Valahol sajnálatos, hogy csak hat részes volt a Duna legújabb sorozata, még elnézegettem volna egy darabig az Egynyári kalandot, hiszen az alkotók (Dyga Zsombor és Kovács M. András) jól ragadták meg a lényeget, és egy nagybetűs nyári, balatoni hangulatot varázsoltak a képernyőre, korrekt karakterekkel, ráadásul a párbeszédek szellemesre sikerültek.

Igaz, hogy a történet nem tartalmazott semmi olyat, amit ne láttunk volna már száztizenhat másik sorozatban, de a készítőknek sikerült olyan légkört teremteniük, ami miatt egy nagyon kellemes emlék maradhat ez a tinisorozat. Az Egynyári kaland klisékből építkezik, de a szerkezete stabil, így pedig a sok közhelyből megszületett egy olyan végeredmény, amit itthon még nem nagyon láthattunk.

Azt hiszem, hogy a hangulat mellett a szereplők is sokat tettek a pozitív összképért, mivel mind a hat fiatalban egy-egy szerethető figurát ismerhettünk meg. Eleinte még nem mindenkivel voltam elégedett, de a végére mindannyiukat megkedveltem. Az alkotóknak jó kis csapatot sikerült összehozniuk, és kár lenne folytatás nélkül hagyni ezt a jól sikerült kalandot.

Azt hiszem, hogy a fiatal generáció (Döbrösi Laura, Schmidt Sára, Dobos Evelin, Vecsei Miklós, Rubóczki Márkó, Héritz Patrik) nem vallott kudarcot. Spoilerek nélkül folytatom a tovább mögött.

Hat epizódot láthattunk, amelyeket külön is megállják a helyüket, de azért akadt itt némi átívelés is a történetben. Nem ez volt azonban a lényeg, hanem a könnyedség, a felhőtlen nyaralás, amelyet csak néha árnyékolt be egy-egy nem túl mélyen tálalt tiniprobléma. Lehet, hogy ezeket a témákat nem fejtették ki rendesen a sorozatban, de én ezért külön hálás vagyok, mivel nem vágytam egy kőkemény tinidrámára.

A fiatalok mellett néhány rutinos magyar színész is tiszteletét tette a sorozatban, akik közül mindenféleképpen Mucsi Zoltánt és Kálloy Molnár Pétert kell kiemelnem. A nyúlfarknyi jeleneteikben is sikerült valami pluszt adniuk a sorozathoz. A vendégszereplők között akadtak gyengébb alakítások, de szerencsére ezek a színészi teljesítmények nem döntötték romba a sorozatot.

Ha az Egynyári kaland emléke nem is marad meg örökké a nézőkben, de abban biztos vagyok, hogy ez a hangulat még jó ideig velünk marad – pozitívum volt, hogy a sorozat nem merült el a magyaros pesszimizmus mocsarában.

Részemről 7/10-et simán megért az évad. Bízzunk benne, hogy – a tervekkel ellentétben – ez nem csak egy minisorozat volt. Pluszként értékelem a sorozat zenéjét is, a főcímzene pedig egyszerűen kiváló alaphangot adott az egyes epizódokhoz. De tényleg, soha rosszabb magyar sorozatot!

Egy esetleges második szezon még a jövő zenéje, de talán bízhatunk benne, hogy előbb-utóbb újabb fejezet nyílik a balatonfüredi vendégházban. Valószínűleg nyár végére dől el, hogy folytatódhat-e az Egynyári kaland.