login |

Steven Universe

2015. 08. 13. 21:45 - Írta: CyClotroniC

11 hozzászólás | kategória: animáció, kritika,

If every porkchop were perfect we wouldn’t have hotdogs

Nem nagyon hiszek abban, hogy sok értelme lenne néhány erősebb év után mindenre ráaggatni az “aranykor” jelzőt, de kétségtelen, hogy talán sosem virágzott annyira az animációs műfaj, mint az elmúlt 5-6 évben. És ez még akkor is igaz, ha sokan olyan féltve szorítják magukhoz gyermekkoruk nosztalgiáját, mint egykoron a játékbolt legmenőbb G.I. Joe figuráját.

steven1

Hiába tartom még ma is klasszikusnak az Animaniacs-et, vagy ejtett életre szóló sebet gyermeki lelkemen, hogy sohasem tudtam meg mi lett Dagobert bácsi fagylaltrakományával, mikor megszakadt a vasárnap délutáni Duck Tales, továbbra sem hiszem el senkinek, hogy a 90-es évek derekán jobb volt egy Transformers-ért vagy egy Dragon Ball-ért kipattanni az ágyból, mint manapság a tévé előtt kezdeni a hétvégét egy Jake-es vagy egy Pinkie Pie-os pizsamában.

Az animációs kínálat ugyanis nagyon durván az előnyére változott az utóbbi években, különösen az Adventure Time és a My Little Pony 2010-es bemutatója óta, és itt még csak nem is azokról a felnőtteknek szóló darabokról beszélek, mint az Archer, a Rick & Morty vagy a BoJack Horseman, hanem a matiné időben futó kínálatról, amik sokszor tényleg olyan világot és karaktereket képesek felépíteni, amik nem csak a korai rajzfilmekkel, de a mostani élőszereplős sorozatkínálat nagy részével is simán feltörlik a padlót.

steven2

Az egyik létező legjobb példa erre a második szezonjában járó Steven Universe, annak a Rebecca Sugar-nek a sorozata, aki az Adventure Time csapatában edződött íróként, storyboard rajzolóként és zeneszerzőként is, majd kapott egy lehetőséget a Cartoon Network-től, hogy a csatorna első női showrunnerjeként alkosson valami igazán emlékezeteset, ő pedig valami egészen mélyet és varázslatosat gyurmázott össze nekünk felhasználva saját tesóját és gyerekkori élményeit inspirációként.

A tovább mögött spoilerek nélkül a jelen egyik legtöbbet éltetett animációs sorozatáról, a Steven Universe-ről lesz szó, aminek bár eleinte nehezen hangolódtam rá a hullámhosszára, beérve a történetet már kristálytisztán látom, hogy miért is lelkesednek érte annyira többek között a külföldi tévékritikusok is.

A történet címszereplője egy Steven nevű lelkes, nyitott és kalandvágyó kisfiú, aki Beach City egyik part menti házikójában lakik három gyámanyjával együtt (Garnet, Amethyst, Pearl), akik mellesleg földönkívüli szuperhőscsajok, vagyis drágakövek, akik arra tették fel életüket, hogy megvédik Stevent, Beach City-t vagy ha kell az egész emberiséget a különböző fenyegetésektől.

steven3

Csupán ennyi alapján lehetne pusztán egy újabb heti szörnyes mese is a koncepció, de hála a karakterek mélységének, az univerzum kidolgozottságának, a hangulatosan benépesített városkának és annak aprólékosan felskiccelt lakóinak, sokkal több van a Steven Universe-ben, mint azt elsőre gondolnánk.

10-20 epizód után például már elég komoly morális kérdéseket is feszeget, a maga módján rengeteget mond összetartozásról, elfogadásról és szeretetről, anélkül, hogy egy másodpercig is giccsbe hajlana, vagy olyan érzelmi gyomrosokat visz be, amire még biztos nem számítottunk volna akkor, amikor Steven a pilot egyik pontján egy Cookie Cat márkájú fagyiszendvics reklámdalát kántálja Gameboy-zenére.

Steven Universe-01

Ez a rendkívül aprólékos és türelmes építkezés az éppen, ami a legnagyobb hátránya és előnye is a sorozatnak. Eleinte ugyanis igényel némi bizalmat és kíváncsiságot a nézőtől, ha többre vágyik puszta mindfuck kalandnál, hiszen kezdetben tényleg nem látunk sokkal többet annál, hogy hőseink különféle geometrikus terekben szállnak szembe furcsa lényekkel, vagy ha Beach City-ben zajlódnak inkább az események, akkor rendre megakasztja valami szokatlan a hétköznapi mókuskereket, például cicák nőnek Steven ujjainak helyére, mert az ilyesmi bizony ebben a világban simán megesik.

Cserébe később nagyon szépen kigondolt válaszokat ad arra, hogy kik is valójában a Stevenre vigyázó Crystal Gemek, folyamatosan bontja ki előttünk Steven anyjának, Rose-nak a történetét, aki maga is Crystal Gem volt, de fel kellett adnia fizikai alakját, hogy Stevent (félig ember, félig drágakő fiát) a világra hozhassa, ráadásul ezek és az ehhez hasonló élmények nemcsak minket érnek váratlanul, hanem a sorozat főszereplőjét is.

steven4

A kezdeti mozgatórugó – ami a heti kalandokból az első szezon felére high concept sci-fit varázsol – Steven gyermeki kíváncsisága, aki folyamatosan kérdez, próbára teszi magát, tanulni, tapasztalni akar, része lenni a csapatnak, ráunva arra, hogy minden izgalomból kimarad, mert óvják őt a veszélyes kalandoktól, így vele együtt tudunk meg mi is egyre többet a körülötte lévő világról és eseményekről.

Bármennyire egyszerűnek is hangzik, mégis egészen ritka, hogy ennyire természetesen tárulkozik fel az univerzum a néző előtt, amivel az írók – ahogy a Crystal Gemek is – mindvégig tisztában voltak, viszont ugyanúgy titkolták a részleteket előlünk, ahogy Steven elől a pótanyuka-trió is.

Nézőként elintézhetnénk azzal is az egészet, hogy sokat változik a sorozat az előnyére az első 10-20 epizód során, de ha kicsit jobban belegondolunk nem történik más, csupán Steven tud meg egyre többet a múltjáról, a Crystal Gemek történetéről és ahogy tanul a különböző kalandokból, egyre világosabbá válnak számára az emberi lélek mélységei, ahogyan a háttérben húzódó folyamatokra is sokszor úgy derül fény, hogy elkap egy-egy félmondatot abból, amit “szülei” a háta mögött beszélgetnek egymással. Nem azért, mert nem bíznak meg benne, csupán féltik az igazságtól.

steven5

Az aprólékos és átgondolt világ persze mit sem érne magában, ha nem társulnának mellé kellően izgalmas karakterek vagy remek atmoszféra, de szerencsére a Steven Universe ezeket is simán kipipálja. Az egész alapötlet talán legmenőbb húzása, hogy Garnet, Amethyst és Pearl tényleg szupererőket birtokolnak, és bár lappang ilyen képesség Stevenben is, abszolút kifordítják a bandában világvédő mesék alapjait azzal, hogy nem beszélhetünk kifejezetten fiús vagy lányos csapatról az esetükben.

Nem csak arról van szó, hogy Steven kisfiú és kvázi különböző anyamodellek veszik körül, hanem hogy egyáltalán nem maszkulin annyira, hogy fiús legyen a történet, ahogy a lányos kliséket is legalább annyira kerülik. Ugyanis mindhárman eléggé menők a maguk módján, ahogyan mindenkinek úgyis más lesz a favoritja közülük. (De kit akarunk becsapni, nyilván a neurotikus és túlságosan gondoskodó, rendmániás Pearl a kedvencünk.)

Persze ezért is van manapság könnyebb dolga animációs fronton a készítőknek, mert jóval nagyobb kreatív szabadságot kapnak, mint 20-30 évvel ezelőtt mondjuk, amikor a történet és a karakterek huszadrangú célok voltak, a rajzfilmek meg nem többek baromi drága játékreklámoknál.

steven6

Végtelenül szimpatikus az is, hogy Stevent valahogy mindenki szereti Beach City-ben, legyen szó egykori rocker apjáról, aki ma egy furgonban lakik, mégis töretlen pozitivitással szemléli a világot, a sarki sültkrumpli-árusról, aki mindig félreteszi neki az olajban letört kis darabkákat, vagy a történet egyik pontján mellécsapódó rózsaszín oroszlánról, aki nem elég, hogy pontosan úgy viselkedik, mint a házimacskák és értetlenül hátrál ha papírzacskó ragad a fejére, de hatalmas, pihe-puha sörénye varázskardot és különféle titkokat is rejt.

A legmegkapóbb mégis az az egészben, hogy ennyi fantasztikummal tarkított világban közel sem a szokásos kártyát játssza ki Rebecca Sugar, így Steven egyáltalán nem menekül a fantáziavilágba az őt körülvevő hétköznapoktól, sőt éppen ellenkezőleg. A szuperképességekkel megáldott Crystal Gem trió az, akiknek kicsit nyűg néha a kötelesség és a világmegmentés és sokkal jobban vonzza őket Beach City hétköznapiassága, még úgyis, hogy nem feltétlenül értik a emberi lét minden egyes elemét, legyen szó akár olyan szimpla dolgokról is, mint az evés vagy az alvás.

steven8

Ha úgy vesszük, a Steven Universe egy vérbeli sci-fi sorozat, csupán egy kisfiú látószögén keresztül átszűrve, így amellett, hogy rengeteg rétegelt karaktert kapunk, bőven megtámasztva őket érdekes háttérsztorikkal és jellemhibákkal is, mégiscsak körbeveszi az egészet a töretlen, gyermeki optimizmus.

A sorozat ugyanis nem tagadja meg önmagát, tudja magáról, hogy elsősorban gyerekeknek készült, viszont pontosan ezért működik remekül felnőttek számára is, mert végtelenül logikus, impulzív és természetes a történet folyása, amit sok felnőtt széria nem mondhat el magáról, és ahelyett, hogy a sztorit légből kapott csavarokkal túlbonyolítanák, inkább csak elmerülnek a világ részleteiben, így van hogy, ami először nem tűnt többnek egy hangulatos háttérgrafikánál, később fontos helyszínné válik, arról nem is beszélve, hogy elég komoly, a valós életre is remekül kivetíthető üzeneteket lehet leszűrni a sorozat misztikumából.

steven7

A Steven Universe jelenleg is fut, hivatalosan a 2. évadját tapossa, és bár elsőre ijesztő lehet, hogy 67 epizódot kell ledarálnia annak, aki szintre akar kerülni, 10 perces részekről beszélhetünk, így némi matekozás után már nem is tűnik olyan vészesnek, egy kábeles drámaszezon hosszával kalkuláljatok, ha ti is beszállnátok Steven univerzumába.

Lehetne még róla rengeteget írni, hiszem meg sem említettem még a frappánsabbnál frappánsabb betétdalokat, amik néha felütik a fejüket, a fusiont, ami egy olyan esszenciálisan fontos eleme a sorozatnak, amit jobb is Stevennel együtt felfedezni, de alapvetően talán ez is elég ahhoz, hogy belevágjatok.

Mint mondtam, olyan darabról van szó, ami igényli a bizalmat az elején, de egyrészt kamatostól meghálálja azt idővel, másrészt Steven szavaival élve…

It’s not perfect, it’s great!

11 hozzászólás Ne habozz!

patrickburnsred - 2015. 08. 13. 22:38

Eddig mégcsak nem is ismertem ezt a sorozatot, viszont az írás olyannyira tartalmas és jó is, hogy simán meghoztad a kedvemet hozzá. Amint ledaráltam az OITNB-ket és a True Detective második szezonját, máris ránézek. Köszönöm az írást!

Villám - 2015. 08. 14. 08:13

CN egyik legjobb és legokosabban felépített sorozta és az egyik kedvencem :P . Mondjuk a fusion dance kicsit szexuális töltetűre sikerült ezért gyerekeknek nem igazán ajánlott felügyelet nélkül. Jó lenne ha többi műsora is hasonló kaliberű lenne a csatornának.

b - 2015. 08. 14. 13:05

az a kár, h sok embernek az animáció még mindig csak a nyugatról érkező műveket jelenti, pedig sztem ezek eltörpülnek, de mindenképpen elmaradnak attól amit az anime tud adni

winnie - 2015. 08. 14. 14:05

mar akinek. hiaba imad valaki egy retegmufajt, nem szabad azt hinni, hogy aki nem nezi, annak is bejonne.

CyClotroniC - 2015. 08. 14. 16:04

Én nem keverném ide az animet azért sem, amiért a nyugati felnőtt animációsokkal se tettem, mert más kategória. Egyébként bírom őket, de csak kocanéző vagyok, viszont amit szerettem, azt nagyon. Plusz szerintem mindenki tudja azért, hogy animek között lehet bőven értéket találni, szóval számomra eleve érdekesebb, hogy mennyit fejlődött mondjuk a Cartoon Network vagy a testvérei.

thomis89 - 2015. 08. 14. 16:04

Zseniális sorozat, hihetetlenül berántja az embert, de tényleg kell hozzá türelem, mert a high concept csak az első duplarészben (25-26) lesz teljesen nyilvánvaló, utána viszont megállás nélkül dübörög. Egészen elképesztő, hogy még az elsőre fillernek tűnő epizódok is hozzátesznek a sorozat belső mitológiájához, igaz ez néha csak 20-30 résszel később derül ki.
A neten elburjánzó teóriák pedig a legszebb Lost-os időket idézik, ami egy elsősorban gyerekeknek szánt sorozat esetében egészen meglepő.

CyClotroniC - 2015. 08. 14. 16:06

Igen, ott nagyon sok minden a helyére kattan, sőt korábbi dolgok is értelmet nyernek, meg ha csak érzelmi síkon nézem, a 26. simán a kedvencem a sorozatból.

b - 2015. 08. 15. 00:15

@winnie: már akinek, csak épp nagyon kevesen ismerik, lentebb kifejtem

@CyClotroniC: ez már jó érvelés, csak az anime kisebbségi komplexusom szólt belőlem, a kiemelt rész az elején kicsit azért félrevezető / félreérthető volt :)

ebből is adódik az eredeti gondolatom, h az animáció rengeteg embernél egy dolgot jelent: rajzolt valami, legyen az jó vagy rossz. valóban csak egy réteg tud különbséget tenni animáció és animáció között.
ez az ami csípi a szemem, jó lenne erről egy felvilágosító topic :)

a sorozatról annyi, h eddig nem ismertem, leírás és beillesztett képek alapján is teljesen ambivalens, még nem tudom mit kezdjek vele :)

Alterego 9 - 2015. 08. 15. 11:38

Ha már animéknél tartunk, azt egyébként meg lehet jegyezni hogy a sorozatban iszonyatos sok a nyílt anime utalás. Pl. Pearl kadozásai képkockáról képkockára a Revolutionay Girl Utena-t idézik, ahogy a kard oroszlánból kihúzása is, Steven szobájában egy Sailor Moon manga látható, a kéz alakú űrhajó a FLCL-ból van, a “Congratulations, Steven” jelenet a Neon Genesis Evangelion híres “Congratulations, Shinji” jelenetére kacsint ki, és így tovább.

patrickburnsred - 2015. 08. 15. 21:57

OFF, de: magyar felirat elérhető valahol az eddig megjelent részekhez vagy egy rendesen összeszedett szinkronos pakk elérhető?

Szapka - 2016. 01. 09. 10:05

Imádom a sorozatot, különösen a fúziók fogtak meg engem, és egyetértek azzal, hogy a fillernek kinéző epizódok is hozzátesznek valamit a sztorihoz, vegyük például a Historical Friction epizódot! :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz