Pilot-mustra: South of Hell – 1×01
7 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra, South of Hell
TE. JÓ. ÉG.
Ilyet is ritkán lát az ember. Én vagyok az utolsó, aki egy sorozat esetében olcsóságról, egyrészt azért mert sok nagyon drága sorozatról olvasom, hogy mennyire kevés a pénzük (holott nem is – általában a forgatási idő kevés, ami persze pénzfüggő), másrészt pedig már sokszor láttuk, hogy különféle eszközökkel milyen jól lehet kompenzálni a kevesebb pénzt. Viszont a természetfölötti South of Hell-nek olyan aspektusa kapcsán vetődött fel egy hatalmas WTF, amivel talán még nem is találkoztam.
SOUTH OF HELL – 1×01 – 2,5/10
Kábeles, viszonylag olcsó sorozatról van szó, van, ami jól néz ki benne, pár effekt pedig gagyi – ez abszolút nem izgatott. Az viszont megdöbbentett, hogy a sorozatnak milyen pocsék a hangja. Megdöbbentett, mert ilyesmi nem szokott megdöbbenteni soha. És még csak nem is a hallható hang a gáz (sokszor az is), hanem az, hogy tele van olyan utószinkronnal, amik során megváltoztatták a szöveget, ezért egy csomó jelenetben nem látjuk a beszélő szájának mozgását.
Kifejezetten vicces, hogy nem egy párbeszédnél sokszor a nem beszélő felet láthatjuk, vagy távolról veszi a kamera a karaktereket, vagyis nem látni a szájukat. Ez kezdetben furán béna volt, de így idő után teljesen elvonta a figyelmemet, mert mintha sportot űztek volna az egészből. Ráadásul nem egyszer simán látni lehetett, hogy mást mond az illető, mint amit hallunk, vagy hátulról filmezve nem mozog a száj, amikor beszél.
Nem tudom, hogy ennek mi volt az oka, hogy ennyi utólagos átírás volt-e, vagy a színészek ennyire nem tudták utószinkron során felmondani a szövegeiket, mindenesetre olykor hallani is, hogy mikor stúdiós a hang.
Szóval, ami igénytelen, az igénytelen, erre nincs mentség. Mással kapcsolatban pedig számomra nincs mentség. Tegnap a Z pilotjánál már leírtam, hogy a délen játszódó amerikai sorozatok általában nem kedvenceim a sokszor nagyon béna akcentusok miatt (éljen a szinkron?!), míg a Midwinter of The Spirit előzetesénél elárultam, hogy a horror műfajok közül az ördögűzős kábé az egyetlen, amit nem tudok elviselni (valójában még a home invasion-öseket sem nagyon).
Szóval első pillantásra rohadtul nem meglepő, hogy így vélekedek a South of Hell-ről, de egyáltalán nem a déli ördögűzés volt a gondom.
A sorozat főszereplője egy ördögűzéssel (is) foglalkozó lány, aki ezzel a tevékenységével lakatja jól a benne lakozó démont. A testvére a társa, ő vigyáz a csajra, aki hajlamos olykor Mr. Hyde-dá változni a Dr. Jekyll-állapotából. Az egyik aktuális esetében viszont olyan démonnal találkozik, melynek köze van a múltjához, amiről elég annyit tudna, hogy valami extrém szektának volt az egyik túlélője.
Ha ördögűzés, akkor torz arc, falakon mászkálás és világító szemek jutnak eszünkbe filmélményekből, no meg persze a kitekeredett testek és a hányás. A South of Hell-ben előbbiek meg is vannak, látjuk magát a folyamatot is, ami kifejezetten érdekes, hiszen a főhős átvált démon módba, hogy el tudjon csevegni az áldozatban lévő démonnal (és jó esetben felfalja őt), s eközben megtudja, hogy miért is történt a “megszállás”, s ez elindítja őt egy igen meglepő felfedezés.
A gond csak az, hogy az átívelő szál a kezdetben elég zavaros, s hogy minden más, ami történik hihetetlen erőltetettnek és felesleges tűnik. Kezdve a mellékkarakterek tevékenységével, egész a főszereplő duóig, akik közül az ördögűzőt hiába próbálják érdekessé tenni, nem nagyon sikerül, pedig még olykor magával is elbeszélget.
S mindez le van öntve egy botrányosan rossz narrációval, és olyan akciójelenetekkel, amelyek során tényleg nem lehet tudni, hogy mi volt a szándékuk velük, mert se nem félelmetesek, se nem viccesek, de kábé minden második karakter színes szemekkel néz a külvilágra, jelezve, hogy itt jelen van a természetfölötti. Eközben verbálisan fenyegetnek, de baromira nem indítja be az embert a mondandójuk, minden csak súlytalanul puffan, miközben a karakterek csak lézengenek, vagy érthetetlen dolgokat tesznek valamilyen indíttatásból.
A koncepció alapból nem lenne érdektelen (démonvadász démon + bárkiben lehet a démon), de a tálalás mindenképpen az. A hangmalőr önmagában csökkenti az élvezeti értéket, de attól eltekintve sincs szinte semmi emlékezetes a sorozatban, csak pár gyenge színész lóg ki.
Pedig a főszereplő, Mena Suvari azért egy ismert név, Jason “olcsójános” Blum az egyik producer, Eli Roth pedig producerkedés mellett még a pilotot is rendezte, ráadásul mellette nem egy tapasztalt rendezőt (Rachel Talalay, Jeremiah Chechik) megcsíptek, a végeredmény mégis olyan lett, amilyen.
ui: A pilot után megnéztem a 2. és a 3. részt is, mert a WEtv egyszerre adta ki őket*, de inkább csökkent a minőség, mint nőtt, és a technikai gondok sem tűntek el, sőt, inkább hangsúlyosabbá váltak, szóval a véleményem sem változott igazán annak ellenére, hogy a történet azért tisztult.
*Valójában 7 részt ledaráltak a tévében, az 1×08-at pedig iTunes-on tették elérhetővé, azonban úgy, hogy csak az évadpakkban lehessen megvenni, 15 dollárért. Érdekes egy üzleti modell, mit ne mondjak. A legnagyobb poén az egészben pedig az, hogy (és ez spoiler – ezért kifehérítem) az 1×08 pont úgy ér véget, mint az 1×07. Ugyanis bár eleinte minden megoldódni látszik, kiderül, hogy az egész csak egy álom, és nem változott semmi. Ennek fényében pedig kifejezetten WTF ez az üzleti modell.
7 hozzászólás Ne habozz!
a 3. 4. kép csak nekem néz ki úgy mintha víz alatt játszódna?
Hős vagyok, 2 részt legyűrtem. Azért kettőt, mert elsőre nem akartam elhinni, hogy Eli Roth, akitől nagyon szerettem a lényegesen jobb Hemlock Grove-ot, ilyen sz*rt is képes összehozni. Gagyi, béna, nevetséges. A készítőkből kéne inkább az igénytelenség démonát kiűzni.
Mena Suvari, Istenem…Az első képen mint egy néni. Hamvas tiniként él emlékeimben az amerikai szépségből.
Az ördögűzős cuccokkal engem is ki lehet kergetni a világból de miatta azért belenézek majd.
Engem beszuppantottak a screenshotok valamiért. Elégge supnat sucker vagyok és hiány van a témában úgyhogy jöhet.
Én komolyan meg voltam győződve róla h érdekes lesz.
Erre 20 percet bírtam az első részből, többet nem. Nagy csalódás lett a végére.
Én vagyok a leghősebb, legyűrtem mind a 7 részt, a 8.-at még be kell szerezzem, ha már eddig eljutottam. De valami rém gagyi az egész.
A fehér rész elolvasásakor elfogott egy enyhe agyvérzés, de végülis már mindegy :D
Kár érte, sok jót ki lehetett volna hozni az alapötletből.
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz