login |

Turn: Washington’s Spies: vége a 2. évadnak – írta Delilah

2015. 06. 16. 18:20 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: kritika,

Nehéz lenne összefoglalni ezt az évadot, vagy akár csak az utolsó részt, hiszen rengeteg minden történt az évadnyitó óta. Még ha voltak is lassabb, urambocsá’ unalmasabb részek, még mindig jó nézni a sorozatot, hiszen az aprólékossága párját ritkító, a készítők rengeteg mindenre odafigyelnek. Éppen ezért sajnálatos, hogy sem odakint, sem itthon nem túl népszerű.

Ha eddig azt kritizáltam, hogy mennyire “zárt” a sorozat, az S2-ben némiképp átestek a ló túloldalára, mert annyit mászkálunk térben, hogy az valami elképzelhetetlen. Sorolhatnám napestig mennyi helyen jártunk, de felesleges, mert nem azon volt a hangsúly, hogy bemutassák a városokat, vagy a kékek táborát, sokkal inkább, hogy mi a karakterek szerepe ezeken a helyeken.

Washingtont is többet láttuk, a tökéletes vezető személyisége mellett bepillantást nyerhettünk a sebezhetőbb oldalába, és a kártyázás a rabszolgával, a „megvilágosodása”, talán az egyik, ha nem a legjobb rész volt az egész évadban.

Bár a Turn középpontjában a kémkedés áll, ezt a sorozatot továbbra is a karakterek viszik a hátukon. Érdekesek, folyamatosan fejlődnek és alakulnak, alkalmazkodnak vagy alakítják a szituációkat. Annyi kompetens figura létezik ebben a világban, tényleg érdekfeszítő dialógusokat és konfliktusokat összehozva, mégis – és itt muszáj önmagamat ismételnem – ha valaki nem kattan rá a kémkedős-szabadságharcolós körítésre, az előfordulhat, hogy halálra fogja unni magát.

Még nekem is meg kellett erőltetnem magam, amikor a csata előtt megbeszélést tartott a két tábor a stratégiáról. Egyszerűen rémisztően érdektelen volt, ami pedig fontosabb, hogy teljesen lényegtelen az összkép szempontjából, de mint írtam, ennyire aprólékosak, alaposak a készítők.

Alapvetően maga a történet nem egy nagy dolog, szépen csordogál előre, az az ember érzése, hogy nincs benne semmi különös, azonban olykor akkora gyomrost ad, hogy nem győzünk felkelni utána – idén például a 2×05 padlóztató jobb horgot vitt be, csak pislogtam.

Itt pedig elő kell vennem az általam korábban sokat rugdalt Hewlettet, mert pozitívan csalódtam benne. Az ő személye a példa, hogy a vöröszubbonyosok is csak parancsot teljesítenek, nem csupán embertelen porhüvelyek. A tökéletes ellentéte ugye Simcoe, aki viszont a kegyetlen szadista összes tulajdonságát hordozza magán. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Hewlett iránt érzett szimpátiámba valószínűleg a szörnyű fogvatartása és Anna is közrejátszott, mert kettejük párosa egyszerűen felemelő volt, talán tényleg éreznek is egymás iránt valamit, ami remélhetőleg véget vet az Anna és Abraham között fennálló dilemmának.

Abrahamet valóban megváltoztatta a börtön, ahogy azt Mary is említi, már semmi komolyabb morális akadályt nem lát abban, hogy megöljön egy embert, elsősorban önvédelemből persze, de ezzel átlépett egy komoly határt a szememben.

Aztán ugye ott volt a két kedvencem, André és Rogers. Utóbbi éppen jókor érkezett meg, hogy jó kis cliffhangert varázsoljon az évad végére, előbbi pedig szívet tépően romantikus oldalát mutatta meg. El nem tudtam képzelni, hogy az az ember akár egy pillanatra is sebezhető, vagy nem tökéletes.

Ahogy az évad sem volt mindig kifogástalan, sokkal kevesebb információ cserélt gazdát, mint az kémek között elvárt lenne. Az első részben megszerzett morzsa csak mostanra nyert értelmet, az évad végéig szinte nem is találkoztunk Charles Lee-vel, én konkrétan el is felejtettem, hogy mi van vele.

Az általam alig várt Townsend-fordulat is csak így mellékesen lett érintve, pedig ő lett New Yorkban a fő információforrás, álnevén Culper Jr. Arnold tábornokot pedig hagyni kellett volna meghalni… Majd valamikor fontos lesz, de jelenleg rém unalmas a személye, ráadásul muszáj volt beleszuszakolni az évadzáróba is.

Ha már kapott szép új alcímet, akkor az ember azért elvárná, hogy a Culper-kör kicsit aktívabb legyen, még akkor is ha csak növekvő fázisban van. Ez így jelenleg egy kevésbé hű korrajz, ami amúgy roppant szórakoztató.

Nyilván elfogult vagyok, de számomra a 9/10 simán összejött a 2 . évadra, folytatás remélhetőleg egy év múlva. Reméljük, minél előbb döntés születik az esetleges harmadik szezonról.

– So, 7-2-1, do you trust the integrity of the Culper ring, then?
– With my life, sir, and yours. As you said, secrecy is the key to security.

5 hozzászólás Ne habozz!

Annatar - 2015. 06. 16. 18:56

Mindig nehezen vettem rá magam, hogy megnézzek egy-egy új részt, de aztán mindig berántott. Ez az évad tényleg arról szólt leginkább, hogy mélyebben megismertük az első évadban csak felvázolt karaktereket.
Hewlett abszolút szerethető lett, bár az már az elején is látszott, hogy ő egyszerű bürokrata, nem gonoszságból teszi, amit tesz. Most pedig kiderült, hogy becsületes (és érző szívű) ember.
Amiben nagyon jó ez a sorozat szerintem, hogy elmossa a különbséget a “mi” és “ők” között. Minden háborúban a felek démonizálják az ellenséget, hogy igazolják a saját tetteiket. De itt szinte kívülállóként megismerjük mindkét oldalt, hogy mindkét oldalon emberek vannak, jók és gonoszak, hősök és esendők vegyesen. Amit persze a szereplők közül sokan nem látbak (be)…

Annatar - 2015. 06. 16. 18:57

szerk: látnak :P

clegane - 2015. 06. 16. 19:47

én nagyon szeretem ezt a sorit, csodálkozom hogy nem nézik többen.
na jó, néha egy-egy jelenet elég buta tud lenni, de ezeken könnyű túllendülni az összkép miatt.

polovcev - 2015. 06. 16. 20:46

Nekem Hewlett volt mindig is a kedvencem, bár eleinte Gorman személye miatt, de idővel egyre érdekesebbé vált a karakter is. Amikor meg kivágta magát az ökörből, pont Simcoe monológja után az brutálisan jó volt. Már vártam mikor kezdi el egyesével levadászni a zöldkabátosokat:)

Lemoni - 2015. 06. 16. 23:01

Hetiben néztem, de aztán elakadtam és 3 rész még hátravan. Nem a színvonallal volt bajom, időhiány miatt halasztódik, de ha minden jól megy, a héten bepótlom. Mozgalmasabb és színesebb a 2. évad, jobban is tetszik, mint az első.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz