login |

Pilot-mustra: Rosewood – 1×01

2015. 09. 27. 17:30 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: 2015/16, kritika, pilot-mustra,

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Végre megtudtam, hogy mi fogja megkülönböztetni a Rosewood-ot egy random, egy plusz csavarral rendelkező krimisorozattól: az, hogy nincs benne csavar.

Legalábbis, ami a nyomozást illeti, s nekem, akinek talán kedvenc műfaja a krimi, ez igencsak fontos lett volna. Mert egyébként elismerem, hogy marha jól néz ki a sorozat (a helyszín Miami, és tényleg ott is forgattak), nagyon hangulatos a zene (engem mondjuk a latinos pengetés hidegen hagy), és ritka színgazdag minden, de nekem pár külsőség nem elég, és ha laza és feelgood sorozatot akarok nézni, akkor nem az országos krimik között fogok keresgélni.

ROSEWOOD – 1×01 – 3/10

Rosewood - 1x01-05

Az az igazság, hogy engem a Rosewood már a legelején elveszített, amikor kiderült, hogy mennyire erős a családi szál benne. Nem elég ugyanis, hogy a főhős patológus a húgával dolgozik együtt (és leendő sógornőjével), még anyu is állandó szereplő, sőt, a pilotban ő hozza az ügyet a fiának.

A fia, vagyis Rosewood (barátainak csak Rozi) egyébként privát kórboncnok, igen gazdag világfi, csajmágnes és rettenetesen magabiztos – tisztában van zsenialitásával és vonzerejével. Cserébe viszont legalább nem akcióhős, és nem is embergyűlölő vagy bunkó, hanem teljesen jófej, köszönhetően annak, hogy veleszületett szívrendellenessége (meg egyéb baja) van, ami bármikor véget vethet az életének. Csak ugye nagyra van magával.

Rosewood - 1x01-13

Hősünk egy New York-ból Miami-ba visszaköltöző, kemény nyomozónő mellett köt ki, akivel a későbbiekben, hmm, nyomozni fognak (éljenek a külsős szakértők!), és persze húzhatják egymást a végtelenségig. Kettejük viszonya igen klasszikus, nincs benne semmi egyedi, de végülis élvezetes lehet – már persze, ha az embernek bejön legalább egyik karakter a kettő közül.

Engem sajnos mind a nyomozó, mind Rosewood hidegen hagyott, a krimiszál dettó, és abban a világon semmi érdekeset nem találtam, hogy a külsős segítő hullákat vizsgál. Legalábbis abban nem, ahogy itt teszik. Eleve a boncterem túl modern és teljesen kizökkent, mert olyan, mintha egy megvilágítatlan stúdióban lenne, nulla díszlettel, a sok technoblabla meg sosem érdekelt.

Rosewood - 1x01-04

És fura, hogy pont ezen csúszik el a Rosewood nálam, hiszen boncolós műfaj a Crossing Jordan-ben bejött hat évadon át, sőt, tavaly a Forever-ben is, bár ott azért tetszett, mert inkább a kikérdezések és a megfigyelő képesség volt a középpontban.

Oké, megfigyelés itt is van, Rosewood sok mindent kiszúr, hogy aztán fölényesen és tévedhetetlenül learassa a babérokat. De persze emellé a készítőnek szüksége volt a “random beszélgetésben elhangzott dolgokból asszociálunk a következő nyomra”-klisére, amitől manapság egyre inkább a falra mászok. Mert, ha valaki nem akar vesződni nyomok írásával, akkor random villanykörte-gyújtásokra gyúr.

Rosewood - 1x01-11

De még talán a fentieket is elnéztem volna, de a mesterkéltség végképp betette nálam a kaput. Eleve már a pilot első fele is necces sok szereplő esetében, nagyon “sorozatos karakterként” beszélnek és viselkednek (mondjuk Anthony Michael Hall jópofa volt ebben a zsaru szerepben), de amit a végén a nyomozónő leművelt a néger tag privát kikérdezése közben, azt tanítani kéne szerintem a “Hogyan ne írjunk életszerű párbeszédeket”-kurzuson.

A végén persze mindent megtettek a készítők, hogy jobb szájízzel fogadjam a stáblistát, a gyilkos elkapásában volt jó húzás, az üldözés és a tűzijátékos leszámolás is jól nézett ki – valamiért a vizualitással kapcsolatos mesterkéltséget és műviességet könnyebben lenyeltem.

Rosewood - 1x01-12

Adok azért még két esélyt a Rosewood-nak, de hiába ismerem el, hogy tisztességes munka, nem tudom elképzelni, hogy maradjak, mert egy olyan aspektusa sem volt, ami kicsit is megfogott volna. Akinek viszont bejön ez a délies hangulat, vagy a címszereplő karakter stílusa, az szerintem simán behúzhatja nézősnek.

3 hozzászólás Ne habozz!

dzsiaj - 2015. 09. 27. 18:01

Tegnap egymás után csúszott le ez, majd a The Player. S miközben utóbbinak minden percét imádtam, a Rosewood-dal pont ellentétes volt a helyzet. Engem már a cold openben elvesztett a sorozat:szegény, túlterhelt állami alkalmazott halottkém nem veszi észre azt, amit a friss és üde Rosewood azonnal kiszúr, ráadásul nem is csak hangyányi elváltozások voltak a hullán, hanem totál elfehéredett száj meg bitang nagy fehér folt hónaljban. Nálam nagyon sok esetben működik a suspension of disbelief, de amellett sosem tudok szó nélkül elmenni, mikor totál idiótaként kezelik a rendőröket a főhős javára.

Innentől a Rosewood felvonultatott mindent, ami(t) manapság kötelező(nek hisznek). Polkorrektség pipa, hiszen van egy leszbikus párunk. Múltjáról beszélni nem akaró nyomozó: pipa. A női nyomozó is lehet kemény, úgyhogy bokszzsákot püföl: pipa. A hangulatot alapozni kell, úgyhogy kétpercenként felcsendül valami latin ritmus: pipa. Basszus, tízmásodpercenként támadtak szembe ordas nagy klisékkel, szóval nem, nagyon nem.

Egyedül a boncolás tetszett, ezekkel az “összeáll a csapat, felvillannak a monitorok, mindenki a helyén” jelenetsorokkal még mindig kilóra meg lehet venni.

winnie - 2015. 10. 01. 15:00

unalmas volt a második rész, főleg, mert sokat támaszkodtak a karakterekre, akik nem nyertek meg a pilotban, de vicces volt, működött a dolog. és az új főnökrendőr nagyon jó.

4/10.

galocza - 2015. 10. 02. 14:01

azt hittem, szeretni fogom. 1. epizód 10 perc után kasza.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de nem adjuk ki senkinek)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz