I warned you to stop.

Pár hete a Proof is elkezdte a túlélésért vívott küzdelmét, ami gondolom, itthon nem sokakat hoz lázba, de mint azt írtam a nagyon erős 3. rész után, a TNT túlvilági létet kutató drámája a nyár egyik nagy meglepetése volt számomra, hiszen a pilotkritikában még el sem tudtam képzelni, hogy nézőssé váljon. Nem azért, mert rossz lett volna, egyszerűen a téma olyan, amit nem hittem, hogy lehet, hogy úgy kezelni, hogy számomra érdekes maradjon. Mégis az lett.

Kivéve a finálét, a francba! Pedig ez lett volna a lényeg, ide futott ki minden, kvázi dupla rész volt az 1×09 és 1×10 (ld. a címe: Tsunami Part One és Part Two), és mégis, a merész húzás ellenáre ez a két epizód volt az, ami az egész szezonból legkevésbé nyűgözött le.

Mert egyébként, bár az általam továbbra is neccesnek tartott téma miatt nem kerül a nyári legjobbjaim közé a Proof, sok aspektusában lenyűgözőnek találtam azt, ami láttam. Azt pedig még lenyűgözőbbnek, hogy egy alapvetően epizodikus, mondhatni heti beteges sorozatot sikerült úgy prezentálnia a készítőknek, hogy az a lehető legváltozatosabb legyen.

Egy procedural drámánál ez nagy szó, de az átívelő rejtély is megvolt azért a Proof-ban, amire érkezett is a szezon végén a magyarázat, és a cliffhanger ellenére (“Na, most kezdődik a sorozat!”) korrekt zárást kapott az 1. évad, legalábbis megérkeztünk a felvezetés végéhez.

Véletlenül sem gyávaságból, de a Proof (szerencsére) nem ment el túlságosan transzcendens irányba a halálközeli élmények kutatása kapcsán, s esetenként a kutatók viselkedése érdekesebb is volt, mint a kutatottaké, a lelkesedésük valahogy átragadt rám is, mint nézőre. Pedig még véletlenül sem mondanám, hogy Jennifer Beals (és olykor Matthew Modine) karaktere mellett a mellékszereplők (apródok, főorvos, volt férj, az alulhasznált “médium”)  annyira izgalmasak lettek volna, de korrekt módon használták ki többségüket.

Talán azért sem jött be túlságosan a zárás, mert pont itt vették elő nyomatékosabban Zed, Janel meg Barliss érzelmeit, háttérbe szorítva a szélsőséges megoldáshoz nyúló Dr. Tyler-t, valamint a látomásos trükközésnek sem voltam soha nagy híve, és e téren a végén nem fogta vissza magát a Proof.

There are things that are not meant to be known.

A Proof egy megfoghatatlan témát sikeresen közelített meg két oldalról, nem ment át természetfölötti, találgatós sorozatba, nem akarta megmagyarázni a magmagyarázhatatlant. Persze lehet, hogy sok minden csak azért volt érdekes számomra, mert nem vagyok járatos a témában, és a látott tudományos dolgok zömével sem vagyok képben, de annyi baj legyen. Szolid szórakozás volt.