Hamar letudta az NBC a One Big Happy-t, ami mindössze 6 részes berendelést kapott, és bár úgy látszik, hogy csak az utolsó részére lett elfogadhatatlan a nézettsége (18-49: 1.6, 1.2, 1.2, 1.1, 1.1, 0.8), felvezetés nélkül közel sem biztos, hogy lenne ilyen szinten. Ez a finálés nézettségesés a sztorit nézve meglepő, mert…, nos, mert volt “sztori”, finálé előtti kvázi cliffhanger és a szezonzárő egy “az előző részek tartalmából”-montázzsal kezdődött, ami többkamerás komédiáknál nem annyira gyakori.

Sőt, továbbmegyek, a fináléra még egy csavart is kaptak a nézők, ha akarom, olyat, amin el lehet gondolkodni (“És most hogyan tovább?”), de tudjuk, hogy az egész csak jópofa poénnak megy el, komoly hatása nem lehet. S nem csak a várható kasza miatt. Ez történt egyébként, hátha valaki nem akarja megnézni.

Nem mintha érdemes lenne, mert a One Big Happy pontosan olyan maradt (legalább konzisztens!), mint amilyennek a 2. rész után láttam, számomra továbbra is az “Ezt meg hogy rendelhették be?”-kategóriát képviseli, rémisztően túljátszott, a színészekre néha rájön a teátrális gesztikulálhatnék, meg a szájtátás, a nézői nevetés elég automata (lehet, hogy nem véletlenül nem mondják be, hogy élő közönség előtt veszik fel), és minden, ami történik, az rém bugyuta.

Oké, értem én, hogy ez a bugyuta-stíl szándékos, de ez már tényleg nem rajzfilmfigura-szint, hanem még annál is lejjebb van. És még ez is lehetne aranyos, ha a színészek és/vagy a karakterek érdekesek lennének, de egyedül Elisha Cuthbert figurájában valamennyi potenciál, a többi, fő- és mellékkarakterek egyaránt, tűzre valóak. Nagyon nem nekem találták ki ezt a sorozatot, 2/10.