Advertisement
login |

Show Me a Hero – írta 20legendd

2015. 11. 11. 20:20 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat

Ez a sorozat azokat fogja érdekelni, akik tudják, hogy kire gondolok, ha azt mondom, hogy ‘David Simon‘. Nekik tippre ennyi is elég lesz.

Ezt írta winnie nyáron az előzetes posztjánál és nekem elég is volt. David Simonnak már semmit nem kell bizonyítania, hiszen gyakorlatilag az ezredforduló óta jobbnál jobb produkciókkal ajándékozza meg az HBO-t és ezáltal minket, nézőket is.

A legendás The Wire-rel elhíresült sorozatkészítő legutóbb a Tremével alkotott maradandót, de az sajnos 2013. decemberében leköszönt a képernyőről, így nagyjából másfél “ínséges” évet kellet rá várnunk, hogy David Simon újra elkápráztasson bennünket. Hogy sikerült-e ez neki ismét? A válaszom: igen.

smah1

A Show Me a Hero még augusztus közepén debütált és laza 3 hét leforgása alatt be is fejeződött, ami azt jelenti, hogy egy 6 részes minisorozatról van szó.

Nem újdonság ez a műfaj sem Simonnak, amit korábban már a The Corner-rel, valamint a Generation Kill-lel bizonyított. Ezúttal azonban nem az utcai drogfüggők világa, vagy a katonaság került a középpontba, hanem a politika.

Megijedni azonban nem kell a téma hallatán, ugyanis David Simon azt csinálta, amit talán ő tud a világon a legjobban: a történetet egy bizonyos szálra húzta fel, amit aztán a társadalom több szegletéből is betekintően megvizsgál, miközben végig koncentrál a karakterekre is. A recept tehát nem változott a korábbi elődökhöz képest, mégsem érezzük úgy, hogy elcsépelt lenne.

Show Me-1

A sorozat középpontjában egy fiatal politikus áll, Nick Wasicsko, akinek nem mással kell szembenéznie, mint Yonkers történetének egyik, ha nem a legnagyobb problémájával. A ’80-as években a szövetségi bíróság arra ítéli New York állam városát, hogy a jómódú fehérek lakta kerületbe integráljon egy olyan negyedet, ami a szegényebb sorsúaknak is stabil megélhetést biztosít.

Természetesen mondani sem kell, hogy ez a szegényebb réteg többnyire a kisebbségekkel, fekete lakossággal egyenlő. A dolog rengeteg problémát szül, és nem csak a sorozat berkein belül, hanem a való életben is, hiszen a Show Me a Hero egy megtörtént esetet dolgoz fel.

smah2

Ahogy említettem, korántsem csak a politika játszmák állnak a középpontban, de azért kapunk belőlük rendesen. Ha David Simon sorozataira valami elmondható, akár negatív értelemben is, akkor az az, hogy a karaktereit a semmiből zúdítja ránk, alapozás nélkül.

Ez történt ez alkalommal is, a helyzetet pedig csak tovább nehezítette az a politikai közeg, melyben nagyon kellett figyelnünk az elején, hogy megmaradjon, ki kicsoda, melyik oldalán áll és úgy teljes egészében, miről is van szó. Azonban, szerencsére megéri túllendülni a kezdeti nehézségeken, hiszen a későbbiekben egy érdekfeszítő, jól összerakott és tanulságos történet elevenedik meg a szemünk előtt.

Show Me-4

Amikor viszont nem a politikán van a hangsúly, van időnk megismerni a többi karaktert is. Így kiderül, hogy ez az egész polgárjogi huzavona mit jelent egy fehér közösséget képviselő aktivista, egy megözvegyült fekete anya, vagy egy olyan latin nő számára, akinek ez a projekt az egyetlen lehetősége családja egybetartására.

Konkrétumokra szándékosan nem tértem ki, ugyanis a Show Me a Heron pontosan az érződik, hogy a karakterek személyisége helyett sokkal fontosabb az, amilyen szerepet a szociális életben betöltenek. A sorozat ez alapján tudja remekül bemutatni azokat a témákat, amikre a leginkább koncentrál, mint például a társadalmi egyenlőtlenség, rasszizmus, bürokrácia, félelem.

smah3

Show me a hero and I’ll write you a tragedy.

F. Scott Fitzgerald mondása remekül festi alá a Lisa Belkin könyvéből adaptált sorozat baljóslatú alaphangulatát, de ahhoz, hogy ez ténylegesen átjöjjön a képernyőn keresztül, szükség volt egy kiváló stábra is. Nemcsak a rajongóknak volt elég David Simon neve, hanem az Oscar-díjas rendezőnek, Paul Haggisnek is, aki már a forgatókönyv elolvasása előtt igent mondott a felkérésre, a kamerák mögül pedig a rá jellemező módon, jó érzékkel szemléltette a sorozatban megjelenő, többnyire társadalmi vonzatú tematikákat.

A színészek között is ismerős nevekre bukkanhatunk. Először is Oscar Isaac nevét kell kiemelni, aki napjaink filmgyártásának egyik legkeresettebb személye lett. Nem is véletlenül, hiszen a guatemalai színész már bizonyította, hogy szinte bármit képes hitelesen eljátszani.

smah4

Csalódnunk most sem kellett, ugyanis Nick Wasicsko rokonszenves személyisége nagyon gyorsan a szívünkhöz nőhetett és ebben elévülhetetlen szerepe van Isaac remek játékának is. Talán a Show Me a Hero minőségét is jelzi, hogy a színész olyan produkciók közé szorította be ezt a minisorozatot, mint az év egyik sci-fi sikere, az Ex Machina, illetve a hamarosan bemutatásra kerülő új Star Wars-film.

A másik ismert név a kétszeres Oscar-jelölt Winona Ryder lehet, aki ugyanúgy remekül fogta meg a karakterét, mint ahogy gyakorlatilag a legtöbben a sorozat színészei (Alfred Molina, Catherine Keener, Peter Riegert) közül.

Show Me-2

Nem lenne azonban kerek az írás, ha a végére nem ugyanoda lyukadnék ki, ahonnan elindultam, ez pedig maga David Simon. A sorozatot érzésem szerint tényleg azok fogják tudni a legjobban értékelni, akik képben vannak a munkásságával és kedvelték azt, amit eddig létrehozott, így elsősorban nekik is ajánlanám. Merthogy 2015-ben bőven ott tartunk, hogy egy David Simon-sorozatot mindig azért várunk a leginkább, mert David Simon készítette, nem lekicsinyítve persze William F. Zorzi író érdemeit, aki már 2002-ben is ezen a szérián dolgozott.

De hát mégis, ki más kapná a legtöbb elismerést, ha nem az az ember, aki már sokadjára ráz ki egy minimum olyan 8,5/10-es sorozatot a kisujjából, mint amilyen a Show Me a Hero is lett? Egy olyat, amelyik jó eséllyel ismételten sok említést fog kapni az évi végi toplisták kapcsán, az én részemről legalábbis biztosan.

18 hozzászólás Ne habozz!

serra - 2015. 11. 11. 20:46

Jó cikk, lehet, hogy egy próbát megér a dolog. Viszont a legismerteb név nekem James Belushi. Lehet, hogy öregszem, azért.. :)

Pán Péter - 2015. 11. 11. 20:46

Há’ aszittem a Steven Segal. :(

MRagnar - 2015. 11. 11. 20:56

Nem kellet csalódni benne, bár ez nem meglepő…:) 9-es :)

sziki - 2015. 11. 11. 20:59

Meghatározó alkotás volt. Igen aktuálisan ültethető lenne hazánkra is…

Dhomasson - 2015. 11. 11. 21:03

Nálam is simán az év egyik legjobbja. Egyetlen bajom volt vele: folyton arra gondoltam közben, hogy de jó lenne ezt évadokon át nézni. Simon szokásos aprólékos stílusa, a hosszú évekig tartó történetszál, amit néha nagy időugrásokkal kellett áthidalni, simán elbírtak volna mondjuk 2×10 részt.
Nagy dolog, hogy 6 részben is ennyire erősen sikerült sok szereplőn keresztül bemutatni minden aspektusát a történetnek.

Eny - 2015. 11. 11. 21:04

nagyon jo volt.

pody - 2015. 11. 11. 21:06

Winona Ryder sem mostanaban volt a topon, orom volt ot ismet egy jo szerepben latni, meg is hallalta rendesen. Oscar Isaac pedig megint elkepeszto nagyot jatszik. Viszont sajna sok emlitest tuti nem fog kapni, mint David Simon tobbi sorozata sem. Nem eppen kozonsegbarat, sajnos csak egy szuk reteg rajong erte, de ok aztan nagyon :) Wire, Treme,Generation kill utan nalam ez is 10/10-es (Cornert egyelore meg nem tudtam vegignezni)

CyClotroniC - 2015. 11. 11. 21:14

Még mindig le vagyok állva pont a felénél, pedig szerettem. Annyira nem mint a The Wire-t vagy a Treme-t, de hát azok hall of fame sorozatok, szóval nem is meglepő. Nagyon kevés az a sorozat készítő, aki vakon követek bárhova, David Simon ilyen.

winnie - 2015. 11. 11. 21:15

mennyire “bonyolult” a nyelvezete? (arra gondolok, hogy komolyabb kihívást-e jelent összességében a politikai szöveg vagy más aspektus miatt.)

Csiki - 2015. 11. 11. 21:45

winnie: Én szinkronnal néztem meg, de nem tűnt fel, hogy nem érteném, míg HoC-nál azért néha-néha vissza kell tekernem… :D

CyClotroniC - 2015. 11. 11. 22:21

winnie: Eléggé az. Mindenképpen az “elitben” van a mostani között. Brutál sok törvényhozós, híradós infodump van benne, rengeteg karakterrel és David Simon nem egy szájbarágós típus. Szerintem a House of Cards belépőszint ehhez képest. Nem is a szavak miatt, hanem az írás stílusa valahogy jóval több figyelmet követel meg.

clegane - 2015. 11. 12. 00:08

én is hatalmas David Simon rajongó vagyok a Wire – Treme – Corner – Generation Kill miatt amiből legalább a két szélső minden junkienak kötelező, úgyhogy nem volt kérdés hogy érdekel ez is. de az is igaz, hogy ha nem lett volna a név, nem érdekelt volna.
rettenetesen nehéz, eleinte nagyon száraz és rágós történet ez szerintem, nagyon hardcore amerikai politikai kavarásokkal ami nincs úgy szájba rágva mint egy House of Cardsban ami tényleg óvoda ehhez képest, de az amerikai joghoz nem konyításom miatt akkor se érteném miért ment a kavarás, ha a kifejezéseket amúgy érteném. szerencsére tényleg tudott elég karakterközpontú lenni ahhoz, hogy ez szinte másodlagos legyen (Oscar Isaacet én az Inside Llewyn Davies miatt szeretem nagyon).

de most komolyan, hol volt ebben a “küzdelem”, amikor a bíró megmondta hogy úgy kell lennie és onnantól úgy kellett lennie? én ezt komolyan nem értem. azt sem, hogy mitől volt “hős” a főszereplő, amikor csak azt csinálta, amit mondott neki a mindenható szavú bíró, ahelyett hogy fölöslegesen játssza az eszét a tét nélküli cirkuszban, mint a többiek, amikor a végkimenetel onnantól egyértelmű volt hogy kiadta az ukászt a bíró, és csak két út volt gyakorlatilag: vagy azt csinálják amit mond, vagy csődbe megy a város. innentől nem az a hős aki azt csinálja, hanem az a debil elmebeteg hülye, aki nem. mondom, fingom sincs az amerikai politikához. vagy csak nem volt elég jól ábrázolva, mittudomén.

egyébként aki abbahagyta a felénél de amúgy tetszett neki, az feltétlen nézze végig, mert úgy lesz neki igazán értelme, nagyon le van kerekítve a dolog és már a legelső percek is a legutolsókra vannak kihegyezve.

baggio - 2015. 11. 12. 03:51

Kösz a bejegyzést, ennyit minimum megérdemel ez a minisorozat, aki pedig végig is nézte, szerintem abszolút nem csalódhatott. Viszont az első duplarész nagy erőfeszítést igényel, azon tényleg át kell verekednie magát az embernek, hogy a végére ennek beérjen a gyümölcse. Én őszintén szólva az első dupla után jegeltem is kicsit a dolgot, pedig imádom Simonék minden munkáját, de azután elképzelni nem tudtam, hogy ezt a történetet miért kellett egyáltalán elmesélni. Mivel azonban csak hat epizód összesen, így folytattam, és hát nem bántam meg, annyi szent, szóval én is csak ajánlani tudom, csillagozva.

Muhito - 2015. 11. 12. 18:53

Én pont tegnap éjszaka daráltam le az egészet,ahogy más is írta hogy az első 2 rész egy kicsit nehéz én is feltettem magamnak a kérdést közben hogy fogom – e ezt szeretni,de amint kezd kristályosodni a dolog addigra már a 3. résznél tart az ember és azt veszi észre hogy valójában már beszippantotta a story.Ami még érdekes volt hogy egyetlen egy részben volt zene ha jól emlékszem az 4. vagy 5. részben mikor költöznek az új házakba,nem illett zene a sorozatba de az akkor ott pont oda való volt,és érdekes kettős ív volt az egészben hogy a közösség boldogságának beteljesülésével egy időben egy teljes mélypont és tragédia a másik vonalon.Mikor vége volt hajnalra csak néztem magam elé..Nálam 10/9 simán

pody - 2015. 11. 12. 20:43

zene az Bruce Springsteen best of valogatasa volt

Winry J. Rockbell - 2015. 11. 18. 13:23

“winnie

mennyire “bonyolult” a nyelvezete? (arra gondolok, hogy komolyabb kihívást-e jelent összességében a politikai szöveg vagy más aspektus miatt.)”

Nem tudom melyik nyelv érdekel én angolul néztem és teljesen érthetőnek találtam mikor a tömeg ordibált és úgy beszéltek az picit nehezebb volt,de szerintem a szöveg nem volt annyira specifikus nyelvezetű hogy ne lehessen érteni.

“clegane

Miért hős?”

Nem vagyok nagy szakértő,de én szerintem a hősiesség abból fakad ,hogy véghez vitte,pedig tudta ez jelenti a karrierje végét egy felől és azért mert valami komoly és nagy dolgot vitt végbe akkor és ott,de évek múlva a neve mégis semmit se jelentett azoknak ,akikért ez véghezvitte ,sőt szinte senkinek se.

Csigusz - 2015. 12. 09. 21:07

A záró képsorokat azért megkönnyeztem, nagyon passzolt a zene, meg hangulatilag padlóra nyomott.
Oscar Isaac meg nagyon jól játszott, azért 6 rész alatt így megkedveltetni egy karaktert – remélem még látjuk sok helyen.
Pontozni felesleges, David Simon megint telibe találta!

Snoopyzit30 - 2016. 02. 06. 19:11

Daráltam én is. Az első rész felénél engem már meggyőztek. A 4. vége felé kezdtem el unni, illetve érezni, hogy nagyon nem jó irányba mennek a dolgok és akkor elspoilereztem magamnak, azzal hogy jobban utána akartam olvasni a neten a valódi eseményeknek. Szóval ott bele is futottam a sorozat végi eseményekbe. Sebaj. The Wire régi nagy kedvencem, Oscar Isaac-ot a W.E. óta bírom, szóval örültem a Golden Globe-jának is.
Ilyen minőségi sorozat kellene még sok. Megjegyzem a politikai kavarást nehezen lehet érteni az amerikai jogi rendszer alapos ismerete nélkül, szóval szerintem nem az európai néző a hülye, tényleg nehéz átlátni, mert nálunk nagyon nem így mennek a dolgok. Az, hogy mondjuk egy polgármestert csak simán szembeköpjenek vagy egy lakossági fórumon ilyen lázongás legyen, hát szerintem a rendőrök M.o-on ennek az 1%-ért már elvinnének. Ott még van szólásszabadság… illetve ha azt vesszük, hogy a ’80-as évek vége felé játszódik, akkor még nagyobb a kontraszt a mi kis országunkkal. Ezért is jók ezek az ‘igaz’ történetek, el kell mesélni, ezáltal lesz tágabb a mi látókörünk is.
És szórakozásnak sem utolsó…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz