login |

Astronaut Wives Club: vége az 1. évadnak – írta Zizi

2015. 09. 01. 16:55 - Írta: vendegblogger

15 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

Végéhez ért a Lily Koppel azonos című könyvéből minisorozattá lett The Astronaut Wives Club, ami az ún. „Mercury Seven”, azaz a NASA 1959-ben elindított első űrprogramjába bekerülő űrhajósok feleségeinek életét mutatta be a hirtelen jött rivaldafényben – a pilotról korábban már született egy kritika, bár winnie nem volt túlzottan lelkes.

Astronaut Wives Club-06

Hét nő volt tehát a középpontban, akik abban az időszakban váltak Amerika kedvenc „celebjeivé”, amikor a nőkre még csakis, mint anyákra és háziasszonyokra tekintettek. Olyan nők, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy az Egyesült Államok 10 évvel az első űrprogram elindítása után embert küldött a Holdra, és ezzel végleg megnyerte az “űrháborút”.

Valószínűleg ez a sorozat nem lesz sok junkie kedvence, de ennek csakis az az oka, hogy nem tipikus drámáról beszélünk, hiányzott belőle az intrika és a rejtély, mely valószínűleg annak tudható be, hogy egy-két igazán minimális “csúsztatást” kivéve, száz százalékig ragaszkodott a valóságban megtörtént eseményekhez. Ennek megfelelően a készítők nem találtak ki meg nem történt veszekedéseket, vagy bonyodalmakat, hanem követték a feleségek által elmesélteket.

Éppen ezért én inkább hasonlítanám egy történelmi dokumentum sorozathoz (bőven akadnak benne valódi felvételek és azok alapján rekonstruált szituációk), mint drámához, azaz kellett hozzá egy kis történelmi beállítottság, sőt, néhol bizonyos háttértudás is. Bár az utóbbival nem rendelkezőknek érdekes volt látni, hogy ki az, aki a Hetek közül eljut a Holdra, és kik szakítanak a NASA-val idő előtt.

Astronaut Wives Club-04

A történet az 1959-es első űrprogram és a Holdra szállás, valamint az Apolló-14 fellövése közti bő tizenöt évet fedte le a 10 rész alatt. Ennek megfelelően a sztori rendkívül gyorsan haladt, többször, akár részeken belül is előfordultak több hónapos, akár éves ugrások is, azaz a kevésbé fontos személyes eseményekbe nem mindig volt idő belemerülni. (Viszont elég sokat időztek az Apolló 13 körüli történéseken.)

Az AWC rávilágított, hogy a 60-as évek Amerikája sokkal többről szólt, mint az űrversenyről, a háttérben komoly társadalmi problémák (faji kérdések, vietnami- és hidegháború) húzódtak. Ezeket, ha nem is mélyen, de érintette a sorozat, a problémákat mélyebben elemezni itt és most értelmetlen lett volna.

Astronaut Wives Club-02

Azonban egy bizonyos társadalmi kérdés a feleségeket is komolyan érintette: a női egyenjogúságért való küzdelem. Láthattuk, hogy abban a korban a nőkre kizárólag, mint háziasszonyokra, anyákra és feleségekre tekintettek. Hátrányos megkülönböztetések érték őket az élet minden területén, legyen szó egy hűtlen férjtől való válásról vagy a saját testük felett történő rendelkezésről (pl. fogamzásgátlás).

Celeblét ide vagy oda, az űrhajós feleségek élete egyáltalán nem volt könnyű, a folyamatos aggódás, a férjek távolléte, a tökéletes élet „eljátszása” és az állandó nyilvánosság mindegyikük házasságára rányomta a bélyegét. Nem is meglepő, hogy a Mercury, Gemini és Apolló program 30 „űrházasságából” csupán 7 nem válással végződött – a szétmenők között több meglepetés volt.

Astronaut Wives Club-05

Számomra nagyon kellemes meglepetést okozott az Astronaut Wives Club, nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog, még akkor sem, ha a 60-as évek egyébként a szívem csücske.

Kerek történetet kaptunk tehát, érzelmes lezárással, a címszereplőktől pedig elbúcsúzhattunk (bár pár eredeti fotót elnéztem volna…), sőt, az is kiderült, hogy később hogyan alakult az életük, tehát valóban minisorozatról van szó. Illetve, ha lesz folytatás, akkor minden bizonnyal más feleségekkel. Talán akkor, ha születik egy újabb könyv.

15 hozzászólás Ne habozz!

m76 - 2015. 09. 01. 17:32

Space race -ből hogy lett űrháború?

winnie - 2015. 09. 01. 17:41

idézőjelek segítségével. ha tovább olvasod, akkor nem kérdezted volna meg:)

dzsiaj - 2015. 09. 01. 18:15

2 rész után kaszáltam, ha jól emlékszem. Nem volt unalmas vagy ilyesmi, de ez tipikusan az a sorozat, ami nagyon minőséginek akar látszani, pedig csak sima limonádé: túl szappanosan van megírva.

tghcs - 2015. 09. 01. 18:43

Imádtam! Eddig nem sokat tudtam az amerikai űrprogramról, meg annyira nem is érdekelt, de nagyon tetszett, ahogy ebben bemutatták. Nagyon tetszett, hogy mennyire rámentek a valóságra, pl. hogy a sorozatban mennyire pontosan lemásolták még a Life magazin fotózásakor viselt ruhákat is.
Nekem ez volt a nyár sorozata!

Deny - 2015. 09. 01. 19:16

Nekem is nagyon tetszett. Egy Pan Am-pótlékra számítottam, de ez még annál is jobb volt. Nagyon sokat dobott rajta, hogy valós eseményeket és igazi embereket (páran közülük még ma is élnek) láttunk. Az archív felvételek becsúsztatása is remek hozzávaló volt. Nagyon tetszett, hogy mennyire figyeltek a részletekre a ruháktól egészen a kajákig. Olvastam, hogy a megbízott szakács napokat-heteket töltött, hogy tökéletesen rekonstruálja az ételeket. Újabb piros pont, hogy ügyeltek arra, hogy olyan színésznőket castingoljanak, akik hasonlítanak az igazi feleségekre.

Semmi közöm a hatvanas évekhez, de kaptam egy kis ízelítőt, hogy milyen lehetett ezeket az eseményeket átélni. Remek kis időutazás volt. :) Azóta elolvastam a könyvet is, ajánlom mindenkinek, kicsit több részletet is megtudunk, és jobban kitérnek a Gemini/Apollo-feleségekre. Még több ilyen sorozatot! 10/9

Zizi - 2015. 09. 01. 20:06

“Azóta elolvastam a könyvet is”

Én is akarom, már várom, hogy megérkezzen! Nekem (is) mindenképpen a nyár sorozata volt… talán még DVD-n is megveszem.

n5wrr7 - 2015. 09. 01. 20:20

Nagyon tetszett, bár a dokumentum sorozat mivolta miatt valóban sokszor hiányzott már egy kis intrika belőle. De ha figyelembe vesszük, hogy valós eseményeket mutat be, határozottan élvezetesebbé válik. A színészek korrektek voltak, senki sem volt nagyon kiemelkedő. Yvonne Strahovski nem tud játszani, de őt nem is azért választották be…

huhh - 2015. 09. 01. 20:26

Szerintem is túl szappanos volt, meg erőltetetten polkorrekt is. Ebben a témában én jobbra számítottam.

LoGi - 2015. 09. 01. 20:55

Csatlakozom a dicsérők táborába, érdekelt a téma valamelyest és szerintem egy kellemes 7/10-es lett az alkotás. Nem mondanám, hogy túl szappanos volt, ennyi belefért szerintem 7 nővel a főszerepben, voltak súllyal rendelkező drámai részek is itt azért.

spamdog - 2015. 09. 01. 21:41

Számomra is a nyár sorozata volt. A feleségek közül Dominique McElligott által alakított Louise Shepard lett az egyik új kedvencem nagyon jól hozta az érzéseivel vívódó feleséget, a másik pedig az igazi cukiságbomba Azure Parsons aki a dadogással küszködő (és azt évek alatt leküzdő) Annie Glenn-t alakítja.
Az Mercury 7 harmadik egyben maradt házasságából Jo Schirra néhány héttel a sorozat bemutatója előtt ment el április végén.

Rene Carpenter (87) megnézett néhány részt a sorozatból és nem tetszett neki az őt alakító Yvonne Strahovski játéka!

Zizi - 2015. 09. 02. 00:41

@huhh

Nem szeretnék vitát kezdeni, de leírnád a véleményed, hogy mit találtál benne túl szappanosnak?

Mert sokszor idejük sem volt a készítőknek mélyebben belemenni a személyes érzelmekbe, vitákba stb., amit meg bemutattak az így történt a valóságban is. (Érdekelt a téma, így sokat olvastam utána, minden megtörtént a valóságban is, max. néha 2-3 hónappal korábban/később, mint a sorozatban volt.)
De nyilván azért érte meg könyvet írni róluk, sorozatot forgatni az életükről, mert nem mindennapi életük volt…

winnie - 2015. 09. 02. 05:47

szerintem sokan másképp értelmezik a szappant. olykor már bármilyen romantikára ráhúzzák, holott a szappanra éppen a mesterséges drámák, illetve a folytonos érzelmi csikicsuki jellemző. csak azért, mert valami hétköznapi, vagy éppenséggel nem mesterségesen hullámvasút, még nem lesz szappan.

Zizi - 2015. 09. 02. 05:53

@winnie

Köszönöm. Ennél jobban én sem fogalmazhattam volna meg. 110 százalékig egyetértek.

ldavid - 2015. 09. 02. 07:50

nekem is tetszett végülis. a cast nagyon jó volt szerintem.

huhh - 2015. 09. 03. 19:35

Zizi: Bocs a késői válaszért, remélem még olvasod.
Nos, én elsősorban audiovizuális szempontból éreztem szappanosnak, de kiszúrtam néhány nagyon erőltetett dramaturgiai fogást is. A képi világ messze elmaradt attól a szinttől, amit én egy igényes minisorozattól elvárnék, de ennél sokkal jobban idegesített a hang- és zenei sáv, ami olyan szégyentelenül hatásvadász lett, hogy én éreztem magam kínosan tőle.

Nagy amerikai hőstett alatt patrióta zene, szomorú jelenet alatt felvágom az ereimet típusú balladák szólnak, az egyes szekvenciákat pedig ezek az édeskés, tinglitangli átvezető dallamok kötik össze, amiket esküszöm, hogy a Narancsvidékből csórtak az alkotók.

A dramaturgiai fogások is hagynak maguk után kívánnivalót, különösen a Shepardné és az újságíró között szövődő kvázi románcot találtam izzadtságszagúnak, ami nem véletlen, ugyanis utóbbi csupán egy a forgatókönyvírók által kitalált figura. Az egész évad során végig azt éreztem, hogy néhány feleség kapcsán olyan kevés alapanyaggal dolgozhattak az alkotók, hogy kénytelenek voltak manipulatív, érzelmekre apelláló mellékszálakkal előállni, amik ahelyett, hogy segítették volna a történetet, inkább felszínessé tették azt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz