login |

X Company: kezdett a 2. évad – írta oriole

2016. 02. 08. 14:47 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: Kanada odavág, kritika,

Visszatért a kanadai CBC Magyarországon forgatott II. világháborús kémsorozata, de még mielőtt rátérnék az évadnyitóra, visszatekintenék az előző szezonra, hova jutott a sorozat a közepesre sikerült, alapozó pilot után, megtalálta-e a saját útját, egyéniségét vagy elsüllyedt az érdektelenség tengerében.

xc-2

Az X Company öt, Franciaországba kiküldött kém kalandjait mutatja be, akik a valóságban is létezett kanadai kiképzőtábor szolgálatában állva próbálnak minél több információt szerezni az ellenségről, miközben támogatják az ellenállást, embereket csempésznek át a határon, vagy árulókat próbálnak kifüstölni.

A részenkénti küldetések (amelyek többségét a készítők elmondása alapján megtörtént események ihlették) mellett egy kisebb átívelő szál is megjelenik, amelynek központi alakja a csapat után eredő német tiszt.

xc-1

Az alakulat tagjai között van galamblelkű technikus, makacs verőember, beszédes szépfiú, de annak ellenére, hogy ők is kapnak szomorú háttértörténetet, érzelmes pillanatokat szürkék, kissé sablonosak maradtak. Főleg Tomhoz nehéz kötődni, akinek még funkciója sincs igazán a csapatban.

Szerencsére a szinesztéziában szenvedő főszereplő és a csapat vezetésével megbízott Aurora, valamint a kettejük között lévő dinamika, kémia könnyen eltereli a figyelmet a többiek hiányosságairól.

xc02

Alfred karaktere szépen ki van dolgozva, és Jack Laskey nagyszerűen hozza a kissé ideges, a különleges adottságával egyszerre megáldott és megátkozott főhőst, akinek lehetetlen nem szurkolni, így nagyon könnyű szemet hunyni afelett, hogy a képességét elég erőltetett módon, olykor logikátlanul használják, főleg annak tekintetében, hogy Alfred bevetése sokkal több rizikóval jár, mint haszonnal.

A szerelmét frissen elvesztett, előírásokat követő Aurora-t játszó Evelyne Brochu-t itt kedveltem meg igazán (pedig az Orphan Black-ben is jó volt). Annak ellenére, hogy párszor elvesztette a kontrollt az érzései felett, hozott néhány igazán belevaló döntést is, a keményebb megmozdulásai pedig a meglepetés ereje miatt jóval sokkolóbban hatottak rám, mint a többi szereplő érzelmesebb jelenetei.

xc01

Német oldalról pedig Faber-t mindenképp meg kell említeni, mert bár ő az ellenség, nem nehéz vele szimpatizálni, az érzései és az elvárások közötti egész évadon át tartó őrlődése egy igazán szívszorító jelenetben csúcsosodik ki az évadzáróban.

A nyolc részes első szezonból talán a pilot volt a leglátványosabb, számomra mégis az volt a leggyengébb. A sorozat stílusa a második rész környékén kristályosodik ki, onnantól kezdve már a küldetések határozzák meg az epizódok minőségét.

xc03

Mivel elég változatos megbízásokat kap a csapat, így érezhető egy kis hullámzás, a szürkébb térkitöltős sztoriktól a meghökkentő, állkoppantós eseteken át minden megtalálható a palettán. A szülészes, illetve a jazz-es történet igazán kiemelkedőre sikerült, még biztosan sokáig fogok rájuk emlékezni.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül általánosságokkal és a 2. évad kezdésével.

Az X Company hangulatához hozzátesz, hogy magyar közegben játszódik, még akkor is, ha néha az embernek olyan érzése van, hogy egész Franciaországban csak egy utca van. A nem kiemelt költségvetés eléggé érződik a sorozaton, és ez nemcsak az akciójeleneteken látszik, a történetre is kicsit rányomja a bélyegét.

xc04

A vizuális megjelenítések helyét gyakran érzelmes beszélgetésekkel próbálják betömni, ami be kell, hogy valljam, valamikor bejön, valamikor viszont üresjáratnak érzem. Sokszor szorulnak zárt térbe szereplők, és egy picivel több statiszta talán még jobban tudná fokozni a feszültséget.

A 2. évad ott folytatta, ahol az előző szezon záródott a kicsit gonosz, de várható cliffhangerével, aminek köszönhetően végre megszabadultunk a teljesen fölösleges, rész eleji flashforward-tól. A csapat elég nehéz helyzetbe került Alfred állapotának köszönhetően, amely az egész franciaországi küldetést veszélybe sodorja, miközben Tom sincs a legjobb formában.

xc05

Egész izgalmasan nyitott az X Company, nem kapkodtak, nem akarták lerendezni egy legyintéssel az évadzáróban történteket, amelynek következményeivel rendesen foglalkoztak. Faber és Alfred sztorija, beszélgetése remek volt, őket még el tudnám nézni együtt egy ideig.

A másik szál jóval mozgalmasabb volt, néhány megkérdőjelezhető/buta döntést (áruló bevetése), egy elég suta titkosított üzenetet, és a dacos óvodásként viselkedő Neil-t leszámítva elég érdekfeszítő volt, egy igazán merész húzással.

xc06

Én jól szórakoztam ezen az évadnyitón, felidézte, hogy miért is szerettem meg ezt a sorozatot. Be kell ismernem, hogy a II. világháborús időszakban játszódó történetek a gyengéim, a kémes körítés már csak hab a tortán, és mivel nem tudok elég objektív lenni, inkább nem is pontoznék. Akinek eddig tetszett az X Company, az most sem fog csalódni.

1 hozzászólás Ne habozz!

asdf - 2016. 02. 08. 20:35

Az elso evad pilotja nem volt nagy durranas, de aztan utana voltak jo reszek is. Teny, hogy latszik vegig, hogy lowcost (keves szereplo, gyalazatos cgi). A Fabert jatszo szinesz viszont siman megerdemelne egy halom dijat (elsosorban a tavalyi ev vegi bizonyos jelenetert, de a mostani szezon masodik epizodjaban sem volt rossz).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz