login |

The Moaning of Life

2015. 10. 18. 15:44 - Írta: CyClotroniC

9 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, doku, kritika,

Némileg meglep, hogy nem írtam még Karl Pilkington új sorozatáról annak első szezonja alatt, pedig Karl még most is simán érdemes a figyelmünkre. Még úgyis, hogy az An Idiot Abroad első évadja óta nagyon sokat látott és tapasztalt már, ami bár abszolút megtépázta naiv, a világ különcségeire ráfintorgó szkepticizmusát, de egyedi és veszettül szórakoztató gondolkodásmódját szerencsére azóta sem tudta vagy akarta levetkőzni.

moaning1

A The Moaning of Life receptje baromira egyszerű, mert ha valaki ismeri már Karlt az An Idiot Abroad-ból vagy a The Ricky Gervais Show-ból, két abszolút kötelező sorozatból, az vélhetőleg erre is be fog nevezni. Akinek viszont nem mond semmit Ricky Gervais-ék egykori narancsfejű sidekick-je, az jobban jár ha a fenti két szériával kezdi az ismerkedést, Karl ugyanis természetéből fakadóan olyan vicces és furcsa szerzet, amiért rengeteg stand-upos ölni tudna.

Ha valakit Karl-hívőként eddig elkerült a Sky1 sorozata, az kicsit sem lep meg, hiszen mindössze 5 epizódos volt az első évad, ráadásul azt is már két éve tűzték műsorra. Na ehhez kapunk idén 6 új részt, melyekben Karllal együtt kereshetjük majd a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Tavaly a házasság, gyerekek, boldogság, pénz és halál témáját járhattuk körbe, míg idén a művészetekkel kezdtünk és az identitás kérdése következik majd a sorban.

moaning2

A The Moaning of Life továbbra is akkor tetszik a legjobban, amikor nem az olyan réteg dolgokból próbál meg csipegetni, mint ahogy azt a mostani szezonnyitó is tette, hanem a világ különböző pontjain természetesen előforduló dolgokat ízlelget, hogy bemutassa egy baromira nagy és általános téma különböző aspektusait mindössze 40 percben.

Éppen ezért állt neki jól, amikor a házasság téma kapcsán betekintést nyertünk Indiába és Las Vegasba is, vagy éppen ezért volt a sorozat eddigi abszolút csúcspontja, amikor a gazdaságot Dél-Afrikában kutatta (a jelenete a lánnyal, aki sushi-tálként dolgozott egy klubban hatalmas kedvenc).

moaning3

A művészetet kissé lusta húzás volt mindössze New York “rétegművészeivel” kipipálni, bár az kétségtelenül elgondolkodtató, hogy noha mindannyian elképesztő fura dolgok sarkára teszik rá a “művészet” matricát, mégis akad olyan a kínálatban, ami felett teljesen értetlenül pislogunk és olyan is, amin csettintünk, hogy na jó, ez azért valahol kreatív. Ha belegondolunk abba, hogy ez ráadásul lehet, hogy más és más nézőtől függően, akkor tulajdonképpen simán el is éri a célját az epizód.

Alapvetően 7/10-es átlagot hozott az eddigi 5+1 rész, bár az idei szezonnyitó azért egy fokkal soványabbra sikerült. Karl miatt azonban még így is bőven kötelező, aki pedig még nem látta a fickót semmiben, az tényleg az említett két klasszikussal kezdje inkább az ismerkedés, mert ahhoz nem fér kétség, hogy Karl Pilkington van olyan jelenség, akit megéri ledarálni, és nem Hannibal-osan.

9 hozzászólás Ne habozz!

LHX - 2015. 10. 18. 18:07

Jó írás, abszolút megjött a kedvem hozzá.
Szimpatikus, hogy ilyen általános, nagy témákat jár körül vicces stílusban, úgyhogy én inkább ezzel kezdem az ismerkedést.
Vagy a darán kívül van más oka is annak, hogy az előző sorozatait javaslod először?

CyClotroniC - 2015. 10. 18. 18:48

LHX: Alapvetően az, hogy Karl-nak története van. Eredetileg volt a Ricky Gervais és Stephen Merchant párosnak egy rádióműsora, ahol csak a technikusuk volt, mert ott vették fel az adást, ahol ő is dolgozott. Tök átlagemberként néha eléggé meghökkentőeket mondott, aztán behívogatták az adásba vendégként. Később ez a rádióadás podcastté változott, majd a podcast best of pillanatai kaptak animációt maguk mögé és némileg tematikus tálalásban megszületett így a The Ricky Gervais Show.

Az An Idiot Abroad meg szintén Gervais és Merchant ötlete, ami arra épül, hogy Karl angolként soha nem járt még Wales-en kívül sehol a világban, így elutaztatták a világ új hét csodájához az első évadban, hogy nézze meg őket, amikre persze sor is került, de alapvetően az volt a lényeg, hogy az adott ország kultúráját, szokásait, furcsaságait magába szívja és kommentelje.

Karlnak részben ez állt a legjobban, mert abszolút szkeptikusként szólt mindenhez, akinek tényleg nem volt ilyen jellegű betekintése a világ apróbb dolgaira. Mivel abból leforgattak három szezont, meg adott ki könyvet is utána, ezért tényleg sokat tapasztalt, látott, ezért is írtam, hogy alapvetően már kevesebbszer sokkolja le a világ, lepődik meg, csodálkozik rá dolgokra, így talán azokat érdemesebb előbb látni, ahol ezek megvannak, ugyanakkor az is igaz, hogy azok éppen emiatt sokkal erősebb műsorok is, mert megvan bennük ez a plusz.

Karl persze manapság is szórakoztató, de főleg a gondolkodásmódja miatt, viszont Gervais és Merchant itt nincs a képben, hogy furcsa szituációkba terelje vagy képtelenségeket kérdezzen tőle.

Nagyjából ennyi. Én ajánlom mint a három műsort simán, a The Ricky Gervais Show végig szuper, az An Idiot Abroad az első évadában főleg az, aztán pont a tapasztalás miatt gyengült picit, ami erre is elmondható, de ezek is simán 7/10-ek.

ldavid - 2015. 10. 18. 19:55

ha ez az ember nem létezne, még kitalálni is nehéz lenne.

megörültem mikor megláttam a 2×01-et, lehet hogy olvastam hogy lesz, de azóta elfelejtettem :)

LHX - 2015. 10. 18. 20:40

Hú de jól hangzik ez is, köszi! Nagyon bírom az ilyesmit. (Bár nem tudnám meghatározni, hogy mit értek “ilyesmi” alatt.) Holnap el is kezdem az abroadot.

engé - 2015. 10. 18. 23:45

Fentebb már elhangzott ugyan, de a Moaning of Life-ot nem az Idiot Abroaddal kezdeném, hanem a The Ricky Gervais Show-val (ami helyesen a The Karl Pilkington Show lenne), aztán úgy mennék végig a három sorozaton.

(Na jó, valójában mindenek előtt ez az alapmű, ha még nem ismered Karlt: https://www.youtube.com/watch?v=lvReN-poqDY )

Ez szerintem csak azért fontos, mert így a helyes gondolkodásmódba kapcsolva közelítjük meg a két utazós dokumentumfilm-sorozatot. A RGS remekül megismerteti veled Karlt, ha nincs kedved a podcast legjobb pillanatait YouTube-darálni.

Sajnálom, hogy nem folytatták a rajzfilmet, mert minden pillanata arany volt. Nem érzem az, hogy feltétlenül szükséges Karlt számára kellemetlen helyzetekbe hozni, ahhoz, hogy minőségi szórakoztatást kapjunk. Persze, viccesek a perspektíva-tágítós műsorok, de Karl, Ricky és Stephen valamint három mikrofon bőven elég ehhez. Pont ezért sajnálom, hogy Karl kezd eléggé elszakadni Ricky-től és Stephentől. Ők pontosan tudták azt, hogy hol kell egészségesen megpiszkálni Karlt, ahhoz, hogy ismételten felköhögjön egy bölcsességet. Egyszerűen csak jó azt a három embert egy légtérben tudni.

CyClotroniC - 2015. 10. 19. 00:02

Egyébként valahogy, kb kronológiai sorrendben fakul a varázsa számomra.

The Ricky Gervais Show (9.0)
An Idiot Abroad S1 (8.5)
An Idiot Abroad S2-3 (8.0)
The Moaning of Life (7.0)

Persze ez nem jelenti azt, hogy nézhetetlenné vált volna, most is baromi jó, de tényleg ajánlatos sorban menni.

A linket meg köszönöm, sosem láttam ezt az interjút.

SpockCooper - 2015. 10. 19. 14:24

A Derek c. sorozat megemlítéséért jár pont? Abban Karl és Gervais egy sorozatban játszanak, Karl ritkábban tűnik fel. Furcsa, megosztó műfaj, én 4 rész után feladtam.

engé - 2015. 10. 19. 16:23

A Derek egy teljesen fiktív sorozat, a Karl által játszott Doug pedig csak egy exrapolációja a valódi Karlnak. Én csak az első évadot néztem meg belőle, nem szippantott be annyira, mint a többi Gervais mű.

CyClotroniC - 2015. 10. 19. 16:31

Az egyetlen Gervais sorozat nálam is, ami pilotkasza lett, nem azért mert sokkal gyengébb, egyszerűen nem az én világom.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz