login |

A Community megmondta

2015. 06. 18. 17:42 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: a hét dumája,

A Community 6. évados fináléjáról már írtam, de volt abban több olyan idézet is, ami oda hely hiányában nem fért ki. Ide viszont igen. Ez például az epilógus volt a Community társasjátékkal (nyugi, nem spoiler) és a disclaimerrel. A videó itt van.

– What is it?
– It’s a script of a fake commercial at the end of season six, starring this family. Sorry, dad. Guess I win.
– You stupid child. Nobody’s winning anything. Don’t you see? This means we don’t exist. We’re not created by God,
we’re created by a joke. We were never born, and we will never actually live.

Dice not included. Some assembly required. Lines between perception, desire, and reality may become blurred, redundant, or interchangeable. Characters may hook up with no regard for your emotional investment. Some episodes too conceptual to be funny. Some too funny to be immersive, and some so immersive they still aren’t funny. Consistency between seasons may vary. Viewers may be measured by a secretive obsolete system based on selected participants keeping handwritten journals of what they watch. Show may be cancelled and moved to the Internet, where it turns out tens of millions were watching the whole time, may not matter. Fake commercial may end with disclaimer gag which may descend into vain Chuck Lorre-esque rant by narcissistic creator. Creator may be unstable. Therapist may have told creator this is not how you make yourself a good person. Life may pass by while we ignore or mistreat those close to us. Those close to us may be those watching. Those people may want to know I love them, nut I may be incapable of saying it. Contains pieces the size of a child’s esophagus.

Kész. A másik pedig a meta párbeszéd ugyancsak a fináléból – kicsit a Person of Interest – 4×11-es dialógra hajazott:

– Shirley could get us back on formula, but I don’t see it turning us around.
– Sorry, what’s our formula?
– Well, basically. I have a placeholder so set up it, makes analogies look like punchlines.
– My setup lacks awareness, but my punchline doesn’t know.
– Abusively cynical one liner dismissing everything you just said.
– Absurd reaction.
– You guys, can we put a pin in the B story and focus on the A story?
– I don’t trust A stories. Never have, never will. I had a set up about a story that was so placeholder, the punchline came five words early. And I can tag it too.
– Ooh.
– I’ll just take a moment to explain the risks involved in all decisions made from here until eternity.
– Who the hell are you?
– I’m Frankie Dart.
– Is this combination gonna work?
– Not my place to say.
– Abed?
– Lizard. Fire hydrant. Obama. Shane!
– You know, I put time into what I do wardrobe wise.
– Yeah see, Shirley, no Shirley, what does it matter, right?
– Abed, we’re not formulas, and if I had no self-awareness, I think I’d know.
– Things have a certain structure to them, you know? If we stray from it, we’re weird, if we stick to it, we’re boring.
– Yeah, but isn’t that more about the shape of your brain, Abed? I mean, no offense or anything.
– But isn’t the shape of your brain kinda fucked up?
– Hm. What’s your season seven pitch? Shirley or Elroy?
– That’s racist.
– How about they both come back?
– How about there’s a whole third black person?
– Where do they all sit?

4 hozzászólás Ne habozz!

tobias88 - 2015. 06. 18. 19:15

Hát igen, a sarokban ülős poén sírós volt :D Ezekért fog hiányozni a sorozat :(

Raziel Anarki - 2015. 06. 18. 19:39

fú ez a metareklám metaduma már ki is esett, pedig nagyon ott volt :)

ogRemanO - 2015. 06. 19. 10:21

A szakdolgozatom posztmodern hatásokat, különösen az intertexteket vizsgáló alfejezetéében nem hiába esett annyi szó a Community-ról: “A tömegkulturális utalások számszerű növekedése általános, a posztmodern korszakkal járó fejlemény, ami szinte valamennyi műfajban és egyedben fellelhető. Azonban formája sokféle lehet. Leggyakrabban verbális (a dialógusok során merül fel: reflexiók, hasonlítások), de előfordulnak tárgyiak (például filmes poszterek, kellékek), vagy színészek (a Maffiózók bűnözői közül többen korábban Új-hollywood-i gengszterfilmekben szerepeltek, a Chuck-ban [2007-2012, Josh Schwartz – Chris Fedak] Timothy Dalton, mint szuperkém) formájában is.
Az intertextek halmozását a televíziózásban vékony határ választja el a paródiától, mivel ezek is főleg humoros formában történnek, illetve vígjátékokra jellemzőek. Ezeknél a sorozatoknál azonban inkább a tisztelgés fontos, és nem a kinevettetés. Jellemző továbbá, hogy egy vagy több szereplő szinte folyamatosan különböző fikciókra reflektálva éli az életét, melyeket természetesként és szinte már valódiként is kezelnek. Ilyen a Balfékek (Community,
2009-, Dan Harmon) Abed-je és Troy-ja, a Psych Gus-ja és Shawn-ja, vagy a Chuck Morgan-je. Azonban az állandó karaktereken keresztüli reflexiókon kívül a tematikus intertextek is gyakoriak, kiváltképp a műfajiak. A legtöbb sikeres sorozatnak mára már elképzelhetetlen, hogy ne legyen egy noir, vagy musical epizódja, esetleg egy önparódiája, vagy metaepizódja. Legutóbbiak gyakori formája volt a sorozaton belüli sorozat, mely a fikciós szintek halmozásával az önparódia és a műfaji önreflexió határain egyensúlyoztak (Csillagkapu, DS9, Kés/alatt, Seinfeld).
A paródia a korszakban két részre volt osztható: azokra a sorozatokra, amik vállaltan az amerikai tömegkultúra egészének vagy egy szegmensének paródiái voltak, illetve azokra a sorozatokra, amik időnként egy-egy metaepizód keretében bizonyos műfajokat, vagy műfaji motívumrendszereket parodizáltak ki, nem egyszer sajátjukat. Előbbiben ekkor a főműsoridős, felnőtt rajzfilmek járnak az élen, kiváltképp a MacFarlane rajzfilmsorozatok , a Simpsons és a South Park. Az élőszereplős sorozatok inkább egy-egy epizód, vagy epizód részlet erejéig parodizálnak ki műfajokat, vagy műveket (A stúdió, Balfékek, Felhőtlen Philadelphia, Odaát).
A fentieken túl általánosságban megszaporodnak a tömegkultúrával kapcsolatos reflexiók legyen az pop- vagy alternatív zene, képregények, irodalom, mozi vagy Broadway. Nem feltétlenül a fentiekbe besorolható módon, de a kulturális termékek, és az azokkal történő interakció műfajfüggetlenül rutinszerűvé válik.”

Dave - 2015. 06. 19. 10:33

A társasjátékos gigameta volt :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz