisközösséges, átívelős nyomozós sorozatot vártak tőle, hiszen hiába indult annak, menet közben olyan ügyesen váltogatta a fókuszt és saját stílusát, hogy meg sem lepődök azon, hogy mennyi sorozatcímmel is dobálóztak a nézők a kibeszélőben a szezon különböző pontjain.

Broen, Columbo, Les Revenants, Lost, Regenesis,
Shetland, The Fall, The Killing, Twin Peaks, X-Files

És aztán persze jöttek rendre az ellenvélemények is, merthogy mások egészen mást láttak a sorozatban.

Ami biztos, hogy Fortitude, mint fiktív város a Spitzbergákon igencsak fontos a történet szempontjából, tehát sokkal több a sarkköri környezet holmi hangulati elemnél. Fura szabályokat szül, nyomot hagy a teljes közösségen éppúgy, ahogy befolyásolja a legapróbb karaktermomentumokat is.

Merthogy rettentően nehéz jellemek lakják ezt a kisvárost, csupa olyan lélek, akikről maximálisan elhihető, hogy képesek lennének ilyen helyre költözni, ha éppen arra kényszerítené őket az élet. Fortitude lakói ugyanis akár menekülnek saját múltjuk elől akár csak a megszállottság fűti őket, többnyire harsány, sarkos, makacs jellemek, olyanok, akik bár – szó szerint – a jég hátán is megélnek, de igencsak nehéz velük zöld ágra vergődni, és igen ritkán hajlanak csak kompromisszumra.

Olyan hely ez, ahol kénytelenek behódolni a természetnek, ahol egyetlen emberre másfél jegesmedve jut, ahol egy tizenéves kislány is puskával jár bevásárolni, ahol az ember nem a tápláléklánc csúcsa, és ahol egyszerre vannak egymásra közösségként ráutalva olyan különböző kultúrákból kiszakadt, individualista jellemek, amiket az imént írtam körül nektek.

Ehhez jön hozzá helyi egzotikumként, hogy nincs kiépítve jóformán semmilyen szociális rendszer, nem szülhetsz, mert nincsenek biztosítva a feltételek, de nem is halhatsz meg a sarkkörön túl, mert az állandó fagy miatt le sem bomlana a tested, meg úgy alapvetően kvázi bárki visszatoloncolható a kontinensre, akiről úgy állapítja meg a helyi seriff vagy polgármester, hogy képtelen vigyázni saját magára.

Cseppet sem meglepő hát, hogy ez a furcsa kettősség végig rányomta a bélyegét a Fortitude darámra, hiszen vizuálisan valami elképesztően szép a Sky Atlantic és a Pivot közös gyermeke, egészen ritkán látni ilyen ízlésesen és hatásosan fotózott anyagot a tévében, ugyanakkor viszont tele van olyan jellemekkel, akiket rettentő nehéz megszeretni, és igazán nem is nagyon töri magát az írás, hogy ezt egy percig is megkönnyítse a néző számára.

Viszont egyáltalán nem biztos, hogy ez baj. Mindössze két karakter volt, akit az elejétől a végéig imádtam: Natalie (Sienna Guillory), a helyi tudományos intézet egyik kutatója és Stanley Tucci kontinensről érkező enigmatikus nyomozója, akinek nyájas modora elütött mindentől, amit Fortitude képviselt. Az írás egyik különös erénye azonban, hogy akadtak páran – nem is kevesen – akiket bár nem tudtam megkedvelni a végére sem, de egytől egyig elfogadtam őket olyannak, amilyenek, miután megértettem a helyzetüket és a motivációikat idővel.

A forgatókönyvet egyébként is inkább csak dicsérni, mint szidni lehet, hiszen meglepően bátor anyagot hozott össze Simon Donald majdnem egyes egyedül. Merész olyan szempontból, hogy a pilot egyetlen gyilkosságáról hamar kiderül, hogy messze nem az a legfontosabb bűntény a történetben, a klasszikus “Ki tette?”-felállás pedig egész hamar kalandozik el természetfeletti/tudományos irányba és bár egyértelművé válik, hogy melyikbe, direkt nem foglalnék állást itt a spoilermentes zónában. Ezen túl pedig rendre szeret hosszabban kibontott flashbackekhez nyúlni 3-4 epizódonként, ám mindig csak annyit árul el, ami kíváncsibbá tesz minket.

Szóval nem könnyű falat, de rettentően egyedi élmény a Fortitude, és egyetlen epizód is képes szokatlanul ellentmondásos érzéseket kiváltani. A látvány lenyűgöz, bár pont az egyetlen felesleges történetszálon a legszebb a táj, nem örülsz, hogy eltérünk a klasszikus krimi-formulától, de helyenként egészen nyomasztó lesz emiatt a légkör, és nem tudod, hogy most 6 vagy 9 pontos sorozatot nézel-e, így kiátlagolod az egészet egy 7,5/10-es utazásra.

A tovább mögött egy spoileres ráadás azoknak, akik eljutottak a fináléig.

Merthogy roppantul érdekel, hogy szerintetek milyen folytatásra is várhatunk majd a 2. évadtól. Részemről sokat veszített a történet azzal, hogy Morton kiíródott a képből, de adja magát, hogy a sok haláleset miatt akkor is érkezik majd külsős kivizsgálás, ha még el is próbálnák tusolni az ügyet Fortitude lakói.

Az biztos – hiszen maga a készítő nyilatkozta -, hogy semmi természetfeletti nincs és nem is lesz a történetében, így vélhetően marad tudományos keretek között az invázió-fenyegetettség, még ha a határokat is feszegeti az elképzelés. Kérdés, hogy mennyire helytálló Natalie teóriája, és hogy mégis ki fog foglalkozni a kialakult helyzettel, mert nyilván nem egyedül fogja ellátni a fél várost.

Markus monológja a következményekről és az ősdarazsak felégetése amúgy remek allegória a teljes sztorira, ami valahogy úgy mond sokat indirekt módon ember és természet viszonyáról, hogy voltaképpen egy percig sem érződik rajta, hogy ez fontos lenne a számára, csak amolyan magától adódó hozadéknak tűnik.

Kérdés szintén, hogy sikerült-e megfékezni a járványt, és mi van mondjuk azzal a mamut darabbal, amit Ronnie-tól nyúlt le a hajóskapitány, és eljutott-e az valaha a szárazföldig. Mekkora galiba lehet a feltárt mamut-temetőből vagy csak simán elviszi ezt a vészt a gleccser és teljesen új, de továbbra is jellegzetes, helyi problémával találkozunk-e a második szezon során?

Kicsit én reménykedem benne, hogy maximum néhány epizódban lerendezik ezt a darázslárvás sztorit, mert bár vicces lenne látni, hogy a nyomozósként félreismert Fortitude lesz az, amit voltaképpen a Helix-től vártam volna, sokkal érdekesebb számomra a közösség emberi oldala és az, hogy egy ilyen esemény hogyan zilálta össze a város viszonyrendszerét és ki mire lesz képes a saját túlélése érdekében.

Egyszóval jókora zsákbamamut, hogy mit hoz majd a folytatás, de abba a hibába már egész biztosan nem fogok beleesni, hogy belehelyezzem majd a kezdést bármilyen skatulyába is, mert az eddigiek alapján a Fortitude örökmozgó gleccserként úgyis kitör majd kezdeti keretei közül.

32 hozzászólás Ne habozz!

Mr. Bishop - 2015. 04. 10. 22:16

Remek kis írás, azt hiszem, megadta a löketet ahhoz, hogy nekiálljak darálni.
Sejtettem én, hogy jó lesz ez, de bevallom, most már mindig megvárok egy-egy jó kritikát ahhoz
– a spoilereket óvatosan átugorva -,
hogy bátran bevállaljak valamit.
:)

Mortanius - 2015. 04. 10. 22:37

Az utolsó részt nem látva…

Számomra az idei év egyik legjobbja! Hangulat a köbön, nagyszerű színészi teljesítmények és remek, nagyon érdekes sztori.
Richard Dormer meg… Huhh, nem semmi ez a csóka!

pigseye - 2015. 04. 10. 22:44

az utobbi idoben az europai sorozatokat jobban varom mint az amcsikat ez is hetrol hetre varos volt ugyan ugy elveztem mint a The Shadow Linet
a vegen meg ebbol is csinalnak amerikai verziot mint a hidbol
en is nagyon birtam a kontinensrol jott nyomozott de aaz oregurat aki a telefon hivasaval inditotta az egeszet ot is
2. evadot en is varom az angol soriknal csak a 3. evadnal indul a lejtmenet

eszemix - 2015. 04. 10. 22:53

Ójajj, vége.
Valójában nem mondhatom azt, hogy csalódott volnék az évad végét látva, hiszen lövésem sem volt róla az elején, hogy hova viszik a sztorit. Az első 3-4 részre vita nélkül adnám a 9-est, a végére kicsit lelohadt a lelkesedésem, így a 7,5-es értékeléssel teljesen egyetértek.

mizchris - 2015. 04. 10. 23:29

Stanley Tucci régi nagy szerelmem, de most Richard Dormer előtt tettem le a hajam. Ez a sorozat többszörösen megtekerte a fejem, nagyon örülök, hogy megnéztem.

Annatar - 2015. 04. 11. 00:08

Nem hiszem, hogy az agyarakban megbújt volna lárva, hacsak nem az anyaggal, amibe bele lett tekerve kapott a hajóskapitány párat. De szerintem nem ebbe az irányba viszik.
Az mondjuk érdekelne, hogy Liam hogy vészeli át a dolgot, egyáltalán hogy mi történt vele, csak lelkileg viselte meg, amit csinált, vagy maradandó agysérülést okozott nála a fertőzés.
Egyébként meg érdekes utazás volt, már rég láttam olyasmit, ami ennyire kiszámíthatatlan fordulatokkal lepett meg.

Thrasher - 2015. 04. 11. 06:02

Még valamikor az évad első felében nevezte máshol valaki Lovecrafti hangulatúnak, és tényleg: nagyon erős volt, ahogy csak sejttette velünk azt, hogy a felszín alatt ott lapul valami ősi, vesélyes, embernél idősebb.

Az utolsó előtti rész The Green Mile-os utsó jeleneténél siklott kicsit ki nálam, nem azért, mert ott már nyíltan szakított a hétköznapival, hanem mert egyszerűen idétlenül nézett ki, és a fináléban is sok hasonlóan komolytalanra sikerült pillanat volt szerintem.

Henry teljesen kiszámíthatatlan, haldokló alkeszétől Morton a muterom számára szóló kisvárosi nyomozósokba illő karakteréig tök poén volt mindenki, és egyébként egy Ingridet és Petrát minden rendőrörsre!

nospam - 2015. 04. 11. 11:06

Kezdetben hetiben néztem, de most nagyon összegyűltek részek, szóval dara lesz belőle. A 2. évados berendelésnek örülök.

m76 - 2015. 04. 11. 11:17

Nekem sima első részes kasza lett. Nyögvenyelősen indul, az összes szereplő defektes, nincs egy kedvelhető sem, akinek drukkolhatna az ember. És a rész végére bedobtak egy olyan olcsó tipikus cliffhangert amitől kifordult a belem.

ayren - 2015. 04. 11. 12:19

Egyetértek az írásban foglaltakkal, jó és pontos észrevételek. Én a 7. részt néztem meg tegnap, és még most is úgy vagyok vele, hogy nehezen veszem rá magam egy-egy epizód megtekintésére, éppen azért, mert a figurák nem nagyon szerethetők (így azonosulási pont kilőve), mert hűvös és depresszív, mert gyilkosság van a fókuszban (nem az én műfajom), de amikor már nézem, tökéletesen beránt a hangulat, a hideg és embertelenül közönyös táj szépsége, a különfutó történetszálak, amiknél várom, hogy találkozzanak…
Kíváncsian várom a finálét.

Néma Harcsa - 2015. 04. 11. 13:25

Teljesen egyedi jó színészekkel és csavarokkal, és szerencsére nem blöffölték el valami idióta cliffhangerrel a végét. Tutira nézős a 2. évad is.

RoyStampler - 2015. 04. 11. 16:27

Én sokáig nem tudtam hova tenni ezt a sorozatot – és most, hogy vége, még mindig nem tudom. :)

A hangulata rántott be és tartott meg, maradok a 2. évadra is, de a történetvezetés nem mindig tetszett. Volt, hogy nagyon leült a sztori, a nyomozást néha elég véletlenszerű események mozdították előre (lásd pl. amikor Morton megtalálta a vérfoltot a saját szobájában), és olyan felesleges, túlnyújtott mellékszálat is rég láttam már sorozatban, mint Ronnie vándorlása, különösen a kifutása fényében (hacsak nem lesz később még jelentősége a tőle ellopott dolognak, de ha igen, akkor is túl hosszú volt, amíg eljutottunk oda). Úgy érzem, hogy ha ugyanezt a sztorit inkább 2-3 epizóddal kevesebb idő alatt mondták volna el, sokkal ütősebb is lehetne a sorozat.

A színészek is eléggé vegyesek voltak: a seriff és a kormányzó pl. remekek, a hosszabb-rövidebb ideig szereplő “nagy öregek” (Eccleston, Gambon, Tucci) hozták a szokásos formájukat, de pl. az életmentő ex-katona vagy a kormányzó férje elég gyengék voltak.

SPOILER

Ami a továbbiakat illeti, azért hagytak elég mozgásteret, hogy a mamutos-lárvás szálat is továbbvigyék. Ez a felfedezés, és ettől függetlenül is a sok haláleset biztos vonz majd érdeklődőket, és ott van az a lyuk is, amibe Yuri beleesett (nem látom értelmét, hogy a kormányzó férje miért ne mondaná el, mi történt ott, s ha elmondja, akkor ne menne oda ki valaki megnézni a “kincset”), ráadásul Morton elküldte Pettigrew eredményeit Londonba is, ahol így már pontosan tudják, mit talál(hat)tak Fortitude-ban.

Fawkes - 2015. 04. 11. 18:08

2015 kedvence nálam eddig. Nem mentes a hibáktól, de az erősségeivel bőven kompenzálja azokat.
Óriási plusz pont, hogy úgy tudott az elmúlt évek legjobb Lovecraftian műve lenni, hogy annak semmilyen megszokott és könnyen felismerhető stílusjegyét nem használta.

A második évadnak viszont nagyon nem örülök, nekem Fortitude története így egész a maga befejezetlenségével.

b - 2015. 04. 13. 12:28

van benne valami misztikum természettfeletti vagy ilyesmi?

a spoileres részekbe nem olvastam bele direkt meg a kommenteket sem, mert ha igen akkor megnézem. kszi

CyClotroniC - 2015. 04. 13. 12:54

b: [minispoiler]: furcsaság és peremtudományos dolog akad benne.

b - 2015. 04. 13. 13:08

CyClotroniC: ok, köszi :) megpróbálkozom vele, ínycsiklandó lett a bemutatás

sivá - 2015. 04. 13. 13:31

Spoiler
Nekem nagyon tetszett az utolsó két rész, ahogy keverték a drámai és komédiai részeket. Szerintem szándékos volt, direkt kizökkentettek, amikor a dramaturgia a tetőfokára hághatna, és megríkadhatná az embert betesznek egy komikus vagy horrorisztikus jelenetet, amire egyáltalán nem számítasz, és vissza zökkent. Talán, hogy racionálisan gondolkozz, és ne az érzelmeid befolyásoljanak… Formabontó!

p.o.p. - 2015. 04. 13. 18:25

“tele van olyan jellemekkel, akiket rettentő nehéz megszeretni”

Én pont ennek az ellentétét éreztem. Az abszolút kedvencem Dan volt, mögötte nem sokkal lemaradva Stanley Tucci. De szimpi volt a kormányzónő, a biológusok, Henry, Erik és még a spanyol csajt is megkedveltem a végére. Még a rendőrcsajoknak is volt egyfajta bája, pedig ők tényleg csak mellékszereplők.

Szerintem pont ez a sorozat egyik erőssége, hogy kötődsz a karakterekhez, érdekel a sorsuk, végtelenül kidolgozott mind, és mindegyikben van valami ami szerethető.

Imádtam:)

atalanta - 2015. 04. 13. 18:49

Valóban erős volt, és igazából ez a tipikus esete annak, hogy mi is a különbség egy mozifilm és egy sorozat között. A sorozatnál van idő kibontani a karaktereket, a sztorit, nem kell siettetni az eseményeket – na ja, 12×47 percben. Persze, most nem a mozi ellen szóltam, inkább a sorozatok előnyeire próbáltam rávilágítani, melyre ékes példa a Fortitude is!

Gedeon74 - 2015. 04. 13. 19:24

Spoileresen folytatom. :)

Hát, furcsa élmény volt. A dolog pikantériája, hogy most hétvégén daráltam pont egy mocskos nátha közepén, ez azért még pluszban hozzátett a hangulathoz. (Agyaltam is rendesen, vajon beleléphettem-e valami lárvahordától hemzsegő kiolvadt mammutlébe valahol, de még azóta sem beleztem ki senkit, szóval van esély…)

Igazából szerettem ezt a tempót, a környezet elképesztő, színészekkel nem volt baj, sőt, érdekeltek a rejtélyek, mégis a hetedik rész után elfogott az érzés, hogy ennek itt kellett volna véget érnie, persze nem a történet szempontjából. Egyszerűen Fortitude túladagolásom lett. Talán jobban ült volna egy hat (esetleg nyolc) részes évad, sok volt a fölösleges vonal, amik elvettek az élményből, gondolok pl. a vudu babás szálra, meg én is megemlíteném a bányász fickó menekülését a lányával, amit szerintem is túlhúztak, ezek miatt kezdett lassan unalmassá válni, a végén a “jajj, most le kell lőnöm a plátói szerelmemet” jelenet pedig kifejezetten kínos volt. Nem tudom, hogy mennyire játszott ebbe bele a betegség miatti bágyadt tompaság, vagy esetleg ha hetiben néztem volna (átívelősöknél alapból inkább darapárti vagyok) talán más élményt ad, de a végére nem úgy értem el, hogy de kár, hogy nincs több rész. Ebből kifolyólag nem várom epekedve a második etapot, de ha odaérünk, azért lehet, hogy rászánom magam a folytatásra.

(Színészekre visszatérve, érdekes volt Darren Boyd-ot ilyen szerepben látni. Annak idején a Kiss Me Kate-ben láttam először, és valahogy azóta is inkább a vicces vonalhoz társítom, pedig láttam már másban is, pl. a Little Dorrit-ban. Na, az még egy sötét hangulatú Dickens adaptáció, egy 14 részes minisorozatban elmesélve. Ha valaki szereti az 1800-as évek komor Angliáját, bátran üljön neki.)

e - 2015. 04. 16. 09:45

OFF: (torolhetitek is, csak hallgattassek meg a keresem)
Human, Winnie!
Feltennetek valahova egy kulon sorozatajánlós menupontot? Sokat segitene, ha epp keresnek valami frisset, ujat neznivalot, sajat izlesemnek valot.
Koszi,
e

ON:
koszonet az irasert, bele is kezdek!

egy igazi szakember - 2015. 04. 16. 18:50

Ledaráltam néhány nappal ezelőtt, és el is kaszáltam.

Mást vártam, az északi krimik rejtélyét, egy átívelőszálas, nyomozós sorozatot.

Ettől függetlenül a főcím nagyon tetszett, a tájképek csodálatosak voltak, de nekem a vége már egyáltalán nem jött be, valószínű ezért is döntöttem a kasza mellett.

Néma Harcsa - 2015. 04. 17. 09:04

@egy igazi szakember: no igen, ez a kockázat annak az ára, hogy merték váratlanul keverni a műfajokat. Nekem bejött, de nem lep meg, ha valaki inkább hagyja a pébe kb. a molett csaj eseténél.

Voriss - 2015. 04. 18. 15:53

most néztem meg az évadzárót, nagyon nagyon jó ez a sorozat

fv - 2015. 04. 18. 17:00

Nem volt rossz, de szerintem ha az egész sztori egy Fringe-epizód lett volna, jobb lett volna.

blogen - 2015. 04. 28. 04:13

Ahhoz képest, hogy egy rossz horrorfilm volt az alapja ez nagyon jó lett. Talán mert az utolsó pillanatig nem az eredeti alapanyagra koncentráltak. Viszont nem tudom, hogy második évad hogy lesz ebből, mert a járvány agyonnyomná a sokkal nyomasztóbb helyiek minden lehetséges történetszálát.

Hiroshima32 - 2015. 06. 18. 22:21

Jó volt ez egy gyors darára. Az északi táj látványával eleve megnyertek, ‘a Londonból érkező nyomozó betoppan a színre’ dologgal meg persze, hogy a Death in Paradise ugrott be, ahogy a többnyelvű környezet is erre vezetett, de annak linearitásán túllépett ez. Aztán persze jött a lebetegedő karakterek sora, amely persze a vírusos-tömegjárványos sorozatok sorát juttatta eszembe, még az Utopia is besejlett egy-két jelenetből. A lezárással megleptek kicsit, de benne hagyták több szálon a továbblépési lehetőségeket, amivel lehet dolgozni a következő évadban. Karakterszinten ambivalens volt szinte mindegyik, ami emberivé teszi őket, leszámítva talán a két gyerekszereplőt, meg a posztban említett Natalie-t. Dan-ből meg sikerült összehozni egy antihőst, érdekes lesz látni, hogy alakul a sorsa úgy, hogy a felszínre került titka nagyjából a mélybe süllyedt újra.

Lemoni - 2015. 09. 14. 23:10

Nekem nagyon tetszett. Örülök, hogy darálva néztem, mert így nem kellett sokat várnom a következő részre, annyira beszippantott :) Őszintén szólva a rejtély (mi fertőzi a embereket) a legkevésbé érdekes benne, ami megfogott, azok a karakterek és az egymás közötti interakcióik. Remek színészi alakítások, Dormer és Tucci, na meg Gambon kiemelkedően. (A Carrie Morgant játszó kiscsajnak is Dormer a vezetékneve, talán a lánya a való életben?:) Luke Treadaway meg itt is doki, mint a Penny Dreadfulban :)
A 2. évadban nyilván ismét küldenek valaki(ke)t, kivizsgálni Morton halálát, illetve ilyenkor “szoktak” (tipikus klisé) katonai céllal is érdeklődni, szóval várok 1-2 nevesebb színészt ezekhez a karakterekhez. Bár én igazán annak örülnék, ha a már megismert szereplők oldanák meg a helyzetet, talán a két gyereknek (Luke, Carrie) lesz is ebben szerepe.

ginger18 - 2015. 10. 14. 16:18

Lemoni:
Úgy tudom a penny dreadfulban Harry Treadaway a doki. Ikertesók,innen a hasonlóság.

rary - 2016. 01. 25. 14:11

Harmadik résznél járok és esetleg észrevette valaki a magyar vonatkozást? Stanley Tucci a zongorán LISZT-et játszik. Ki van írva a kottára. :)

n4nom4n - 2017. 03. 05. 13:12

2. évad is nagyon jó, sőt megkockáztatom, hogy kicsit jobb, mint az első!

winnie - 2017. 03. 05. 13:37

á, ez megnyugtató, már sorban áll.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz