login |

The Blacklist: vége a 2. évadnak – írta dzsiaj

2015. 05. 28. 15:33 - Írta: vendegblogger

14 hozzászólás | kategória: 2014/15 finálék, kritika,

Létezik egy összeesküvés-elmélet a sorozatrajongók között, miszerint minél jobb adott sorozat minősége, úgy csökken a nézettsége. Ez persze nem több konspirációnál, de fogadni mernék, hogy már mindannyian jutottunk ilyen következtetésre legalább egyszer. És persze vice versa: minél bénább egy széria, annál többen nézik.

Nem véletlen, hogy ezzel hozakodok elő, hiszen az eddigi epizódokat leginkább csak ostorozni tudtam előző írásaimban, most azonban felcsillant a fény az alagút végén — még mielőtt bárki nekiállna a gyors darának: a The Blacklist továbbra sem egy Person of Interest. Legalábbis a második évad második felére bekövetkező, akár látványosnak is nevezhető javulás mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Mi is az a The Blacklist? Annak, aki eddig a Holdon élt, és tényleg még véletlenül sem hallott a sorozatról, dióhéjban ennyi: az FBI 4. legkeresettebb bűnözője, Raymond Reddington (James Spader), váratlanul feladja magát, és közli: van egy listája azokról a mesterbűnözőkről, akikről a szövetségiek eddig még csak nem is hallottak, ő pedig nagyon szívesen hajlandó rendőrkézre juttatni őket. Egyetlen feltétele, hogy egy teljesen kezdő ügynöknővel, Elizabeth Keene-nel (Megan Boone) dolgozhasson együtt.

Gyakorlott junkie kollégák már ennyiből is rájöhettek, hogy alapvetően egy epizodikus nyomozós sorozatról van szó, ahol az átívelés mértéke (de miért adta fel magát és mégis kije neki ez az Elizabeth Keene?) minimális, a hangsúly itt bizony a heti ügyeken van. A készítők ráadásul voltak olyan kedvesek, és még sorszámozták is nekünk a listán szereplő neveket talán fontossági sorrend, talán valamilyen más elv alapján.

Az azért elég beszédes, hogy minél fajsúlyosabb részhez érkezünk az átívelés szempontjából, a sorszám is egyre előkelőbb, ebből kiindulva a top 6-ot még nem is láthattuk, bár nem lennék meglepve, ha a lista elején maga Reddington állna.

Azt már említettem, hogy eddig nem voltam első számú rajongója a sorozatnak. Úgy véltem, hogy a jól hangzó alapkoncepcióból az írók messze nem hozzák ki a legtöbbet. Reddingtonon kívül csak egy- jó esetben kétdimenziós főkarakterek szerepeltek, akiket bármikor gond nélkül le lehetett volna cserélni.

A heti nyomozások bénák voltak, a legtöbb esetben még csak nem is lehetett érteni, hogy a főszereplőnek miért van szüksége az FBI-ra, mikor maga is gond nélkül elboldogult a „mesterbűnözők” lekapcsolásával. Utóbbiak alig-alig tűntek fel, tetteik mozgatórugója vagy homályban maradt, vagy azt éreztem, bár maradt volna homályban.

Ahogy az átívelés pedig inkább okozott röhögőgörcsöt, mint áll-leeséseket, ráadásul teljesen tét nélkülinek tűnt: Raymond Reddington szent és sérthetetlen, mint egy telenovella bajszos főgonosza.

Hogy mi késztette az írókat arra, hogy erőteljesen belenyúljanak ebbe a képletbe, jó kérdés. A fő ok vélhetően az volt, hogy februárban a sorozat elkerült megszokott helyéről, és a hétfő este tíz órási slot helyett csütörtök este kilencre került, azaz az NBC nem kispályázott: beküldte saját nagyágyúját, hogy helyt álljon a Scandal és a CBS komédiái ellen. Csakhogy a csatorna rosszul jött ki a csörtéből: a fiatal nézők 30-40%-a nyom nélkül eltűnt, és az eddigi sávnyertes széria hirtelen a négyindulós nézettségi verseny (tudom, tudom, a CW is ott van) harmadik helyén találta magát.

Az viszont biztos, hogy ennek a rajongók voltak a nagy nyertesei, akiknek a készítő Jon Bokenkamp és a showrunner John Eisendrath egyre jobb epizódokat szállítottak. Az igazán éles váltás a 15. epizódtól érezhető, mikor is egy bírósági meghallgatás keretében feltették azokat a kérdéseket, felvetették azokat a problémákat, melyek előtt a fanyalgók értetlenül álltak.

A sorozat készítőit Liz Keene képviselte, az elégedetlenkedőket pedig a bíró, aki kíméletlenül feltárta az addigi másfél évad legnagyobb hibáit az átíveléssel kapcsolatban — gyakorlatilag egy retrospektív epizódot kaptunk, mely nyilván azt a célt szolgálta, hogy az esetlegesen újonnan érkező nézők is gond nélkül bekapcsolódhassanak. És hát le a kalappal az írók előtt: sikerült meggyőzniük arról, hogy kézben tartják a történéseket, pontosan tudják, hogy mi miért történik, és nem csak ad hoc jelleggel hajigálják egymásra az epizódokat.

Innentől több fontos változás is történt: epizódonként egyre nagyobb hangsúlyt fektettek az átívelésre, melynek során jobban megismerhettük a Reddingtont sakkban tartó titkos szervezetet, melyről kiderült, hogy nem fogatlan oroszlán. Végre lett tétje a történéseknek, volt kézzelfogható kockázat, most először elkezdhettünk aggódni a szereplőkért.

Másrészt több fronton is nekiláttak a karakteralapozásnak (másfél évad után): a Harry Lennix által alakított Cooper igazgatóhelyettest játékba hozták, nem díszítő elemként funkcionált a képernyőn. Megjelentek visszatérő mellékkarakterek, akiknek nem csak annyi volt a dolguk, hogy pár mondat után jól elvérezzenek, mint például Tom Connolly, akinek személyében talán az első háromdimenziós karaktert üdvözölhetjük, vagy korábban a Liz ellen nyomozást végző nyomozó.

De ami számomra a legfontosabb: végre elkezdték normálisan megalapozni a heti számokat, és hoppá, kivétel nélkül jól sikerültek. A bűnözők arcot, hátteret és főleg jóval több játékidőt kaptak, együtt érezhettünk velük, vagy akár utálhattuk őket, a lényeg, hogy nem hagytak hidegen.

A fináléra sajnos elfogyott a szufla, és akárcsak a The Flash esetében, itt is indokolatlanul tengtek túl az érzelmek: Liz együtt sír Cooperrel, Liz együtt sír a volt férjével, Liz együtt sír Reddingtonnal, csak közben pont a lényegre nem jutott elég idő. A cliffhanger viszont legalább ígéretes, és most először bizakodva tekintek a folytatás elé.

Végezetül még egyszer szeretném hangsúlyozni: a sorozat saját magához képest ugrott egy-két szintet a tavaszi etapra. Aki hezitálva kaszált évad elején, mindenképp adjon még egy esélyt, de aki alapból rossz szájízzel gondol a sorozatra, az várjon még. Hátha a 3. évad tovább javul.

14 hozzászólás Ne habozz!

Silas - 2015. 05. 28. 15:59

szerintem pont hogy a 2. évadra gyengébb lett.. megnézve a részeket, nem nagyon várom a folytatást.. de úgyis megnézem, aztán ha nagyon rossz lesz, hagyom.

ALDO - 2015. 05. 28. 17:16

” The Blacklist továbbra sem egy Person of Interest.”
Hát nem. De szerintem nem is akar az lenni. Igazság szerint nem is tudom, hogy miért nézem. A karakterek gyengék, sok epizód kifejezetten unalmas. Az ügyeletes levadászandó bűnözők pedig legtöbbször csak statisztálnak, pedig sokukban lett volna lehetőség. Gyakorlatilag James Spader Show is lehetne a címe, annyira elnyomja a többieket. Már a puszta gesztusaiból, hangsúlyából, levegővételéből ki lehet találni, hogy mit fog csinálni. Sokkal jobb sorozatokat pedig várólistán tartok, de a Feketelistát nézem. Még guilty pleasurenek sem tudnám nevezni.

winnie - 2015. 05. 28. 17:22

ALDO: pedig a szerkezete (epizodikus-átívelős) és a heti szám is megegyezik:)

ALDO - 2015. 05. 28. 17:45

winnie:
Igen, igazad van és értem én a párhuzamot. Csak a POI-ban kicsit fajsúlyosabbak a karakterek, nem tudni mindig, hogy a célszemély áldozat vagy elkövető (mert a blacklistnél ugye egyértelmű), és az átívelő szálak is kidolgozottabbak. De ezen nyilván nem fogunk összeveszni.

dragon1986 - 2015. 05. 28. 17:51

huha pont 2×14 utan raktam felre, meghoztad a kedvemet :D este nezem is:)

mse - 2015. 05. 28. 18:21

Kösz, hogy megfogalmaztad, miért ne érezzem magam idiótának, amiért a folyamatos fikázásom ellenére az évad vége kifejezetten tetszett. Bár a retrospektív epizódon kissé forgattam a szemem, hisz 2015-ben már igazán nincs igény a 45 perces “ez történt eddig” részekre, de az is igaz, hogy valóban megneveztek rengeteg alapproblémát a történetükkel. És az, hogy nem csak lógatták a levegőben idegesítően az átívelést, húzva a másfél évaddal ezelőtt elrohadt mézes-madzagot, hanem végre valahára magyarázatokat és válaszokat is kaptunk, ez úgy eleve eltávolította az egyik legfőbb frusztrációm forrását. A 3. évad pedig szükségszerűen váltás lesz, ezeket a következményeket nem fogják tudni elvágni egy szezonkezdésben, szóval most őszintén kiváncsi lettem a hova-továbbra.

dzsiaj - 2015. 05. 28. 19:28

ALDO

Egyre gondoltunk, ezt írtam még 2013-ban a félévadzárásnál:”Most egy kis szünet, januárban pedig folytatódik a The James Spader Show, akarom mondani a The Blacklist” :)

ALDO - 2015. 05. 28. 19:46

dzsiaj

Pedig halál komolyan nem olvastam utána a tavalyi kritikának.

Lajosék a másodikról - 2015. 05. 28. 22:45

A Reddington mindig mindent előre tud továbbra is nagyon idegesítő, de ezt meg a néha teljesen random ügymegoldó fordulatokat leszámítva korrekt szórakozás. A “meddig mehet el az ügynök a nemzetbiztonságra hivatkozva” rész a bíróságon még tetszett is, kár, hogy a történet jellegéből adódóan tudtuk, hogy nagy súlya úgysem lesz.

ALDO - 2015. 05. 28. 23:57

Az epizódcímekben szereplő sorszámokban van valami jelentőségük? A legelső részben Red említette, hogy hányan szerepelnek összesen a listán?

zagloba - 2015. 05. 29. 00:12

Teljesen egyetértek a kritikával.

Az 1. évad jóval egységesebb, és logikusabb felépítésű volt.

A 2. évad eleje nagyon sokat romlott a korábbiakhoz képest, de mégis szórakoztató tudott maradni.

Az évad második fele nagy minőségi ugrás volt, a heti ügyek is ütősebbek, az átívelő szál sokkal hangsúlyosabb lett.

Amit még hiányolok, az a mellékszereplők kidolgozatlansága. Aram, Dembe, vagy Navabi komoly lehetőségeket adna, de eddig nem akarták kihasználni a készítők.
Túlságosan rámentek a főszereplőkre, az ő motivációik, és a közöttük lévő kapcsolat van előtérben. A “kevesebb, néha több” elv alapján néha jobb lenne kicsit visszavonni őket.

A Ron Perlmanes dupla epizód fájó pontom, ritka nagy mellényúlás volt.

Személyes kedvencem az Üzbegisztánban játszódó 11. rész volt. A történet és a társadalomkritika nagyon kemény volt ebben.
Amúgy is látható, hogy a készítők sok epizódot a mai jogrend vitás pontjainak, társadalmi igazságtalanságoknak, problémás társadalmi kérdéseknek szentelnek /pl. az 1. évadban a Ludd tábornokos, vagy a bosszúálló ápolós rész/.
Nekem tetszik ez a kérdésfelvetés, ami nem annyira megszokott egy ilyen típusú sorozat esetében: mi a fehér, és mi a fekete?

A megingások ellenére összességében egy kellemes évadot láttunk, erős befejezéssel, úgyhogy bizakodva várhatjuk a 3. évadot.

sfefe - 2015. 07. 03. 00:39

En varom a 3.-at….

zoli - 2015. 07. 09. 16:19

Én is várom a 3.évadot, és remélem nem az utolsó lesz!

Monsieur Kacor - 2015. 07. 22. 22:28

Nekem tetszett a második évad.

SPOILEREK

Szerintem sokat változott a sorozat az első évad óta. Valahogy kevesebb Reddington van, mint az előző évadban, ami jó is, és rossz is. Úgy érzem, túlléptük a mindenttudó szuperkaraktert, árnyalták, emberibb lett, és itt valahogy nem annyira szuper, nincs annyi cool moment, ahol mindenki más hülye (az FBI még hagyján, de a bűnözők is? Mind?). Nagy kockázat, hogy a puhítás alatt elveszíti a varázsát, és én úgy érzem, vesztett is belőle, de egyben nyert is. Kinek bejön, kinek nem.
A Berlin-féle első évados kalamajkából egész ügyesen kiírták magukat, bár én ott mást reméltem (gondolom, nem egyedül), és pár helyen igencsak rezgett a léc . . magát Berlint meg a karakterét sajnáltam, az a szál valahogy többet érdemelt volna, talán ha nem esik áldozatául az első évad erőltetett high-concept fújásának, jobban sikerül kidolgozni. .
Ami Red puhítását jelenti, azt ellensúlyozták a Cabal-szállal. Az első évadban Red volt a cowboy, aki nyúlszájon ragadta a csúnya árnyékkonspirátorokat, és játszotta az eszét. Itt már kicsit többet mutatnak a játékból, és az ellenfelekből is, főleg azt, hogy ez a játék Redre nézve is igencsak veszélyes, és nem is jókedvéből csinálja (ez szerintem az első évadban valahogy nem jött le). Itt már “ők” is visszaütöttek, nem is kicsit, valahogy komolyabb lett az egész ügy, és Red hátteréből (meg Lizéből) is ismertünk meg apró szeleteket, amelyeken látszik, hogy a kötél nem csak a Cabal nyakán van rajta a Fulcrummal, hanem át van hajítva Red nyakán is.

A puha évadzáró tetszett, nem volt tűzijáték, mindenkimeghal, és látványos releváció sem, megnyugvás meg főleg. A Cabal szépen nyert, és ez nagyon kellett, hogy megmutassák, hogy van hatalmuk, és nekik is van telefonjuk :)

Liznek meg jól áll a blacklist :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz