Az egykor volt fanfavorit nézettsége ma már alig kimutatható itthon, de azért pár szóban jelentenék a szünet utáni visszatéréséről, ami javarészt a lelkizés jegyében telt el (naná, hiszen láttuk, hogy mi volt a cliffhanger). Viszont épp a cliff miatt azt gondoltam, hogy most végre változik a dinamika, végre másféle felépítésű részt kapok. HA-HA, rég koppantam ekkorát.

Én balga azt hittem, hogy mivel Abbie-t leparkoltatták egy kicsit, Crane most vagy egyedül fog akciózni, vagy pedig visszakapja maga mellé Jenny-t. Oké, egy röpke szóló akciót le is tudott, de az elég szomorú volt, hogy minden maradt a régiben, Abbie-t csereszabatossá nyilvánítva most Sophie helyettesítette. WTF.

Pedig nem volt rossz a rész, minimum rendben volt, a heti szörny jó volt, bár nem sok teret kapott, és még Sophie is kifejezetten jó fej, csak nem értettem, hogy miért nem használják ki a ziccert, miért kell a “ha nincs ló, a szamár is megteszi”-hozzáállás? Ennyit arról, hogy Abbie nélkülözhetetlen?

Oké, túllihegem a dolgot, tudom, de akkor is. Egyébként annyira jó sem volt a rész, mert továbbra sem akarózik az íróknak egy nagy sztori köré felhúzni az epizódokat, muszáj Jenny-t meg Joe-t egy teljesen külön álló szálon mozgatni, így szolgáltatva nekünk egy 15 és 10 perces minisztorit, valami komolyabb helyett. Ez sajnos nem az én stílusom.

A flashback-et teljesen feleslegesnek éreztem, kvázi harmadik külön szálnak (oké, az is volt), minimális jelentőség volt, de persze most, hogy tök véletlenül belefutottam abba, hogy Nathan Hale és az a bizonyos idézet nagyon ismert, már látom, hogy mi volt a céljuk vele.

Azt viszont nem fogom fel, hogy ha sem az 1. évados, sem a 2. évados főnökrendőrrel nem tudott mit kezdeni a sorozat, akkor minek hoztak be megint egy újat – akivel ismét nem tudnak mit kezdeni annak ellenére, hogy állandó szereplő?

Visszatért a Sleepy Hollow, de ezzel a résszel sem fog nagy hullámokat felverni. Cserébe viszont a nézettsége a pénteki naphoz képest nem volt rossz, szóval akár még remény is lehet a folytatásra.