login |

Vikings: vége a 3. évadnak – írta Bori

2015. 07. 30. 21:10 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: kritika,

Úgy alakult, hogy hosszabb kihagyás után tértem vissza a sorozathoz. A Vikings 2. évadját a vége előtt abbahagytam, mert szimplán nem kötött le ahhoz, hogy hétről hétre kövessem. A 3. évad darája után elkezdtem visszanézni az írásokat a sorozatról és láttam, hogy a nézettsége igencsak megcsappant, sőt folyamatosan csökken. Arról, hogy ez miért lehet, majd kicsit később, de elöljáróban annyit, hogy nem a minőséghez van köze.

Sőt a Comic Con-on debütált 4. évados trailer is meglehetősen figyelemfelkeltőre sikerült, szóval azok, akik valahol a harmadik vagy akár a második évadban elhagyták a sorozatot, adhatnak neki még egy esélyt. 

harmadik évad legalább annyira mozgalmas, mint az előzőek, csak másképpen, ami nyilván nem mindenki tetszését nyerte el. A viking kultúrából már jóval kevesebbet kapunk, amire szükség volt, az első pár rész bemutatta. Alapvetően a politikai sakkjátszmákra és a vallások közötti ellentétre tevődött át a hangsúly. Ebben a szezonban az igazi harcok inkább metafizikai és hitbeli szinten nyilvánulnak meg.

A tovább mögött spoileresen beszélek a 3. évadról.

Ugyebár a második évadnak ott lett vége, hogy különböző machinációk után sikerült leszámolni Horik királlyal, így Ragnar mostantól királyként vezeti a népét. Lagertha Hedebyben uralkodik jarlként, de összeesküvést szőnek ellene.

A harmadik évad elején újra Wessexbe érkeznek a vikingek, hogy birtokba vegyék azt a földterületet, amit megígértek nekik. Persze van csavar a dologban, nem is egy. Az első, hogy Egbert király kívánságára a földért cserébe harcolniuk kell Kwenthrith hercegnő oldalán, (ráadásul Egbert királynak igazából esze ágában sincs megengedni, hogy ezek a pogányok gyökeret verjenek Wessexben).

Az, hogy a sorozat ebben az évadban erősebben foglalkozik a vallással, mint eddig, leginkább a Kattegatban hátramaradt nők, Aslaug, Siggy és Helga hármasához fűződő és tőlük menedéket kérő idegen történetszálában érhető tetten. Ezzel a sorozat egy ingoványos talajra tévedt, mert nagyon erősen sugallt valamit, ami kevéssé fér bele az előzetesen “kijelölt” határvonalaiba.

Eddig a pogány hitet megtartották egy abszolút hihető szinten. isteni kinyilatkoztatásnak vélt természeti jelenségek, ember vagy állatáldozat, legendák, mítoszok mesélése a tűz körül, homályos jóslatok a bölcstől, stb, de ilyen erős bevonása a pogány isteneknek a történetbe eddig nem volt jellemző a Vikingsre. Még éppen megtartottak elég misztériumot ahhoz, hogy elfogadhatóvá váljon ez a történetszál, de nagyon óvatosan kell a jövőben az ilyenekkel bánniuk, mert a túl sok ehhez hasonló lépés már egy egészen más sorozatot eredményezne.

Az S3 első fele kicsit nehézkesen indul be és kevésbé érdekes, amihez két karakter nagyban hozzájárul. Az egyik Björn rendkívül irritáló, felszabadított rabszolga, most pedig magát shieldmaidennek képzelő barátnője, Porrunn. Szegény lányt sikerült olyan rosszul megírni, hogy nem tudtam mást tenni, csak örülni, mikor elérte a végzete. Remélem, végleg megszabadultunk tőle és hiányából fakadóan láthatjuk majd Björn karakterfejlődését.

A másik Princess Kwenthrith, akiről az embernek az a benyomása támad, hogy szimplán elmebeteg. Persze a viselkedésére adtak némi magyarázatot, de ettől még minden képernyőn töltött pillanatát gyűlöltem.

Az évad első felében három helyszín között ugrálunk folyton, Kattegat, Hedeby és Wessex között. Ezek az ugrások nemcsak hogy megtörték a dinamikát, de a nézőbe se fektettek túl nagy bizalmat, hiszen minden egyes helyszínváltást kiírtak minden alkalommal, egy epizódon belül is. Nehezen hiszem, hogy a nézők három helyszínt ne tudtak volna észben tartani. Ezért is volt élvezhetőbb az évad második fele, ahol ugyan még mindig két helyszínen zajlottak az események, de sokkal jobban gazdálkodtak velük. A történéseket összerántották és mindkét helyszínből annyit kaptunk és olyan ütemben, ahogy arra szükség volt.

Az évadban elbúcsúztunk két olyan szereplőtől, akik a kezdet kezdete óta részesei voltak a sorozatnak. Siggy és Athelstan halála is elkerülhetetlen volt, ha jobban belegondolunk. Siggy hatalma elvesztése után sokáig kereste a lehetőséget, hogy újra abba a pozícióba kerüljön, amiben régen volt. Ezt azonban csak árulással érhette volna el, amihez már nem gyűlölte eléggé sem Ragnart, sem az új életét, viszont nem is tudott maradéktalanul alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Egész egyszerűen boldogtalan volt, amin nem segített a Rollóval való, nem kimondottan mély érzelmekre alapozott viszonya sem.

A másik ok, hogy Siggyt fel kellett áldozni ahhoz, hogy Rollóval mélyebben tudjanak majd foglalkozni a későbbiekben. Viszont az meg kell jegyezni, ha Siggy halálát nem is, annak módját mindenképpen fájlalom. Igazán megérdemelt volna egy sokkal elegánsabb, kevésbé a Titanic Jackjét idéző véget.

Athelstannal is hasonló a helyzet, mivel ő is szinte végig két világ között egyensúlyozott. Személye akkor volt a legizgalmasabb, amikor mélységes hitbeli válságban volt, hol az egyistenhitet, hol pedig a pogány hitvilágot érezve inkább magáénak. Abban a pillanatban, amikor újra, immáron teljes bizonyossággal megtalálta a hitét, léte Kattegatban értelmét vesztette. Erre ő maga is rájött, hiszen menni akart.

A szezon második felére viszont tényleg beindul a Viking World Tour, hiszen eljutnak Párizsig (azt most hagyjuk, hogy Michael Hirst mennyire nagyvonalú volt azzal, hogy rögtön Párizst érték el, de messzemenő történelmi hűséget remélem senki nem vár már a Vikingstől). Az évad legjobb epizódja is itt került adásba. Sőt, a To the Gates (3×08) akár még a széria legjobbja is lehet.

A párizsi események minden szempontból emelik az évad minőségét. Egyfelől megkapjuk az olyan régóta várt, pazar csatajeleneteket, amik maximálisan feledtetik a 2×01 rendkívül kínos „csatáját”; ráadásul a harc és annak kimenetele a karaktereinkben is elég mély nyomot hagyott, fizikálisan és mentálisan egyaránt. Plusz első párizsi ostrom végeredményének szintén van egy vallásos olvasata, akár a viking, akár a francia oldalt nézzük.

A párizsi történettel együtt belépett a sorozatba egy olyan új, női karaktert, akire már nagy szükség volt. Gisla hercegnőből eddig viszonylag keveset kaptunk, de az több, mint meggyőző. De ez igaz az egész párizsi „felhozatalra” . A határozott és tettre kész Gisla, valamint a gyengekezű és megalkuvó apja kettőse önmagában is hordozza a konfliktusok forrását, ráadásul a vikingek beáramlásával ez csak nő, fokozva a sorozat dinamikáját és sűrítve a történéseket.

Siggy halála és Gisla feltűnése még egy komoly hatással lehet a sorozatra, amihez én nagy reményeket fűzök. Egyelőre úgy tűnik, hogy Ragnar és Rollo élete két külön úton halad tovább, ami a sorozat számára mindenképpen előnyös lehet.

Rollo önmagában egy remek karakter, de Ragnar mellett nem lehet más, csak másodhegedűs. Számára Ragnar mindig egy olyan vetélytárs lesz, aki fölébe kerekedik, akaratlanul is megmérgezve ezzel a testvéri viszony. Valószínű, hogy egy újabb, az előzőnél sokkal komolyabb testvérviszály van kilátásban, ami remek drámát és csatákat adhat a sorozatnak.

Ragnar sorsa lassan, de biztosan változik, formálva vágyait, világnézetét, személyiségét is. Nagyravágyó hadvezér, akiben a többség vakon bízik, de ő mégsem elégedett, és a csatákon kívüli „nyugodt” időszakok kínszenvedéssel érnek fel. Valójában Athelstan volt az egyetlen támasza.

Legkisebb gyerekével, Csontnélküli Ivarral nem tud mit kezdeni, felesége és közte sosem volt igazi szerelem és most, hogy az utódlás biztosított, ez egyértelműbb, mint valaha. Floki pedig hiába zseniális hajóépítő és barát, makacs ellenkezésével és zsigerekből jövő Athelstan utálatával csak egyre távolabb került Ragnartól.

A bevezetőben lamentáltam kicsit a csökkenő nézettségen, aminek merem állítani, hogy nem a minőség az oka. Minden sorozatba becsúszhatnak gyengébb részek vagy történetszálak, de ezek megítélése egyénileg változhat is. Ami viszont biztosan áll a Vikingsre, hogy egy olyan, alapvetően kicsit szétesőnek tűnő, töredékes történetmesélést valósít meg – a 3. évadban főleg -, ami a hétről hétre való sugárzásban nem feltétlen szolgálja ki a néző igényeit, darálva viszont remekül működik.

Az persze más kérdés, hogy mennyire lehet sikerültnek tekinteni egy olyan sorozatot, amit tévére, heti sugárzásra találtak ki, de mégis darálva ér el igazán a nézőhöz. Csak a saját példámat tudom, hozni, az első szezon darája után a második hetiben való nézése már nem hozta ugyanazt az élményt, de a harmadik egyben való megtekintése újra elérte az, hogy élvezzem a sorozatot.

18 hozzászólás Ne habozz!

Silas - 2015. 07. 30. 22:13

nem a minőség miatt? szerintem de.. nekem nem gond ha véget ér a negyedikkel, egy ideje csak megszokásból néztem

winnie - 2015. 07. 30. 22:14

te is nézed. ha más is így gondolkodik, akkor miattuk nem csökkenne. ez nem jó érv.

Mark Bolt - 2015. 07. 30. 23:06

Most ez melyik? Ott hagytam abba, hogy elfoglalták Párizst. Ezek már újabb részek? Nem számítottam rá ilyen gyorsan. Az Outlander évadának második felét is teljesen véletlenül vettem észre hogy fut. Szerintem kellene a Sorozatjunkie-ra egy állandó sorozatfigyelő rész, hogy lássuk hogy épp melyik sorozatok futnak, illetve futottak az előző hónapokban.

winnie - 2015. 07. 30. 23:07

minden sorozat(évad) kezdéséről írunk, előzetesekkel, plakátokkal beharangozzuk, hírben leírjuk, hogy mi mikor premierel, plusz az oldalmenüben van egy éves premiernaptér, amiben szerepel minden premier. aki olvas minket, vagy valamelyik linket követi, az nem fog lemaradni.

gyerecske - 2015. 07. 30. 23:11

Nekem tetszett a 3. évad is, bár a 2. jobban.Az első évadban megjelenő viking kultúra bemutatását viszont hiányolom.

Vödör - 2015. 07. 30. 23:37

minden évben egyre kisebb lelkesedéssel ülök neki a vikingsnek, mert bár jelenleg a legjobb “történelmi” sorozat, de vagy a sorozat színvonala csökkent az évek során, vagy én várnék egyre többet tőle. Nekem nem elég történelmi, túl sok a szappanoperás elem. A földrajzi távolságokat az első évad óta nem érzékeltetik.

Riggins - 2015. 07. 30. 23:47

A párizsi ostromnál epikusabb jelenetsort nagyon rég láttam, erről az évadról mindig az fog beugrani, és így jó szívvel gondolok vissza rá. Nekem bejön a dolgok jelenlegi menete, nagyon bizakodok a 4. évad előtt.

Murder3 - 2015. 07. 31. 00:28

@Mark Bolt: Vannak erre a célra megfelelő oldalak, én ezt használom:

http://whatnext.eu/

Shyllard - 2015. 07. 31. 04:18

Én nem tartottam töredékesnek a sztorit, szerintem ott, ahol kellett folyamatos volt a mesélés. Ahogy írtad, ezúttal a szereplők belsőjében zajló cselekményeken volt a hangsúly és szerintem itt nagyon szép ívet vitt be a sorozat. Merem állítani, hogy számomra az idei season volt eddig a legjobb, mert itt kaptuk a legemberibb pillanatokat, elején méghozzá nem másnak mint a pogány isten beavatkozásának köszönhetően, aki pont megfelelően volt misztikus, imádtam és még kérnék ilyeneket ha lehet.
Nem szabad elfeledkezni Athlestan haláláról sem, akinek a temetése számomra a sorozat csúcspontja volt, magának Ragnar-nak is az eleje óta van egy misztifikált személyisége, de itt képesek voltak olyan helyzetben bemutatni, ami végre lehozta valamennyire a halandók szintjére és iszonyat kemény drámát láthattunk a részéről. Magának a papnak a távozását annyira nem is sajnáltam, mert szerintem ideje volt, de a temetési jelenet után már inkább visszakívántam volna az élők sorában, szimplán csak azért, hogy Ragnar-nak ne kelljen megbirkóznia egyetlen barátja, sőt az egyetlen ember halálával, aki képes volt az ő szemével látni a világat.

Összességében szerintem zseniális évad volt, hiába szerepelt szerintem maga Ragnar sokkal kevesebbet mint az előző évadokban, de olyan emberivé voltak képesek tenni mindenféle extremitásával együtt, hogy csak dicsérni tudom a készítőket. Még sok ilyen évadot halálokkar, misztikus istenekkel és emberi pillanatokkal!

Cápi - 2015. 07. 31. 08:00

Trailer alapján nagyon várom a 4. évadot, de a 3. számomra inkább csalódás volt. Nagyon akarják ezt a vallásos meg mitológiai témát erőltetni meg Ragnar látomásait (most akkor haldoklik, beteg/nem beteg, elvérzik/csak képzelte – mi van??)
Lehet darálva ténylesg jobb nézni, mert így heti nézősben messze nem volt meg az az élmény, mint az első 2 évad darája alatt.
Siggy és Athelstan halála nekem totál béna volt a már említett vallási/mitológiai cucc erőltetése miatt csak pislogtam akkor, hogy ja, ennek annyi?… aha…
A helyszínek közti ugrálgatás se tényleg a legjobb, mondjuk a helyszínek kiírása már nem is emlékszem, de ha tényleg az volt, az halál béna, hogy ennyire butának nézik a nézőket, No meg valahogy nem az igazi tényleg az se, hogy egyik percen Kattegatban jérunk, piffpaff örbehajóznak és máris Párizs mellett állnak. Jó, nem akarom én 3 részen át nézni, hogy fúj a szél meg hogy hajókáznak, de na. Remélem lesz pár okosabb megoldás a 4. évadra.

Bori - 2015. 07. 31. 11:47

Továbbra is tartom, hogy a minőség nem csökkent, csak a hangsúlyok tevődtek át. Azért 3-4 évadon keresztül nem lehet csak a viking szokások bemutatását várni, mert az az nem dramatizált sorozat, hanem ismeretterjesztés lenne. Ami ennek a sorozatnak sose volt célja (mélységében legalábbis), ez egy szórakoztató műsor.

szerintem - 2015. 07. 31. 13:57

en is elakadtam a harmadik resznel, de meg nem adtam fel. a vikingsben nekem az tetszett kulonosen, hogy bar tortenelmileg nem volt a leghitelesebb, jol mutatta meg a vikingek nyersesseget, minden teren. ahogy harcolnak, ahogy elnek, ahogy halnak. maga a sorozat is nyers volt, a csatajelenetek, a karakterek, vagy a parbeszedek, semmi nem volt tokeletes szerintem, de mukodott. a masodik evadban elkezdodott azonban valami valtozas, ami megmaradt a harmadik evadra, szerintem is szappanoperas hangulata lett es kiderult, hogy a csatajelenetek is nagyon olcsok, a szineszek is kozepesek, a parbeszedek is esetlenek. szoval az osszkep szerintem sokat modosult es nem elonyere. ha akarom, ez minosegi romlas.
ettol fuggetlenul nezheto, de nem varom izgatott, mint azelott.

troc - 2015. 07. 31. 16:19

Rollo fején az az öröm, amikor neki ígérik a hercegnőt – priceless! :D

idioty - 2015. 07. 31. 20:19

Egyetértek a kritikával. Bár én egyben ledaráltam és lehet tényleg azért volt jobb. A második évadot jobban szerettem, de ez sem volt rossz. Az eleje viszont tényleg alig-alig indult. A második fele sokkal jobban tetszett, viszont azt én is nagyon hiányolom, hogy egyáltalán nem mutattak abból semmit sem, hogyan jutottak el Párizshoz.
A misztikum része viszont nagyon tetszett. Pont annyira volt misztikus, hogy még a hihetőség határán belül maradjon. Én is szeretnék több ilyet!

Desmond Wallace - 2015. 08. 01. 13:55

Csalódás volt számomra ez az évad.
Egyedül a csaták terén történt előrelépés (kellett is), de a sztori – főleg a sok szappan miatt – gyengült a korábbiakhoz képest. Picit untam már ezt a sok házasságtörést.

Az meg elég vicces volt, hogy lemészárolják a vikingeket Wessexben, de nem számít, hogy a testvéreinket ölik, akkor is Párizs ellen megyünk.

Néha már az volt az érzésem, hogy Ragnar nélkül semmit se érne a sorozat.

6/10

idioty - 2015. 08. 01. 15:45

Szerintem Rolo nélkül nem érne semmi sem a sorozat. Mikor meglátjuk a képernyőn, mindig kitalálunk valami viccet a nevével kapcsolatban. Legtöbbször a sajtos roló jut eszünkbe :D

Miss Keamy - 2015. 08. 05. 16:04

Nálam meg pont Athelstan nélkül nem nagyon működik a sorozat. iszonyat milyen jó volt a dinamika közte és Ragnar közt. így is bőven a legjobb történelmi sorozatok közt van. várós az új évad.

ötös műhold - 2016. 05. 11. 11:18

Én egyben daráltam le a 3 évadot. Összességében ez egy jó sorozat. Történelmi témában számomra a Róma jobb film volt, de ez viszont egy annál sokkal ismeretlenebb, ezért érdekesebb világot mutat be. Hogy mennyire hitelesen? Igen, az kérdéses. Az látszik, hogy a készítők törekedtek a korhűségre. De azért itt messze nincs pontos történelmi hitelesség (ezek az események egy emberöltőnél sokkal nagyobb időtávot fogtak át), és ami számomra ennél még bosszantóbb (hiszen ez mégiscsak “szappanopera”, és nem dokumentumfilm), a földrajzi hiteltelenség. Dánia nagy része olyan mint az asztallap, de itt Hedeby valamilyen Norvég fjordban fekszik. És Kattegatban (egyik oldalon sem) sincsenek fjordok. És Párizsból Kattegatba Götlandon át mentek… Ez borzasztó, a készítők nem tanulmányozták a térképet.

Persze, elég sok szappanoperás megmozdulás is van benne. És valóban, néhány irritáló szereplő, aki jeleneteit egyszerűen átpörgettem, annyira bosszantottak: Björn és Porunn együttes megmozdulásai nagyon ilyenek. Ragnar is eléggé “elvont” lett mostanára, mintha fél lábbal már a Walhallában járna. És a hajóács, hát az tényleg nem a szimpatikus karakter mintapéldánya. Nekem nem tetszenek az intrikus részek sem, főleg, ha meglehetősen magyarázatlanok, tisztázatlanok (pl, Jagertha leváltása a jarl-ságról, és annak annyiban hagyása.) És még sok mindent említhetnék.

De összességében azért nézhető sorozat, ha az újdonsága, izgalmassága, és érdekessége az eleje óta már sokat is kopott. Míg pl. a Walkind Dead-et a sok hülyeség miatt egy idő után (kb. 4 évad) már nem tudtam tovább nézni (pedig oda meg vissza vagyok a posztapótól), e mellett biztos, hogy kitartok.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz