login |

The Knick: vége a 2. évadnak – írta Samu

2015. 12. 20. 15:40 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: kritika,

I apologize for being unfair to those rich white people!

Véget ért egy újabb év a Knickerbocker kórház életében – és hiába az első évad kimagasló teljesítménye, jó pár telhetetlen nézőhöz hasonlóan én is azt vártam, hogyan tud majd előre lépni annak hiányosságai terén.

Az évadnyitó rész után még volt némi bizonytalanság az emberben, hogy sikerült-e rátenni még egy lapáttal az eleddig szinte csak a zseniális korrajzzal operáló sorozatra. Azt hiszem, a rendező, Steven Soderbergh és a készítőpáros néhány részig még altatni akarta a nézőket, hogy aztán az utolsó epizódokra annyi puskaport halmozzon fel, ami valóban nagyon szól.

bevezeto_kep

Már a kezdetektől többet kapunk kiemelt szereplőből, akiknek mind érdekesebb történetív jut. Bár nem meghazudtolva a The Knick általános alaphangulatát, szinte mindenkire küzdelmes napok várnak, és ha kicsit is jobbra fordul valaki sorsa, sejthető, hogy nem lesz hosszú életű az öröm.

Az évad során végig folyamatosan érződik, hogy itt valami igen baljóslatú dolog készül. Vagy éppen mint kiderül, több is egyszerre.

I know now that this is where I belong.

A komolyabb történetszálak kedvéért persze be kellett áldozni valamit cserébe – és ez a hagyományosan naturális és korhű műtétek számának csökkenésében jelentkezik elsősorban. Természetesen van rá magyarázat – kedvenc sebészünk ugyanis kategorikusan kijelenti: kutatásra adja a fejét és szögre akasztja szikéjét (ha élhetek ezzel a képzavarral).

algernon

A kornak megfelelően persze az addiktológusnak felcsapott Thackery először mégis sebészeti módszerekkel keresi a gyógyítás kulcsát és kicsit szó szerint értelmezi az „agyturkász” kifejezést. Szóval nem maradunk látvány nélkül, a mennyiséget kevesebb, ám még gyomorpróbálóbb beavatkozással pótolva – a legutolsó műtétnél egészen az abszurdig jutva.

I devised a new type of suture based on my research and work with sailing knots, which I named the Gallinger Knot.

Karakterfejlődés és történet tekintetében nem lehet ok panaszra, bár elsősorban és legszélsőségesebben Thackery járja meg keményen a hullámvasutat az évad során. Kifejezetten mesteri, ahogy a drogproblémáját kezelik végig és hihetetlenül jó, hogy nem az első rész végén sugallt „lejövök a szerről egy vitorlázás alatt”-megoldással zárták le. Úgy marad a függőség végig terítéken, hogy nem nyomja el az összes történést az ez irányú nyűglődése.

Clive Owen pedig úgy tűnik, kisujjból kirázza már a karaktert: simán tud összetört-, őrült-, profi- vagy önbizalmát vesztett orvos lenni, de tisztes, jól fésült polgár is, ha a körülmények engedik.

barrow

Kettes számúnak kiemelném még Barrow igazgató urat, mint személyes kedvencemet: Jeremy Bobb alakítása az egész évad fénypontja. Pitiáner csalóból feljebb lép egy szintet és elindul álmai megvalósítása felé, amiben senki sem állhatja útját. Az a fej, mikor végre felveszik a Metropolitan Klubba…

If that means sinning to get what I want, well, then so be it.

Ne feledkezzünk meg a többiekről sem: Harriet nővér a saját eddigi világképének romjain oda jut, amit pár hónappal azelőtt álmában sem gondolt volna. Gallinger és Edwards doktor urak egyrészt megkapják egymást, valamint otthon egy-egy kissé problémás nőszemélyt. Lucy nővér is enyhén szólva besokall a férfiuralomtól és kezébe veszi a sorsát, kerül, amibe kerül.

bertie

Bertie pedig fel kell, hogy nőjön vége. Ami így rém egyszerűnek hangzik, de sikerül vele szállítani az évad egyik legkeményebb, majd pedig a legcukibb momentumát. Én azt mondom, a karaktersorsok és az intrika miatt a sorozat idén sokkal jobban beránt, sokkal inkább volt miért várni a következő hetet és a következő részt.

Az első részekre jellemző a megszokott lassú építkezés, de később igen komoly dolgokat, sőt megdöbbentő háttértörténéseket tárnak elénk. Külön említést érdemel még a flashback-es epizód, ahol ezzel az eszközzel a készítők a manapság bevett módot meghazudtolva közel sem öncélúan bántak. Nemcsak bemutatja, honnan ered a kicsit mindig is misztikusan kezelt Thackery-Robertson kapitány viszony, de pont az utolsó előtti rész történései miatt ott kiváló keretként funkcionál.

cleary

You’d be the traveling prophet of Eugenics. An evangelist for the preservation of the human race.

Az egyéni sorsok befolyásolói makroszinten, az első évadhoz hasonlóan most is olyan társadalmi dogmák, eszmék, illetve gazdasági érdekek, amikbe a Knick keményen beleáll. Egyrészt 115 év távlatából is rávilágít arra, hogy az akkori problémák ma sajnos időszerűbbek, mint valaha. A bevándorlás és idegengyűlölet maradt a palettán, ám képbe került az eugenika, az intézményesített korrupció, a vallás, a védekezés, patriarchális társadalom és úgy általában a nepotizmus is.

Másrészt bátran vállalják, hogy ezek bizony az akkori (arra most felesleges kitérni, hogy mennyire mai) Amerika szerves részét képezték. És még mindig az volt az Ígéret Földje akkoriban.

mays

– What did my father ask of you?
– To make you happy.
– Then make me happy.

Pár apróság mellett ne menjünk el, amik sajnos levonnak az évad értékeléséből. A történetszálakat túltolták, és – valószínűleg játékidő hiányában pár, egész ígéretesen felvezetett vonal majdhogynem szó nélkül elsikkadt. Gondolok itt a semmiből feltűnt Opalra, a talán vele, de éppen ezért bénán elvágott Algernon-Cornelia afférra, a fekete szabadságharcosra vagy az újságíró lányra.

Másrészről a sziámi-ikres rész teljesen kilógott a sztoriból, nem is értem miért került bele. Önmagában remek sztori volt, de talán kimaradt az első évadból, és most elsütötték.

Hadd tegyem ehhez még hozzá, hogy Lucy karaktere nekem valahogy rettenetesen irritálóvá vált. Ebben benne van félig Eve „Bono-lánya” Hewson bágyadt tekintete és a karakter direkt nyújtott vidéki amerikai akcentusa is. Bár ha korrekt akarok lenni, ez ír létére biztos szép teljesítmény.

lucy

Bye, Daddy. Enjoy your trip.

A legszubjektívebb gondolatokat hagyom a végére. Én negatívumként felrovom azt is, hogy bár az első évad sem volt egy boldog tündérmese, ez a második életem leglehúzóbb tévés élménye lett.

Értem én, hogy kegyetlen világ volt akkoriban, de miért kell belerúgni minden, lelkileg a földön fetrengő szerencsétlen szereplőbe még kétszer? Miért tűnik úgy, hogy a végén az összes rossz elnyeri jutalmát, aki meg kicsit is boldogulna, valami gigantikus terhet vagy titkot kell őrizzen? Az utolsó rész után pedig egész őszintén két napig voltam depressziós…

thack

Spoilerek nélkül nem igazán érdemes többet mondani, de igen erősen kétlem, hogy lesz harmadik évad, szerintem ezért nincs is még bejelentve. (UPDATE: Mint kiderült, a terv két évad volt, de elkezdődtek a tárgyalások a folytatással kapcsolatban, szóval van rá remény.) Mindezek ellenére jobb lett az új szezon, így ha az előző 8/10 volt, ez csont nélkül érdemel egy 9/10-et. Még több hasonló minőséget a tévébe!

Privát kiegészítés a végére: vagyok olyan szerencsés, hogy én fordítom a The Knick magyar szinkronját, így egyrészt korábban láthatom a részeket bárkinél, másrészt biztos kicsit elfogult is vagyok (igaz, nem szeretek default mindent, amit fordítok).
Szívesen fogadok bármi véleményt, észrevételt a magyar szöveggel kapcsolatban, a szinkronos változat az előző évhez hasonlóan csak később kerül adásba.

18 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2015. 12. 20. 16:23

A 2. évad, akárcsak az első, olyan volt, mintha egy hosszú filmet néznék, a korrajz pedig változatlanul tökéletes. Ami változott, legalábbis nálam, néhány személynél a szimpátiám. Míg tavaly Thackery mellett Lucy volt a kedvenc karakterem, utóbbit most már nem kedvelem a megalkuvásáért, hiába a beolvasás apjának a betegágyánál. Viszont sokkal inkább kedvenc lett Thackery mellett még Algernon, mert rettenetes ellenszélben is ki mert állni és harcolni az igazáért, és Sullivan, aki a saját kis piszkos ügyein felülemelkedve igazi támasszá tudott válni. Cornelia lett a kedvenc női karakterem, aki a tragédiák után ki mert lépni a kényelmes, biztos jólétből. A legtragikusabb jelenet az évadban az utolsó rész önoperációja volt és bár a jelek arra utalnak, a dokinak annyi, de bízom a folytatásban, már csak azért is, hogy ne csak a jók bűnhődjenek, kell ennyi az igazságérzetemnek :)

mogsta - 2015. 12. 20. 17:19

Nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de ezzel a második évaddal és főleg ezzel a lezárással a Knick nálam all-time top 10 lista szereplővé lépett elő. Hangulat, történet, karakterek, színészek, képek, zene: minden kiváló és passzol egymáshoz. Bízom benne, hogy Soderebergh is érzi, hogy nagyot alkotott és marad a TV-nél, apropó, ha magát a díjat nem is, egy golden globe jelölést mindenképp érdemelt volna. Külön kiemelném a zenét, Cliff Martinez újfent nagyot alkotott, ez volt talán az első alkalom, hogy egy sorozat filmzenéjét hallgatásra beszereztem.

Ja és ha ezentúl ha valaki azt mondja vagy akár csak sejtetni engedi, hogy régen minden jobb volt, ezt a sorozatot fogom neki ajánlani. Ennél jobb történelemórát kívánni se lehet, ami most rossz, az akkor is az volt: korrupció, kapzsiság, büszkeség és balítélet; ami most jó, az meg nagyon rossz/kezdetleges volt: orvos- és egyéd tudományok, szabadságjogok, általános életszínvonal. Így tudja igazán értékelni az ember a kort és annak vívmányait, amibe született…

winnie - 2015. 12. 20. 18:45

“olyan volt, mintha egy hosszú filmet néznék,”

pont most hallgattam meg a shaggy dog és a the prince and me íróinak a nerdist writers panelses podcast adását a the knick készítéséről, és valóban erről beszélnek, hogy hosszú film.

meg arról, hogy esélyük nem lett volna pilotra írni a szkriptet, meg fejleszteni, mert senki nem vette őket komolyan családi filmekkel, meg tévés komédiákkal a hátuk mögött. inkább rászálltak a témára és írtak egy spec szkriptet, és azt adták el

clegane - 2015. 12. 20. 21:51

nem is emlékszem mikor láttam utoljára ennyire 10pontos évadzárót.
minden hibáját megbocsátom az évadnak!

Flóra - 2015. 12. 22. 00:49

Hát, ez valóban iszonyú depresszív lett.
És valóban, nagyon szép korrajz, mint egy hosszú film, egyet értek!
De ha Thack meghal….. nem tudom, olyan jó a színész is, a karakter is, szörnyen hiányozna!
Én Lucyt kifejezetten szerettem. Naiv nőként indult az első évadban, akit Thackery kihasznált, és nem szeretett. (Aki miatt elszalasztotta Bertiet, tökéletes pár lettek volna ha nincs Thack ugye.)
Lám, összekapta magát, okos volt, felfogta, hogy ez egy kemény világ, főleg a nőkkel, hát úgy döntött ő is kemény lesz, és megkapja amit akar.

Kíváncsi leszek még Barrow kis csitrijére, biztos kinyílik majd a szeme, és lenyúlja az összes pénzét-talán utcára is kerül…

baggio - 2015. 12. 22. 04:38

Barrow-nak már oly mindegy, sugárfertőzést kapott ugye a sok röntgentől (szenzációs jelenet volt ez is).

edg - 2015. 12. 22. 12:23

Ez az évadzáró tényleg nagyon kemény volt.

Leonie - 2015. 12. 22. 16:53

A közepén leült egy kicsit az évad szvsz, de az utolsó két rész fergeteges volt minden szempontból.

Felis - 2015. 12. 22. 23:14

Először is gratulálok a remek kritikához, nagyjából ugyanígy érzek most, hogy végignéztem a sorozatot. Talán annyi kivétellel, hogy Lucy bágyadt tekintetét kezdem megszokni. Az első sorozatban engem borzasztóan zavart, hogy ez a lány mennyire pocsék színész, egyszerűen sosem értettem mit akar és mit mért tesz. A második végére a karakter egész jól kialakult, még ha kevésbé vált is ki szimpátiát a nézőből.
A sziámi ikres részt szerintem jó, hogy belerakták, ezzel érzékeltették, hogy Thackery-t mennyire motiválja cirkusz (a látvány és siker), valamint ezzel szemben a lelkiismeretfurdalás a vérátömlesztéses lány miatt is. Tudom, ez személyes, de nekem nagyon hiányzott a sorozatból a drogos főorvos zsenije, kiábrándító lett volna látni, ha végig csak egy szánalmas vergődést mutatnak belőle. Ezzel kapcsolatos, hogy az első évadot Clive Owen gyakorlatilag elvitte a hátán, a második évad legjobbja egyértelműen Barrow karaktere volt. Egyes pillanatokban még szerethető is lett a karakter. A korábban rendkívül unszimpatikus perverz féregből egy alapvetően pozitív emberi érzelmek vezérelte karakter lett. (Még úgy is, hogy a családjával kapcsolatos döntése miatt semmiképp sem tekinthető pozitív karakternek.)
Én Opal megjelenésével és létével nem tudtam mit kezdeni. Bertie férfi lett (nem csak úgy :-)) és Herry és Cleery jelenetei üde színfoltok voltak, amit mondjuk a gyónás a végén erősen beárnyékolt, adva egy löketet a sorozat utáni depressziómnak.
Akit szerintem méltatlanul elfelejtenek, az a Eleanor. Egyszerűen zseniálisan játszotta a kedves, szerető, férjének megfelelni vágyó feleségből lett teljes őrületbe esett nőt. Engem az első évadban is az ő tragédiája érintett legmélyebben. Everett karaktere is érthető valahol: joggal érezhette, hogy Algie érdemtelenül foglalta el a helyét, a gyermeke halálát követően azonban sem a saját karrierjének kudarcát, sem a csecsemőt nem tudta meggyászolni, mert erősnek kellett lennie a felesége miatt, aki mellett egyébként a végső őrületig kitartott. Sajnálom, hogy egy ilyen szál végére leegyszerűsítették a karakterét egy ellenszenves, rasszista bunkóvá, aki mellett csak Dorothy a kevésbé szimpatikus ember (de milyen jól látszott ez már az elejétől fogva!) Remélem nem esnek bele az öncélú gonosszá formálják, bár van egy olyan sanda érzésem, hogy az elmegyógyintézetben ücsörgő Eleanor teherbe esett és jó kérdés mit fog akkor csinálni az elmebetegek szaporodása ellen dolgozó Everett.
A végén a műtét számomra annyira durva volt, hogy életemben először jártam úgy, hogy el kellett fordítani a fejem, mert nem bírtam odanézni.
Azt hiszem az utolsó két rész felvitte nálam 8/10-ről felvitte 10/10-re. Köszönöm, hogy írtatok.

Felis - 2015. 12. 22. 23:27

És ha valaki véletlenül elolvasná a fenti hosszú hozzászólásomat, attól elnézést kérek az elírásokért és a hibákért, egyszerűen csak meg akartam köszönni a korrekt kritikát, erre hirtelen fél oldal ömlengés lett. Sorry :-)

Tiger27 - 2015. 12. 23. 00:34

Herry es Cleery kapcsolataban mit arnyekolt be a gyonas? Ezt nem ertettem…

Pierre75 - 2015. 12. 23. 18:00

Az 1. évad összeszedettebb volt. Ahogy a kritika is felsorolja, belekezdtek több olyan szálba, amit elvarratlanul hagytak elsüppedni. Többször volt érezhető ez a kapkodás. A kényszer, hogy behozzanak új figurákat is inkább rontott.
Nagyon sajnálom pl a sziámi-ikres történetet. Sokkal több volt benne.
Mindezek dacára is remélem, lesz 3. évad. De már egy átgondoltabb forgatókönyvvel.

Samu - 2015. 12. 24. 22:47

Felis: valóban, Eleanor kimaradt, kicsit elfeledkeztem róla. Pedig a hullák fogaiból rittyentett, kevéssé passzos fogaitól is levert már a víz, hát még a többitől. A teázgatás a rendőrrel meg nagyon jó poén volt.

Tiger27: – jelentős spoiler másoknak – nevezhetjük árnyéknak, hogy Cleary elmondta: ő dobta fel a rendőröknél, hogy kirúgják az apácák közül és így megkérhesse a kezét :-)))

Winry J. Rockbell - 2015. 12. 26. 11:39

Én mindent angolul nézek kivéve ezt mert apukám is szeretné nézni így együtt nézzük magyarul.Viszont bele-bele lestem már az angolba és nem vagyok az angol orvosi nyelvének szakértője vagy bármi,de jól beszélek angolul és azt kell mondjam szerintem nagyon korrekt a szinkron.A fordítás és a hangok is!!
Azért is maradtam meg a magyarnál mert ezzel kifejezetten elégedett voltam,szóval csak így tovább!!

47 - 2015. 12. 26. 23:59

Az önoperációs jelenet kegyetlen volt. Owen nagyot alakított elejétől a végéig! Remélem folytatódni fog, és mégis sikerül megmenteni annak ellenére, hogy a befejezés nem ezt sugallta.

- 2015. 12. 30. 10:10

Zseniális cucc, nem ajánlom mindenkinek, viszont nem bírtam abbahagyni… Fasza iromány :)

hgwells - 2015. 12. 31. 12:05

Nagyon sajnálnám ha nem lenne folytatása !

Sigismundus - 2016. 01. 17. 19:30

Nah 4 nap alatt daráltam le a 2 évadot. És nagyon remélem lesz 3.-is, a 2*10 befejezése elég nyitott ehhez.

Fentebb már sokan leírták, mennyire jó ez történelem filmnek, is, ezt nem ragoznám tovább, szerintem is, remek.
Karakterek, Thackery jó, örült nagy mágus, de a drogfüggésen túl, – ha lesz következő évad, és túléli az önműtétet – akkor a szifilisszel is meggyűlhet a baja, Miss Alfordtól elkaphatta ős is, hiába hitte hogy meggyógyította.

Everett kezdetben nagyon tiszteletreméltó volt ahogy próbált kiállni szerencsétlen őrült felesége mellett sokáig, de mára – a kötelező rasszista/rosszemberen felül – az orvosi etikát is megszegéséig süllyedt, itt a gyógyszerrel való manipulálására gondolok.

Berti, azaz Dr Chikering a legszimpatikusabb, már ő volt kezdetektől a nyitott, jóhiszemű kisfiú, aki megtanul pár szót jiddisül, mert a betegek ezt értik.

Algeron, az alázatos. Az őt itt érő rasszista sértések szerintem mások mint amiket egy déli kisvárosban élő alacsony önbecsülésű analfabéta néger aratómunkás kap a fehér bunkó többségtől. Algie ugyebár művelt jól képzett, és tudja is ezt magáról, mégis semmibe veszik, hiába visel olyan ruhákat, hiába vannak iskolái, választékos beszéde mint a fehéreknek. Szerintem ezért is voltak azok a beivásai+verekedései kétszer akkora alakokkal, valahogy így tört ki belőle az elfojtása az elkeseredettségnek.
Gondolom Opalt azért kellett évad közebén így nyuszi-a-kalapból módon előrántani, mert az afroamerikai nézőknek kezdett elege lenni az alázatos Tamásbátyás hálálkodásból, és keményebb, szemfelnyitóbb szereplőre volt szükség, aki odamondja a kellemetlen őszintét a jóságos fehérembereknek is.

Mr Barrow eleinte egy mosolyognivaló ügyeskedő volt, de a végére a legsunyibb görény lett a cirkuszban.

Cornelia és családja, szép dolog a haladó eszme, az önzetlenség, de ki nem várta már hogy előbb-utóbb előkerül egy csontváz a szekrényükből ?

Mr Cleary és Harriett növér, még ők a kötelező humoros jeleneteket hozó másodvonal, kedvencek. Bár az ír bunkó gyónása a 2*10ben meglepett kissé, mégiscsak hárfa van a lelkében?

Lucy, jó kis törtető lett a végére, a naivnak látszó vidéki libából. Vagy csak kereste már elsőre is a lehetőségeket, az alkalomra várt?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz