login |

Hannibal: vége a 3. évadnak. És a sorozatnak is.

2015. 09. 09. 21:58 - Írta: CyClotroniC

43 hozzászólás | kategória: kritika,

You, with your fancy illusions and fussy aesthetics;
you’ll always have niche appeal.

A Hannibal mindig is egy különc falat volt a sorozatok étlapján, és mint ilyen, nem tudott – ám vélhetően soha nem is akart – tömegekhez szólni barokkos álomvilágával, irodalmias dialógusaival és a hétköznapi logikára fittyet hányó irrealisztikus szabályrendszerével, ugyanakkor éppen ezek miatt lehetett baromi könnyen belezúgni Hannibal Lecter és Will Graham groteszk kapcsolati pszichodrámájába.

hannibal01

Függetlenül attól, hogy ínyünkre van-e egy sorozatkoncepció vagy sem, azt hiszem abban sorozatjunkie-kként egyetérthetünk, hogy ezek azok az egyedi víziók, amiket egy-egy sztoriötletben vagy pilotban keresünk mindannyian, hiszen egy bizonyos mennyiség után, meglehetősen éhezünk arra a minőségen túl, hogy valami újat kapjunk, amihez hasonlót egyáltalán nem láttunk még korábban, legyen szó történetről vagy akár csak történetmesélésről.

Mondanám, hogy ha valakitől, hát Bryan Fuller-től (Wonderfalls, Dead Like Me, Pushing Daisies) lehetett számítani valami egyedire, de azt még belőle se néztem ki, hogy ilyen mélyre mer és tud merülni a Hannibal-univerzumban, vagy hogy a thriller és krimi elemek csupán csak asszisztálni fognak két férfi érzelmi sakkjátszmájához.

Szóval mondhatni puszta kíváncsiságból és a koncepció iránt táplált általános érdeklődésemből nőtte ki magát alig pár epizód alatt az egyik kedvenc sorozatommá a Hannibal, így különösen furcsának tűnhet azt mondani, hogy egy kicsit sem érzek csalódottságot jelenleg a kasza miatt, még akkor sem, ha kevés menőbb dolgot tudtam volna elképzelni a tervezett Ellen Page-es folytatásnál.

hannibal02

You died in my kitchen, Alana, when you chose to be brave.
Every moment since is borrowed.

Már csak azért sem lehetünk elkeseredve, mert ismerve Fuller egyedi stílusát és közízléskerülését – Alana-hoz hasonlóan -, a sorozat már bőven a pilot környékén aláírta a halálos ítéletét merészségének köszönhetően.

Mégsem tudok másként tekinteni a Hannibal-re, mint igazi sikertörténetként, hiszen egészen páratlan dolgot sikerült véghezvinnie országos csatornán, az ottani átlagköltségvetés töredékéből.

Fuller a három szezonnal nem csak hogy személyes élettartam-rekordot döntött, de egy brutálisan szép sorozatzárót is komponált nekünk, az utolsó simításokkal pedig egyenesen díszcsomagolásba burkolta Will és Hannibal elkerülhetetlen végbe száguldó történetét, már amennyire egy szarvasmotívumokkal és egyéb makrózott ínyencségekkel játszadozó sorozat száguldani képes.

hannibal03

Nemigen tudok mást mondani a kaszán kesergőknek, mint hogy keresni sem lehetett volna ideálisabb forgatókönyvet annál, mint ami a Hannibal-lel történt, hiszen egy váratlan korai siker esetén már rég egy procedurális nyomozós The Blacklist-klón csapdájában találták volna magukat a készítők, annál többet meg nem igen lehetett elvárni az NBC-től, hogy végül már szombatra csúsztatva, egymillió alatti nézettséggel életben tartsa az egészet. Ha nem lett volna közös projekt a Gaumont-nal és részben a Sony-val, nem lett volna a szokásosnál sokkal olcsóbb, nem karolták volna fel a kritikusok és nem vált volna belőle presztízsdráma, vélhetően már az első évet sem érte volna meg.

Tényleg elég sok apró körülmény együttállása kellett ahhoz, hogy azt kapjuk, amit, ráadásul még abban sem vagyok biztos, hogy ha kábelen futott volna korlátlan szabadsággal és fele ekkora anyagi gátakkal, jobb sorozatot kaptunk volna, mint amit láthattunk, sőt szerintem éppen ezek a kompromisszumok segítették hozzá Fulleréket egy olyan egyedi Hannibal-világ megalkotásához, amit úgyis következetesen vittek végig, hogy bőven hagytak maguknak teret a kísérletezésre, de egyszer sem hazudtolták meg magukat útközben, úgysem térve le az útról, hogy tisztában voltak azzal, hogy a maréknyi elhivatott rajongó bizony kevés a távlatokban gondolkodáshoz.

A tovább mögött még egy darabig maradok a spoilermentes gondolatoknál, fogok szólni, ha már csak azoknak lesz érdemes továbbmerészkedni, akiknek megvolt a finálé is.

hannibal04

Sok dicséret szokta érni a Hannibal legszembetűnőbb erényeit, a vizualitást, a zenét és az alakításokat, de kár lenne elmenni az írás mellett, hiszen egészen briliáns adaptációt láthattunk, ami valóban hajazott inkább egy fanfictionre, de éppen ezért működött, amellett, hogy megértett két nagyon fontos dolgot.

Egyrészt tisztában volt azzal, hogy milyen pluszt tud hozzátenni a sztorihoz az audiovizuális közeggel így gyakran mesélt csupán montázsokkal párbeszédek vagy belső monológok helyett, ugyanakkor meg merte lépni ennek az ellenkezőjét is, és jó pár leíró részt kimondatott egy-egy karakterével, így gyakran kellett ügyesen egyensúlyozniuk az irodalmi fennköltség és a modoros művésziesség közti határon, ami csupán egyike volt a Hannibal virtuóz kötéltáncainak.

Másfelől érdemes azt is kiemelni, hogy csupán inspirációként tekintett az eredeti művekre, így ahelyett, hogy a cselekmény szolgai másolatát tálalták volna fel, inkább csak a regények szellemiségéből építkeztek, így volt hogy egy-egy félmondatot gondoltak tovább ezzel is tágítva az eredeti történetek világát, így főleg ennek köszönhető az is, hogy rendesen be vagyok sózva az American Gods-sorozattól, hiszen Fuller hozzáállása az irodalmi alapanyagokhoz egészen példaértékű.

hannibal05

Mondanám, hogy a Hannibal a tökéletes példa arra, hogy egy minőségi rétegsorozatnak is helye van országos adókon, de továbbra is úgy érzem, hogy megismételhetetlen szerencse kéne ehhez, ám ha a története nem is, de a történetmesélése még kábelen is egészen egyedinek mondható, hiszen nem is tudom, hogy van-e még olyan sorozat jelenleg, ami mindent alárendel az esztétikának, ráadásul jól is jön ki belőle.

(Esztétika alatt pedig nem csupán arra gondolok, hogy olyan a Hannibal montázsait nézni, mint bejárni egy életre kelt tárlatot a képernyő előtt ülve, hanem arra is, hogy fogyaszthatóvá tudták tenni a benne rejlő szörnyűségeket.)

Míg David Simont éppen a realizmusa miatt imádjuk, vagy a naturalista megoldások etalonjaként hivatkozunk olyan húzásokra, mint a Deadwood birkózójelenete a mocsokban, ami bár egy szimpla verekedés, mégis baromira nyersnek és kegyetlennek hat, addig a Hannibal éppen azzal emelkedik ki a mezőnyből, hogy nem hogy az arcunk se rezzen egy szívformává összecsomagolt torzótól, ami aztán a szemünk előtt bomlik szét és alakul át szarvassá, hanem tényleg sokkolóan szépnek lehet találni, ahelyett hogy undorodnánk tőle.

hannibal06

Sok apróság mellett szerintem éppen ezen a hangvételen áll vagy bukik az, hogy kiből lesz Hannibal-rajongó és ki fog értetlenül állni az előtt, hogy mit is akar ez a sorozat, hiszen a művészi körítéssel gyakran elveszik különféle szörnyűségek súlyát, illetve Hannibal is úgy válik egy akár szimpatikusnak is nevezhető antihőssé, hogy nem kell hozzá eljátszania se a jólismert megtört kisember-, se a nárcisztikus, laza zseni-rutint, és akkor még nem beszéltünk az öltözködéséről, a modoráról vagy akár a kikacsintásokkal tarkított finom humorról, amik sosem harsányak vagy térdcsapkodósak, de ott vannak, hogy tompítsák a horror élét.

Gyakran merül fel a kérdés, hogy nem túl beteg, aberrált vagy véres-e a sorozat, de igazából egy percig sem tartom annak, ahogyan az operák áriázós, nagy haláljelenetei alatt sem éreznénk szükségét a 18-as karikának. Kellően sötét beállítás, szűrők, némi színkorrekció és egy találó zenesáv bőven elég ahhoz, hogy baromi szépnek találjam a berendezett tetthelyeket vagy megéhezzek a főzős jelenetektől, hiába világos számomra, hogy honnan is származik az alapanyag.

hannibal07

A külcsín azonban nem csak önmagában lenyűgöző, de rettenetesen jó történetmesélési eszköz is egyben, hiszen remekül passzol Will nyomozási módszeréhez. Míg a Sherlock-nál a feliratozások remekül szolgálják a deduktív megfigyelés vizualizálását, addig a Hannibal-nél Will empatikus képességeihez tökéletesen passzol az a szürreális álomvilág, amihez kezdetben még társult az inga is mankóként, de idővel már elengedték a kezünket Fullerék, ahogy a haladó szintre léptünk.

Az egész módszer pedig valamennyire működik metasíkon is, hiszen ahogy Will is belehelyezkedik mások bőrébe, empatizál egyaránt a gyilkossal és az áldozattal is, maga is átéli a bűntetteket, ugyanúgy enged ez a szürreális álomvilág betekintést a karakterek elméjébe, és noha olyan konkrét gondolatokat nem közvetít, mint mondjuk a Mr. Robot narrációja, mégis egész kerek képet kapunk arról, hogy milyen helyzetben is van éppen egy-egy karakter a történet adott pontján. Ezen a fronton egyébként pont az idei szezon erősen megosztó első fele remekelt a legjobban, de máshol is találhatunk azért olyan képsorokat, ami hasonló módszert használ történetmesélés gyanánt, mint Will a nyomozásai során.

hannibal08

Ne értse félre senki, a Hannibal nem áll mindenek felett, ha sajátos stílusról vagy közlési módszerekről beszélünk, de simán ott van a legjobbak között, ami azért rendkívül fontos, mert a kiemelkedő sorozatokat elég gyakran éppen ezek választják el a szimplán jótól és szórakoztatótól. Mint a legtöbb ilyen, a Hannibal is tipikusan olyan darab, amit legfeljebb minden ötödik ismerősömnek mernék csak ajánlani, nekik viszont vélhetően elsőként, bármi mással szemben.

Mert hát azzal nem igen lehet vitatkozni, hogy a Hannibal végtelenül egyedi, amihez hasonlót egyáltalán nem láthattunk korábban és valószínűleg soha nem is fogunk, pedig egy olyan történetről van szó, ami nem csak szimplán adaptáció, de a regényen túl még Oscar-klasszikus filmként is ismerhetjük. A legnagyobb sikere azonban mégsem az, hogy felnőtt az elődjeihez vagy akár túl is szárnyalta azokat, hanem hogy tényleg annyira különleges élményt nyújt, hogy eszembe se jutna összehasonlítani se a regényekkel, se a filmekkel, se más sorozatokkal.

hannibal09

I believe that’s what they call a ‘mic drop.’

Kicsit méltatlannak is érzem egyetlen számba sűríteni azt a komplex élményt, amit a Hannibal adott vizualitásban, zenében, színészi alakításokban, írásban, kreativitásban és stílusban, de úgy hiszem, hogy 8,5/10-et minden elfogultság nélkül megérdemel, elvégre az elmúlt három év 10 legjobb sorozata között egész biztosan helye van Bryan Fuller sötét és elegáns pszichomeséjének.

Ez az a pont, ahol az általánosságokon túl belenyúlnék még a szezonba és a fináléba is egy kicsit, így aki nincs még szinten, az ne nagyon kíváncsiskodjon tovább, aki pedig többször is szájtátva végignézte a Love Crime-montázst, az nyugodtan görgessen a következő kép mögé.

hannibal10

Bár a szezonnyitót leszámítva daráltam az évadot, utólag egészen érdekes volt olvasni a kibeszélőt, hogy mennyire másképpen vagyunk bekötve, mi rajongók is, akik már ugye rákaptak a Hannibal ízére, hiszen míg alig volt, aki díjazta a szezon első etapját, nálam kifejezetten a sorozat egyik legjobban sikerült miniíveként csapódott le ez az 5-6 epizódnyi masszív PTSD-élmény, amit a karaktereknek át kellett élniük és talán csak az első évad második fele előzte be nálam Will összeomlásával.

Nyilván azok lehettek leginkább a csalódottak sorában, akiknek azért a nyomozás hozzátartozott a sorozat világához, ha nem is feltétlenül hetiben kellett ezt elképzelni, de ha Will és Hannibal brománcából indulok ki, akkor bizony nagyon kellett a történetnek egy ilyen elfajult szakítás utáni hipnotikus sebnyalogatás is.

hannibal11

Kicsit sem lep meg, hogy maga Bryan Fuller is azt mondta, hogy ez az a Hannibal, amit mindig is meg akart csinálni, és bár ő maga nem ment részletekbe, hogy mire is gondolt, de számomra hatalmas pluszt adott, hogy abszolút félretették a nyomozást és kizárólag arra koncentráltak fél szezonon át, hogy ki hogyan dolgozza fel a második évad fináléjában elszenvedett traumát.

Amellett, hogy ez a szituáció teret is engedett baromi szép hangulati montázsoknak, logikus lépés is volt, elvégre a történteket mindenkinek fel kellett dolgoznia valahogy, és egészen érdekes volt látni, hogy ki hogyan is próbálja kezelni ezt a problémát. Hannibal például egy olyan környezetbe menekült, ahol mindenhonnan csak a kultúra jött vele szembe, így ugye igazán itt kellett volna elemében lennie, de végig lehetett érezni, hogy maga sem találja igazán a helyét Will nélkül.

hannibal12

Ezzel szemben a Vörös sárkányos etap felemás élményt hozott, mert míg az első epizódja igen erősre sikerült és talán a sorozat legszebb képi pillanatait is hozta a kínai szalon vörös fényeitől kezdve a vetítés előtti metamorfózisig, jócskán a finálé előtt megkopott már számomra az aktuális sorozatgyilkos mitikus nagysága, pedig ha jobban belegondolok, nem igen tudnék belekötni.

Richard Armitage szenzációsat alakított, és valahogy volt valami vérfagyasztó abban, ahogy gépies egyszerűséggel szedte az áldozatait egyetlen hangtompítós pisztollyal, mégis hamar kifulladt a koncepció, talán éppen azért, mert nagyon ismerős volt és mind közül épp ezt mesélték el a legegyenesebben Fullerék.

hannibal13

Azért így is akadtak bőven remek húzások, hiszen Alana végre egész érdekes karakterré nőtte ki magát azzal, hogy ellopta Chiltontól azt a szerepet, amit eredetileg neki kellett volna betöltenie. Így viszont két legyet ütöttek egy csapásra, mert amellett, hogy Alanának nagyon jót tett a magabiztos főnökasszony szerep, aki valahol mélyen még bezárva is retteg Lectertől, addig Chilton kapcsán remek visszatérő poént faragtak abból, hogy mindig ő húzza a legrövidebbet a mellékszereplő gárdából.

Alanánál amúgy külön érdemes kiemelni az öltözködését, hiszen kvázi lelopta Hannibal stílusát, ha megfigyelitek, ez pedig egyszerre értelmezhető úgy, hogy a rövid kis kapcsolatuk ekkora hatással volt Alanára, illetve tekinthető gyerekes kis fricskának is a részéről, hogy elegánsan parádézik, míg a dokinak csupán egy fehér kezeslábassal kell beérnie.

hannibal14

A remek kis apróságoknál maradva, Hannibal “cellája” is telitalálat lett, mert nem csak annak adta meg az illúzióját, hogy még mindig az ő rendelőjében találkozgathat a pácienseivel, de tekintettel arra, hogy az ő fele volt jobban berendezve és a vendégrész kapta meg a jellegtelen, natúr, sötét teret, elég ügyesen tudták közvetíteni, hogy valójában ki is tartja kézben az eseményeket a két oldal közül, amire persze az operatőri munka is jócskán rásegített néhány jól eltalált fókusszal.

Ha kedvenc jelenetet kéne választanom, akkor valószínűleg a tigrisesre böknék rá a sok közül, noha a toplistába elég sok Will – Bedelia-beszélgetés kapna helyet, akiknek a szakmai eszmecseréje mindig hozta két ex-szerető cicaharcos civakodását is mellékízként, mintha csak azon versengtek volna egymással, hogy melyikük is érti meg jobban Hannibalt.

hannibal15

Nem is tudom, hogy a finálé dicsérete vagy éppen a kritikája-e, hogy az egészből szinte csak az utolsó 5 perc haláltáncára emlékszek, arra viszont annyira, hogy még most is a fejemben szól az a bizonyos betétdal.

Amikor kiderült a sorozat kaszájának a híre, valahogy végig nyugodt voltam, hiszen a korábbi két szezon is hozott olyan lezárást, amivel akár fináléként is boldogok lehettünk volna, de így látva mindhármat, egyikkel sem lett volna olyan teljes a kép mint ezzel a Sherlock & Moriarty- vagy Thelma & Louise-pillanattal.

When life becomes maddingly polite, think about me.
Think about me, Will. Don’t worry about me.

Mint mondtam, tényleg csak mérhetetlenül nagy elégedettséget éreztem, mikor lepergett az utolsó jelenet is, így nem maradt más hátra, mint hogy eltegyük a Hannibalt oda, ahová való: a legnagyobbak közé.

43 hozzászólás Ne habozz!

dzsiaj - 2015. 09. 09. 22:42

Nálam pont fordítva van. A 3. évad első fele kevésbé tetszett, sőt, a teljes sorozat leggyengébb etapjának mondanám. Bedelia jelenléte nagy pluszt nyújtott, mint ahogy az 5. rész végén Jack és Hannibal csatája is. Nagy szükség volt rá, hogy ne tartsuk Jack-et teljesen inkompetensnek, de ahogy Hannibal megkapaszkodott Pazzi hullájában és onnan ugrott le, tudatosította végképp mindenkiben azt, hogy igen: baromira félned kell ettől az embertől, mert szó szerint mindent túlél.

Azt viszont nagyon nehezményeztem, hogy a feszültséget csak azzal akarták/tudták fenntartani, hogy az epizódokban vagy Will, vagy Hannibal életveszélybe kerül. Will-t lelökik egy mozgó vonatról, aztán meglövik, aztán majdnem meglékelik a koponyáját, aztán elrabolják, és lehet, hogy közben még ki is hagytam valamit. Chiyo pedig számomra felesleges/funkciótlan volt. Segítette megérteni Hannibal-t a múltja által, illetve kifejezésre juttatta, hogy ő majd mindig megvédi. De jó. Oké, nyilvánvalóan ő szenvedte meg leginkább azt, hogy azt a sztorit feleannyi epizódban kellett elmesélni.

A 3. évad második fele már csak azért is tetszett jobban, mert visszatértek a klasszikus, nyomozós formulához, amit én viszont nagyon szerettem. Szerintem ugyanis nagy szükség volt rájuk keretként. Pusztán önmagában (igen, 3. évad első fele) nem találtam annyira érdekesnek a lélektani “harcot” Will és Hannibal között, mint mikor a bűnesetek által kontextusba voltak helyezve, hiszen ilyenkor tudtak moralizálni helyesről és helytelenről, ilyenkor lehetett Will-t mindig egy lépéssel közelebb vinni ahhoz, hogy gyilkossá váljon.

Dav3883 - 2015. 09. 09. 22:44

Az egész 3. évad kenterbe verte az előző kettőt az biztos. Nekem kifejezetten tetszett a Red Dragon etap is, szerintem jobban megvalósították, mint amit a filmben láthattunk anno.

Tökéletes lezárása volt a sorozatnak, talán a stáblista utáni jelenet nem kellett volna, hanem hagyni kellett volna a stáblistával lezárulni az egészet. Ja és ne felejtsük el Zachary Quintot, aki nagyszerű alakítást nyújtott itt is :)

Az egész sorozat 10/9 nálam.

Benjy - 2015. 09. 09. 23:02

Hétfőn néztem meg az utolsó két epizódot, és basszus még másnap is a nagy jelenet hatása alatt voltam. Több epizóddal sem voltam maradéktalanul elégedett, de visszanézve a szezon egészére már sokkal pozitívabbá válik az összkép. Nálam is többször a túlzott művészieskedés miatt billent meg a mérleg, de ezeket a pillanatokat hamar korrigálták egy-egy olyan zseniális dialógussal vagy beállítással, ami ismét visszaszippantott ebbe az elborult világba. Az az igazság hogy imádtam a befejezést, de még így is rettentően fáj a kasza. Főleg így hogy a színészeket egytől egyig imádtam, sőt a végére betoppanó Armitage is valami kegyetlen jól játszott. Remélem az American Gods valamelyest pótolni fogja ezt az űrt, amit kedvenccé vált mesterszakácsom hagyott, mert a Hannibal egy igazi gyöngyszem volt a modern televíziózásban.

Ui.: Költői kérdés: Úristen, Gillian Anderson hogy nézhet ki ilyen jól???? Rajta úgy látszik nem fognak az idő vasfogai….

Tiger27 - 2015. 09. 09. 23:19

igen..tényleg szuper és jó zárás is lett volna, ha nincsen az a bizonyos stáblista utáni jelenet…

steelwolf - 2015. 09. 09. 23:23

A 2.évad volt a legjobb!Képi világ 10/10, de a sztori hagy némi kívánni valót maga után! A végén azért ,vicces’ volt h nem haltak meg annyi seb után! A végén pedig azt hittem Will&Hannibal között lesz egy csók!
Gillian Anderson 10/10-es cickói vannak!

asdaa - 2015. 09. 09. 23:23

Szuper írás:)

gruang - 2015. 09. 09. 23:24

–SPOILER—-SPOILER–SPOILER–SPOILER–SPOILER
sok helyen olvastam, h a stáblista utáni jelenet nem kellett volna. sztem teljesen rendben volt, én úgy értelmeztem, h Bedelia várta haza lakomával Hannibalt, nem pedig Hannibal élte túl a zuhanást és készítette el a nő bal lábát.

Tiger27 - 2015. 09. 09. 23:31

GRUANG!! és Bedelia mégis hogy tudná magának elkészíteni a saját lábát??? :D

sevenside - 2015. 09. 09. 23:31

egyetértek a kritikával maximálisan.
csupán méltatlannak tartom egy kicsit, hogy a nálam egyik év epizódja jelölt 7. rész nem lett külön megemlítve. a Will házában folytatott beszélgetés a két főhős között egyszerűen zseniális volt, a 2. évad záróakkordjaira történt ‘szakítás’, ahogy Will megmondja Hannibalnak, hogy ‘I don’t have your apetite’ nálam a sorozat egyik csúcspontja. az utolsó rész pedig szintén visszautalt a 2. évad végére, amikor a sárkány leölése után Hannibal mondja, hogy ezt akarta mindig is, hogy együtt öljenek ketten (vagy hárman Abigaillel kiegészülve?)…tavaly a 2×13 volt junkien nagy fölénnyel az év legjobb epizódja, idén benne van, hogy duplázik.

CyClotroniC - 2015. 09. 09. 23:34

gruang: plusz amikor elrejtette a villát, az is arra utal, hogy valaki olyat vár, akitől tart és fél.

Aredhel - 2015. 09. 10. 00:01

Nagyon jó lett a cikk.
Pont az utóbbi napokban kezdtem el újranézni a 3. évadot, és ma volt meg az évad egyik legjobbja, a 3/6-os. Nekem az indulás, az első 4 rész, jóval kevésbé tetszett, mint bármelyik korábban. Az 5-7ig viszont ismét zseniális volt.

Kicsit egyenetlennek éreztem a Dolarhyde etapot is. Én nem láttam a Vörös sárkányt és a könyvet sem olvastam, így nem is tudtam mihez hasonlítani. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy mi ezen a fickón akkora nagy szám, hogy Willnek is vissza kelljen térnie nyomozgatni és még Hannibállal is fel kelljen vennie a kapcsolatot. Nem is értettem, minek húzzák ki ezt a szálat annyi részig. Sok időt töltöttünk el a Nagy Vörös Sárkánnyal, mégsem éreztem, hogy különösebben megismertem volna őt.

Annak ellenére, hogy valahol a 9-10 rész körül kicsit leült a sztori, a kifutása az évadnak (és a sorozatnak) zseniális lett. Csodálatos lezárást kapott, és amennyire bánkódtam a 4. rész előtt, hogy kaszálják, annyira örülök most, hogy méltó befejezést kapott. Gazdagabbnak érzem magam azáltal, hogy megnéztem, és részese lehettem ennek a történetnek. Ez egy kicsit nyálasan hangzott, de nem baj.

TiszteletreméltóPistike - 2015. 09. 10. 00:29

Az évad első fele nagyon müvészi és szép volt de semmi értelme nem volt. Sztem a Red Dragonnal kellet volna kezdeni. A befejezés kicsit izé volt, sztem sokkal jobb lett volna ha szöke csajt eszik meg együtt.

Lemoni - 2015. 09. 10. 00:48

Mai napig az X-Files-t nevezem meg az all time favourite fő kedvencemnek, de még az sem tudott olyan hatással lenni rám, mint a Hannibal. Az a vizuális gyönyörűség, amelyet Fuller folyamatosan zúdított rám, egyszerűen felülmúlhatatlan. Tudom, nem azon kéne bánkódni, hogy elmúlt, hanem annak örülni, hogy létrehoztak egy ilyen csodát, de hiába kaptam tökéletes történeti lezárást, rettenetesen hiányozni fog a képi világa, a hangulata. És a színészek. Mert láthatom őket másban majd, de nem fogják hozni azt az aurát, amit itt annyira szerettem bennük.

Lilith - 2015. 09. 10. 06:29

Gyönyörű volt a lezárás.

Nimand - 2015. 09. 10. 08:07

Kiváló évad, kiváló írás.

Nekem mindkét etap finálé epizódja volt a szezon legjobbja, ugyanennyire tetszett, ugyanennyire ‘wow’ volt az első etap záró része is.

Én a zenének, zeneszerzőnek is teletömném a zsebét díjakkal, főleg az S2-ben produkált valami hatalmasat (meg is vettem Google Playen), ott valahogy mesterien tudta fokozni a hangulatot, de persze S3-ban is elképesztő mennyiségű érzést tudott hozzáadni egy-egy jelenethez, főleg, hogy mérnöki pontossággal volt a látványhoz igazítva. Mestermű, na.

Ati7 - 2015. 09. 10. 08:24

Méltó lezárást kapott ez az egyedülálló sorozat. Biztos vagyok benne, hogy időnként újra fogom darálni, mert hasonló remekmű nem fog készülni mostanában. Az egész sorozat és a kritika is 10/10!

MRagnar - 2015. 09. 10. 08:42

Nagyszerű kritika, köszönjük szépen. CyClotroniC a te kritikáidat mindig nagyon élvezetes elolvasni amúgy is.:D
Nagyon nincs mit hozzá fűzni ehhez sem. “..nem maradt más hátra, mint hogy eltegyük a Hannibalt oda, ahová való: a legnagyobbak közé.”

Pontosan.

Claire8310 - 2015. 09. 10. 08:54

Hát ez is csak meg lett. Nekem az első évad volt a kedvencem, de a második is zseniális volt, a harmadik első etpja nekem sem jött be, túltolták a művészieskedést, de ahogy sejtettem a Vörös sárkány mentette a dolgot. Nagyon is. Szuperül rendben volt, a 12-rész az a sorozat egyik legjobbja volt, de a zárás is nagyon stílusosra sikerül, egészen a hatás alá kerültem, nem is tudom hányszor néztem vissza.
Egészen különleges sorozat volt ez, instant kalsszik. Hugh Dancy és Mads Mikkelsen zseniális alakításáról nem is beszélve, milyen pazar színészek, jó Mikkelsent tudtam, de Dancy? Elképesztően jó.

Szóval a 3. évad első fele miatt egyetértek az összességében 8,5-ös sorozat értékeléssel. De ha az a 7 rész nélkül nézem akkor 10-es lenne.

Comedian - 2015. 09. 10. 10:44

Egyet értek a kritikával és az előttem szólókkal is. Egy egyedi és utánozhatatlan sorozatot sikerült Fullernek letennie az asztalra. Tény, hogy az első etap művészi jellegét tekintve másabb volt, mint az addig elmesélt történetek vagy évadok, de pont ezért volt jo szerintem.

Azt kell mondjam, hogy Mason Verger karakterével sikerült Fullernek a valaha volt legelvetemültebb főgonoszt akit valaha képernyőn láttam. Hannibal is nagyon kegyetlen, de Verger minden tette olyan elvetemült, beteg és különösen kegyetlen, hogy Őt még a pokol is kiveti magából mondván, hogy ez a csávó még nékik is kiveri a biztosítékot. Éppen, ezért gondolom, hogy bármennyire is jól játszott Armitage sajnos Verger fényében nem ütöttt akkorát.

szerintem - 2015. 09. 10. 11:41

szinte teljesen egyetertek a kritikaval, a hannibal egyedi mesterdarab. nagyon szep lezarast kapott, ami enyhiti a kasza miatti fajdalmat. ha folytatnak, nekem csak ugy kellene, ha mindenki marad a stabbol, aki hozzajarult ahhoz, hogy a hannibal az legyen, ami. a ket foszereplo bromanca es az utolso tanc annyira szep volt, hogy szinte fajt. a hejanasz az avaron jutott rola eszembe…..barcsak fuller ismerne a verset.

szeretnem kulon kiemelni, hogy mads mikkelsen mekkora szinesz. a pusher ota kovetem a palyafutasat (ami nem ma volt) es batran allitom, hogy korunk egyik legnagyobb szinesze. elmeny volt latni ebben a szerepben.

Risi92 - 2015. 09. 10. 11:45

basszus nem látttam a legutolsó jelenetet :D na majd este!

rvtul - 2015. 09. 10. 13:14

Mi lett volna a tervezett Ellen Page-es folytatás? :O:O

CyClotroniC - 2015. 09. 10. 14:07

rvtul: Köv szezon lett volna a ‘The Silence of the Lambs’-es időszakasz, és Fuller elég sokszor elmondta, hogy szerinte Ellen Page lenne a tökéletes Clarice Starling.

horiali - 2015. 09. 10. 16:18

Beteg egy sorozat ez, de nagyon.

napocskin - 2015. 09. 10. 18:18

Szuper az írás, köszi.
Nem nagyon van tehetségem ahhoz, hogy elemezgessem a dolgokat (igaz, itt van úgyis egy remek elemzés), ami nekem mindig is eszembe fog jutni erről a sorozatról, az az, hogy egy ilyen beteg lelkivilágú embert és a borzalmait is vonzóvá tudta tenni vizuálisan. Igaz, mindig így voltam a Hannibal sorozat könyveivel is – egyrészt taszított a sötét elmebeteg lelkiviláguk, másrészt az érdekességük miatt vonzott is. A sorozat meg rátett erre egy lapáttal a vizuális orgiával. Nem tudom, volt-e szó róla valahol, hogy Thomas Harrisnek vajon hogy tetszett, de kíváncsi lennék rá.
Amúgy a sorozat ebben Greenaway képi világára emlékeztet egy kicsit: bármelyik képkockája önmagában is megállná a helyét.
(Fura, hogy kiemelted a mic-drop idézetet, nekem az annyira kilógott valahogy a stílusból.)

Shannen - 2015. 09. 10. 20:40

Remek írás, tökéletesen összefoglalja minden gondolatom, érzésem a Hanniballal kapcsolatban. Ilyen egyedi és művészien gyönyörű sorozatot nem hiszem, hogy fogunk még látni. Nagy szerencse, hogy három évig tudtuk élvezni Fuller-ék csodáját.
Számomra ugyan az évad első fele talán kevésbé jött be, mint a Red Dragon-etap, de ez lehet annak is betudható, hogy az utóbbi részeket már darálva néztem és az mindig intenzívebb hatást vált ki.
A fináléról meg szimplán annyit, hogy az utolsó jelenet (mármint a stáblista előtti) számomra eddig az év jelenete. Nem is tudom hányszor néztem már vissza. Az a pár perc tökéletesen megjelenítette, hogy miért volt olyan zseniális ez a sorozat.

És szerintem a stáblista utáni jelenetnek is volt értelme és helye, egyáltalán nem baj, hogy belerakták, sőt.

ellis - 2015. 09. 10. 21:13

“Will empatikus képességeihez tökéletesen passzol az a szürreális álomvilág”

na én pont ezeket a részeket nem szerettem, valószínűleg ebben közrejátszott az a tény, hogy Hugh Dancy sztem iszonyatosan modoros ebben a szerepben, bár tudom, hogy ilyet nem illik írnom, de ez van

“Gyakran merül fel a kérdés, hogy nem túl beteg, aberrált vagy véres-e a sorozat, de igazából egy percig sem tartom annak, ahogyan az operák áriázós, nagy haláljelenetei alatt sem éreznénk szükségét a 18-as karikának.” furcsa ez, mert anno a Ridley Scott féle Hannibalt sokan utálták a sok gore jelenet miatt (kibelezés, agyvacsora stb). A sorozatban (főleg a harmadikban) sokkal több ilyen jelenet volt, ami bár tetszett, de mégis hatásvadásznak érződött. Fullert a vizualitása miatt dicsérik, de az Scottnál is megvolt.

CyClotroniC - 2015. 09. 10. 21:23

Közben aktuális hír, hogy a Hannibal pilot rendezője kapja majd az American Godsos melót is. Hátha más is lelkesedik annyira érte, mint én. :P

- 2015. 09. 10. 21:23

Ez a 3 évad volt az egyik legmeghatározóbb sorozatélményem. 9,5/10. Bevallom, megríkatott a finálé.

noodles - 2015. 09. 11. 09:36

szerintem bőven túltolták a 3.évadra a művészkedést. a szereplők szájába is olyan mondatokat adtak, hogy ember nem beszél így egymással ha leül társalogni. nem azt mondom, hogy ne tetszett volna mert jó volt nézni de nekem már sok volt Will folytonos szenvedése nem beszélve a mélyenszántó eszmefuttatásairól.

Amúgy Bedeliát hogy-hogy nem csukták le? De lehet nekem nem jött át valami és végig börtönben volt? :D Az utolsó jelenet is mi volt? Az a szikla elég magas volt azért, hogy Hannibal kimásszon egy olyan zuhanás után, bár túléltek ezek már torokvágást, felgyújtást is :)

Bibi - 2015. 09. 14. 03:54

Új Hannibal-os vagyok, kereken 5 napja csatlakoztam ehhez a világhoz. Azóta ledaráltam a 3 évadot – igen, de nem ettem, ittam, aludtam, éltem társadalmi életet, voltam napon, stb. :-D.
Számomra megdöbbentő élmény volt. Egyrészt be kell vallanom, hogy pár jelenetnél bizony elfordítottam a fejem… az elején. De az első évad olyan szinten megemelte az ingerküszöbömet, hogy utána gyakorlatilag szemrebbenés – és pislogás nélkül néztem végig.
Olvastam a könyveket és láttam a filmeket is, de igazán most kerekedett bennem ki ez az egész, beteges, morbid, mégis oly magával ragadó világ. Eddig azért nem mertem belekezdeni a sorozatba, mert féltem a “véres jelenetektől”. Valószínűleg soha nem fogom megbocsátani magamnak, hogy egy ekkora élménytől ilyen sokáig megfosztottam magamat. A Hannibal életérzés ezzel vált teljessè.
Csodás a sorozat fényképezése, a képi világa, a színészek játéka, az egész stílusa.
Olvastam itt az oldalon az összes Hannibal-írást, mégis ez az utolsó kritika az, amivel teljesen egyet tudok érteni. Biztos, hogy egyszer újranézem, de valószínű hosszú idő fog eltelni addig.
SPOILER
A záró jelenetet én sem teljesen értem… Most akkor túlélte…??? :-O

f4sk4l@p - 2015. 09. 16. 14:31

A záró jelenetet én sem teljesen értem… Most akkor túlélte…??? :-O

Nyitva hagyták. Bedelia pedig elkészítette a vacsorát, hátha betoppan hozzá Lecter.

Reeka - 2015. 09. 17. 12:45

“This is all I ever wanted for you, Will…
This is all I ever wanted for both of us.”

Ma néztem meg az utolsó részt. Frenetikus volt. Minden. Az évad. Az összes három évad. Ennél jobb lezárás nem is lehetett volna. A világ egyik legszebb sorozata, örök favorit marad.

sziszko - 2015. 09. 22. 00:08

szerintem túlélték, Bedeliát meg feltálalták vacsorára, Will mondta is neki pár résszel előbb, hogy rajta van az étlapon, mindig a legjobb sorozatokat kaszálják el :(

Binky - 2015. 09. 22. 08:36

Hihetetlen jó lett a zárás, szerintem a zene is betalált. Ahogy végignéztem, nem bírtam mást csinálni, csak ültem, aztán újranéztem a végét. Majd még egyszer és még egyszer… Azon gondolkoztam, hogy Will és Hannibal vajon hányszor próbálta megölni a másikat valamilyen módon, mire eljutottak idáig? El is kezdtem nézni újra az elejétől.
Egyet hiányoltam a végéről, hogy a nyomorult Alana életben maradt. Az egész sorozat folyamán rettenetesen irritáló karaktere volt, nagyon vártam, hogy Hannibal beváltsa az ígéretét. Gondolom, ha lett volna következő évad, ott sor kerülhetett volna rá.

idioty - 2015. 09. 28. 12:14

Én most fejeztem be.
Kicsit féltem tőle, mert az első részekről sok rosszat hallottam. Őszintén szólva nekem sem tetszett az eleje. Nekem is már túl sok volt a művészi jelenet. Meg is értettem anno, hogy kaszálták a sorozatot sokan. Viszont megérte maradni az 5. rész az a “földön” játszódott és iszonyatosat ütött. Majd a 6. rész számomra megint nem sok minden, de a 7. rész megint iszonyat jó volt.
A sárkány eleinte tetszett, a végére nem. Biztosan jobban ki lett volna fejtve ez is, ha lett volna több idő.
Az évadzáró is eszméletlen jó volt. Összességében nekem 7-8/10 között volt az évad, viszont nekem a második évad jött be a legjobban, az 10/10!!! Ez is simán 9/10 lett volna, ha nem lett volna elművészkedve az eleje.
A stáb utáni jelenet nekem nagyon kellett. Nem tudtam hányadán állok Bedellával és az totál helyére tette a dolgokat. Nem olvastam utána mások mit írtak róla, de szerintem Bedella volt aki elkészítette a saját lábát. Már csak azért is, mert be volt kötve masnival. Szerintem alig várta már ő is a folytatást!
Viszont nekem a végén, talán a 12. részben derült ki, hogy Will csak megjátszotta magát Hannibál előtt, hogy nem akar többet rágondolni és így sikerült végül elkapnia. Szóval igen is szüksége volt rá, de másképp nem tudta elkapni. És be is jött neki a trükk!
Szóval nagyon nem bántam meg, hogy maradtam végig, számomra is az egyik legemlékezetesebb sorozat marad. Nekem is “széppé” tette a gyilkolást! :D Csak nehogy emiatt a sorozat miatt váljanak emberek sorozatgyilkossá! :D

Reinhardt - 2015. 10. 13. 06:17

Most kezdtem el a 3 evadot, nem is olvastam az elottem levo hozzaszolasokat. Csak az erdekelne, hogy nincs ebbol egy vagott verzio, ami nem ennyire muveszi, mar kezd zavarni, hogy kb 3 reszbe bele lehetne rakni az egesz tortenetet, ha nem lenne ennyi muveszet benne. Nem mondom, hogy jobb lenne, de szerintem atestek a lo tuloldalara.

idioty - 2015. 10. 14. 08:44

Az évad első felében én is így éreztem. Viszont ki kell bírni, mert a második felében visszavettek a művésziességből vagy már eltalálták a számomra ideális összhangot (vagy már megszoktam a végére).
A lényeg, hogy az évad első 3 részében majdnem én is kaszáltam annyira sok volt a művésziesség, de utólag nem bántam meg, hogy végignéztem! Sőt!!!

G. - 2015. 11. 19. 21:55

Zseniális volt, egy meghatározó sorozatélmény, valóban a legnagyobbak közé való.
A finálé elképesztően jól kiegyensúlyozott lett és nagyrészt le is zárt mindent. Az utolsó utáni jelenet ugyan érdekes toldalék volt, viszont a kasza tudatában kicsit fájó is volt egyben, hogy már nem tudjuk meg, mi lett a vége a dolgoknak. Gondolom a kétely, a továbbiakkal kapcsolatos nyitottság érzetének átadása is cél volt ezzel.
A lényeg: Még mindig ajánlom mindenkinek, aki vevő az ilyesmire, remekmű készült el az utolsó résszel.
G.

Akos - 2015. 12. 21. 15:46

Nekem ez már eröltetett volt. a Filmek közül, és a regények közül is a Hannibal volt a leggyengébb.
Azt hittem a teljes 4. évad lesz majd a Vörös Sárkány… de nem. Na mindegy.
első évad: 10/9
2.: 10/10
3.: 10/7
Kár érte, nagyon kedveltem. Jó lett volna a Bárányok Hallgatnak is a folytatásba. (bár az volt a 2. évad nagyjából)

ChristArt - 2016. 05. 05. 02:12

Briliáns film, remek kritika. Kiváltképp örülök, hogy más is látja a vérengzés mögötti sokatmondó és fennkölt mondanivalót. …És szeretek főzni… Ezt látva, talán még jobban… :)
A zárójelenet pedig döbbenetes volt és mégis magától érthetődő, felemelően szép és fájdalmas. Zseniális sztori, magával ragadó élmény. Imádom!

Csigusz - 2016. 06. 19. 12:41

Amennyire imádtam az első, hát még a második szezont (kétszeri nézésre mindkettőt) annyira volt gyenge ez a záró szezon – egyáltalán nem tudom sajnálni a kaszát.
Az olasz-szál kifejezetten gyenge volt, a Sárkány-vonal pedig ugyan jobb, de az előzménye fényében már nem csillogott annyira. Ezt a szezont biztos nem nézném újra.
Ettől függetlenül az első két szezon érdemei elvitathatatlanok, magasan 10/10 mindkettő!

nemsemmi - 2016. 09. 06. 07:55

Megdöbbentően zseniális, és elképesztően művészi!
Két dolgot emelnék ki, viszont:

Látom sokan szidjátok a stáblista utáni jelenetet, pedig szerintem elég elgondolkodtató… Ha lezártnak vesszük a sorozatot és eltekintünk a Bárányok Hallgatnaktól, a sorozat történetvezetése szerint Hannibal meghalt… De ő Hannibal Lecter… Hiába halt meg, Bedelia mégis levágta a saját lábát, és elkészítette neki roston sülve… vagyis Hannibal olyan tébolyt ébresztett, aminek a lángja a halála után sem alszik ki… Szerintem elég jó, és nagyjából ez a kis dialóg ugrik be róla:
– Dr. Abel Gideon: Maga az ördög?
– Dr. Hannibal Lecter: Az ördögről már 400-ban is írtak… Én csak a hatvanas évek óta vagyok itt…
(Felmerül a kérdés, ki az az ördög? haha)

Másik észrevételem… Senkinek nem tűnt fel, hogy a 3.-évadban Mason Verger karakterét Michael Pitt helyett Joe Anderson játszotta? :( Szerintem ez a sorozat legnagyobb (számomra talán egyetlen) érvágása… A 2. évadban rettegtem a mániákus Michael Pitt-től, és valahogy Verger karaktere nagyon ellaposodott Joe Anderson alakítása alatt… Nem éreztem azt a kiszámíthatatlan elmebetegséget a szemében, amivel Michael Pitt megismertetett … kár érte… Ennek ellenére nálam 10/10… Soha nem láttam még ilyen pszichidelikusan művészi alkotást… A 2. évad egy-az-egyben még Aronofskyt is lepipálja nálam, a hipnotikus végeláthatatlan jelenetsoraival, pedig ő az egyik nagy kedvenc.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz