login |

Fargo – 2×02: Go, mama!

2015. 10. 22. 21:32 - Írta: CyClotroniC

23 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Isn’t that a minor miracle? The state of the world today, the level of conflict and misunderstanding—that two men could stand on a lonely road in winter and talk, calmly and rationally, while all around them, people were losing their mind?

Sok válaszom lenne arra, hogy miért is imádom ennyire a Fargo-t, de vélhetően a fentihez hasonló telitalálat dumákat biztosan kiemelném az összes példabeszéddel együtt. Még akkor is, ha valahol mélyen mind érezzük, hogy normális esetben senki sem beszél így, de hát pont azért lehet szeretni a sorozatot, mert egyszerre képes ennyire abszurd és mégis végtelenül egyszerű, hiteles és emberi pillanatokat felvonultatni.

fargo1

A mostani epizódot a sorozat készítője és az első szezon egyedüli írója, Noah Hawley rendezte, aki amellett, hogy abszolút helyt állt ebben a feladatkörben is, kvázi a második felét szállította egy dupla részes szezonnyitónak. Igazán ugyanis csak a 2×02 után éreztem azt, hogy kiterítették a kezdéshez szükséges összes lapjukat az asztalra.

Ne értsétek félre, meg voltam én elégedve az első epizóddal is, de kellett azért az összképhez a Gerhardt család belviszálya és a Kansas City maffia szürreális kis terepalakulata Bokeem Woodbine karakterével, no meg a Kitchen nevű ikerpárral, hogy megismerjük azokat a leglényegesebb szálakat, melyek csúnya, peches, szerencsétlen és nagyon véres utakon bolyongva végül egymásba futnak majd idővel.

fargo2

Az idei szezon kétségtelenül más jellegű, mint elődje volt, de amellett, hogy nem is vártuk tőle önmaga olcsó feldolgozását, már most is látszik, hogy hasonló törődésben és szeretetben részesült ez is, nem csak a készítők, de a csatorna részéről is. Ez persze nem csoda, hiszen nincs sok hely, ahol annyira szabadon lehetne sakkozni a játékidővel, mint az FX-en.

A Solverson család körül ugyanaz az imádnivaló hangulat ólálkodik, mint az első évad során, mégis egészen más felállásban. Mint ahogy továbbra is kapunk bőven azokból az igazán feszült pillanatokból, melyek során végig azt érezzük, hogy ez akár gond nélkül, vagy nagyon rosszul is végződhet akármelyik fél számára, amire Ted Danson igazoltatási jelenete legalább annyira jó példa, mint az éjszakai látogatás a hentesboltnál.

fargo3

Ráadásul a Fargo pofátlanul játszadozik a nézőivel is, s gyakorta szembemegy az elvárásokkal. A húsdaráló hiába idézte a film egyik legklasszikusabb jelenetét, nem kalkulálhatunk azzal, hogy hasonlóan futtatják ki itt is az eseményeket. Arról nem is beszélve, ahogy a sorozat imádja kiforgatni a színpadon lévő fegyver rutinját is azzal, hogy egyáltalán nem látja szükségesnek, hogy az mindig elsüljön – de éppen ezért képes fenntartani a feszültséget szinte minden olyan jelenetben, ahol két szál keresztezi egymást, úgy is, hogy közben végig ennyire játékos képes maradni.

Nagyon érdekes az 1979-es korválasztásban az a történelmi állapot, ami a hétköznapi pillanatokat is átitatja, a nők szerepéről nem is beszélve. Jean Smart például igen jó keménykezű matriarchaként, de említhetném akár Betsy-t is, aki kvázi a sors kezeként lendítette előre egy kicsit az ügyet férjura számára. “Go, mama!”

fargo4

Még egyelőre nyilván nem áll közel hozzám annyira a szezon, mint Lester, Malvo és Molly minnesota-i tangója a vékony jégen tavalyról, hiszen a mostani alapfelállása már eleve sokkal bonyolultabb és komplexebb. Viszont az már most is remekül látszik, hogy az eszköztára és a Coen-es ízvilága mit sem változott, így kicsit sem kell majd tartani a minőségeséstől.

Egyelőre örülök annak, hogy a Fargo nem okozott csalódást és képes az erényeit megtartva egy teljesen új történetet elmesélni idén is, így ezzel bele is vágnék egy heti kibeszélésbe, hiszen már most körvonalazódik jó pár olyan téma, amiről megéri majd egy kicsit részletesebben is beszélni.

fargo5

Azt viszont már most is meg kell kérdeznem, főleg hogy ilyen baromi erős a felhozatal: ki a kedvenc karakteretek? Egy szavazat innen a hentesbolt könyolvasó lányára, Noreenre!

– Never trust anything came from the sea.
– We came from the sea.

Szerintem nem is sejti, hogy mennyire rátapintott a lényegre.

23 hozzászólás Ne habozz!

PTOBI - 2015. 10. 22. 21:58

Már vártam!
Kicsit rácsodálkoztam a mai nap, hogy még nincs róla írás az oldalon (majdnem bele is kezdtem), de örülök, hogy ezt gyorsan pótoltad!
Olyan párbeszédek és monológokkal képes világ- és emberképem átgondolására késztetni a Fargo, hogy döbbenet.
A karaktereket már most megkedveltem (vagy épp megutáltam, de néha éppen ez benne a lényeg).
Lou számomra nagyon szimpatikus karakter, egyelőre semmitvel sem gyengébb a karaktere, mint tavaly Gusnak (mondom ezt úgy, hogy Colin Hanks az egyik titkos kedvenc színészem- igaz, csak sorozatokban láttam, de eddig nem tudtam nem szeretni- volt kitől örökölni).
– Never trust anything came from the sea.
– We came from the sea.

Ez – függetlenül más sorozatoktól – nálam már most a hét idézete, és – noha nem hiszek az evolúcióban – ezen az egyszerűnek tűnő kijelentésen bizony órákig el lehetne filózni.
Amikor karakterekről van szó, az első kérdés, amit fel szoktam tenni magamban: ki az, akitől legszívesebben a falra másznék?
Jelen esetben a Kirsten Dunst alakította Peggy…
Még erre is képes a Fargo; az arcomba nevet, és megmutatja, hogy olyan színészek is, akik színészi kvalitásaikat erősen megkérdőjeleztem, képesek hatalmasat alakítani.
Én ebben látom a Fargo legnagyobb erősségét- képes a legjobbat kihozni általánosságban kevésbé erős színészekből/színésznőkből, ami utal a forgatókönyv és rendezés brillianciájára.
Remélem a következő hetekben is folytatod a Fargo epizódonkénti elemzését.
Meg kell mondjam, az írásaid mind esztétikai, mind filmművészeti szempontból tartalmasak és valósak.
Ma döbbentem rá: a rendkívüliség jelenében vagyunk sorozatok terén. Persze, mindig akad egy-egy gyöngyszem, de aki igazán benne van a lecsóban, annak szemet kell szúrnia:
The Knick, The Leftovers, Fargo és Homeland.
Áhh, ez vicc, főként heti legjobb sorozatepizód kérdéskörében.

wellwellwell - 2015. 10. 23. 00:46

az evolúcióban nem kell “hinni”.

prat - 2015. 10. 23. 02:01

Okay, then.

szerintem - 2015. 10. 23. 02:32

nalam a fargo legnagyobb erenye a rendkivul egyedi humor, ami a coen-fiverek sajatja, de legalabbis a sorozatra legalabb annyira jellemzo, mint a legtobb filmjukre.
a masik nagyon fontos dolog szamomra a karakterek. nincs olyan szereploje a sorozatnak (egyelore), akit nem tudnek szeretni. fuggetlenul attol, hogy pozitiv vagy negativ karakterrol van szo, mindenki illik ebbe a mesebeli vilagba, amit fargonak hivunk.

Silas - 2015. 10. 23. 07:11

nekem a dagi szőke. a hentes :D

roni - 2015. 10. 23. 10:40

Szuper rendezés, szuper zene + fényképezés (különösen a garázs + hentes üzlet). Kedvenc karakter: Floyd Gerhardt.

- 2015. 10. 23. 11:02

De kibaszott zseniális ez az évad is <3 Okay, then

PTOBI - 2015. 10. 23. 11:40

@wellwellwell

Dehogynem; pont ahogy mindenben, a létezésben, a valóságban, az életben és a halálban. Kimondva, kimondatlanul a hit az élet egyik legalapvetőbb jellemzője, alkotórésze.
Vannak dolgok, amik hit nélkül is megkérdőjelezhetetlenek (pl. jelen- bár ezt is meg lehetne cáfolni különböző dimenziók és nézőpontok segítségével), és vannak, amik megkérdőjelezhetők, sőt bebizonyítható, hogy téves elképzelésen alapszanak (ilyen az evolúció is), de ennek kapcsán bárkit is meggyőzni bármiről, emberileg szinte lehetetlen- túl mélyen gyökerezik a fals elképzelés.

mogsta - 2015. 10. 23. 15:07

“Allright then!”

baggio - 2015. 10. 23. 16:14

A fenti idézetből is nyilvánvaló, hogy Mike Milligan a válasz feltett kérdésre, de hihetetlen jó szinte mindegyik karakter a maga jogán. Csodálkozom, hogy az UFO-s utalások nem lettek megemlítve, kint már megy a találgatás, hogy mire is utalnak és minek kellettek bele egyáltalán.

edg - 2015. 10. 23. 16:51

Eddig nagyon tetszik nekem is.

edg - 2015. 10. 23. 16:53

Ja, igen. A tesóm a másik szobából megkérdezte, hogy egy 70-es években készült filmet nézek-e.
Szóval még a zenével is nagyon eltalálták a hangulatot.

roni - 2015. 10. 23. 17:50

Spoiler!(?) A redditen egy csóka talált egy 1979-es minnesotai UFO-észlelést, amit nem igazán tudtak megmagyarázni. Arra tippel ott a társaság, h ez lesz a történetbe fűzve, hiszen a hely is, az idő is stimmel.

Néma Harcsa - 2015. 10. 23. 18:04

Rye ugye kiesett, úgyhogy plusz egy szavazat innen is az önfeldagasztott hentesre, telitalálat színészestül.
A P&R-es fickó is ígéretes, csak még keveset szerepelt, a Lebowskiból is a hasonszőrű Walter a kedvencem, szóval meglátjuk.

yeeeyha - 2015. 10. 24. 22:43

Na jó, az utolsó, hentesnél levő jelenet számomra végképp bebizonyította, hogy igen, ez a jó kis Fargo! Pedig eddig is imádtam nézni, de most éreztem igazán.
És kifejezetten örülök, hogy Lou-ért nem kell aggódnom :D

Kedvenc karakter nekem is a hentes, kicsit a nyári Friday Night Lights darám is közrejátszik ebben, de főleg a nagyon jó színészi játék és a karakter összetettsége miatt. Mert mennyire lehet szeretni a feleséged, és a lehetséges, gyerekekkel teli jövőd ahhoz, hogy minden piszkos munkát elvégezz?

@roni: nekem tetszik ez az elmélet, főleg, hogy ezt az ufós dolgot nem tudom hova tenni, ennél már az indiános jelenet az 1. rész elején is jobban passzolt :D

BotondB - 2015. 10. 25. 10:27

Kegyetlenül jó a sorozat és az írás is! Minden karakter jól kidolgozott és tényleg komplexebbek a szálak de nekem ez most pont tetszik, ahogy tavaly tetszett a leegyszerűsített felállás. Nekem Jesse Plemons karaktere a kedvenc, egyszerűen zseniális a mimikái és gesztusai. :)

Benjy - 2015. 10. 25. 12:48

Eddig nagyon pazar az évad, soha rosszabb startot…A színészek nagyon jók, Jeffrey Donovan számomra pl tök meglepetés. De a mellékalakok is nagyon rendben vannak, sőt Bokeem Woodbine castingja már most hatalmas piros pont. Komolyan, az ilyen sorozatok miatt éri meg junkienak lenni.

ALDO - 2015. 10. 26. 15:07

Én a mai napig nem értem, hogy a mozifilmet miért tekintik sokan olyan nagy durranásnak, sőt korszakalkotó filmremeknek. Éppen ezért tavaly egy kicsit rossz szájízzel álltam neki az első évad darálásának, ennek ellenére már az első 10 perc teljesen magával ragadott és pozitív csalódás volt a szezon.
A 2. évadot már heti nézősre terveztem, de az első két részt egybe néztem meg. A nettó kb. 100 perc játékidő nagyon hamar eltelt és az volt az első gondolatom, hogy mikor jön már a következő rész. Ez a két epizód eddig a legpozitívabb sorozatélményem a 2015-16-os évadból. Lehet, hogy azért mert a színészeket jobban kedvelem, vagy mert van egyfajta korszakra jellemző hangulata, vagy mert azt feltételezem, hogy rendkívül izgalmas, változatos és szövevényes lesz a sztori mire befejeződik a 10. részre. Nem is ez a lényeg. A szereplőkért is lehet aggódni, mert nyilván lesznek még áldozatok valamint Lou és a kislány kivételével mindenki potenciális célpont. A legutóbbi, darálós jelenet eléggé hátborzongató volt, de akaratlanul is a faaprítós jelenet ugrott be.
Még egy hülye gondolat: az első évadban ugye megemlítik, hogy Lorne Malvo 50 körül van. Most 27 évvel járunk a múltban. Vajon viszont látjuk a 20-on éves Malvót?

Miss Keamy - 2015. 10. 26. 19:37

nekem a boss mami a favorit a hihetetlen nagy nyugalmával és ugyanakkor keménységével :D jesse plemons meg számomra ugyanazt (a jót) hozza mint az FNL-ben nyújtott.

Bagosz - 2015. 10. 29. 10:38

Igen PTOBI,mind a négy sorozatot nézem.Nagy a sorozatdömping,de kevés a megragadó.
Amúgy a Fargo 1979-ben játszódik,de nekem a képi világa inkább 70-es évek elejinek tűnik.Azért ’79-ben már modernebb tévé volt,sőt már jöttek a számítógépek.

CyClotroniC - 2015. 10. 29. 10:54

Azért Minnesota kis zugaiban szerintem simán normális, hogy nem kapkodnak a technológiai upgradekkel.

polipman - 2015. 11. 01. 22:17

Engem csak egy dolog zavar, egyszerűen nem tudom Jeffrey Donovant rosszfiúként elfogadni. Ugye megvan: “My name Michael Westen, I used to be a spy.” Ettől függetlenül hibátlan a sorozat.

MaxWell125 - 2015. 11. 03. 19:16

Szóval ennyit a heti kibeszélő ígéretéről :(
Pedig itt úgy érzem van mit kibeszélni heti szinten.

Bagosz: Nekem 2014-ben lett okostelefonom, a Messengert pedig csak pár hónapja telepítettem rá, pedig a húszas éveim elején járó fiatal vagyok. Akkor én is olyannak tűnök, mint aki fél évtizeddel le van maradva a korához képest? Lehet az én életem is 2007-8 környékén játszódik?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz