login |

Battle Creek: az 1. évad

2015. 07. 14. 17:30 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: 2014/15 finálék, kritika,

Minden szezonban van egy olyan újonc országos sorozat, amit a vélemények vagy a premier pocsék nézettsége miatt csak jókora késéssel kezdek el, hogy aztán rádöbbenjek arra, hogy milyen nagy hiba volt ennyit várnom. Az elmúlt évekből beugrik a sárga földig lehúzott Do No Harm vagy a Rake – mindkettőről lehet tudni, hogy kasza lesz, így nem siettem velük, hogy aztán nyáron szerezzek magamnak pár remek órát velük.

Idén ez volt a helyzet a Battle Creek-kel. Hiába jegyezte a Breaking Bad-es Vince Gilligan (egy régi szkriptjét kapták elő) és volt a showrunnerje a House atyaúristene, David Shore, szinte minden kommentetek negatív volt (a maradók azért dicsérték), még human sem lelkesedett annyira érte a pilotkritikájában, pedig azt hittem, hogy a haverzsarus műfaj miatt nála siker lesz, bár azért közepesnél jobbra kihozta. Én már az első résszel úgy voltam, mint az egyik legutóbbi haverzsarus krimivel, a USA-es Common Law-val (amit ugyanígy késve kezdtem el a negatív kritikák és a nézettség miatt), abszolút bejött és tudtam, hogy simán nézős lesz a Battle Creek.

A Battle Creek sztorija a linkelt kritikából kiderül, tényleg pofonegyszerű: egy FBI-ügynököt büntetésből egy kisváros rendőrségre küldenek, hogy besegítsen. Az ügynök tipikusan jófiú, jófej, udvarias, karizmatikus, profi, mindenki szereti (de vajon akkor miért küldték Battle Creek-be?), és megkapja maga mellé a totálisan pokróc helyi veterán menő zsarut, aki egyszerűen ki nem állhatja őt.

– Actually, I kind of like seeing you like this. You know, impatient, maybe even a little bit hostile, human. Ah, I think suspension suits you, Milt.
– Oh, thank you, that’s very kind of you.
– You had to go and ruin it?

Szóval a haverzsarus felállás valójában nem is haverzsarus, hiszen a Josh Duhamel által alakított ügynök a viselkedésével, abszolút nem szándékosan, de totál kiidegeli Dean Winters figuráját (neki jól áll, hogy folyton fel akar robbanni), aki ennek úton-útfélen hangot is ad. És ez az a dinamika, ami hajtja a Battle Creek-et, a folytonos vicces zsörtölődés, autókázós szócsatázás a nyomozás menetéről, a modern tudományról (kontra gógyi) és az emberekkel való bánásmódról.

A két színész remeklése és összhangja mellett hatalmas plusz pont azért, hogy a 13 rész során a kapcsolatuk, bár fejlődget, alakulgat, de alapjaiban nem igazán változik meg, nem lesznek haverok, nem borulnak össze, a helyi zsaru végig pikkel kollégájára. Egyedül az tűnt egy fikarcnyit unalmasnak, amikor sokadjára temette a fejét a kezeibe Dean Winters Duhamel “hülyeségein”.

És az is pozitívum, hogy bár szinte mindig az ügynök kerekedik felül, sosem arra megy ki a játék, hogy a kisvárosi zsaruk megszégyenüljenek, nincs igazi “győztes” vagy “vesztes” a fene nagy vetélkedésben.

Általában egy epizodikus nyomozós sorozat esetében (és ez az) sokszor már az is elég, hogy a két karakter kedvelhető legyen, illetve szívesen nézzük őket a képernyőn. Azonban a Battle Creek erre még rátesz egy lapáttal. Nem mondom, hogy kiemelkedőek a bűnügyek, de magasan átlag fölötti a megtervezésük.

– Hey, Russ, I just got the hospital’s surveillance video.
– On your phone?
– Melissa e-mailed it to me.
– Who the hell is Melissa?
– The receptionist. With the gold hoops and the amethyst around her neck?
– Did you flirt with her as you ran past the desk?

Hol az ügy tűnik nagyon furának (a “20 év raboskodás megszökik a börtönből pár nappal a szabadon engedése előtt” tiszta Monk-os rejtély), hol a rendőri munka tár fel mindenféle kisvárosi különlegességet (ld. a juharszörp maffiás rész), hol pedig maga a nyomozás, az ide-odacsavarodó rejtély felgöngyölítése, a “Ki a tettes?”-kérdésre adott válasz az izgalmas. (Eleinte azt hittem, hogy lesznek bohókás kisvárosi figurák, de ennyire nem lett klisés a Battle Creek.)

David Shore a megoldásokkal nem hazudtolta meg House-os önmagát, hiszen az esetek több, mint felében egy magánbeszélgetés során ugrik be valakinek a megoldás. Viszont ennek ellenére nem mondhatni, hogy nagyon karakterizálna a Battle Creek. Szó se róla, a két főszereplőt bőven kap lehetőséget, azonban a mellékszereplő gárdának (Kal Penn totál a háttérben fura volt), a többi rendőrnek csak pillanatok jutnak, bár többségük kap egy kiemelt epizódot.

Minimális szerepük ellenére nálam a mellékszereplők is hozzátették a részüket a sikerhez, a zömük jópofa volt, és még az átívelő szálként funkcionáló kisiskolás stílusban prezentált munkahelyi románc a pokróc Russ és Holly, a titkárnő között is nagyon aranyos volt, abszolút nem zökkentett ki, bár ebben tippre az utóbbit játszó Aubrey Dollar-nek is szerepe volt. (A másik átívelés a helyiek nyomozgatása az FBI-ügynök múltja után volt.)

Az évadzáró, vagyis sorozatzáró pedig mindenképpen kiemelt résznek kezelhető, ugyanis ebben választ adnak arra, hogy Milt miért is olyan, amilyen, megismerjük azt, hogy mi történt vele a múltban. Mivel epizodikus a széria, így nem volt mit lezárni rajta (az ügyet, illetve a múlt feltárását nem hagyják félbe, kipipálják), de azért kapunk egy személyes cliffhangert, amit tudunk, hogy alakult volna, ha lett volna 2. évad, de így, hogy ez az utolsó rész, szerintem az ellentétes értelmezése érvényes, s ez még ütősebbé és abszolút teljes egésszé teszi a sorozatot.

Why couldn’t I have been working with that Milt?

Ahhoz képest, hogy úgy ültem le a Battle Creek elé, hogy megnézek belőle három részt és elkaszálom, nyári dara lett belőle, 2-3 hét alatt el is fogyott (nálam ez a dara), és bár a 10. és 11. részért nem voltam oda (vagy csak fél szemmel néztem őket?), szinte az egész szezon egyenletesen jó volt és igényesen megvalósított, amire az 1×12 és az 1×13 tette fel a koronát.

– Oh, and Agent Fraser is on his way here. He’s one of the finest we have. Military vet, three tours in Afghanistan. He’s a specialist in these kinds of things.
– You think we need a military specialist?
– Oh, no, uh, I’m sorry… uh, Agent Fraser’s a dog.

Aki egy szórakoztató krimisorozatra vágyik, az adhat egy esélyt a Battle Creek-nek. És szerintem bőven elég egyet, mert alapvetően a pilot hangulatában ugyanolyan, mint a folytatás.

6 hozzászólás Ne habozz!

El-ahrairah - 2015. 07. 14. 18:53

Nagyrészt egyetértek a leírtakkal, szerintem nagy kár a sorozatért, elnéztem volna még pár évadig. A főhősök és a mellékkarakterek is nagyon jól sikerültek és az ügyek is érdekesek, és ezzel a low-budget nyomozás dilemmával egészen egyedi lett a hangulata.

Nekem egyedül a szerelmi szál nem jött be, szerintem rettenetesen erőltetett és tényleg kisiskloás szinten van prezentálva.
Megtudjuk, hogy Russ szereti a lyányt (valamiért, mert kb. interakció sincs köztük), a lyány meg randizik egy másik valakivel akivel viszont sosejönössze semmi valamiért (szintén nem tudjuk meg miért) és hajaj denagyon nemlehetünk egymáséi mert plot device.
Az egész nagyon suta, különösen, hogy szegény csaj alig szerepel a sorozatban, kb. bármelyik két karakterről jobban el tudtam volna hinni hogy ők most nyálat cserélnének egymással.

Ezt leszámítva viszont minden más nagyon bejött, és a lezárás kifejezetten jópofa lett.

Paladin - 2015. 07. 14. 18:57

Én azért azt mondom, a pilot után még egy-két rész esélyt adjon, aki nem biztos a dolgában.
Engem túlságosan magával vitt a pilotban a Russ jogos frusztrációja, és inkább zavart az egész helyzet, mint szórakoztatott.
De nem bántam meg, hogy maradtam a sorozat végéig.

Vero - 2015. 07. 14. 20:06

Mindenképp megnézem, ha egyszer lesz felirat… de ha nem, majd akkor is sort kerítek rá valamikor.

galocza - 2015. 07. 15. 06:57

csatlakozom Paladinhez: a pilot kevés volt, hogy megkedveljem, talán a 3. epizód környékén kaptam rá az ízére. utána meg hamar vége lett 8(.

winnie - 2015. 07. 15. 07:49

ez meglep, mert nekem tényleg hasonlónak tűnt, de természetesen akkor tévedtem.

Monana - 2015. 07. 17. 10:50

Nagyon kellemes meglepetés volt, pár nap alatt ledaràltam és az legjobb sorozat élményem volt idén.

Szerettem a minden jelenetből áradó profizmust, még a főcímet is végig néztem tizenháromszor mert remekül megalapozta a hangulatot.

Nekem bejött a szerelmi szál, de én lány vagyok.

Az utolsó részben érdekes volt a “főgonosz” választása de jó volt a színészt kicsit más szerepben látni.

Imádtam, hogy végig arra játszottak rá a készítők, hogy mindenki azt hiszi Josh Duhamel egy üres fejű szépfiú. És róla nagyon kevés dolgot tudtunk meg egészen a végéig, amikor meg persze szembe mentek ezzel és a színész is rendesen odatette magát.

Érthető okokból folyamatosan a House párhuzam lebegett a szemem előtt, de sajnálom hogy ilyen gyorsan vége lett a mókànak, ebben még volt legalább két jó évad.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz